Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
SVS Prime Bookshelf állványos hangfal teszt
Nem csak a basszus számít
2016. február 8., hétfő, 17:35
SVS audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal SVS hangfal SVS Prime hangfal teszt hangszóró teszt hifi hangfal teszt SVS hangfal teszt
Ritka, hogy egy cég először mélyládákra specializálódik, majd utána kezd hagyományos hangfalak gyártásába. Így tett az SVS. Korábban teszteltük egy házimozi szettjüket, most pedig átváltottunk sztereó üzemmódba. A Prime Bookshelf előnye, hogy kompakt mérete ellenére, önmagában is képes elvégezni a munka jelentős részét, a hangja pedig az árához mérten meglepően jó. De mit értünk "jó" alatt? Most eláruljuk!
A Prime, amiről még nem írtunk...
Az SVS Prime hangfalszéria tagjairól már korábban is pozitív vélemény alakult ki bennünk. Tetszett a dobozokra jellemző, egységes dizájn, a zavarbaejtő giccsektől mentes, inkább férfias elegancia és a polipropilén-alumínium hangszórókészlet kettősének keveréke. A térhatású konfigurációból kimaradt a széria negyedik típusa, a Bookshelf, és úgy döntöttünk, róla külön cikkben írunk. Két okból is.
Itthon az átlagfelhasználók zöme érzékeny az árakat illetően. A Prime Bookshelf olyan kategóriát képvisel, ami adott költség mellett kimondottan reális, sőt, a vártnál jobb technikai hátteret nyújt. Ugyanakkor vannak (és ebbe a táborba néhány szerkesztőnk is beletartozik), akik nem akarnak otthonra tizenegy csatornás Dolby Atmos konfigurációt, mert pl. inkább zenekedvelők, és filmet csak ritkán néznek. Sokan megelégszenek egy tisztességes sztereó rendszerrel, ámbár többnyire az élettér feláldozása, vagy a feleség ingerlése nélkül akarják hangminőségért folytatott küldetésüket beteljesíteni. Ilyen szituációkban válnak be a Bookshelf hangfalak, és ez részben a "könyvespolc méret" gyűjtőnévre is értendő. Persze, az SVS rengeteg opciót nyújt mélyládák és szatellit sugárzók terén is, tehát később még bármikor dönthetünk sztereóról házimozira való fejlesztés mellett. Ha viszont olvasónk velünk tart a cikk végéig, meg fogja érteni, hogy mik az egyetlen pár hangfalra leszűkített konfiguráció szépségei, könnyítései, szemben az ultra-intelligens AVR-es bonyodalmakkal.
Irány a könyvespolc?
Részben dicséretet érdemel az SVS, amiért ezt a hangfalat sem valamilyen nehezen megjegyezhető betű és számkombinációval, hanem egy könnyen megjegyezhető névvel látta el. Másrészt viszont bármennyire is szép munka a Prime Bookshelf, akármennyire jól csillapították a dobozát, nem tanácsos könyvespolcba passzírozni. Ezt meg szoktuk említeni minden állványos hangfal tesztünkben, és mivel hátsó reflexes típusról értekezünk, korábbi kijelentésünk még inkább aktuális. Tehát a bekezdés címében feltett kérdésre a válaszunk egyértelmű: nem! Aki teheti, használjon hangfal állványt, vagy ha arra semmiképp nincs lehetőség, mert nem férnek el a médiabútor körül, akkor a TV két oldalára érdemes tenni a hangfalakat, rezgéselnyelő talpakra. Jelen esetben minimum követelmény a gumi dóm, de az IsoAcoustics jellegű alátétek is ajánlottak.
A Bookshelf megnevezés jelen esetben azt a célt (kéne, hogy) szolgálja, hogy a potenciális felhasználó már látatlanban, a specifikáció elolvasása nélkül is el tudja képzelni a hangsugárzó méreteit. Ez a közel szabványos "monitor" méret olyannyira eltalálta a sztenderdet, hogy még a hangszórókészlet is fedi a bevált paramétereket: egy 2,5 cm-es alumínium dóm, és egy 16,5 cm-es polipropilén mély/középsugárzó. Mindez egy nappali-barát méretekkel megáldott, 202 x 338 x 261 mm-es dobozban fészkel, és minél inkább elmélyedünk a technikai jellemzőkben, annál inkább kiderül, hogy a Prime Bookshelf mögött nem kevés fejlesztői szakértelem áll.
SVS adottságok
A hangfal +/- 3dB-es ingadozással 48 Hz és 25 kHz között képes megszólaltatni a hangokat. 87 dB érzékenysége miatt elképzelhető, hogy az erősítő potenciométerét a megszokottól kicsit feljebb kell majd tekerni. Szerencsére az elektronika gyártók manapság már-már túlzóan komoly erőtartalékkal vértezik fel készülékeiket, tehát a hangfal önmagában semmi gondot nem fog okozni.
A fotókon is megfigyelhető az alumínium dóm előtt lévő, fekete előtét idom. Utóbbi optimalizált diffúzorként viselkedik. Így elméletileg a vártnál jobb szórástartományt kapunk, tehát több részletet hallhatnak azok, akik nem a két hangfal közvetlen középpontjában tartózkodnak. A mélyközép membrán érdekesebb terület olyan szempontból, hogy hatékonyan próbálták meg a lehető legnagyobb hangnyomásszintet kifacsarni belőle. Ezért a csévetest lukas szerkezetű, jobban szellőzik, hogy kevésbé melegedjen ugyanis a mágnes furatában mozgó lengőtekercs túlzott hőkibocsátása torzíthatja a kimenő jelet. További érdekesség, hogy a hangszórókosár nem vasból vagy alumíniumból, hanem üvegszál-alapú kompozit öntvényből készült. A basszusok kiegyenlítését szolgáló, 4,3 cm-es reflexnyílás a hátoldalra került, ugyanitt egy mindenféle giccset nélkülöző, műanyag szorítófejes csatlakozót találtunk. Az összkép férfiasan elegánsnak mondható, tetszett az előlap formájához idomuló védőselyem elgondolása, és a diszkréten megoldott SVS embléma. Egyébként a Prime Bookshelf fekete kőris külsővel 184 990 Ft, míg zongoralakk fekete színben 219 990 Ft/pár áron vásárolható meg.
Meghallgatás
Mint minden teszt, ez is a bejáratással kezdődött. A Prime házimozi hangfalszettből tanulva sejthettük, hogy a Bookshelfnek is kelleni fog pár nap, amíg az alumínium dóm enged kötött hidegségéből, és a basszusok is krémesebbé, testesebbé válnak. Ezúttal is az IsoTek bejárató lemeze jelentette a fő segítséget. Egyébként a hangfalakat főleg T+A és Yamaha elektronikákkal hajtottuk, forráseszköznek egy Pioneer BD-játszót és egy JRiver zenelejátszó szoftvert futtató számítógépet használtunk. A két dobozt egymástól kb. 2 méternyi távolságra, kvarchomokkal töltött állványon helyeztük el, három és fél méteres hallgatói távolságból füleltük őket egy kb. 16 négyzetméteres helyiségben.
A kétutas rendszer és az aránylag kis méret megadta azt a fürgeséget és egységességet, hogy a korábbi tesztünkben kipróbált, álló verziójú Tower-hez képest virgoncabb, spontánabb karaktert kapjunk. Aki azt hinné, hogy kis dobozként nem fog ütős basszusokat produkálni a Bookshelf, az könnyen meglepődhet. Sok múlik az ülőpozíción és az erősítő csillapítási tényezőjén is, de ha jól állítjuk be a rendszert, akkor izmos és határozott basszusokra lehet számítani, bőven 60 Hz alatt. Tetszett, hogy a két hangfal önmagában is képes volt megrezgetni alattunk a kanapét. Nagy hangerőn "elszaladtak" az 50 Hz alatti morajlások egy kevésbé megfogható irányba, ami leleplezte a doboz kis méretét, de könnyed zenék élvezhetőségén egyáltalán nem rontott. Itt elsősorban olyan előadókra gondolunk, mint Trentemoller, Deadmau5, Maroon Five vagy Daft Punk. Aki hosszú távon nem akar lemondani a "bika" basszusról, annak érdemes egy kiegészítő mélyládát, vagy eleve a nagyobb, álló SVS hangfalat választania. Nekünk, a mi 20 négyzetméter alatti szobánkban pont kellően combosnak és teltnek bizonyult a Bookshelf alsó frekvenciás felbontása.
A polipropilén mélyközép membrán természetes énekhangokat és meglepően tiszta hangszeres reprodukciót volt képes nyújtani. Benjamin Grosvenor zongorista szólóalbumát hallva például rengeteg olyan részletet megkaptunk, ami a hangszer jellegzetességeiről árulkodott. A leütött billentyűk után nem csak "elhaltak" egymás után a dallamok, hanem a hangfal még engedte őket kicsit kiszivárogni, természetesen áramlani.
A magassugárzó elé helyezett diffúzor jó munkát végzett olyan szempontból, hogy a háromszemélyes kanapé bármely pontjáról tisztán érthető, artikulált részleteket kaptunk. A sztereó hangszínpad irányítottságát és mélységét kissé hetykén, aprólékos térábrázolás nélkül végezte a Bookshelf. Sok hangot tényleg a középpontban, a két doboz között találtunk meg, viszont a hangfalak inkább burokszerű előadásra törekedtek.
A Grand Budapest Hotel c. film nézése közben bebizonyosodott, hogy az SVS Prime Bookshelf mozgóképek hangosításában is jeleskedik. Nem állt neki bűvésztrükk-szerűen kitárni jobbra és balra a hangszínpadot, helyette a képernyő közepére irányította a figyelmünket - titokban pont ezt reméltük. A film végére tartogatott, szánkós-üldőzős szekvencia alatti zenében megmutatkozott mindaz, ami a Bookshelf fő előnye. Miközben Zero és Gustav a rosszarcú bűnöző nyomában loholtak, a háttérben tarka hangszeres aláfestés kísérte őket, de a basszusok (üstdob, orgona) csak illedelmességből, szerényen merték fokozni a hangulatot. Az SVS ügyesen megtámogatta az üstdob hangját pufogás és brummogó lecsengés nélkül. Ennek köszönhetően a filmben lévő, hófödte táj mélységét jobban tudtuk érezni, azáltal, hogy a hangszerek a képen kívülről, távolabbról szólaltak meg, "békén hagyva" a dialógokat és egyéb effektusokat. Ez a hangfal kerek egészként tette elénk a hangot anélkül, hogy győzködni akart volna minket. Az akusztikai "buborék" felbontásában és légiességében érthetően elmaradt a drágább hangfalakétól, mi mégis jól éreztük magunkat, és nem haragudtunk az SVS tervezőire egy pillanatig sem.
Mindent összevetve az SVS Prime Bookshelf legjobb tulajdonságai között említendő a tisztaság, spontaneitás, könnyedség, és az erőtartalék. A leheletnyi hiányosságokat (szerény térábrázolás, levegősség nélküli hangszínpad) néha észrevettük, de mi ezekkel együtt meg tudtunk barátkozni a hangfallal, meglepően sokoldalú előadót ismertünk meg.
Záró gondolatok
Az SVS Prime Bookshelf a maga kategóriájához mérten példamutatóan, tökéletesen végezte a dolgát. Annak ellenére, hogy érezni lehetett határozottságot és lendületességet a karakterében, zavaró, frusztráló mellékhatásokkal nem találkoztunk, tehát hosszú távon is hallgatható. Hangerőtől és zenei/filmes stílustól függetlenül bízhatunk benne, hogy a szimpatikusnak ítélt motívumait mindig tálcán fogja kínálni. Apró hiányosságok előfordultak, de ebben a kategóriában más, évtizedek óta tevékeny gyártóknak sem szokása többet/jobbat felmutatni. Ha nem a zenébe való totális elmerülés, a részletek kíméletlen felfedése a cél, hanem egy tiszta, kiegyensúlyozott és univerzális hang, a mindennapjaink kulturált eltöltéséhez, akkor az SVS nagyon jó választás.
