Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
System Audio SA saxo 5 állványos hangfal teszt
2021. december 30., csütörtök, 21:20
System Audio audio hifi hangfal hifi hangfal SA hangfal hangfal teszt System Audio hangfal hifi hangfal teszt System Audio hangfal teszt
Dánia: Andersen, Legoland, tengerpart, a világ legboldogabb emberei, és nem utolsósorban System Audio. Az 1984-ben alapított hangsugárzó specialista cég termékei az elmúlt 11 év alatt méltatlanul ritkán szerepeltek az oldalukon, pedig nagyon is egyéni színt képviselnek a hifi világában. Az ART OF SOUND Hungary-nek hála a System Audio termékei újra kaphatók hazánkban, a bemutatásukat egy aprósággal kezdjük, aminek a neve SA saxo 5, de már ez is képviseli a dán cég egyéni megközelítését.
Az ötös bűvöletében
A System Audio úgy szeretne megfelelni mindenkinek, hogy közben nem is veszi figyelembe az átlagelvárásokat, tehát a saját útját járja. Ole Witthoft eredendően zenészként élte napjait, amikor is készített magának egy hangsugárzót. A lényegre törekedett, tehát nem a technikai bravúrokra, és nem is a fényűző megjelenésre, hanem kizárólag a hangzásra. Azután mások számára is épített néhányat és az alkotásai olyan népszerűségre tettek szert, hogy a nyolcvanas évek közepén megalapította a System Audio-t, ami a sallangmentes hangfalépítés egyik alappillére jelenleg is Európában. Nem állnak elő évente új technológiával, felvértezve azokat hangzatos marketingszöveggel, hanem a már jól bevált megoldásokat alkalmazzák, persze azokat folyamatosan fejlesztve. Ezek tudatában mi sem lepődtünk meg a szerkesztőségünkbe látogató SA saxo 5 modellen, ami tulajdonképpen "systemaudiósabb" már nem is lehetne!
A cég kínálatában a saxo a beugró sorozatot képviseli, és nem kevesebb, mint 11 tagot számlál, amelyek közül kettő aktív hangdoboz. A többségük hasonlóan apró termetű, és kisebb helyekre ajánlják, a három álló típus elhelyezése természetesen már szabadabban konfigurálható.
Azon nem csodálkozunk, hogy a cég pontosan hét év garanciát vállal erre a típusra is, hiszen nagy valószínűséggel nem fognak rajta változtatni ez idő alatt, továbbá bíznak a jó megépítettségében. Az SA saxo 5 165x230x280 mm-es méretekkel rendelkezik, tehát nem nevezhető nagynak, ahogyan hivalkodónak sem. Az előlapjába egy mindössze 133 mm-es SA W1408-as elnevezésű mélyközép hangszórót, és egy 25 mm-es T25 DXT Ti magassugárzót építettek. A dánok azért teljesen nem mellőzték a modell fizikumához mérten elsőre kicsit túlzónak vélhető leírást, hiszen minden stílusú zenéhez ajánlják, akár halkan, akár hangosan szeretnénk azt hallgatni. Mindehhez azért megjegyzik, hogy falra akaszthatjuk, állványra is helyezhetjük, de elsősorban könyvespolcra készült, ahol azért minden irányból megfelelő támogatást kap, így már könnyen megvalósulhat az, amit ígérnek.
A System Audio 1983-ban dobta piacra a 905-nek nevezett hangdobozt, amiben az 5-ös szám azóta misztikával, vagy inkább legendával ötvöződik ugyanis akkor mutatták meg először egy kompakt hangsugárzó által, hogy ekkora méretből is lehet nagy hangot előcsalogatni. A zenészek által tesztelt saxo 5 jelenleg a nyolcadik generációs változat, ami azt jelenti, hogy 3-4 évente azért ők is élnek a frissítés lehetőségével, hiszen a fejlesztések sosem állnak le.
A hangszórók alapanyagáról viszont nem szeretnek sokat elárulni, csak annyit tudtunk meg, hogy textilt és cellulózt alkalmaztak, ezek szerint nagy becsben tartják ezeket a műhelytitkokat, amivel szerintünk nincs is semmi probléma. Az SA saxo 5 kétutas hangdoboz, elég parányira sikerült basszreflex nyílása hátul található, a magassugárzó mögött. Alatta jó minőségű csatlakozók állnak a rendelkezésünkre, amelyek a szimpla erősítést teszik lehetővé. 88 dB az érzékenysége, így legalább 50 wattos erősítőt ajánlanak hozzá, hogy a specifikációk között megadott 50-25 Hz közötti frekvencia-tartományt hallhassuk.
A hangdobozok választhatók matt vagy fényes fekete és fehér kivitelben, a védőszövet mindkét esetben ehhez idomul. Rendelésre ezek a színek kombinálhatók, tehát fekete dobozhoz rendelhetünk fehér szövetet és fordítva, de még a grafit variáns is rendelkezésünkre áll. Mi a dobozban a fehérhez fehéret találtuk, amivel olyan külsőt öltött az SA saxo 5, mint egy ékszerdoboz, ami nagyon mutatós és ízléses annak, aki ennek a színnek rabja.
Sikerül folytatni a legendát?
A Parasound elektronikáinkkal és QED kábeleinkkel nem mondhatjuk azt, hogy nem szolgáltuk ki rendesen ezeket a parányi hangdobozokat, de az biztos, hogy meg is hálálták azt! Először szimplán elhelyeztük őket a márvány állványunkon, és láss csodát, olyan telt és dinamikus hangot produkáltak, amivel rendesen meglepett minket. Nem azért, mert ilyen méretből nem hallottunk még vehemenciát, hanem mert a gyártó, ahogy mi azt meg is említettük, ajánlja a falak vagy a könyvespolc támogatását. Azt viszont nem igazán értjük, hogy miért, pontosabban a tapasztalataink alapján ezzel nem feltétlenül értünk egyet. Az biztos, hogy ezek a külső segítségek megnövelik az SA saxo 5 mélytartományát, de nem minden esetben jó irányba.
Az ekkora méretű dobozkák sok esetben túltolják a basszust, érezni a bizonyítási vágyat. Nos, a saxo 5 egyáltalán nem szenvedett mélyhiányban, de nem éreztük azt, hogy túlozna, és azt sem, hogy feszengene, erőlködne. Egyszerűen olyan magától értendően muzsikált már a bejáratás alatt, hogy az tényleg meglepetést okozott. Ebben bizonyára szerepet játszott avisszafogott, még a hivalkodás gondolatát is elvető külseje is valamennyire, bár zenehallgatás közben nem feltétlenül szoktunk szemezni a komponensekkel.
Állványon tehát az SA saxo 5 egyszerűen és picit sablonosan fogalmazva, otthonosan érezte magát. A fizikumát messze túlszárnyalta, de nem háromdimenziós vagy felkonvertált színpadot alkotott, hanem valósat, kereket, izgalmasat és telítettet. Ebben az esetben már igaza lehet a System Audio-nak, amikor kijelentette, hogy ez a hangfal tulajdonképpen mindenevő, a biztonság kedvéért azért próbáltuk megizzasztani rendesen!
Ez persze csak részben sikerült. Termetéből adódóan nem az operarajongók kedvence, ahogyan az újévi koncerthez sem a legideálisabb választás, de ezeken kívül mindenhez nagyon bátran állt. Mark Knopfler meg sem kottyant a számára, ráadásul a zenekarának tagjai is ki tudtak teljesedni, ahogyan Leonard Cohen egyéni hangulatát is lazán átadta. Itt ugyan az énekhangon nagyobb hangsúly volt, de az eleve kicsit előrébb van tolva a stúdióban, a mélyebb szövegtartalom, pontosabban versek miatt. Toto koncertfelvételén nem mondanánk azt, hogy teljesen rabul ejtett az élő zene varázsa, de a feeling még így is meg volt, csak stadionrock helyett egy kisebb klub hangulatát kaptuk vissza. Ez ebben az esetben hibának nem tekinthető, hiszen a zenekar sem mindig a Wembley arénában játszik.
Elektronikus zenék területén ezúttal Jarre, a Yello és Oldfield kilencvenes évekbeli felvételeiből szemezgettünk, ahol az SA saxo 5 a téralkotásból vizsgázott jelesre, valamint a részletek, apróságok megjelenítésében, ami a rockok esetében nem volt feltétlenül mérvadó. A pulzálás rendben volt, a dinamika sem fogyott el, ahogyan a lendület sem, és ismételten az egységes, szórakoztató és izgalmas összképre helyezte a hangsúlyt, tehát okosan oldotta meg ezt a feladatot.
Jazzen persze sokkal jobban érezte magát, de ott is abban az esetben, ahol legalább egy trió zenélt, mert azért egy versenyzongora megfeküdte a gyomrát. A természetessége megmaradt, de azt tudjuk, hogy egy ekkora hangszer életszerű megjelenítéséhez bizony nagyobb literszám és méret kell. Hogy ez hiányosság lenne? Nem, ez tulajdonság.
A teszt kedvéért a hátsó falakhoz tolva, és könyvespolcon is kipróbáltuk a hangdobozokat, de szerény véleményünk szerint csak akkor alkalmazandó ezen megoldások valamelyike, ha nagyon helyhiányban szenvedünk, mert az SA saxo 5-nek nincs szüksége támaszra. Az biztos, hogy a basszus teste terebélyesebb lett, de veszített a pontosságából, és a részletek is félénkebbé váltak, tehát csak akkor válasszuk ezt az elhelyezést, ha mozizunk, vagy halk háttérzenélésre száműzzük, sztenderd felhasználás során kerüljük ezeket.
Apró óriás vagy hatalmas csöppség?
Mindkettő. Ez a szürke, pontosabban fekete vagy fehér eminenciás olyan szívvel zenél, amit sokan megirigyelhetnek. Allroundernek tekinthetnénk, ennek a titulusnak csak a fizikuma szab némi gátat, de csodák sajnos nincsenek, ahogyan Verdi sem szerette soha a szűk helyeket. Amúgy bármilyen műfajhoz bátran áll hozzá, lendületes, erős és kellően izgalmas a hangja. Kissé a mélyszekcióra fekteti a hangsúlyt, de a részleteket sem hagyja elveszni, így egy szép, egységes előadást nyújt. Tegyük le egy állványra, illesszünk hozzá legalább a kategóriájának megfelelő elektronikákat, és 20 m2-t lazán meg fog tölteni izgalmas hangokkal. A könyvespolcot, a hátsó falakat pedig felejtsük el, ahogyan az eredeti árát is, mert most 200 ezer forintért hazavihető a párja. Szerintünk ez egy nagyon jó ajánlat annak, aki visszafogott, de tetszetős külsőt, kis méretet, és erőteljes hangot szeretne a szobájába vinni.
