Polk Audio Reserve R600 álló hangfal teszt

2022. március 23., szerda, 11:10

Polk Audio audio hifi hangfal hangszóró Polk hangfal hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Polk hangfal teszt Polk Audio hangfal Polk Audio hangfal teszt

A Polk Audio Reserve sorozata eddig nagyon szépen szerepelt a szerkesztőségünkben, akár a két állványos, akár a kompaktabb álló hangdobozukra gondolunk vissza. Most a Reserve R600-on a sor, ami a középső álló hangfal a szériában, és az eddig már megismert megoldások mellett a termetén kívül más újdonságot is tartogat számunkra.

A Polk Audio ismét tartogat meglepetést a már megismert újdonságok mellett

A Polk Audio úgy definiálja a Reserve R600-at, mint a hangsugárzót, ami verhetetlen áron kínálja a zászlóhajó gyilkos hangzást. Találhatnánk ezt merész kijelentésnek, de a bevezetőnkben említett gondolatok könnyen alá tudják ezt támasztani. A fekete, barna és fehér, furnérozással megvásárolható modellek közül hozzánk az utóbbi került a Home Movie jóvoltából, amihez világosszürke védőszövet jár.

Ez szerintünk tovább növeli a Polk gondos előkészületét és tervezését, hiszen nem a megszokott fehér vagy fekete megoldást használták, így divatosabbá, és változatosabbá tették a megjelenését. Modernebbé, de szerencsénkre a lakkbevonatot mellőzték, ami nem csak a porvonzásáról híres, hanem arról is, hogy minden ujjlenyomat meglátszik rajta, valamint házimozikban a vetítő fénye zavaróan visszaverődik róla.

Fontos tényező, hiszen első nekifutásra a hangdobozokon igazi kifogást nem találtunk. Azt hittük, hogy szakítottak a Reserve hagyományaival, és zárt konstrukciót alkottak, de azért sejtettük, hogy nem elégedtek meg ennyivel.

Ezúttal is a legnagyobb, Legend sorozatból merítettek, aminek köszönhető a Pinnacle Ring Radiator magassugárzó alkalmazása, annak jellegzetes tűszerű kialakításával. A megoldás által könnyebben elhelyezhető a hangdoboz, sokkal jobb a magas frekvenciák szórása, és a teret is megnöveli.

Alatta kettő darabot illesztettek be a 165 mm-es mélyközép, Turbine membrános hangszóróból, aminek jellegzetes formáját ezúttal is a szabadalmaztatott habmagnak és a formázott geometriának ötvözete adja. Az alkalmazásuk által tömegnövekedés nélkül sikerült rendkívüli merevséget és csillapítást elérni, a középtartomány pedig részletes lesz, annak ellenére, hogy a mélytartomány továbbra is jelentős marad.

A Polk Audio Reserve R600 43 Hz-ig merészkedik le, ami nem is tűnhet elsőre soknak, hiszen - elméletben - sok állványos modell is büszkélkedhet vele, viszont az rengeteget számít, hogy ennek elérése izzasztó munka eredménye, vagy lazán áramlik a dobozból. Ebben az esetben az utóbbi a valóság, amiben jelentős szerepe van a belül számos merevítéssel és csillapító anyaggal ellátott MDF testnek, , kívülről pedig a lekerekített sarkok is szerepet játszanak abban, hogy kellően nyitott legyen a hangkép, és széles annak eloszlatása.

A remekül, gondosan kivitelezett Reserve R600-ban a Polk Audio a sorozatban már eddig is bevált szimpla, nikkelezett bemenetet alkalmazza, aminek minősége kifogástalan, ráadásul lent található, így a kábeleknek nem kell feleslegesen lógni a levegőben. Elég termetes hangfalakról van szó, amelyeket valószínű, hogy egymástól elég távol kell elhelyeznünk annak az érdekében, hogy kifussák magukat, ezért a kábelekből is szükségünk lesz 2x3 méterre, ami nem mindegy, hogyan mutat a lakásban. Persze, szőnyeg alá is lehet söpörni őket, de egy hifista ilyet nem tesz, maximum a másik nem okozta viharfelhők elkergetése érdekében.

A bő 20 kg-os hangdobozok stabilitásáért négy darab gumiláb felel, ami tulajdonképpen maga a talp, és a reflexnyílás ennek szerves része. A fémből készült szerkezet ugyan megemeli magát a hangfalat, de egy ügyes ívnek köszönhetően ismét a padlón találjuk magunkat, hiszen a kisebb modellek esetében hátra helyezett X-portot itt felváltja a Power Port 2.0 rendszer.

A tölcsérszerű fémidom a jelentős szélességű nyílás közepén található, folytatása pedig egy zártcsöves abszorber. Kettőjük együttműködésének eredménye a részletgazdag hangzás, hiszen a technológia lévén a levegő áramlása kisimul, így nem csupán brutális, de gördülékeny basszus-tartományt is kapunk. Fifikás elgondolás, amit a robbantott képeken még jobban szemügyre vehetünk, de a Polk Audio sosem volt híján az egyéni megoldásoknak.

A Reserve R600 is Hi-Res tanúsítvánnyal van ellátva, tehát képes a nagyfelbontású felvételek méltó prezentációjára, házimoziba illesztve pedig nem vérzik el az IMAX vagy Dolby Atmos technológiával rögzített hanganyagnál sem, főleg, ha mellé veszünk kiegészítésként még egy Atmos hangdobozt is, ami szintén megtalálható a sorozatban.

Maradtunk a jó öreg sztereó zenehallgatásnál, ahogyan a Parasound elő-végfokunknál, QED és VIABLUE kábeleinknél, csöves kimenetű CD-lejátszónknál, de érdekességképpen bekötöttük a láncba az S.M.S.L aprócska, de annál erősebb D osztályú integrált erősítőjét is, ami a hangfallal megegyező Hi-Res tanúsítvánnyal rendelkezik.

Tartalék, minden mennyiségben

A Polk Audio termékeivel szerencsére már régebben is sikerült foglalkoznunk, így tudhatjuk azt, hogy kevés pénzért is milyen remek hangot tudnak nekünk nyújtani. A Reserve, főleg a most porondra került R600 már egy felső-középkategóriás darab, ráadásul a termete sem tekinthető csekélynek. A 600 ezer forintos árcédula manapság csak "polkos" berkekben tűnik soknak, első ránézésre mi egy kicsit magasabbra is pozícionáltuk az értékét, hiszen igazán impozánsan mutat. Elölről karcsú, de határozott, a mélysége pedig jelentős, tehát az biztos, hogy nem lehet csak úgy elmenni mellette. A lekerekítéseknek is köszönhetően mégis ad egy olyan érzetet, hogy a fizikuma a megkérdőjelezhetetlen dominancia mellett ne nyomasszon, és ez hosszú távon nagyon sokat számít.

A bejáratás alatt leginkább a légnyomásból jeleskedett, amin nem csodálkoztunk, de a közép- és mélytartomány közös munkájának a gyümölcsére várnunk kellett, ahogyan a magastartomány sem csillogtatta eleinte tudásának a legjavát. Az alsó reflexrendszernek hála az elhelyezésre szerencsére nem háklis, de soha, semmiképp ne szorítsuk falakhoz, bútorokhoz.

A Polk Audio Reserve R600 bár halkan is szépen és erőteljesen muzsikált, de nem erre van kitalálva. Minimum szobahangerő illeti meg őt, de az ennél sokkal nagyobb kivezérléstől sem fog megijedni, sőt! A sorozat kisebb modelljei is fittyet hánytak a fizikai korlátokra, tehát jócskán kinőtték magukat, akkor képzeljük el, hogy ugyanebből a technológiából egy bő 20 kg-os hangfal mire is képes! Oda tudja tenni magát, az egyszer biztos!

Minőségi szórakozás. Egyszerűen így is titulálhatnánk a Reserve R600 produktumát, hiszen a bejáratást követően a Legend sorozatból átemelt magassugárzók és mélyközép membránok itt is a tudásuk legjavát nyújtották, ami egyértelműen nem kevés. Remekül kigondolt és kivitelezett konstrukciójú komponensekkel van tehát dolgunk, amelyek a teljesítmény mellett a minőségre is ugyanolyan nyomatékot helyeznek, a párosuk pedig valóban gyilkos tud lenni, ha azt szeretnénk. Ennek eléréséhez már az S.M.S.L is bőven elég volt, főleg akkor, ha annak a hangszínszabályzóival is játszadoztunk kicsit. Itt a szórakozás került előtérbe, amit populárisabb zenéken könnyedén hozott a hangfal. Passzírozott, nyomult, nem igazán engedte azt, hogy bárki, vagy bármi az útjába kerüljön. A tisztaság oltárán mondjuk kellett némi áldozatot hoznunk, de egy házibuliban, vagy a szomszédok lelki nyugalmának felkavarásában biztos, hogy így is társunk lesz a hangfal.

A Parasound elektronikákkal a mennyiség már kézzelfoghatóbb minőséget is nyújtott, a balansz tulajdonképpen itt jött létre. A Dire Straits hasonlóan George Michael-hez egy hatalmas színpadon jelent meg, ahogyan azt élőben is tették annak idején. Már szinte csak a közönség és a fények hiányoztak. A Sultans of Swing, majd a Fathers Figure alatt a Reserve R600 pulzált és pumpált, de nagyon okosan. Mélyhangokból sosem volt hiány, folyamatosan jelen volt, de mégsem vált tolakodóvá, csak kivette a jelentős részét az előadásból. A reflex rendszernek köszönhetően stabilan viselkedett, és hagyta kibontakozni a középtartományt is, aminek a tisztaságát sem csorbította a folyamatosan odaadó jellege. Ugyanez vonatkozik a Pinnacle gyűrűs magassugárzóra is, ami itt is bebizonyította azt, hogy kategóriájának egyik legjobbja. Pedig egyszerűen csak végezte a dolgát, ott volt jelen, ahol kellett, minden feltűnés nélkül, aminek része az, hogy nem színezett, nem adott hozzá semmit a valóshoz, tehát természetesen viselkedett, ami a Private Invistigations esetében nagyon jól megmutatkozott, hiszen a dal drámaisága nem vált túlzóvá, amit sok esetben tapasztaltunk már.

Petrucciani szólófelvételeinél ebből a tartományból kevés akad, főleg a Medley című egyórás műnél, így itt ismét a Turbine membránok nívóját lehet elsősorban méltatni, amelyek szintén a természetes, bár kicsit mélytónusú karakterükkel hívták fel magukra a figyelmünket. El kell ismernünk, pontosabban be kell látnunk, hogy tudatos fejlesztés eredményei ezek, a mögöttük álló negyvenéves munka pedig érezhető, hiszen valódi egyéniséggel volt dolgunk, ami képes volt a versenyzongorát a nappalinkba varázsolni, ráadásul minden erőfeszítés nélkül. Igen, a Reserve R600 az erő, dinamika, részletezőképesség mellett a lazaság egyik szimbóluma is lehetne a kategóriájában, a szuflából pedig egyáltalán nem akart kifogyni. Torzítást valóban nagy hangerőn sem tapasztaltunk, csupán egy kis összemosódást, ami nívós felvételekkel gond nélkül kiküszöbölhető. Minőségi zenét pedig ildomos gondosan felvett, kevert, majd nyomott lemezeken hallgatni. Ilyen volt Balázs Elemér triójának albuma, ahol szerencsére ez párosult a zenészek vibráló, ugyanakkor szélsőségektől mentes produkciójától.

Szimfonikus zenére is ez vonatkozott, ha nem csak azt akartuk, hogy a légnyomás feldöntsön, hanem a mélységébe is bele akartunk feledkezni. A Polk Audio Reserve R600 bírta a terhelést, hosszú távon sem zökkent ki, nekünk viszont a tűréshatárunkat feszegette, ha sokáig és sokat akartunk a jóból. Az Újévi koncert hatalmas teret akart megtölteni, Paganini pedig képtelen volt elengedni a 24 Caprices során a hegedűjét, így talán még a szokásosnál is szédítőbb volt a mű. Ezt figyelembe véve akkor járunk vele jól, ha nem az egész napunkat szeretnénk vele eltölteni, csupán 1-2 kedvenc albumunkat akarjuk olyan prezentációban meghallgatni, hogy az nyomot is hagyjon. A Reserve R600 ugyanis egyensúlyban áll a fizikumával. Nagy, életerős, lendületes, nem bántó, de jelen akar lenni, és ebből nem enged.

Szteroidmentes fizikai fölény

A Polk Audio Reserve R600 a sorozat középső álló modellje, de ennél nagyobbat egyszerűen ne akarjunk egy átlagos méretű nappaliba, mert kiverheti a biztosítékot. Nem a falban, hanem nálunk. Sokat nyújt, mindezt pedig a kategóriájában megfelelő minőségben, egyéni karakterrel. Az egyéniséghez hozzá tartozik a mindent elsöprő energiaáradat, amiben a tartományok rendkívül szépen dolgoznak együtt, de a basszus külön nyomatékot kap. Az spéci hangszóróknak, doboztestnek és reflexrendszernek köszönhetően az erő mellett a természetességnek is fontos szerepet jut, azt viszont figyelembe kell vennünk, hogy ez nem egy virág, hanem egy vaskos tölgy formájában jelenik meg. Minden olyan zeneszeretőnek ajánljuk, akiknek kedvencükre nincs sok idejük, azokban a szűk órákban viszont olyan szintű élvezethez akarnak jutni, amivel akár egy hétre is be tudnak telni.

1 2

Következő oldal >