Denon AVC-X6700H házimozi erősítő teszt

Megfelelő eszköz kényes feladatra!

2021. március 5., péntek, 10:30

Denon audio házimozi házimozi erősítő Denon házimozi Denon erősítő Denon 2020 Dolby Atmos Atmos házimozi Atmos erősítő Denon teszt erősítő teszt Dolby Atmos házimozi Denon házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Denon házimozi erősítő

A címet Juha Vakkuri finn író hasonló című regényéből kölcsönöztük, de míg annak lapjai mögül egy disztópia sejlik elő, a Denon AVC-X6700H produkciójára ez nem is lehetne kevésbé jellemző. Megfelelő eszköz a kényes feladatra? Lássuk, mit kínál 1 millió forintért a kategória egyik megkerülhetetlen versenyzője!

Megszokhattuk, hogy házimozi erősítő fronton minden gyártó időről-időre frissíti modellválasztékát, nem tett másként a Denon sem: jelenleg a 700-as végűnél járnak, tesztünk alanyának elődmodellje pedig nem más, mint a kiváló teszteket bezsebelő, igen sikeres AVR-X6500H, a 6600-at átugrotta a japán gyártó. Az AVR helyett használt AVC mozaikszó azt jelzi, hogy kihagyták az analóg tunert - az internet rádiók korszakában valljuk be, nem is igazán hiányzik belőle.

A 6400H és 6500H nem igényelnek bemutatást, a 8500H zászlóshajó mögött eddig a széria második legnagyobb modelljei voltak a kategória talán legkedveltebbjei, kíváncsi voltunk hát, hogy sikerült a vérfrissítés, a megérzésünk jót sejtetett.

Az AVC-X6700H legfontosabb új funkciója természetesen a 8K támogatás, az újdonságok listája azonban nem ér itt véget, hiszen a készülék Roon végpontként is működik, illetve Bluetooth sugárzásra is képes, nemcsak vételre, például fejhallgatóval történő esti tévézéshez.

A jól megszokott hálózati funkciók (TIDAL, Spotify, Deezer, Soundcloud, Apple Music) természetesen változatlanul rendelkezésre állnak, csakúgy, mint a HEOS multiroom rendszer és az Amazon Alexa, Google Assistant, SIRI hangvezérlés, de nem maradt ki az AirPlay2 támogatás sem.

A külső megjelenés terén semmi meglepő nem várt ránk - tesztpéldányunk a hagyományos feketéhez képest az elegánsabb pezsgő színben érkezett - a Denon-ra jellemző letisztult formavilág fogadott, eltérő méretű kezelőtárcsákkal és lenyitható lap mögé rejtett funkciógombokkal. Az Audyssey mikrofon csatlakozója és a 6,3mm-es fejhallgató aljzat mellett itt található még egy kiegészítő 4K-s HDMI és egy USB bemenet is.

A megépítés természetesen megfelel a kategóriának, de a fedőlap az elvárhatónál kicsit vékonyabb anyagból készült és mivel a hőleadás könnyítése miatt gyakorlatilag végig perforált, sajnos elég hajlékony, fordíthattak volna több gondot rá. A hőleadás pedig nem csekély, a 11 csatornányi végfok miatt a készülék igencsak melegszik. Semennyivel sem jobban, mint vártuk, de aki szekrény polcára szeretné elhelyezni feltétlenül hagyjon felette elegendő helyet, ám ha lehet választani, mi a szabadon álló elhelyezésre voksolunk.

A hátlapon a szokott rend uralkodik, 7 db 4K, 1 db 8K támogatású HDMI bemenettel, kimenetekből pedig 3-at is kapunk és a Zone 2 is 4K-s. A fő kimenet támogatja az eARC-t és 8K képes. A 8 bemenetből egy, a három kimenetből kettő HDMI 2.1 tanúsítású, ennélfogva 8K 60 Hz és 4K 120 Hz támogatást nyújt. A többi bemenet 2.0 szabványú, de a játékosok számára fontos VRR (Változtatható Frissítési Ráta), ALLM (Automatikus, Alacsony Látencia Mód), QMS (Gyors Média Kapcsolás) és a QFT (Gyors Képkocka Transzport) funkciók azokon is támogatottak. Ezen túl az összes bemenet HDR 10+ és HDR 10, HLG és Dolby Vison képességű, az eARC (Enhanced Audio Return Channel) egy kimeneten működik.

2-2 optikai és koaxiális digitális, illetve 6 pár analóg RCA bemenet áll rendelkezésre, amelyeket egy tuner és phono RCA bemenet egészít ki. Természetesen van LAN, Bluetooth és WiFi csatlakoztatási lehetőség és az egyre kevésbé releváns analóg video bemenetek is ott sorakoznak. A 2. és 3. zóna RCA kimenetei, illetve a teljes 13 csatornányi előfok kimenetek mellett a 13 pár aranyozott hangsugárzó csatlakozó zárja a sort, melyekből az extra 2 párat már nem zsúfolták be az alsó sorba, hanem inkább - nagyon helyesen - külön sorba szerelték őket egy szekcióval feljebb, a hátlap jobb oldalára.

A specifikáció szerint 20 Hz-20 kHz között 2x140 W teljesítményre képes 8 ohmon, 0,05% torzítás mellett. A készülékre ragasztott matricán szerepelő 205 W/csatorna teljesítmény helyett jobb, ha inkább ezt az értéket jegyezzük meg, mivel senki sem akar 1 % torzítás mellett mozizni egy db 6 Ohmos hangfallal, ez egész biztos. A 140 W csatornánkénti teljesítmény is megsüvegelendő, különösen annak fényében, hogy csökkentették a torzítást, mert a 6400H például ugyanezt a teljesítményt 0,08 % mellett produkálta és már az is egy jó érték. Magában az a tény, hogy 11 végfok csatorna áll rendelkezésre, míg a processzor 13 csatorna kezelésére képes, még vonzóbbá teszi a készüléket. Mit jelent ez a gyakorlatban? A nagy teljesítmény nyilvánvalóan azt, hogy nagyobb helyiségekben sem fogy el a szufla, illetve alacsonyabb lesz a torzítás, a csatornák száma pedig a „megszokottnál” nagyobb rugalmasságot ígér.

A Denon AVC-X6700H-ban 32 bites D.D.S.C. (dinamikus diszkrét surround áramkör) dolgozik. Bevett gyakorlat, hogy a gyártók csak egyetlen chipet használnak a hangminőség szempontjából egyébként létfontosságú A/D, DSP és D/A konverzióra, a D.D.S.C. azonban ezeket a feladatokat külön komponensek használatával végzi el, ezáltal jelentősen javítva a jelfeldolgozási képességet és a teljesítményt.

A 7.2.4 vagy 9.2.2 Dolby Atmos, a DTS:X szélességi csatorna használata vagy egy teljes kettős erősítésű 5.1 felállás egyaránt alapból megvalósítható, de a 13 csatornás működtetéshez már egy külső végfokra van szükség. A 13 csatornás processzornál járva megjegyezzük, hogy ebben az üzemmódban a nem használt végfokok automatikusan lekapcsolódnak - ez egyáltalán nem általános, de annál inkább üdvözlendő megoldás, hiszen ennek hála a Denon AVC-X6700H egy teljes értékű 13 csatornás 8K képes házimozi processzorként is működtethető. A beállítási lehetőségek szinte korlátlanok, az intuitív menürendszer pedig mindezt leegyszerűsíti. 13 csatornányi DTS:X processzálás áll tehát rendelkezésre (a DTS:X Pro technológia később egy firmware frissítés után válik majd elérhetővé) és a legtöbb 3D formátum, mint a Dolby Atmos, Atmos Height Virtualization (magassági virtualizáció) DTS:X, DTS Virtual:X, Imax Enhanced, illetve opcionálisan az Auro 3D is támogatott.

Az első bekapcsoláskor elvégeztük a szokásos kötelező beállításokat. A 6700H az Audyssey legfejlettebb MultEQ XT 32 szobakorrekciós rendszerét tartalmazza, és a Sub EQ HT is rendelkezésre áll arra az esetre, ha több mélysugárzót használunk. Ha csak egy mélyláda van, akkor ez a funkció nem aktív, de kettő esetén mindkettőt külön méri a rendszer, majd megfelelő késleltetéssel és szint-állítással biztosítja az egységes megszólalást.

Elvégeztük a méréseket is - esetünkben két különböző mélysugárzóval, majd kéthetes folyamatos üzemeltetést követően került sor az első kritikus meghallgatásra. Ekkor a készülék elvileg már alkalmas lett volna a tesztelésre, azonban a center csatorna még egy kicsit fedett volt, némi fátyol borította a hangképet, ezért további időt adtunk neki, mert mint minden esetben, belőle is szerettük volna kihozni a maximumot. A 24 órás bejáratás, vagy a pár nap utáni meghallgatás nem több, mint legenda, ennyi idő alatt egy készülék egyszerűen képtelen az igazi arcát megmutatni, az adott állapot még nem azt tükrözi, amire képes, nem több ez, mint egy pillanatfelvétel és a 6700H-nak is sokkal hosszabb időre volt szüksége. (Minden kábel bejáratott volt, ezért csak az erősítő lehetett a ludas.) Naponta ellenőriztük hát a hangzást és a negyedik napon aztán megtört a jég, átszakadt a gát, lehullt a lepel - ahogy tetszik - az aktuális film párbeszéde hirtelen természetessé vált, megnyílt, az addig tapasztalt enyhe függönyszerű fedettség, köd elillant és minden a helyére billent, ez pedig félreérthetetlenül jelezte: itt az idő!

Nagy lelkesedéssel és komoly várakozással vetettük hát bele magunkat a valódi tesztelésbe, hiszen ez a kategória már nem a kompromisszumokról szól, hanem inkább a középkategória teteje és a csúcskategória alja közötti határ feszegetéséről, annál is inkább, mert a 8500H-t a Denon egyelőre nem váltotta még le.

8K támogatás ide vagy oda, forrásanyag tekintetében egyelőre mi maradtunk a 4K UHD-nél és a Dune topmodelljét, a HD Ultra 4K médialejátszót használtuk forrásként. A meghallgatás DALI OPTICON hangfalszettel zajlott, amelyet DALI ALTECO C-1 Atmos sugárzókkal egészítettük ki, de a surround back csatornákat is kihasználtuk, az erősítő által kínált összes csatorna üzemelt, Gallo Acoustics TR1D, illetve Audio Pro SW10 mélyládákkal. A kábelezéshez a Denon AVC-X6700H tudásának és kategóriájának megfelelő AudioQuest modelleket használtunk: Carbon HDMI, Rocket 88 (LCR) Slip DB 14/4 és 14/2 (surround/Atmos), Boxer szub, Monsoon/Z2 tápkábelek, Niagara 1200 tápszűrő.

A Hunter Killer-rel kezdtünk, annak is a Dolby Atmos sávját választottuk ki. A legismertebb "tengeralattjárós film" a Hunt for Red October (Vadászat a Vörös Októberre) letaszíthatatlan a trónról, nem is ezzel a felütéssel kell belekezdeni ennek a víz alatti és szárazföldi kommandó akciónak a megtekintésébe. Minden fanyalgó kritika ellenére, ha nem túlzott elvárásokkal futunk neki a filmnek, akkor nem lesz csalódás, sőt! Miért? Biztosan volt benne szerepe a Denon 6700H-nak is, mert a jelenetek dinamikusak, a torpedók robbanása erőteljes, a tengeri térképen nem szereplő átjáró jelenetében tapintható a feszültség és a kameramunka is erős négyes. Az erősítő nagy energiákat mozgatott meg, amihez nagyfokú precizitás is társult és egy olyan könnyedség, amiről a kisebb teljesítményű készülékek csak álmodnak. Erő, erő és újra csak erő. Dinamika, lehengerlő basszus és tisztaság, és a beszédérthetőség is példás.

Nem mellékesen az Atmos sáv finoman egészíti ki a többi csatornát, hozzátesz az élményhez. Az egyik pillanatban egy hirtelen ötlettől vezérelve újra néztük a filmet úgy, hogy csak az Atmos és az LFE csatorna szóljon, mert ebben a filmben meglepőn sok effekt szólalt meg az ALTECO-kon és kíváncsiak voltunk, hogy egy ennyire a magassági csatornákra szabott cselekményhez mennyire használták ki a hangmérnökök valójában. Nos - felsorolás következik - aki nemcsak Thor kalapácsára és a kifejezetten Atmos-ra kihegyezett demó részletekre kíváncsi, az ezzel a filmmel könnyen megtapasztalhatja az Atmos kínálta térhatást. Az első torpedó kilövése, a haditengerészet aulájának teremzaja, az ottani beszélgetés kupola miatti visszhangja és a cipőkopogás, a szélzaj, a helikopterek robaja (természetesen a szubládával kiegészülve), a sirályok hangja, a kapitány rádió üzenete mind kaptak az effektből és ezzel értelemszerűen a térhatás, az atmos(zféra) megteremtése volt a cél, ami - hála a kiváló erősítőnek is - remekül sikerült.

Figyelem, ezzel nincs vége, további felsorolás következik: a tengeralattjáró merülésekor az effekt (mélyládával megtámogatva), majd újra a helikopterek robaja, a merülő bombák, az elsuhanó torpedók, a hajótest nyikorgása, a vészjelző, a buborékok effektje, a tengeralattjáró haladása közben a térhatást segítő csobogás, az eső, a villámlás és a mennydörgés, az ejtőernyősök kiugrásakor a szélzaj, a kinyíló ejtőernyő, a lombok suhogása a földet éréskor, madárcsicsergés, géppisztoly ropogás, robbanások, az elsuhanó lövedékek, a tengeralattjáróba betörő vízsugár, a robbanások után fröccsenő víz, a szonár, a mentőhajó leválasztása miatt elkerült becsapódás, a gőz kiáramlása, a legénység kiabálása, a rakétaelhárító géppuska mind élethűbben, a térben pozícionáltabban szólalt meg az Atmosnak köszönhetően. A Denon AVC-X6700H pedig remek partner volt ebben, mert bár szereti mutogatni az izmait, de remek felbontása miatt a finomságokat is készségesen tálalta.

A John Wick első részéből a templomi jelenet, az azt követő üldözés, majd Wick elfogása és szabadulása következett, az élmény pedig pazar volt, lett légyen szó a lövések dinamikájáról vagy a beszédhangok természetességéről. A Denon AVC-X6700H univerzális, nem lehet kizökkenteni. Az Atmos sáv ebben a filmben szinte végig megszólaltatta a háttérzenét, de a térélmény fokozásához is nagyban hozzájárult. Az erősítő halkan is élvezetessé tette a filmet, de ahogy növeltük a hangerőt, úgy lett egyre jobb az előadás. "Elfogyasztani" nem tudtuk, ahhoz még nagyobb szoba és nagyon érzéketlen hangsugárzók kellenének, de inkább úgy tűnt, ha megindul, semmi nem állíthatja meg.

A 6700H a Hobbit - The Battle of the Five Armies lejátszása során is jeleskedett a felbontás terén, amit jól mutatott a terem visszhangjainak hátborzongatóan élethű megszólaltatása, de a fegyverek csattanásai is a székbe szegeztek minket. Ezek az utómunkázott effektek is mind gyorsak, a párbeszédek ugyancsak érthetőek, pontosak és nagyon természetesen szólalt meg az emberi hang. A Denon remekül konfigurálta az erősítő digitális szekcióját, a puszta számadatokon túl a felbontás, a DAC dinamikája a valóságban is megjelent, nem csupán ígéret maradt. Rendkívül élvezetes volt megélni mindazt a részletgazdagságot és roppant nagyvonalú előadást, amivel a 6700H szembesített. Ha kellett könnyed, ha kellett erőteljes volt, de soha nem agresszív. Puhaságot soha nem kapunk tőle - szerencsére - és lötyögést sem. A basszusa rendkívüli, de ehhez nem komótosság vagy cammogás társult, hanem megfelelő kontroll és áradt belőle az energia. A nyitójelenet első igazi akciójában a sárkány illúziója tökéletes volt, nem maradt bennünk hiányérzet, amit a későbbi csatajelenetek még tudtak fokozni. Jóllehet a teljesítmény és az erő valóban lehengerelt, de a dinamika és a finom részletek megszólaltatásának képessége jelezte, hogy a Denon nem ült tétlenül a babérjain, a korábbi modellekhez képest minden téren előrelépést könyvelhetünk el.

A First Man-ben, ami Neil Armstrong amerikai űrhajós életrajzán alapul, már a nyitójelenet is frenetikusra sikeredett, de az Armstrong-ot alakító Ryan Gosling és az első feleségét, Janet-et játszó Claire Foy vitájakor is tapintható volt a feszültség. Ez a feszültség a tetőfokára hágott abban a jelenetben, amikor meghibásodik a dokkoló egység és elképesztő rotáció mellett le kellett válniuk arról, majd stabilizálni az űrhajót. Az erősítő mindkét szerepben tökéletesre vizsgázott. Az űrhajó kilövése természetesen nagyon látványos, de nagyra értékeltük azt a bensőséges előadást, ami már valóban csak a felső kategória sajátja. Sporthasonlattal élve könnyűsúlyban is vannak látványos mérkőzések, de nem véletlen, hogy a legmagasabb nézettséget mindig a királykategória produkálja. Ez a gép egy erőmű, amely, mint minden integrált házimozi erősítő, persze különálló végfokokkal még fejleszthető, de a saját árkategóriájában az általa kínált roppant erős integrált "csomag" teszi vonzóvá, és a filmeket nézve egyáltalán nem jutott eszünkbe, hogy elkelne mellé egy erősebb végfok.

A sztereó üzemmód tesztelése során a beépített "hangstílusok" egyike sem nyerte el tetszésünket, de ez nem a készülék hibája, szerintünk gyakorlatilag nincs olyan gyártó és mód, amely valóban használható lenne, azok inkább csak egyfajta szórakozást jelentenek, semmi többet. Bizonyára van létjogosultságuk, de a mi purista megközelítésünk nem tudja őket befogadni. Csüggedésre azonban semmi ok, mivel a jól bevált Pure Direct mód pont a puristáknak készült és az több mint alkalmassá teszi az AVC-X6700H-t a sztereó zenehallgatásra. Ebben a módban a Denon/Marantz hagyományoknak megfelelően letiltja az LFE kimenetet, aki tehát szeretné a mélyládát is használni, annak érdemes ezt észben tartani! A Pure Direct mód aktiválásával már mintha egy másik készülék szólaltatná meg a zenét. Nem abban az értelemben, hogy a házimozi erősítőből hirtelen sztereó integrált erősítő válik, ez irreális elvárás lenne, de az volt az érzésünk, hogy a Denon ezen a téren is kihozta a maximumot belőle.

Diana Krall - Abandonded Masquerade és Boulevard of Broken Dreams számaiban az ének és a kísérő hangszerek összhangja nem házimozi erősítőt idézett. A felbontás már-már megközelítette a sztereó erősítőket, az erő és a teljesítmény szempontjából mindenképpen. Főleg a lecsengések és a mélységi térábrázolás, illetve a középtartomány ábrázolása terén van továbblépési lehetőség, de a kontroll és a basszusenergiák megszégyenítettek egy két könnyebb súlyú versenyzőt.

Jacintha Autumn Leaves lemezéről a Moon River és a Here’s to Life megnehezíti egy házimozi erősítő dolgát, de nem a hangtömeg, hanem a felbontás, a természetes hangszínek, a transzparencia, a levegősség reprodukálása szempontjából. A 6700H nem vérzett el, megvannak hozzá a képességei, hogy ilyen muzsikákkal is szórakoztasson, de nem egy triódás, együtemű, A osztályú erősítő stílusában. A Denon ugyanakkor hamar visszalőheti a labdát, hiszen az említett csöves végfokok pedig aligha alkalmasak egy házimozi rendszer front csatornáinak megfelelő szintű erősítésére.

Brian Bromberg nagybőgőjének és basszusgitárjának megszólaltatásakor szinte fellélegzett a 6700H - végre energia és basszus - és ebben valóban kiemelkedő, de a One for the Woofer ritmikája némileg elmaradt attól, amit ez a muzsika valójában megkíván. A filmekkel nagyon magasra tette a lécet és ezért az elvárásaink is magasak voltak vele szemben, de házimozi erősítők szintjén a produkció kiemelkedő volt!

A Kirkelig Kulturverksted: 40 Years’ Credibility válogatás lemezéről Deepika Thataal Norvégiában született indiai énekesnő Fire Stemmer Og En Reise dalának hangulatát remekül tolmácsolta, a poliritmikát és a hangszereket is egyaránt szépen kezelte a Denon AVC-X6700H. Az, hogy nemcsak "szögelős" zenék megszólaltatására alkalmas, egyértelműen enyhe kifejezés.

Jöhetett a végére a legnehezebb feladat: Baráti Kristóf Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész előadásában a Violin Concerto No. 2 in B Minor, Op. 7: III. Rondo à la clochette "La campanella", ami egy remekmű maximális technikai virtuozitást igénylő zseniális interpretációja. Staccato-k, pizzicato-k és üveghangok özöne zúdult ránk, kettősfogásokkal, brutális arpeggio-kkal, a Denon AVC-X6700H feladata volt egy ilyen szintű mű ilyen szintű tolmácsolásának a reprodukciója. És szerencsére még ezt a lécet is megugrotta, ez az erősítő egyszerűen megkedvelteti magát a hallgatójával. A felvétel viszonylag halk, így jól jött a nagy teljesítmény, a dinamikai képességek és a felbontás terén pedig a házimozi kategórián túlmutatott a nyújtott előadás. Nem is azt kerestük, hogy hol lehetne jobb, inkább elégedetten dőltünk hátra és hallgattuk meg újra.

Összegzés

A 8K támogatású házimozi erősítők felső kategóriájának egyik "nagyvadjával" kapcsolatosan az előzetes megérzésünk helyesnek bizonyult, a Denon AVC-X6700H nemhogy nem okozott csalódást, ezért Juha Vakkuri könyvét ismét felidézve: az erősítő minden téren rendkívül meggyőző produkciójával semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy megfelelő eszköz a kényes feladatra. Lehengerlő, ellentmondást nem tűrő az előadása, de egyúttal a finomságokat is megfelelően képes tálalni. A surround hatás egyik filmnél sem vált soha eltúlzottá, a robajok, robbanások elsöprő erővel szólaltak meg. Elődei nyomdokain járva és azok hangját minden ponton túlszárnyalva a Denon AVC-X6700H minden bizonnyal a kategória egyik megkerülhetetlen darabja lesz, a 8K támogatás pedig egyértelműen befektetés a jövőbe. Az együtt töltött pár hét után bevalljuk, fájó szívvel adtuk vissza a forgalmazónak. Aki ebben a kategóriában keres házimozi erősítőt, vegye fel a listájára!

1 2

Következő oldal >