Marantz SR6011 házimozi erősítő teszt

Muzikális moziszakértő

2016. szeptember 20., kedd, 12:40

Marantz audio házimozi erősítő Atmos Marantz erősítő Marantz házimozi házimozi erősítő Atmos erősítő Dolby Atmos házimozi teszt Marantz teszt erősítő teszt házimozi erősítő teszt Marantz erősítő teszt Marantz házimozi erősítő teszt

A Marantz eltökélten igyekszik cáfolni azt a sokat hangoztatott előítéletet, hogy a házimozi erősítők nem alkalmasak minőségi zenehallgatásra. Persze házimozi erősítőn most nem a diszkont áruházak legalsó polcairól választható egydobozos szettek értendők, hanem az olyan kvalitású készülékek, mint jelenlegi tesztalanyunk. Az SR6011 a Marantz második legnagyobb házimozi erősítője, az elmúlt hetekben nem csak filmnézéssel, hanem zenehallgatással is jó pár órát töltöttünk a társaságában.

Ismerős megjelenés, gazdag funkcionalitás

Az erősítő jellegzetes, hármas tagolású, ívelt előlapjának szemügyre vétele után már szinte rutinból írjuk a megszokott mondatokat, hogy a típusjelzés számjegyének megváltozásán kívül gyakorlatilag semmi nem különbözteti meg (külsőleg) a tavalyi elődmodelltől. De így legalább a cég nem riasztja el a márka híveit egy radikális dizájnváltással. A jól bevált, egyedi formavilág változatlanságának köszönhetően a különböző években vásárolt Marantz komponensek stílustörés nélkül illeszthetők egymáshoz. A lényeg egyébként is a karosszéria alatt rejtőzködik. Ott viszont minden megtalálható, ami egy több zónás, fejlett integrációs képességekkel felvértezett otthoni szórakoztató rendszer központi elemétől elvárható.

A masszív és igényes kidolgozású készülékház alá pillantva örömmel nyugtázhatjuk, hogy esetünkben jóval többről van szó, mint egyszerű, évenkénti átcímkézésről. Amíg az elődmodell SR6010 csupán hét teljesítményerősítőt tartalmazott (kilenc csatornás hangdekódolás mellett), addig idénre erre rátettek egy lapáttal. Pontosabban kettővel. Aktuális tesztalanyunk már kilenc végfokozattal rendelkezik, ráadásul a hangfeldolgozás tizenegy csatornás, így egy külső sztereóerősítő hadrendbe állításával akár 7.1.4 elrendezésű Dolby Atmos konfiguráció is megvalósítható.

A diszkrét felépítésű végfokozatok a Marantz védjegyének számító, saját fejlesztésű HDAM (Hyper Dynamic Amplifier Module) áram visszacsatolásos konstrukciójúak, és alacsony (4 ohmos) hangfalak meghajtására is alkalmasak. Ha csak 0,08 % torzításig vezéreljük ki őket, akkor két csatorna egyidejű használatakor 110 watt leadására képesek, ha engedékenyebbek vagyunk, akkor 1 % torzítás mellett, egy csatornát hajtva 185 watt a maximális kimenő teljesítmény, bár ez utóbbi inkább csak hatásos katalógus adat, mint valós felhasználási körülmény.

A magassági információkat hordozó, objektumalapú 3D hangformátumok közül nem csak az Atmos, hanem a DTS:X dekódolására is képes. Tesztalanyunknál már nem kell firmware frissítésre várni, ezt helyből tudja az erősítő. A nála magasabb kategóriás Marantz modellektől eltérően a fizetős Auro 3D upgrade lehetőség ugyanakkor nem áll rendelkezésre, de az igazat megvallva, ezt nem is hiányoljuk, otthoni felhasználásban egyáltalán nem érezzük a szükségességét és létjogosultságát ennek a harmadik fajta 3D-s hangformátumnak. A nagyfelbontású zenei állományok támogatása széleskörű: helyi hálózatról vagy az előlapi USB-ről FLAC, WAV és AIFF (192 kHz/24 bit), ALAC (96 kHZ/24 bit) és DSD (2,8 és 5,6 MHz) szólaltatható meg.

Csatlakoztatási lehetőségek (vezetékkel és nélküle)

A hátoldalt szemügyre véve, az egy-két százezer Ft-os kategóriáktól eltérően már nem az helyzet, hogy meg kell keresni az elszórtan elhelyezett néhány csatlakozót, hanem éppen ellenkezőleg, alig találni szabad helyet. Összesen nyolc (köztük egy frontoldali) HDMI bemenet fogadja a forráskészülékeket. Mindegyik 2.0a verziószámú, az ennek megfelelő tulajdonságokkal: kompatibilisek a HDCP 2.2 másolásvédelemmel, a 4:4:4 szín-mintavételezéssel, a HDR (nagy dinamika tartományú) és 21:9 formátumú videojelekkel. További támogatott jellemzők a 4K/60p, 3D és BT.2020 színtér tulajdonságú jelek átengedése (pass-through).

Napjaink legalsóbb kategóriás készülékei csak átengedik magukon az Ultra HD felbontású videót, a drágábbak már felkonvertálást is végeznek, de csak a HDMI bemenetre érkező digitális forrásokon, az analóg jeleken nem. Az SR6011 viszont videó A/D konverziót is végez, így a kompozit vagy komponens bemenetekre kötött készülékek felkonvertált műsoranyaga is megjelenik a HDMI kimeneteken, nem szükséges a TV készüléket analóg módon is csatlakoztatni. Csodát persze senki ne várjon egy VHS minőségű kompozit jel 4K-ra alakításától. HDMI kimenetből kettőt is kínál az erősítő, a második különlegessége, hogy nem csak párhuzamosan működhet a fő helyiségben (TV és projektor használata) hanem a 2. zónát is ki tudja szolgálni, függetlenül az elsőn megjelenített videó tartalomtól.

Digitális hangbemenetből két optikai és két koaxiális, analógból pedig egy phono, öt sztereó és egy multi csatornás 5.1 áll rendelkezésre. A tizenegy pár hangsugárzó aljzat "faltól-falig" a készülék teljes szélességében elfoglalja a rendelkezésre álló helyet. A csatlakozók a Marantz és Denon márkáktól megszokott módon egy sorban helyezkednek el, és színkódolt jelölésűek. Az erősítőhöz tartozékként mellékelik is a színes matricákat, amelyekkel meg lehet jelölni a hangsugárzó vezetékeket.

Helyi hálózathoz LAN kábellel vagy WiFi segítségével tud kapcsolódni (és nem csak a zsúfolt 2,4 GHz-es, hanem a jóval nagyobb átviteli sebességet biztosító 5 GHz-es sávon is, vagyis az erősítő teljesíti a 802.11 a/b/g/n szabványokat). Az otthoni hálózatról NAS-on megosztott tartalmak, a világhálóról pedig Spotify és internetrádió érhető el. Bluetooth és AirPlay átvitellel Apple és egyéb gyártmányú mobileszközökről lehet zenét streamelni. Okostelefonról, tabletről nem csak zenei hangfolyam küldhető át, hanem a virtuális áruházakból letölthető 2016 AVR Remote alkalmazással teljeskörűen vezérelhető az erősítő.

Akik nem elégednek meg egy "szimpla" házimozi rendszer kiépítésével, és komplexebb rendszerintegrációban gondolkodnak, azok több, ezt a célt segítő csatlakozó közül is válogathatnak. A hátoldalon kialakítottak egy 12 voltos trigger kimenetet, egy flasher bemenetet (vezérlő box számára), egy távvezérlő be- és kimenetet, valamint egy RS-232C soros csatlakozót. Ez utóbbival IP alapú számítógépes vezérlés valósítható meg, az SR6011 beilleszthető egy lakásautomatizáló rendszerbe.

Használatba vétel, kezelés

Az installálás gyorsan és könnyen zajlott az Audyssey MultEQ XT32 Platinum mérőmikrofonos teremakusztikai korrekciós program segítségével. Itt érdemes egy pillanatra megállnunk, és kihangsúlyozni, hogy az SR6011 "igazi" 9.2 felépítésű, azaz a rácsatlakoztatott két szubládát egymástól függetlenül kezeli. Az olcsóbb 7.2 konstrukciójú erősítőknek a két mélynyomó kimenete csupán belső kettéosztás eredménye és a bemérő program sem képes külön-külön meghatározni a távolságukat, paramétereiket. Így egy találomra elhelyezett második mélynyomóval szélsőséges esetben még rosszabbul is járhatunk, ha véletlenül olyan pozícióba kerül, hogy a két hangdoboz által keltett hanghullámok rossz fázisban találkoznak, és gyengítik egymás erejét. Az SR6011 esetén ilyen veszély nem fenyeget, a program precízen határozta meg a két mélynyomó egyedi távolságát, mérőszalaggal ellenőrizve csupán pár cm volt a kalkulált és a tényleges érték közötti különbség.

A menürendszer a már korábbi modellekből megismert kulturált megjelenésű, logikus felépítésű, egyszerű kezelésű. Az internet rádiókat gyorsan megtalálta, és könnyen lehetett navigálni köztük. Az RDS rendszerű FM állomások radiotext információt korrekten, helyes magyar ékezetes karakterekkel jelenítette meg.

A távvezérlőt kiváltó mobilalkalmazásokat (jelen esetben a már említett Marantz 2016 AVR Remote) nem igazán szoktuk minősíteni, mert az egy külön termék, és olyankor már nem is magát az erősítőt, hanem egy szoftvert tesztelnénk. Ráadásul összetettsége miatt akár egy külön cikket megtöltő terjedelemben lehetne kivesézni a funkcióit. Csak pár szóban megemlítve, a letöltését követően könnyen kezelhető, bár pár funkció még finomításra szorul(pl. a hangerő szabályzásra néha lassan reagál). A tartozék távvezérlőhöz képest egyértelműen több lehetőséget biztosít, de több odafigyelést is igényel. Így személyes véleményünk szerint, aki szeret mobil kütyüjeire applikációkat telepíteni és azokkal foglalatoskodni, az megelégedéssel használhatja, aki viszont "egy fárasztó nap után hazaérve, felveszem a dohányzóasztalról a távirányítót és már hallgatom is a zenét" beállítottságú, annak jobban megfelel a klasszikus vezérlési mód.

Hangminőség

Norah Jones: Come Away With Me albumáról az ének közvetlensége és természetessége uralta, de nem nyomta el az előadást. A Feelin' The Same Way számban a gitár és a dob csak annyira vonult a háttérbe, hogy meghagyja a főszerepet az énekesnőnek. Az erősítő a távolságtartás ellenére jól kidolgozottan, az apróbb rezdüléseket is alapos részletezettséggel megmutatva jelenítette meg a hangszereket. A Dave Brubeck kvartett Time Out lemezéről a Kathy's Waltz-ban a zongora könnyedsége harmonikusan egészült ki a mélyebb tartományokban lazán játszó dobokkal. Ez a lezser dinamizmus halkabb (szomszédbarát) hangerőn is megmaradt, az SR6011 nem követte el azt a hibát, hogy lehalkítva érdektelenségbe fullassza a produkciót. A frekvenciatartomány felső szegmense Mike Oldfield: Tubular Bells lemezén tudott kiteljesedni. A magasan csilingelő hangokat bántó érdesség és karcos mellékzöngék nélkül tolmácsolta.

Dolby Atmos és DTS:X hangsávú demó lemezeken és filmeken a térleképzés precíz, jól definiált volt. De egy ilyen szintű erősítő esetén már nem is az a kérdés, hogy vajon tényleg jól követhetően repülnek-e átlósan a fejünk fölött a helikopterek az akciójelenetekben. (Természetesen ott repültek.) Ez olyan rutinfeladatnak számított az SR6011-nek, amit könnyedén, minden bizonytalankodás nélkül oldott meg. Hasonlóan, a különböző helyszíneken zajló tűzpárbajokban a házfalakba csapódó lövedékek hangját keményen, villámgyors tranziensekkel sugározta, mindig a szükséges pozíciókból. A későbbiekben inkább zenés művekre, és lehetőleg sok párbeszédet tartalmazó filmekre koncentráltunk. A Rush (Hajsza a győzelemért) két főszereplőjének hosszú narrációi jól artikuláltan, karakteresen szólaltak meg a centersugárzóban. Hans Zimmer kísérő zenéje lendületesen, élénk dinamikával követte az eseményeket. Ugyanakkor a versenyjelenetekben a hátunk mögött felhördülő motorhangokat előidéző gázfröccsök egy-egy komoly adrenalin lökettel is felértek. A markáns hangeffektek izmosan, hiteles realizmussal törtek elő a hangdobozokból, meggyőzően építve fel a versenypályák hangulatát.

A Hair betétdalai energikusan, szemtelen frissességgel csendültek fel, ugyanakkor nem finomkodta el az előadást. Az erősítő zenei igényessége nem csapott át szükségtelen lágyságba, meghamisítva a kívánt hatást. Az Ain't Got No női szólamát pont olyan mértékben játszotta élesen áthatóan, hogy még éppen a fülsértő szint alatt maradjon. A kiképzés végén, az alakuló téren fáziskéséssel hallatszódó megafonok hangjával remekül éreztette velünk a hatalmas, nyílt teret. Ezt követően a torzítva megszólaló Three-Five-Zero-Zero bizonyította, hogy egy remek erősítő segítségével még közel 40 év távlatából is képes előidézni a nézőben/hallgatóban a libabőr effektust.

Összegzés

Visszaidézve kb. fél évvel ezelőtti tesztünket, az előző generációs, eggyel nagyobb modell, az SR7010 kellemes benyomást tett ránk. A vér nem válik vízzé, a minőségi Marantz gének továbbra is aktívak, az újabb nemzedékhez tartozó SR6011 szintén meggyőző teljesítményt nyújtott mind házimozin, mind sztereó zenén. Szolgáltatásai és csatlakoztatási lehetőségei számára sem lehet panaszunk. Ultra HD képkezelési és a 3D-s hangformátumok dekódolási képességei révén naprakészen nyújt minden elvárható funkciót. Sajnos közvetlen elődjéhez képest (SR6010) nem csak tudása bővült (plusz két csatorna), hanem ára is magasabb lett, de még így is megmaradt a jó ár/érték aránya.

1 2

Következő oldal >