Polk Audio RTiA3 állványos hangfal teszt
Az állványra, falra vagy polcra helyezhető amerikai erőgép
2014. augusztus 18., hétfő, 18:20
Polk Audio audio hifi hangfal Polk RTiA Polk hangfal hifi hangfal hangfal teszt Polk hangfal teszt hifi hangfal teszt
Azt szokták mondogatni: nem kellenek ahhoz több száz wattos mélyládák, vagy padlón álló, méteres hangsugárzók, hogy erőteljes rendszert építsünk. Ezzel egyet kell értenünk, főleg most, miután sikerült kipróbálni a Polk Audio RTiA3 állványos hangfalat, amely úgy néz ki, mint bármely másik Polk doboz, valójában azonban egy idomított vadállat.
Az RTi sorozat az amerikai Polk Audio középre célzott szériája, technológia és árak tekintetében egyaránt. Az ide tartozó modelleket még mindig nem mondanánk drágának, a ma tesztelt RTiA3 párja is mindössze százezer forint, tehát cirka 25 ezerrel drágább, mint a hozzá hasonló küllemű, eggyel kisebb családba tartozó TSx220B. Az RTiA3 azonban másfél kilóval nehezebb, MDF dobozának fóliázása szebb, és nem csak egy, hanem két reflexnyílás is került rá. Egy az előlapon tátong, a másik, jóval nagyobb hátsó nyílás mögé felszerelték a Polk különleges PowerPort basszusterelőjét is. Utóbbi lényege, hogy a hangsugárzó nem engedi a belőle kiáramló alsó frekvenciás hanghullámokat közvetlenül szétverődni a szobában, hanem ezzel a fordított tölcséres lemezzel finomítja, útbaigazítja azokat.
Külsőségek
Az RTiA3 egy kétutas hangfal, két hangszóróra bízza a hangok keltését. 16,51 cm-es mélyközép membránja polipropilén keverékből készült, felül pedig egy ezüstös fényben fénylő lágy dómot láthatunk, látszólag beleolvadva saját keretébe. A 2,54 cm átmérőjű magassugárzó a Polk által használt, ún. Dynamic Balance eljárással finomhangolt, adatai szerint egészen 27 kHz-ig felmerészkedik. A doboz elején lévő, ellipszis alakú díszítések adnak egy sajátos arculatot a hangsugárzónak, kicsit a hatvanas évek sci-fi filmjeit juttatták eszünkbe.
A TSx szériához képest lényegesen szebb fóliát kapott az RTiA3 MDF-ből összerakott doboza, jóllehet, a fekete változat fa-utánzatú mintája még mindig nem a legjobb. Ellenben a cseresznye verzió kifejezetten szép, és sok szoba hangulatát képes azonnal feldobni.
Bekötés
Az RTiA3 kettős kábelezésre felkészített (mi sima egyszeres hangfalkábellel teszteltük). Emellett gondoltak az univerzális elhelyezésre, ami eredményeként a hátsó PowerPort egyben fali akasztóként is szolgál, a doboz aljából pedig jókora távtartók állnak ki. A jó szándék ellenére, kerekített kamrája és tekintélyes mélysége (35,5 cm) miatt ügyetlenül néz ki falon az RTiA3, persze ez csak szubjektív vélemény. Erősen ajánljuk a hangfalállvány használatát. Ez a típus - a kisebbik, TSx típussal ellentétben - már megköszöni, ha ideálisan helyezzük el, vele már egyáltalán nem hiányoltuk a középről érkező hangokat.
Hangminőség
Az RTiA3 termékadatait elnézve akár combosabb elektronikára is ráköthető, de teszteléskor a szerkesztőségünkben csak egy jelentkező akadt: a NAD C 316BEE. Később, mint kiderült, nem döntöttünk rosszul, mert 2 x 40 W ide vagy oda, a hangfal alaposan megrázta a szoba légterét.
Álló hangfalakéval szinte azonos erejű basszusokat kapunk, rengeteg mennyiségben. Ráadásul az RTiA3 nem csak úgy kiböffenti magából a mélyeket, hanem stabilan, egyenletesen kitartja azokat. A bátor és tömény alsó frekvenciákhoz lazább, könnyedebb közepek társulnak. A magassugárzó lényegesen élénkebb, csilingelőbb, mint amit Tsx220B-ben hallottunk, de a részleteket ez sem viszi túlzásba. Hiába megy fel 27 kHz-ig, hangszeres zenénél hajlamos szétkenni, elmosni az apró rezdüléseket, de pontosabb reprodukciót ebben az ármezőnyben, más vetélytársak sem garantálnak. Ami viszont nagyon meggyőző, az a sztereó felosztás. Jobbról és balról is érkeznek olyan effektusok, melyeket a hangfaltól 1-2 méternyire lévőnek érzékelünk. Ennek köszönhetően az RTiA3 sokszor nagyon jó jelenlét-érzetet kelt, annak ellenére, hogy a hangszínpad mélyítését nem erőlteti.
Sztereója meglehetősen széles, ráadásul sok fontos momentum (jazznél énekhang, rockzenénél a dobszerelés) tényleg középre irányul. Az RTiA3 fő erőssége a rockzene. Az ?árbarát? hangfalaknál előfordul, hogy hifi címszó alatt hajlamosak szétkarcolni a dobhártyánkat. Ahogy a marketingnyelv mondaná: "tűéles" részletekkel ajándékozzák meg a hallgatót. Nos, ez a valóságban sokszor már fájdalmas, de szerencsére a Polk nem tesz ilyesmit. Kellemes és testes hangjával képes még a legtorzabb elektromos gitárhangnak is lágyságot kölcsönözni, emiatt hosszú távon is jó hallgatni. Ha van bennünk kurázsi, bátran tekerjük fel a hangerőt, ilyenkor az RTiA3 jóformán éljenzésbe kezd. Tomboló bikaként ránk ereszti minden rendelkezésre álló erejét, és a felszabaduló dinamikától a hallgató szája önkéntelen vigyorba húzódik. Nem is az a jó ebben a hangsugárzóban, hogy "lehet zúzni vele", hanem hogy mindig igyekszik megőrizni az egyensúlyt az élvezet és a teljesítmény között. Tény, hogy pl. Queens Of The Stone Age nóták alatt a cintányérok rezdülése helyett selymes sziszegést kapunk, de közben rázzuk a fejünket és a hangfal szinte beszél hozzánk: gyerünk, ugrálj már! Fogd a léggitárodat!
Végítélet
Kössük rá egy NAD C 316BEE erősítőre, és kő kövön nem marad. Fiatalos, vidám és lendületes zenék kedvelőinek ajánlott az RTiA3, meggyőző mélyeinek köszönhetően pedig házibulik során is bátran bevethető. Igaz, még elviseltünk volna némi árnyaltságot a magasaiban, és a fekete verzió első ránézésre semmitmondóan néz ki. Ami viszont tagadhatatlan, hogy a kedvező árat figyelembe véve jól pozícionált és hosszútávon hallgatható terméket rakott össze a Polk Audio.