Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Polk Audio Reserve R700 álló hangfal teszt
2023. október 4., szerda, 18:20
Polk Audio audio hifi hangfal hangszóró Polk hangfal hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Polk hangfal teszt Polk Audio hangfal Polk Audio hangfal teszt
A Polk Audio Reserve szériájánál most érkeztünk el arra a pontra, ahol már nincs tovább. Az R700 hangfal ugyanis a sorozat legnagyobbja, így azok számára készül, akik kompromisszummentes sztereó vagy házimozi rendszerükben szeretnének egy termetes frontsugárzót, amiben egyesül a mennyiség és a minőség. Hatalmas izommennyiségre számítunk tehát, ami erősen és pontosan lesújt, ha kell!
Megérkeztünk a Reserve sorozat csúcsára
320,7x1143,8x428,3 mm-es méretek, darabonkénti 35,9 kg-os súly, kettő db 200 mm-es mélysugárzó… ízelítőnek csak ennyi, hogy valamennyire magunk elé tudjuk képzelni a Polk Audio Reserve R700-at. Szerintünk elég meggyőző. Higgyék el, élőben is az!
A Polk Audio a Reserve sorozattal eleve új színt tett a róluk eddig alkotott elképzeléseinkhez, amelyek korábban sem voltak fakóak, hiszen mindig nyújtottak valami egyedit, spécit. Csak azért nem írjuk azt, hogy ezeket most sikerült kimaxolni, hiszen még nem mutattuk be a legnagyobb, Legend sorozatot - aminek az ideje hamarosan eljön - amiből a Reserve rengeteget merít.
Kezdjük a sort a Pinnacle nevű, gyűrűs magassugárzóval, ami ebben az esetben is tűszerűen kiemelkedő közepével hívja fel magára a figyelmet, általa pedig az ebben a tartományban lévő hangok terjesztésében jeleskedik, valamint a teret is jelentősen megnöveli. Eddig egyik bemutatott Reserve modellben sem okozott csalódást, ezért most sem hisszük, hogy hiányérzetet okozna. Elvileg a magassugárzónak a hallgatója fejmagasságában kell lennie, hiszen erre a legérzékenyebb a fül, tehát ildomos magasnak lennünk, vagy termetes fotelt használnunk a teljesítménye megtapasztalásához, de egyéni technológiájának hála, ezek nélkül is megkapjuk azt, amit a gyártó ígér, mi pedig szeretnénk.
Alatta foglal helyet a 165 mm-es Turbine középsugárzó, amit a biztonság kedvéért külön kamrában helyeztek el. Különleges membránfelületét a formázott geometria és szabadalmaztatott habmag kombinációjának köszönheti, amelyek által a középtartomány felbontása, részletgazdagsága és sebessége optimális marad, még ebben a nagy dobozban is, aminek az alapanyaga jelenleg is MDF, és a CRC elnevezést kapta. A megfelelő vastagságú oldalfalakkal, számos belső merevítéssel és csillapítóanyaggal nem spóroltak, ahogyan a doboz külső éleinek lekerekítése is megmaradt, hiszen mindegyiknek fontos szerepe van a megfelelő hangzás biztosításában. Sőt, ebben az esetben talán még jelentősebben!
A Polk Audio ugyanis a Reserve R700-ban 200 mm-es polipropilén mélysugárzót is beépített, ráadásul kettőt, tehát nem szabad félvállról venni a gyárilag megadott 30 Hz-es alsó értéket, amit nem csak a fülünkben, hanem a testünkben is jelentősen megérezhetünk. Persze az általuk megmozgatott hatalmas levegőtömeget valahogy finomítani, pontosítani és kontrollálni is kell, tehát bevetésre került az R600 esetében már megismert Power Port II technológia, aminek kimenete ezúttal is a doboz aljába került.
A négyirányban kinyúló gumírozott talpak folytatása tehát egy fém szerkezet, aminek alja egészen földközeli, a közepe pedig felfelé, a test belsejébe irányuló, szűkülő tölcsér, ennek a folytatása a zártcsöves abszorber X-port. Így nem csupán hatalmas basszustartományt kínálnak nekünk, de a pontosságról, egyenletességről, valamint a turbulencia és zaj minimalizálásáról is gondoskodtak a tervezők. Csillapítóanyagról ebben a szegmensben még jobban odafigyeltek a Polk Audio-nál, hiszen már a kis R100 esetében sem lehetett ezen a téren spórolni, a dupla mélysugárzó pedig még több támaszt kíván.
A csatlakozó maradt a remek minőségű, nikkelezett típus, ami most is a doboz hátlapján, és lent található, a dupla kábelezés lehetőségét viszont ebben az esetben is elvetették a mérnökök. Egyszerűen nem találták indokoltnak, a megfelelő vastagságú és gyorsaságú kábel használata viszont biztosan szükséges ahhoz, hogy a bejutó wattok mindent rendesen át is mozgassanak, tehát érdemes az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítani majd a kiválasztására!
A fekete vagy dió fóliázású Reserve R700 a sorozat többi tagjához hasonlóan képes a Hi-Res tanúsítványú zenei felvételek reprodukálására. A Reserve R700 mögött is negyvenévnyi innováció van, ráadásul elnyerte az EISA-díjat a legjobb házimozi hangfal kategóriában, tehát kézenfekvő volt, hogy rendesen megizzasszuk a szeánszunk során.
Ebben partnerünk volt a Naim SUPERNAIT 3 integrált sztereó erősítő és az NDX 2 hálózati lejátszó, kábelekből a QED valamint a VIABLUE remek ár/érték arányú modelljeit használtuk, zenék terén pedig megpróbáltunk változatosak lenni, ahogyan a Reserve sorozat korábbi típusainál, és tulajdonképpen minden esetben is.
A Reserve R700 kerüli a kihágásokat, pedig képes lenne rá
Sting - Seven Years című dala került először terítékre, ahol megnyugvásunkra egyből felcsendültek a Polk Audio ebben a szériájában már megismert karakteres hangjegyei, ami elsősorban a Turbine hangszórónak köszönhető. Kellemes középtartománnyal nyílt meg a zene, majd lüktetett, finoman pulzált, ahogyan azt a dal megkívánta. Enyhe zártságot lehetett tapasztalni, ami a Fragile során teljesen eltűnt, de az a felvétel korábbi, és levegősebb is. A magassugárzó itt sem produkálta túl magát, viszont ott jelen volt, ahol kellett. Kicsit légies összképet kaptunk mindkét esetben, ami egységes, ugyanakkor kellően határozott volt, csak némi bizsergést hiányoltunk belőle.
A TOTO IV-es albumán hasonló volt az érzés, hiszen légnyomásból jeleskedett a Reserve R700, és a Rosannával megérkezett az igényes rockzene feelingje, ahogyan a végén lévő tudatos improvizáció is valós hangulatot teremtett, csupán a pontosság terén szerettünk volna valamivel többet kapni. Ezután bekeményítettünk a Slayer egyik örökzöldjével, ahol az energia átjött, a lendületből talán több is jutott a kelleténél, csak a hangerő növelésénél tudtuk valamennyire zavarba hozni a hangdobozokat. Ez a sajátosság a Van Halen - Aftershock dalánál is megmaradt, bár tudjuk, hogy a cintányért elég hömpölygősre keverték, ezért csak úgy hullámzott a két doboz között, az énekhang pedig nem kapott kiemelést, ezért a többi zenésszel egy síkban maradt. Szerencsére mindkét gitárszóló nagyobb hangsúlyt kapott, ezért a Reserve R700 is többet tudott mutatni. Gyorsaság, pontosság, bravúros megoldások, és mindezt a hangfal lazán átadta, tehát ennek a modellnek az esetében is sok múlik az alapanyagon.
Diana Krall jött ezután, ahol csak zongora volt a dalban, és természetesen női ének, így a hangfal egy addig nem ismert komfortzónába került. Hiába csak két hangszer szólalt meg, a tér hatalmasat nőtt minden irányban, amit könnyed, meleg hangjegyekkel töltöttek meg a hangfalak, és még némi izgalmat is sikerült csempészniük, az amúgy elég lagymatag dalba. Ray Charles zenéinél már nagyobb volt a zenekar, aminek tagjainak szétválasztását nagyon okosan oldották meg a hangfalak. Le tudtuk volna rajzolni a női háttérvokalistákat, ahogyan a főszereplőt is, akinek a zongorája tempósan, de visszafogottan, kíséretként szólalt meg. A dobok is nagyon rendben voltak, és a tisztaság is, pedig a Georgia On my Mind nem egy mai felvétel. Mégis volt egy remek hangulata, ahogyan a gospel keveredett a soullal, tényleg kevés kellett ahhoz, hogy a lábunkkal mi is elkezdjük követni a tempót.
Andrea Bocelli dalánál az érzés még jobban kiteljesedett, hiszen a melegtónusú, érzelmes éneket szintén csak egy zongora, és némi vonós kísérte a háttérben, így egyszerre jutott nekünk a finoman temperamentumos, és bensőséges előadás mellett a teljesértékű megjelenítésből is. Nem csoda, hiszen a Reserve R700 elég méretes, ezért nem okozott a számára nagy kihívást, hogy az olasz énekest, és kíséretét úgy prezentálja, ahogyan azt megérdemlik.
A Dire Straits során ez a nívó megmaradt, itt is csupán a régebbi felvételeknél feszengtünk egy kicsit, hiszen hallottuk ezeket már tisztábban és pontosabban is. Az utolsó albumuk bluesosabb dalainál viszont megelégedve dőltünk hátra, hiszen azt tapasztaltuk, hogy a Polk Audio mindent könnyedén tálalt, hozott egy olyan hangulatot, amiben megmutatkozott az amerikai hangfalak nagysága mellett az európai hallgatóknak is szánt levegősség, általuk pedig létrejött egy olyan hangulat, amit ezek a szerzemények megkívántak.
A Polk Audio ezzel a modellel házimozi frontsugárzójaként tudja megmutatni tudásának a legjavát, ott is abban az esetben, ha nagyban gondolkozunk, de sztereó zenehallgatásnál sem tapasztalhattuk azt, hogy bármiért szégyenkeznie kellene. Hatalmas méreteivel ellentétben nem feltétlenül akkor mutatta a legjobb formáját, amikor féltucat hangszert sikerült megkaparintania, vagy stadionrockon kellett produkálnia magát, hanem akkor, amikor a hangulatteremtésen, klasszikusabb értelemben vett zenei stílusokon volt a hangsúly. Nem éreztük soha tolakodónak, pedig a sorozatban már megismert mélytónus megmaradt, amit az énekhangok során sikerült a javára fordítania, úgy, hogy az nem ment a tisztaság rovására, inkább az érzelmek átadására tudta fordítani ezt a plusz energiát.
Temperamentumos, ugyanakkor érzelmes óriás
A Polk Audio Reserve szériájának legnagyobb modellje a gyártó szerint elsősorban házimozi célokra készült, díjat is nyert Európában ezen a téren, de sztereó zenehallgatásban sem kell szégyenkeznie, hiszen nagyon sok szempontból a kategóriatársainak is fel tudja adni a leckét. Hatalmas erőtartalékait nem fecséreli el, inkább okosan használja fel azokat, amelyek a hangulatteremtésben, és az érzelmek átadásában lesznek a segítségére. Szereti a nívósabb, minimalistább dalokat, de a tempótól sem riad vissza, viszont igényli a gondosabban kevert felvételeket, mert azok hiányában csupán egy nagy hanggal megáldott modell lenne. Nem a sok közül, hiszen az egyéni összetevők ebben az esetben is egyéniséggel vértezik fel, aminek mélytónusú karaktere azon a területen jön jól, ahol a daloknak hangulata, tartalma van, és nem feltétlenül a matematikai pontosságot, hanem a nagyvolumenű, életnagyságú és érzelmektől sem mentes megközelítést igénylik.
