System Audio SA saxo 60 álló hangfal teszt
2022. január 26., szerda, 23:00
System Audio audio hifi hangfal hifi hangfal SA hangfal hangfal teszt System Audio hangfal hifi hangfal teszt System Audio hangfal teszt
A System Audio SA saxo 5 formájában egy olyan könnyen elhelyezhető, állványos hangsugárzót ismertünk meg, ami parányi méretének ellenére remek, testes hangot produkált, aminek eléréséhez bizonyos esetekben szükség volt a falak támaszára. Az SA saxo 60 nála már jóval termetesebb, álló hangdoboz, így érthető, hogy egy teljesen más célközönséget próbál rabul ejteni. Nézzük, hogy sikerül-e neki!
Kompakt, sallangmentes, idomuló állódoboz
A System Audio SA saxo 60 a 165x960x260 mm-es adottságaival még mindig nem egy olyan termetes darab, hogy akár maga King Kong kényelmesen ellógicsálna rajta, de nem is ez volt a tervezésénél a cél. A cég elég univerzális hangsugárzót próbált készíteni általa, mely amolyan mindenevő szerepet képes betölteni. Nem nevezhető színpompás darabnak, tehát a mesterkéltség árnyéka is hiányzik belőle, viszont a választható fekete vagy fehér kivitelben elég mutatós, a megfelelő stabilitás mellett ezen a téren is jelentős szerepe van az aljához erősített fix talpnak is. Az oldalfalak mattak, csak az előlap kapott fényes bevonatot, de nem alkalmaztak csillogó lakkot, tehát nem álltak be a divat diktálta sorba. Tüskéket itt sem mellékeltek, hanem négy darab szintén fix szilikon lábat, aminek köszönhetően szőnyegen és linóleumon, vagy kövön is megfelelően stabilan áll. A doboztest anyaga MDF, a hangszórókat szövet takarja és védi. Az utóbbi 1 cm-es keretre van feszítve, a rögzítést mágnesekkel oldották meg. Megjegyezzük, hogy hasonlóan, mint az SA saxo 5 esetében is, ennek a fennhagyása sokat dob a hangfal megjelenésén, főleg a választható fekete, fehér vagy grafit szín kombinálásával.
Alatta összesen négy darab hangszórót találunk, amelyek típusa pontosan megegyezik az SA Saxo 5-ben használtakkal, tehát a hullámvezetővel felvértezett magassugárzó 25 mm-es T 25DXT Ti, alatta pontosan három darab van a 133 mm-es SA W1408 mélyközép sugárzóból. A magassugárzó alapanyaga textil, míg a 133 mm-es hangszórók membránjai cellulózból készültek. A System Audio szerint ez a hangdoboz két és félutas, viszont a három darab 133 mm-es hangszóró közül az alsó kettő csak a mélytartományért felel, a magassugárzó alatti pedig úgy van vágva, hogy a középtartományban dolgozzon, tehát szerintünk inkább háromutasként kellene definiálnunk, viszont ezen összeveszni nem fogunk.
Ole Witthof, a fő konstruktőr így magyarázza a cégnél alkalmazott méreteket: "Egyszerű kalkuláció alapján, elegendő számú kis membrán megfelelő vibrációs felületet biztosít, amely egy nagyobb hangszóró membránfelületével egyenértékű, és az a tény, hogy itt a membránok könnyűek, biztosítják a nagyobb sebességet, azaz jobb impulzusválaszt. Ettől függetlenül a kis membrán jobb karakterisztikát és diszperziót jelent a középkategóriában. Igaz, hogy lineáris forrás, amelynek jellemzői a függőleges síkban korlátozottak, ami azonban előnynek is tekinthető, ha csökkenteni szeretnénk a padlóról és a mennyezetről való visszaverődést. Tehát valójában csak előnyökkel jár."
A saxo SA 60 tehát alapvetően egy háromutas hangdoboz, ami basszreflex rendszerű. Kijáratát hátul találjuk az alsó szegmensben, hogy az említett kettő darab mélysugárzó munkáját segítse. A csatlakozó szimpla, de minőségi darab, banándugók fogadására természetesen alkalmas.
A 89 dB-es érzékenység jónak mondható, tehát 50 watt valóban elegendő lehet a meghajtásához, az alsó frekvencia pedig 40 Hz-en lett meghúzva, ami bizony becsületére válik egy ilyen filigrán doboznak. Az SA saxo 60 darabja alig több, mint 14 kg, tehát tényleg csak a lényeget tartalmazza, de a közel 40 éves sikertörténet valószínű, hogy őket fogja igazolni. Amúgy azt a cég is elismeri, hogy a tervezést nem feltétlenül mérnöki szinten végzik, hanem elsősorban a saját fülükre hagyatkoznak, ami elsőre kicsit bátor kijelentésnek tűnik, de mivel mi sem feltétlenül a mérésekre hagyatkozunk a teszt során, hanem a hallottakra, így elfogadhatónak tűnik ez a filozófia.
Amikor a mondanivaló több, mint a látszat
Azt ugyan nem tudjuk pontosan, hogy Dániában mi a divat a zene és a szórakoztató elektronikák konfigurációja és elhelyezése terén, továbbá olyan információk sem állnak a rendelkezésünkre, hogy miből készülnek a falak, és azok milyen vastagok, de az SA saxo 60 bizony már a meghallgatásunk elején megcáfolta több helyen a gyártója által tanácsolt alkalmazást. Amennyiben rendelkezünk egy felfüggesztett vetítővászonnal, vagy egy hatalmas televízióval, akkor természetesen használhatjuk a hangfalakat szimplán a nézett csatorna kihangosítására, de szerintünk felesleges lenne elpazarolni a tudását és kvalitásait, valamint a teljesítményét, mert mindezekből bőven akad neki. Könnyen meglehet, hogy a System Audio a visszafogott külsőre gondolt inkább, nem pedig az előadására? Valószínű, hogy igen.
Az SA saxo 60 már a szobánk közepén is olyan remekül érezte magát, hogy egyszerűen bűn lenne közelebb tolni azokat a hátsó falakhoz, mert egyszerűen csak rontana a hangképen. Így is roppant stabil és erőteljes mélytartományt tárt elénk, ami természetesen hatványozódna, ha hátrébb helyezzük el őket, de ez valamennyire a színpadkép, a tisztaság és pontosság rovására menne, ezért mi inkább egy külön mélynyomó használatát javasoljuk a basszusimádóknak, ott is elsősorban mozizás közben.
A System Audio tartja magát a kezdeti elképzeléseihez, tehát egyszerűen nem alkalmaz nagyobb méretű membránfelületet, inkább a hangszórók számát többszörözi, amely kombinációt az elmúlt években már sok más gyártó is alkalmazta, ráadásul sikerrel. Akkor nekünk tulajdonképpen miért is kéne azon csodálkoznunk, hogy az esetükben ez most is működik, és bizony jól?
Az SA saxo 60 hangja ugyanis erőteljes, magabiztos, tele van élettel, és amellett, hogy kellően szórakoztató, a minőségre is odafigyel, valamint az arányok betartására is. A DXT-hullámvezetővel felvértezett magassugárzó tökéletesen végzi a dolgát, sehol nem tapasztaltunk fülsértő, vagy túltolt frekvenciákat, tehát a kategóriájában elvárható szintet gond nélkül hozta, bármilyen hivalkodást nélkülözve. A közép- és mélytartomány összeolvasztása is jól sikerült, ebben jelentős szerepe van a jól méretezett reflexnyílásnak, és a belehelyezett cső méretének is. Ugyan a basszus enyhe dominanciát mutatott, de ez abból a szempontból jó ebben az esetben, hogy hosszútávon is izgalmas, dinamikus és szórakoztató maradt.
Hatalmas előnye ennek a hangfalnak az, hogy könnyen hajtható, ezért halkan, akár háttérzenére is használva kerek élményt nyújtott, a hangszórókat tehát már alacsony hőfokon is lazán be tudta izzítani. Ez a tulajdonság korántsem adott minden vetélytárs számára, egy zenehallgatónak viszont roppant fontos lehet, hogy akár az éjszaka óráiban, a szomszédokat nem zavarva is élvezetet kapjon, amit az SA saxo 60 lazán nyújtott. A másik jelentős kvalitása, hogy rendesen meghajtva sem esett szét, a basszus nem kezdtek dominálni, sőt inkább lazultak egy kicsit, így a tartományok aránya még egységesebb lett. Persze bulizhatunk vele, vagy döngethetünk is akár, mert nem egy félős típus, így az elektronikus vagy rockzene kedvelői biztosan nem fognak fanyalogni, de a lényeg egy ilyen árú hangdoboznál nem feltétlenül ezen van.
Egyszerűen imádta Mark Knopflert, akinek itt még az egyébként hozzá tartozó pöszesége sem tűnt fel, a gitár csak annyira fémes, hogy ne zavarjon, a zenekar pedig úgy nyomta a country rockot, mintha minden előadó Amerikában született volna, pedig tudjuk, hogy ez nem így van. Marcus Millernél rendesen odatette magát, de az alsótartományt kordában tartotta, így nem tolta direkt az arcunkba a basszusgitárt, ami szerintünk ennek a felvételnek is jót tett. Shirley Bassey énekhangjának természetességét mutatta be remekül az SA saxo 60, ahol a kíséret nagyon finoman ölelte körül a művésznőt, és úgy nyertek teret és teljesedtek ki, hogy nem szorultak a háttérbe. Így tulajdonképpen nem is a kísérők szerepét töltötték be, hanem komplett zenekart alkottak, mindenkinek ugyanannyi szerep jutott.
Jazzesebb irányba fordultunk Petrucciani és Stan Getz segítségével, ahol a System Audio hangfal továbbra sem erőltetett semmit, egyszerűen csak izmosan, határozottan, enyhén meleg tónussal zenéltek. Nem sokat matekolt, egyszerűen csak adni szeretett volna, és azt jól is tette. Klasszikus muzsikán is az erőteljes tónuson maradt a hangsúly, nem voltak fülsértő felhangok, pedig Paganinin tapasztaltunk már hasonlót ebben az árfekvésben, amikor nagyobb sebességbe kellett kapcsolni, vagy szélsőségesebb hangjegyek bújtak elő a hegedűből. Az SA saxo 60 ezt az akadályt is zökkenőmentesen vette, tehát bátran kijelenthetjük, hogy allrounder hangdobozt sikerült létrehozni a System Audio-nak!
Szolid külső, izgalmas hang
A System Audio SA saxo 60-at Parasound elektronikákkal szólaltattuk meg, tehát rendesen ki voltak szolgálva, viszont remek érzékenységének és konstrukciójának hála olcsóbb, és kisebb teljesítményű erősítők is lazán meg tudják hajtani. Izgalmas, telt hangjával ellentétben áll a külseje, ami több mint visszafogott, de ez sok esetben jól is jöhet. Mivel 600 ezer forint kiadást általában nehéz otthon megmagyarázni, az SA saxo 60 szerintünk a legtöbb nőnek fel sem fog tűnni a többi bútor között, vagy a televízió két szélén - amelyik megoldást továbbra sem javaslunk feltétlenül -, így könnyebb elkerülni a konfliktust, hiszen nem valószínű, hogy rá fog kérdezni az árára. Az árára, ami jelenleg bő 30 százalékkal olcsóbb, tehát 400 ezer forintért hazavihető. Ennyi pénzért kapunk egy félmilliós hangot, szerény külsőbe csomagolva, ami egy elgondolkoztató alternatíva lehet sok családos zeneszeretőnek.