Denon AVR-X2400H házimozi erősítő teszt
HEOS ajándékba
2017. szeptember 14., csütörtök, 08:05
Denon audio házimozi Dolby Atmos házimozi erősítő Denon házimozi Denon erősítő Denon 2017 Dolby Atmos Atmos házimozi Atmos erősítő Denon teszt erősítő teszt Dolby Atmos házimozi Denon házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Denon házimozi
Töretlenül folytatódik az otthoni számítógépes hálózatra ráépülő multiroom rendszerek térhódítása, és egyre több gyártó kínál ilyen megoldásokat. A Denon választékában évek óta szerepelnek a HEOS komponensek, de a korábbi generációs házimozi erősítők nem mindegyike rendelkezett ezzel a funkcionalitással. Így valószínűleg nem is lehetett kérdéses, hogy milyen új tudással gyarapodjon a korábbi teszteken is jól teljesítő AVR-2300W utódja.
Azonos ár, bővebb funkcionalitás
Az évenkénti modellváltásoknál a leköszönő és az új generációs készülékek összehasonlításakor, ha nem is örömmel, de elfogadjuk, hogy a korszerűbb utód magasabb áron érhető el. Ezért is ért kellemes meglepetésként bennünket, hogy ezzel ellentétben a Denon AVR-X2400H pontosan ugyanannyiba kerül, mint elődje, pedig jócskán bővült a tudása. A funkcióbővülést a típus jelzés végén levő utolsó karakter "H" betűre módosítása mutatja. Az erősítő immár teljes HEOS funkcionalitással rendelkezik, integrálható a Denon saját multiroom rendszerébe. Így az árképzés miatt jogos a tesztünk alcíme, a fejlesztések eredményeképpen az idei évben bónuszként kapjuk a multiroom lehetőséget.
Ezt a tudást egy visszafogott, de azért jól észrevehető emblémával jelzik is a frontoldal jobb felső sarkában. A Denonnak ezt a multiroom technológiáját már többször ismertettük, segítségével egy olyan otthoni zenehálózat építhető ki, melyben egy okostelefon alkalmazással vezérelhető, hogy a lakás különböző helyiségeiben elhelyezett HEOS kompatibilis eszközökön melyik forráskészülék műsora szólaljon meg. Az egyes komponensek LAN kábelen vagy WiFi segítségével kommunikálnak egymással. A HEOS elrendezésen kívül a klasszikus kétzónás felállásban is használható az erősítő. Ilyenkor a fő helyiségben ötcsatornás üzemmódban hallgatható, a lakás másik pontján pedig egy sztereó hangdoboz párost tud megszólaltatni.
Nagyfelbontású kép- és hangformátumok támogatása
Az eddigiektől eltekintve a készülék megjelenése és egyéb tulajdonságai gyakorlatilag megegyeznek az elődével. A hétcsatornás erősítő támogatja az Ultra HD videó felbontást, és a Dolby Atmos valamint a DTS:X hangformátumokat. Legteljesebb kiépítésben 5.1.2 elrendezés valósítható meg vele. Szintén támogatott a nagyfelbontású zenei állományok lejátszása akár USB háttértárról, akár hálózati szerverről megosztva. A veszteségmentes formátumok közül a FLAC és WAV kódolást 24 bit/196 kHz felbontásig kezeli, az ALAC kódolású fájlokat pedig 24 bit/96 kHz-ig. Ezen kívül dekódolja a 2,8 és 5,6 MHz mintavételezésű DSD állományokat. A videó feldolgozás szintén kielégíti napjaink igényeit, nem csak átengedi magán a 4K/UHD forrásjeleket, hanem szükség szerint fel is tudja konvertálni maximum 4K/60p felbontásig.
A hét végfokozat mindegyike a Denontól megszokott módon diszkrét felépítésű, 150 watt leadásra képesek, ECO módban pedig az aktuális hangerő értékétől függően csökkenhet a készülék teljesítmény felvétele. Ezt a képernyőn is nyomon lehet követni egy apró ábra megjelenítésével, amely a pillanatnyi értéket mutatja.
Csatlakozások: vezetékkel és anélkül
A csatlakozási lehetőségek bőségesek, egyedül a koaxiális hangbemenetet hiányoljuk, de azt nagyon. Optikai bemenetből viszont kettőt is kapunk. A nyolc HDMI bemenet és a két kimenet mindegyike HDCP 2.2 kompatibilis. Támogatott a 4:4:4 tömörítetlen szín mintavételezés, a 10 bites HDR (High Dynamic Range) színmélység, a 21:9 videó formátum, a 3D, és a BT.2020 színtér. Egy jövőbeni firmware frissítéssel pedig Dolby Vision és Hybrid Log Gamma kompatibilissé tehető. Analóg bemenetekkel ugyancsak bőven el van látva. Kompozit és komponens videó jeleket is tud fogadni (mindegyikből kettőt-kettőt), analóg hangból pedig négy pár vonalszintű RCA a választék. A hálózati csatlakozás történhet LAN kábellel, vagy WiFi-vel. Ami szimpatikus, hogy az erősítő támogatja a 802.11 a/b/g/n szabványokat, a kommunikáció két csatornán (2,4 és 5 GHz) történhet, ami elősegíti a zavarmentes adatforgalmat.
A WiFi-n felül további vezeték nélküli kapcsolatokra is képes az erősítő, Bluetooth vagy AirPlay segítségével zenei streamet tud fogadni mobileszközökről. Az online tartalomelérés helyi hálózatról és internetről is történhet, rendelkezésre áll a TuneIn netrádió, valamint Spotify, Sound Cloud, Tidal, Napster és Deezer szolgáltatók.
Menürendszere az elődmodell továbbfejlesztett verziója, továbbra is jól átlátható, logikusan felépített. Ami plusz, az a HEOS kezelésével kapcsolatos új beállítások.
A távirányítója ugyancsak ismerős a korábbi modellekből, praktikus és jól kézbeillő, de a kor követelményinek megfelelően használata kiváltható a mobileszközökre letölthető Denon AVR Remote alkalmazással.
Viszont multiroom hálózat kiépítése esetén a mobiltelefonos vezérlés nem csak választható lehetőség, hanem szükségszerűség, a rendszer felügyeletét a HEOS applikációval lehet végezni.
Az üzembe helyezést a mérőmikrofonos, maximum nyolc hallgatási pozícióra optimalizáló Audyssey MultEQ XT szobaakusztika korrekciós program segíti. Az igényes grafikájú Setup Assistant (üzembe helyezési asszisztens) lépésről-lépésre vezeti végig a kezdő felhasználókat a csatlakoztatások és beállítások útvesztőjében. Apró figyelmesség a Denon részéről - bár ez is megszokottá vált az elmúlt években - hogy a mérőmikrofon korrekt pozícióba állításához egy kartonpapírból összeállítható állványt mellékel az erősítőhöz.
Hangminőség
A meghallgatás során, mint régi ismerőst üdvözölhettük az erősítőt. Házimozis és zenei teljesítménye egyaránt visszaidézte az elődmodell karakterét. Zenés filmen - Rock of Ages (Mindörökké rock) - óriási lendülettel vetette bele magát a glam rock világába. Testes mélytartomány és jó érzékkel kihangsúlyozott énekhangok jellemezték. Szereplőről szereplőre, énekesről énekesre váltva mindig hozzá tudta adni azt az egyéniséget, amely karakteressé tette az előadást.
Dolby Atmos hangsávú mozikon - John Wick és Terminator: Genisys - minden lövés, minden háttérzörej egzakt irányból, pontos időzítéssel érkezett a hallgatási pozícióba, tökéletesen követve az akciójelenet ritmusát, intenzitását. Az Atmos hangtér magassági kiterjedését is precízen építette fel, jócskán kitágítva a nappali fizikai dimenzióit. A dinamikai egyensúly a teljes hangtartományban egyenletes maradt, nemcsak a hét hangdobozt, hanem az aktív szubládát is jól szabályozott kontroll alatt tartotta, a mélytartomány robusztus ütései nem csaptak át szabályozatlan döngésbe.
A meghallgatással kapcsolatban annyi háttérinfót érdemes elmondani, hogy általában nem szoktunk módosítani a mérőmikrofonos setup által beállított értékeken. Ezzel a bemérő rendszert is teszteljük, és így inkább azt modellezzük, ahogyan a leendő tulajdonosok többsége is használni fogja az erősítőt, nem pedig hogy milyen eredményt lehet elérni a végletekig történő finomhangolással. A kikalkulált hangdoboz távolságokat mindenesetre mérőszalaggal ellenőrizzük, és ha szükséges korrigáljuk, illetve néha célszerű módosítani a hátsó hangsugárzók szintjén, ha nagyon eltérőnek találjuk a frontokhoz képest, és túlzottan billenne a hangegyensúly előre vagy hátra. Az AVR-X2400H esetében viszont ilyesmire egyáltalán nem volt szükség, ez az Audyssey kifinomult algoritmusának a javára szól. A centercsatorna szintjét ugyancsak jól állította be, az innen megszólaló párbeszédek nem sikkadtak el az akciók közben, minden helyzetben jól érthetően hangzottak. Az erősítő a gépkocsik hangját, az éjszaki klubban dübörgő zenét, vagy az időgép periodikus surrogását, elektromos kisüléseit, fémes zörejeit tapintható valószerűséggel hozta létre.
Sztereóban, rockot hallgatva - a zenés filmhez hasonlóan - továbbra is határozottság és dinamizmus uralta a hangképet. Az erősítő szubláda nélkül is (DALI álló frontsugárzókkal) izmos mélytartományt prezentált, energikus, de nem agresszív gitár és énekhangokkal. Elektronikus műfajon (Kraftwerk, Jean-Michel Jarre) mindehhez még hozzátársult az extrém magas szekció hűvös, fémes keménységet idéző jelenléte.
Dzsessz albumainkat hallgatva a dob és bőgő párosa ugyancsak masszív, testes alapokat biztosított a többi hangszernek. A színpad jól átláthatón, tagoltan épült fel. A középtartományban, a klarinét vagy a zongora játékában azonban néha egy kis fedettség volt tetten érhető. Az erősítő nem mindig tudta kibontani a legfinomabb részleteket, emlékeztetve minket, hogy azért nem egy audiofil készüléket hallgatunk. Így pl. Diana Krall: Lonely Avenue száma a kelleténél kicsit borongósabbra sikeredett. Ugyanakkor minél levegősebb, nyitottabb jellegű volt a hanganyag, annál kevésbé volt ez a jelenség érzethető. Műfajt váltva, ezt tapasztaltuk Andreas Vollenweider - White Winds albumán, ahol a légies könnyedségű dallamok akadálytalanul váltak le a frontsugárzókról.
Egyenleg
Az ár/érték arány megállapításakor sajnos nem látunk a jövőbe, hogy egy később tesztelt készülék mennyire fogja feszegetni a korábban kialakított kereteket. Ez a helyzet állt elő jelenlegi tesztalanyunk, a Denon AVR-X2400H és az előző generációs készülék viszonyában is. Az előd öt csillagot kapott a bőséges funkcionalitás és a korrekt árképzés kombinációjára. Most egy kicsit gondban vagyunk, hiszen vele azonos listaáron egy olyan erősítőt kapunk, amely rendelkezik a korábbi modell minden tudásával, ráadásként még HEOS funkcióval is fel van vértezve. Mivel ötösnél magasabb minősítést nem adhatunk, így "be kell érnie" a maximális pontszámmal. A történet csattanójaként pedig a cikkünk megírása után kaptuk a hírt, hogy az erősítőhöz akciós áron, a lélektani kétszázezres határ alatt lehet hozzájutni, így jogosan érdemli meg az Ajánlott Vételt minősítést.