Triangle Elara LN01 állványos hangfal teszt
Zene kicsiben
2017. augusztus 14., hétfő, 09:10
Triangle audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Triangle hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Triangle hangfal teszt
A megfizethető, bárhol elférő kompakt hangfalak zsúfolt táborába oldalaz be szerényen a Triangle Elara LN01, amely egy látszólag hétköznapi doboz. Lehet, hogy nem fogjuk vele lerázni a vitrin üvegpoharait, de általános zenehallgatás esetén jó pár trükköt tartogat a tarsolyában.
Ma nincs mozi
Ha úgy tetszik, mai cikkünk kiegészítése, tovább gondolt elemzése egy korábbi, Triangle Elara hangsugárzókból összeállított 5.1 házimozi hangfalszettről készült írásunknak. Utóbbiban is szerepelt az LN01 mint háttérsugárzó, azonban olyan élénk és közvetlen stílusban keltette a hangokat, hogy úgy döntöttünk, érdemes volna megfülelni őt elmélyültebben, sztereóban is. Rendszeres vagy hifizésben eleve jártas olvasóinknak bizonyára nem kell ecsetelünk a kis hangdobozok előnyét, célkörnyezetét.
Csekély alapterületű szobákban, illetve minden olyan szituáció során, ahol nincs igény a józanész által közepesnek gondoltnál magasabb hangnyomásszintre, ezek is bőven megfelelhetnek. Leszögezzük, az LN01 tényleg nem dühöngésre készült. A szokásos, 16,5 cm átmérőjű helyett csak 13,5 cm-es mélyközép membrán található rajta, így az állódobozok kiterjedt alsó frekvenciáira emlékeztető lökésektől le kell mondanunk. Vagy szerezzünk be egy mélyládát. Egyébiránt a gyártó 10-20 négyzetméter közötti alapterületű szobákba ajánlja az LN01-et. Terhelhetősége (50 W) nem tűnik soknak a nála alig nagyobb kétutasok 100-150 wattos tűréshatárához képest, de ne feledjük, hogy az iménti mennyiség egyetlen dobozra értendő. Ha mindkettőt ilyen teljesítménnyel hajtjuk, az egy kicsi szobában már fülsértő hangnyomásszintet eredményezhet.
A kis méret bája
Pont az a jó viszont az olyan hangfalakban, mint amilyen az Elara LN01 is, hogy a minimalizmus és a visszafogottság hívei kellően letisztult, hivalkodástól mentes, mégis elegáns hifi rendszert építhetnek belőlük, ami egy komód vagy íróasztal tetején is szellősen elfér. 165 x 291 x 235 mm méretéhez 4,5 kilós tömeg társul, így egy nagyobb könyvespolcon is könnyűszerrel elhelyezhető. Ez esetekben nem szabad elfeledkezni a megfelelő elcsatolásról (pl. SuperSpikes, IsoAcoustics) ami a mellékelt gumifélgömbökhöz képest, egyértelműen javít a hangminőségen.
Függetlenül attól, hogy a Triangle és a globális kínálat mércéjén is pénztárca kímélő az LN01 (párja kb. 140 000 forintért vásárolható meg), nem egyértelműen mutatkoztak meg rajta az olcsóság jelei. Diszkrét, ugyanakkor mellőzi a tömeggyártás zavaró vizuális mellékhatásait. Gondolunk itt a fényes fehér vagy fekete színopciókra is. A legtöbb olcsó hangfalnál fóliát használnak azok MDF lapjainak fedéséhez, az ilyen, gondosan polírozott, látható perforációktól mentes külső, ritkaságnak számít ebben a kategóriában, szintúgy a mágneses előlap. Még a kosárrögzítő csavarfejeket is elrejtették fekete műanyag/gumi karikák mögé, így igazából aligha lehetne szellősebb az összkép. A krómosan megcsillanó, vékony betűkből formált emblémán kívül nem tarkítják más motívumok a dobozt, leszámítva hátuljából ágaskodó, egyérpáras kábel fogadására képes bemenetet.
Akik nem olvasták a korábbi, többcsatornás szettről írt cikkünket, azoknak rövid technikai tudnivalók: Az LN01 épp úgy, mint szériájának többi tagja, felületkezelt, porsapka nélküli (ezáltal egybefüggő, merev szerkezetű) papír mélyközép membránt és saját fejlesztésű selyem magassugárzó dómot tartalmaz. Utóbbi köré enyhén kiálló, kissé meredek falú hullámvezetőt is ültettek, hajtása neodímium mágnessel történik. A doboz, noha nem túl nehéz, 18 mm vastag MDF-ből készült (az előlap 21 mm), belső merevítéseket tartalmaz és hátsó basszreflex nyílásos. Az elülső lyuk praktikusabb lett volna, így zsúfolt könyvespolcokon rakoncátlanná válhatnak a kis doboz basszusai.
Hangminőség
Miután visszaküldtük a házimozi hangfalszett többi tagját, a kis háttereket bekötöttük kb. 15 négyzetméter alapterületű, átlagos akusztikájú úgynevezett hendikep szobánkba. Rotel és Musical Fidelity erősítőkkel is kipróbáltuk őket. Hagyományos hangfalállványon, majd televízió két oldalán, IsoAcoustics rezgéselnyelő talpakra téve is tettünk kísérletet, praktikus okokból utóbbi felállást használtuk legtovább.
Mielőtt belemélyedünk a pozitívumok tömkelegébe, az apróbb hiányosságokat is meg kell említenünk. Ahogy fentebb is utaltunk rá, tesztalanyunk nem egy erőművész. Aránylag sokat bírt, olyan értelemben, hogy magas frekvenciái kemény bevetések során is jó darabig kontrolláltak maradtak, de nagy terhelésen a basszusok nem voltak képesek dinamikai értelemben követni a középmagas szekciót. Másfelől szórástartománya aránylag kötött. Az áhított sztereó érzetet megadja, de csak akkor, ha tényleg a gyártó javaslatához híven, a felhasználói kézikönyvben leírt távolságok betartása mellett használjuk. Máskülönben is számíthatunk egyfajta tisztaságra, közvetlenségre, csak a holografikus kép tűnhet el.
Mindezeket leszámítva viszont tüneményes, egyúttal tisztességes az LN01. Egyrészről a gyártó közleménye nem humbug, tényleg zeneiségre törekvő doboz, a felvételek magjára, lényegére összpontosítva osztja meg velünk azokat. Sok fontos részletet képes elcsippenteni és rögvest közölni, az erőlködés vagy túlzott fókuszálás nyomai nélkül. Basszusai nem kifejezetten tolakodók, viszont egy kis húsosság, teltség is érzékelhető a 100 Hz alatti tartományban, ezáltal hétköznapi hangnyomásszinten az összkép egyáltalán nem hézagos, nem viselkedik makacs szatellit sugárzó módjára.
A lágy dóm és a papír membrán kettőse bárki számára fogyasztható, ércességtől vagy túlzott technika-íztől mentes hangot produkál, feltéve, ha jó, lehetőleg AB osztályú erősítőt teszünk mögé. A Triangle műveltebben, finomabban képes kezelni a hangos zenék közben besurranó, félreeső, gyenge részleteket is, és ahhoz, hogy ezt a dinamikai árnyaltságot megkapjuk, nem árt stabil, lendületes végfokot alkalmazni. Nem tettünk ugyan próbát, de szerintünk nem is érdemes multimédiás célokra optimalizált, törpeméretű D osztályú vasat az LN01 mögé kötni, mert kell neki egy kis lökés, hogy magabiztossá váljon, miközben finom is marad. Az, hogy képes némi élénkség, életszerűség felmutatására, nagyrészt a mögötte álló elektronika érdeme is.
No de hogyan mutatkozott meg mindez egy hétköznapi zenehallgatás során? Az énekhang tisztán és megragadva, jól elhatárolódott. Ha középen, a hangfalakkal szemben ültünk, a vokál középirányba terelődött, a jobb és baloldal pedig sík jelleggel, tehát mélységérzet nélkül, de szépen összedolgozott. Ha megfelelő felbontású, jó minőségben rögzített felvételt indítottunk el, kaptunk egyfajta valóságérzetet. A komplex, gazdagon felépített számok (mint pl. Lizz Wright - Somewhere Down The Mystic) zörejei, elnyúló csengései átitatták a hangszínpadot, a hangfalak nem magukba fordulva, hanem felénk irányították ezeket a mozgolódó effektusokat.
Ezeket mind pozitívumként könyveltük el, és mellettük szemet tudtunk hunyni az igencsak diétás basszusok, ill. korlátozott mélységérzet fölött. Nem szabad elfelejteni, hogy az LN01 kicsi ÉS olcsó hangfal, így többszörös kompromisszumok mellett kellett, hogy zeneiséget nyújtson. A megalkuvások nem szarvashibák formájában mutatkoztak meg, miközben hallgattuk, el tudtunk vonatkoztatni a szűk szórástól, és rá lehetett hangolódni a felvételre. Természetesen vannak, akik elsöprő hangélményre, vagy éppen finomabb térábrázolásra vágynak, nekik értelemszerűen a Triangle nagyobb modelljeit érdemes megfülelni. Belépő kategóriás hangdobozhoz mérten az LN01 becsülettel megállta a helyét.
Konklúzió
Ha a fentiek alapján az olvasó úgy érzi, hogy igényeit kielégíthetik a Triangle Elara adottságai és bankrablás nélkül kíván egy elegáns, ugyanakkor szerethető hifi rendszert felépíteni, akkor nem fog mellé nyúlni az LN01 megvásárlásával. Képes tiszta, artikulált és élénk zenei részleteket nyújtani, de a basszusokkal mérsékelten bánik, emiatt elsősorban akusztikus műfajokhoz javasoljuk. Sokat tapasztalt dobhártyánk néhány zeneszám után tudomásunkra adta, hogy tesztalanyunk alsó-középkategóriás mivolta ellenére nem hatásvadász durrogás-csattogást és figyelem elterelő színes kiemeléseket, hanem mértéktartó, zeneiségre törekvő karaktert nyújtott. Lehet, hogy a felpumpált, populáris stílusú hangrendszerekhez szokott fülűek számára száraz, tényszerű az LN01, mindenki más viszont kedvelni fogja.