Wilson Six Power álló hangfal teszt
2021. június 14., hétfő, 23:05
Wilson audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal házimozi hangfal aktív hangfal Wilson hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt házimozi hangfal teszt Wilson hangfal teszt aktív hangfal teszt
Körülbelül egy év telt el azóta, hogy a Wilson Digits sorozatának Six álló hangsugárzója vendégeskedett nálunk, de még mindig emlékszünk rá. Nagyon olcsón nyújtott sokat, tisztességesen meg volt építve, és a hangjára sem lehetett igazán panaszunk. Most elkészült a Six Power, és az elnevezés bizony nagyon is helytálló!
Aktívabban szép az élet!
A Wilson Six Power mutat ugyan rokoni szálakat a szimpla modellhez képest, lényegében mégis egy teljesen más igényeket kielégíteni képes hangsugárzóval van dolgunk. Az akusztikusan semleges, textilfelületű műanyag megmaradt az előlapon, ahogyan az oldallapok furnérozása is, színválasztékból pedig ebben az esetben is fekete, vagy világos tölgy utánzat áll a rendelkezésünkre. A hangszórókat ezúttal fekete gyűrűk veszik körül, ahogyan a membránok is teljesen sötétek, így elvesztik a Six retró hatását, amivel szerintünk semmi baj nem volt, de ez a megoldás valóban modernebbé teszi a megjelenését. A pontosan egy méter magas, és darabonként 16 kg-os hangfalak így eléggé domináns, ugyanakkor kellemes benyomást tettek ránk a kicsomagolást követően.
A hangszórók darabszámára nem lehet panaszunk, mert összesen ötöt találunk az előlapon, több nem is fért volna el. A változatosság kedvéért kezdjük felülről. A 25 mm-es lágy dóm magassugárzóval korábban is elégedettek voltunk, ahogyan az őt követő préselt papírmembránokkal, melyek közül a felső a középtartományért, a következő pedig a mélyszekcióért felel. Mindezek alatt találunk még két hangszórót, ami eleve indokolttá tenné a modell Power elnevezését, de ebben az esetben sokkal többről van szó.
Mindkettő aktív mélysugárzó, külön kamrában foglalnak helyet. Ezt a hangfalat így többféle módon is használhatjuk, ami igazán univerzálissá teszi. Sztereó zenehallgatáskor alkalmazhatjuk passzívként, tehát úgy, mint egy "mezei" hangsugárzót. Hátul viszont találunk egy billenőkapcsolót, amivel aktiválhatjuk a mélynyomókat, ez a szubtartományt leválasztja az erősítőről, így ezt a "terhet" leveszi a válláról, tehát kevésbé veszi igénybe az elektronikát.
A Six Power hátulján van egy szub bemenet is, aminek akkor vesszük hasznát igazán, ha például házimozi rendszerben nem csupán front - bátrabbak esetleg háttér - sugárzóként szeretnék alkalmazni, hanem szubládák helyett is, így eleve nem kevés helyet és pénzt spórolunk meg.
A hangfal aktív mélysugárzóit egy villásdugó segítségével helyezhetjük üzembe, ami szimpla zenehallgatásnál nem feltétlenül javasolt, ezt elhiszünk a gyártónak a Six energiájából kiindulva, de vehemensebb zenéken szerintünk nagy hasznát vehetjük. Mindehhez jön még, hogy a vágást 50-200 Hz között állíthatjuk, ahogyan a hangerőt is potméterek segítségével, ezt ügyesen a hátlap felső részére helyezték el, így nem kell hajolgatnunk az állításnál.
Hátul találjuk még a reflexnyílásokat is, melyek kivitele remek, a peremek szépen lekerekítettek, hosszuk pedig szinte a hangszórókig ér. Az alsó valamivel szélesebb, és természetesen az aktív rész munkáját segíti, míg a felső a többi hangszóró által megmozgatott levegőt juttatja az éterbe. Jó érzés látni, hogy bemenetekből itt már duplát találunk, de a lényeg az, hogy az aranyozás mellett teflon szigetelést is kaptak.
A hangszórókat természetesen védeni kell, főleg használaton kívül, és a Wilson ebben az esetben is több variánst kínál. A mágnesesen rögzíthető rács a tölgy furnérnál lehet fekete vagy szürke, a feketénél pedig idomul a szín a dobozéhoz, de az árnyalatukban eltérnek.
A Wilson Six Power-t tulajdonképpen ugyanazzal a szettel hallgattuk meg, mint a testvérét, tehát Parasound volt az elő-végfok, a kábelek terén QED, Nordost és Triangle típusokat használtunk, míg a jelforrás csöves CD-játszónk volt.
A Wilson Six Power passzív hangsugárzóként is helyt áll!
A sztenderd Six esetében éreztünk némi plusz vehemenciát, valahogy nagyon ki akart bújni a bőréből a hangsugárzó, ezáltal az ár/érték aránya ugyan nagyon jó volt, de a mélytöbblet némelyikünk számára zavaró volt. A Six Power alapfelállásban annyiban különbözik tőle, hogy a két mélyközépsugárzó helyett az egyik 165 mm-es hangszóró csak az alsó frekvenciákra fókuszál, így sokkal kiegyensúlyozottabb hangzást kapunk. Persze az erő megmarad, de az előadás pontosabb és határozottabb, és kevésbé forszírozott, egyszóval barátságosabb. Van benne bőven erő, nem kell nagy teljesítmény a meghajtásához, és már szobahangerőn is lazán ki tudja magát futni. Tényleg nem erőlködik, de a határozottsága is elég kulturált marad, azonban a lendületből nem enged. Nagyszerű érzés volt, hogy ebben a kategóriában is találunk egy olyan álló hangfalat, ami a tartományokat teljesen szétválasztja, így öröm volt rajta hallgatni Mark Knopflert, de még Toto koncertet, vagy Tori Amost is. Utóbbinál ráadásul az érzékiség vagy melankólia is átjött, tehát a Wilson Six Power mindazok mellett, hogy erős és pontos, még a maga módján andalító és érzelmes is tudott lenni.
Szemezgethetnénk a meghallgatott, eltérő műfajú felvételek között, hiszen természetesen itt is minden téren kipróbáltuk és próbára tettük a Wilson újdonságát, de a legegyszerűbb talán, ha azt írjuk, hogy kivétel nélkül jól szerepelt. Lehet, hogy lehetne picit tapintatosabb, ahogyan a mélyhangok is jobban elnyúlhatnának, de így is elég hosszú a lecsengésük, így a prezentációja végig szórakoztató maradt, minden zeneszámnál éreztette a jelenlétét, és megfelelően dominált is. A tervezőknek sikerült elérniük azt a ritka kombinációt, hogy a megfelelő adrenalinlöket mellett a hosszútávú zenehallgatást is adja ez a modell. Alig 200 ezer forint felett ez nem minden álló hangfal esetében ilyen evidens. Szimfonikus zenén a szólóhangszer mutatott némi túlbuzgóságot, tehát a Six Power valamennyivel jobban kiemelte azt a kelleténél, de ezt sikerült kompenzálnia a kísérő zenészek hömpölygésével, hullámzásával, amivel ezt a műfajt is befogadhatóvá, mi több abszolút élvezetessé tette, csak a hangerővel kell egy kicsit vigyáznunk. Nem úgy rockon vagy popon, ahol igazán pulzálóvá vált az előadás, ahogyan azt a műfaj megérdemli. Itt is megmutatta azt, ha az énekes közelebb volt a mikrofonhoz, mint azt szerettük volna, de ez elsősorban a felvétel jellegzetessége, vagy hibája abban az esetben, ha ez minket zavarna. Elektronikus zenéken a keverésnek köszönhetően minden cm kihegyezett volt, de még metálkoncerten sem lehetett olyan szintű elmosódást, elkenődést tapasztalni, amit érdemes lenne megemlíteni. És akkor még be sem kapcsoltuk az aktív részét a hangsugárzónak, legalábbis eddig!
I got the Power!
A gyártó weboldalán az áll, hogy sztereó zenehallgatásnál az aktív részt ki kell kapcsolni. Mi inkább úgy fogalmaznánk, hogy ki lehet! Ez mindenkinek a személyes ízlése válogatja, főleg annak a tükrében, ahogyan említettük is, a szubbasszus rész frekvenciáját és hangerejét is külön tudjuk állítani. Hozzátesszük, hogy elég finoman, de mindenképpen érezhetően. Már a billenőkapcsoló átállításánál életre kel a kettő közötti LED, és vele egyszerre a frontoldal legalján elhelyezett Wilson embléma is kap egy háttérvilágítást.
Ez nem, hogy zavaró lenne, de szerintünk dob az amúgy is mutatós hangsugárzón, este pedig apró, de plusz extrát kapunk általa. Külön mélyládán is találkozunk ezzel a megoldással, tehát mozibarátoknak szinte fel sem fog tűnni. De most akkor sztereó zenehallgatásnál, vagy többcsatornán aktiváljuk a Wilson Six Powert? Az előbbinél nem feltétlenül szükséges, hiszen nélküle is tisztességes mélytartománnyal rendelkezik a hangsugárzó, de bizonyos műfajoknál nagyon is jól jöhet. Ugyan ki mondana le erről a remek megoldás bevetéséről, ha mondjuk izgalmasabb és táncolhatóbb zenét szeretne egy házibuliban, vagy a keményebb rockot, esetleg metált akarja megdöngetni? Ugyan már, senki. Mindezek mellett elsősorban tényleg házimozi pártiak értékelhetik a frontsugárzójukba integrált mélynyomót, mert akciódús filmeken, vagy koncertfelvételeken fogja megmutatni igazi tudását, ami oda tökéletesen megfelel, nívósabb, sztereóban történő zenehallgatáshoz viszont enyhén dússá válhat, és tolakodó lehet. A lényeg lényege tehát mindkét esetben az, hogy működik a Wilson által nyújtott megoldás, mi pedig sem a kettő, sem a többcsatornás megoldás híveit nem fogjuk arról lebeszélni, hogy tegyen egy próbát vele.
Kinek a pap…
A Wilson Six Power egy passzív hangsugárzó, amit aktívvá is tehetünk, a beépített, és külön üzembehelyezhető, tulajdonképpen mélyládája révén. Sztereó zenehallgatásnál nem feltétlenül szükséges életre keltenünk, házimozinál viszont így nem kell külön mélynyomót vennünk, tehát pénzt és helyet spórolunk meg. Közel a duplájába kerül az alap Six modellnek, de mutasson valaki hasonlót, ilyen minőséggel megáldva 240 ezer forintért, és akkor elállunk az ajánlott vétel státusztól. Addig viszont biztosan marad, mert megérdemli.