Triangle Altea Borea álló hangfal teszt
2017. november 3., péntek, 14:45
Triangle audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Triangle hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Triangle hangfal teszt
Oldalunk hasábjain már több ízben volt szerencsénk alátámasztani azt a tényt, hogy a franciák nem csak a bagett készítéshez értenek, hanem a hifi világában is megállják a helyüket évtizedek óta. A Triangle hangfalai széles felhasználói réteg igényeit képesek kielégíteni a belépő kategóriától a high end szintig. Jelen tesztünkben egy kedvező árfekvésű, középkategóriás álló hangsugárzó képességeit boncolgattuk. A Triangle Altea Borea vendégeskedett szerkesztőségünkben.
A jól megszokott külső
A Triangle hangfalaira sok mindent lehet mondani, de azt semmiképp, hogy ne néznének ki jól. Tesztalanyunk kicsomagolását követően mi sem tudtunk mást mondani az Altea Boreára, bár a hófehér hangszórók és csillogó tölcséres magassugárzók egyesekben olcsó hatást keltenek, de ez teljesen szubjektív vélemény. Az MDF anyagú doboz kőrisfára emlékeztető fekete fólia bevonata, minden szegletben jó minőségű összeszerelést enged feltételezni. A mellékelt tüskéken álló széles, a doboztól elcsatolt hatást keltő talp és a jó illesztésekkel épített doboztest masszív stabil benyomást kelt.
A két és félutas álló hangfal lényegében a magasabb kategóriába tartozó ESPRIT EZ sorozat pénztárca kímélő kiadása, ami távolabbról nézve komoly hasonlóságot mutat a nagy testvérrel. A hangszóró készlet is hasonló az ESPRIT EZ sorozatéhoz, ám az Altea Borea csak egy papír membrános mélysugárzót kapott a hófehér kúpos porvédővel ellátott cellulóz közép, és a korábbi tesztekben részletesen bemutatott titán dóm tölcséres TZ2510-es magassugárzó alá. Itt kihangsúlyozzuk a "hasonló" szót, ami azt jelenti, hogy mind a mély- mind a középsugárzó csak hasonlít az ESPRIT sorozatéra, de a beépített keresztváltóval egyetemben alacsonyabb minőséget képviselnek. A mély- és a középsugárzó is egységesen 16,5 cm-esek és az alattuk elhelyezkedő jellegzetes perforált hatású peremmel ellátott megtermett reflexnyílás gondoskodik az általuk termelt légmozgás kijuttatásáról.
Ahogy a Triangle hangfalaknál már megszokhattuk, az elülső reflexnyílás áldásos hatása itt is jól érvényesül a hangsugárzó elhelyezésénél. A típusjelzéssel ellátott króm plakettel (szintén Triangle védjegy) fémjelzett fekete oszlopok, a hófehér középsugárzóval és az ezüst tölcsérben megbújó réz fáziskúppal rendelkező magassugárzó nagyon gusztusos összképet ad.
A fekete színnek köszönhetően a hangszóró selyem stiftjeit fogadó műanyag hüvelyek csak egészen közelről válnak láthatóvá, így a legkevésbé sem rontják el az összképet. A hátlapon található, banándugós terminál csak egy pár kábelt képes fogadni, bár ebben a kategóriában nem érezzük feltétlenül létszükségletnek a dupla kábelezést. Az aljzat alatti kis táblán a kötelező adatokon felül azt is feltűntetik, hogy az ESPRIT Ez sorozattal ellentétben az Altea Borea a Távol Keleten kerül összeszerelésre, ami azonban napjainkban inkább csak az árcetlire, és nem feltétlenül a minőségre van hatással.
Meghallgatás
A teszt környezetet igyekeztünk a rendelkezésre álló forrásokból, a hangfal kvalitásának megfelelő kategóriából válogatni, hogy a lehető legreálisabb képet kapjunk annak tudásáról. A Triangle állítása szerint a hangsugárzóik 100 órányi bejáratás után érik el a megfelelő hangminőséget. A bekötés utáni első tónusokat hallva valóban keménynek és nyersnek éreztük a vadonatúj hangfalakat, de természetesen ilyenkor ezt az információt csak a későbbi eredmény összehasonlításához szoktuk megjegyezni.
A bejáratásra szánt idő elteltével egy átlagosan berendezett 25-30 négyzetméteres helyiségben állítottuk az Altea Boreákat és rögtön tapasztaltuk, hogy érezhetően javult a hangzás. A titán dóm magassugárzó kemény karaktere finomabb lett, és a brummogósnak tűnő mélyek is kellemesebben, testesebben szóltak. A tölcséres magassugárzóval rendelkező hangfalak már megszokott játéka következett azok elhelyezésével. Ahogy a korábbi Triangle tesztjeinkben is tapasztaltuk, a tölcséres sugárzó széles spektrumban szór, de a térleképzés egy bizonyos tartományon belül marad, így a legjobb hangzás eléréséhez érdemes egy kis időt szentelni a helyes beállításnak.
A kezdéshez jazz és blues albumok között mazsolázgattunk, és ha már Triangle, halljuk, hogy cseng egy triangulum a nagy kedvenc, Oscar Peterson Trio - You Look Good To Me című számában. Az optimálisnak vélt sztereó színpad eléréséhez még szükség volt egy apróbb finombeállításra a hangfalaknál, de az utána kapott eredmény már meggyőző volt. A zongora testessége hagyott némi hiányérzetet, de elvárásainknak megfelelően szólalt meg miközben a fém háromszög kristálytiszta csengése bizony már mosolyt csalt az arcunkra. A nagybőgő pincemély rezgéseit mérsékelt vehemenciával tudta reprezentálni, de hangsúlyozzuk, hogy a megfelelő bejáratást követően ezek a hiányosságok javulni fognak. Christy Baron - Round Mindnight című dalával tettük próbára a cellulóz középsugárzó képességeit, ami meggyőzően tolmácsolta a fúvós hangszerek és az énekesnő hangját, bár a középső frekvenciákon tapasztaltunk egyfajta plasztikus fedettséget, amin a tisztán csengő magasak sem tudtak maradéktalanul javítani. Ez az érzet hosszas hallgatás után, ha nem is tűnt el, de megszokhatóvá vált, és cseppet sem éreztük zavarónak vagy fárasztónak. A Triangle középkategóriás hangfalaira jellemző színpadkép az Altea Borea előadásában is jelen volt. A tér nem tudott olyan szélesre nyúlni, ám az azon belüli előadás mindenért kárpótolt. A megfelelő hallgatói pozíciót elhagyva hajlamossá vált egy oldalra húzódni a hangkép, melynek hatására tompultak az apróbb részletek és a jól tagolt színpad zavarossá, átláthatatlanná vált. Basszusokban gazdag felvételeken ismételten visszatért az a minimális hiányérzetünk, amit a hangszóró nyersessége miatt kaptunk, de így is egy gyors kontrollált megfogott mélytartományt hallottunk, ami komolyabb terhelés esetén bizony meg tudta remegtetni alattunk a bútorokat.
Elektronikus zenéken már kevésbé érvényesült a középtartományban érzett fedettség, illetve a tölcséres magassugárzóval jobban kiegészítették egymást és valóban kellemes elegyet képezve tárták elénk az energikus elektromosan generált impulzusokat. Kedvenc Yello albumaink (Toy, Touch) minden száma élvezetesen és részletgazdagon szólt az Altea Borea hangszóróiból, így semmiből nem kaptunk kevesebbet, mint amit a Yello együttes két nagy öregje egy felvételbe bele tudott varázsolni. Az elektronikus és pop zenék szeánszát követte a masszív dobok, energikus gitárszólók, és markáns hangú férfi énekesek dögös pörgő hangzásvilága. A NAD és NAIM erősítők bevetésével a legkevésbé sem állíthatjuk, hogy harsány kemény hangú elektronikákra bíztuk francia vendégeinket, de a rockzenék világában valahogy nem éreztük magabiztosnak a duót. A durvább tempójú elektromos gitárok vagy cintányérok furán fogalmazva "papíros" középtónusokkal és enyhén túlzó magastartománnyal szólaltak meg, ami hosszútávon zavaróvá vált, de erőből és dinamikából nem volt hiány. Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a zenék nem is az audiofil hangzásvilág elérését vették célba a stúdiómunkák során, és az is tény, hogy ennél jóval drágább hangsugárzókra is igaz, hogy nem minden zenei stílusban tudnak maximálisat nyújtani. Lágyabb andalgósabb zenékkel már sokkal szellősebb és élvezhetőbb produkciót nyújtott az Altea Borea ami arra motivált minket, hogy újra visszakanyarodjunk az akusztikus hangszerek világába. Lehet, hogy a közben eltelt néhány nap együttlét, vagy csak az ebből adódó járatás tett jót a hangfalaknak, de a megszokott jazz albumok hangja már máshogy csengett, mint ahogy az első alkalommal tapasztaltuk. Szellősebb, melegebb és analitikusabb hangzással lepett meg minket a Triangle páros, ami egy feltétlenül pozitív lezárást hozott a teszt végére.
Ajánlás
A Triangle Altea Borea egy mutatós szép hangfal, ami jól tudta kamatoztatni a felsőbb kategóriából örökölt géneket és ugyan kicsit válogatós volt a zenei stílusok közt, mégis a legtöbb esetben remekül megállta a helyét. A megfelelő erősítő kiválasztása fontos szempont, ezért mindenképp meghálálja a lágyabb, kevésbé harsány karakterű elektronikákat, ami a 92 dB-es érzékenységnek köszönhetően nem kell, hogy egy erőmű legyen. A slusszpoént nem szerettük volna korán elsütni, de a nálunk töltött idő alatt szerzett tapasztalataink szerint az Altea Borea eredeti 400 ezer forintos árcetlije átlagosnak mondható a kapott teljesítmény tükrében, de 249 999 Ft-os akciós árával (párban) már kimeríti az Ajánlott Vétel fogalmát.