Polk Audio Reserve R200 állványos hangfal teszt

2022. január 18., kedd, 18:05

Polk Audio audio hifi hangfal hangszóró Polk hangfal hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Polk hangfal teszt Polk Audio hangfal Polk Audio hangfal teszt

Az amerikai Polk Audio legújabb, Reserve sorozatának legkisebb, R100 állványos hangfala olyan sikereket könyvelt el a szerkesztőségünkben, amit az igazat megvallva, nem is igazán vártunk. Nem volt hibátlan, de nagyon megszerettük, így nem volt kérdés, hogy a nagyobb tüdővel és fizikummal felvértezett R200-zal is megismerkedjünk közelebbről.

A Polk a bevált technológiára épít, csak eggyel nagyobb méretben

A Polk Audio Reserve R100 tulajdonképpen egy vérbeli, ám pici állványos hangfal, annak a kategóriának szinte minden stílusjegyével, ezért kvázi allrounder hangsugárzóként szerepelt, az apróbb negatívumaitól eltekintve. A Reserve R200 nyújtja az ott megismert technológiát és stílust, de már 190x359x353,8 mm-es testbe költözve, ami által már a hagyományosabb méretű állványos hangfalak között foglal helyet.

A fekete, fehér vagy dió színben kapható R200 kivitelezése bőven megfelel a kategóriájának, és a borítás egyéni kiviteléről sem kell lemondanunk, ami sokunk örömére nem fényes. Persze az látványban ad egy bizonyos pluszt, de a porszemcsék is láthatóbban ülnek meg rajta, így mi sokkal inkább preferáljuk ezt a megoldást, még mindig.

A mutatós, de nem hivalkodó cégembléma fölött most már egy átlagos méretű, pontosan 165 mm-es mélyközép hangszórót találunk, amelynek membránja a formázott geometria és szabadalmazott habmag keveréke, kettőjük kombinációjából jött létre az egyéni felület, és a Turbine fantázianév.

A 25 mm-es Pinnacle gyűrűs magassugárzón nem változtattak, ami érthető is, hiszen már az R100-ban is kifogástalanul, és minden feltűnés nélkül végezte a dolgát. A 39 kHz tehát itt is adott, ahogyan a finomhangolású hullámvezető is, aminek továbbra is jelentős szerepe van az ide tartozó frekvenciák elosztásában és terjedésében.

Kettőjük védelmét szerencsére ebben az esetben is egy kiváló minőségű és illeszkedésű szövettel oldotta meg a Polk Audio, ami felhelyezve roppant stabil, viszont a hangszórók munkáját semmiben nem gátolja.

Az amerikai cég 25 éve publikálta először a Power Port basszreflex rendszerét, ami jelen esetben X-port fantázianévre hallgat, és az elmúlt időszakban jelentős fejlesztéseken esett át. Ez indokolt, hiszen az alkalmazott hangszórókat is a csúcs, Legend sorozatból emelték át, amiket illik kiszolgálni és kihozni belőlük a maximumot a Reserve szériában is, főleg a magassugárzót, illetve azt, ami mögött nem kevesebb, mint 40 évnyi innováció áll.

Az X-port egy több elemből álló konstrukció, ami a hangdoboz hátuljára került, pontosan a Pinnacle magassugárzó mögé. A segítségével az R200 mély- és középtartományát nem érintik a doboz teste, vagy a reflexnyílás által keltett esetleges rezonanciák. Belülre ETF-szűrőt illesztettek, ami a basszus feszességéért és pontosságáért felel, a zárt csövű abszorberek pedig olyan hangolást kaptak a mérnököktől, hogy a hangszórók által keltett torzítást redukálják.

A Reserve R200 belseje ebben az esetben is megér egy misét, hiszen itt sem csupán az X-port rendszert bélelték körbe rendesen, hanem a 165 mm-es mélyközép hangszóró mögötti teret is, és a dobozfal vastagságú merevítőbordákkal szintén nem spóroltak. Persze a keresztváltót továbbra sem reklámozza a Polk Audio, de arra sikerült rájönnünk, hogy a hangdoboz alján foglal helyet, és igazán méretes darabról van szó, ami minden bizonnyal ebben az esetben is jól végzi majd a dolgát.

A szimpla és masszív, jó minőségű csatlakozókon sem változtattak, ahogyan a talpakként szolgáló vékony gumibetétek is megmaradtak, tehát a cég ebben az esetben sem találta indokoltnak azt, hogy tüskéket vagy kúpokat rögzítsünk az aljába. Úgy látszik, nagyon bíznak az X-port technológiában, aminek alkalmazásával tényleg szándékukban áll minden káros rezonancia elvezetése.

A tesztkörnyezet az R100-hoz képest nem változott, Parasound elő és végfokot, csöves kimenetű CD-lejátszót és QED valamint VIABLUE kábeleket használtunk, az R200 stabilitásáért pedig szintén a jól bevált márvány állványainkat vetettük be.

A Reserve R200 nem engedi, hogy egy legyen a sok közül

Eléggé nagy elvárásaink voltak a termetesebb Reserve hangfalakat megkaparintva. Ez természetesen az R100 sikerének köszönhető, és ezzel bizony meg kellett birkóznia. Bejárattuk, bemelegítettük, majd behelyeztük a lejátszóba George Michael jazz feldolgozás albumát, és elkezdtük hallgatni. A 86 dB-es, így elég alacsony érzékenység már valamivel jobban megkövetelte a kakaót, de ami ezután következett, az ugyan nem volt egyfajta csoda, de élvezeti szint igen. Meleg, érzelemdús, enyhén mélytöbbletű előadást kaptunk, ahol az énekes szárnyalt, minden egyes apró hajlítás a helyére került, a zenekar tagjai pedig kizökkenthetetlen ritmust diktáltak. Az utóbbi kicsit szigorú kifejezés, mert a Reserve R200 összességében itt is a remek közös zenélésre, és a bársonyos hangulatteremtésre koncentrált. Igen, bársonyos, fület simogató, roppant határozott, de végtelenül kellemes, odafigyelve a részletekre. A magassugárzó példaértékűen dolgozott itt is, semmi él, semmi felesleges cicoma nem volt rajta, de végig tapintható maradt. Valódi jazz életérzést kaptunk, főleg akkor, amikor a hangerő potmétert valamivel feljebb tekertük.

Azzal hétköznapi zenehallgatásnál viszont meg is álltunk a 9 órás pozícióban, mert ahogyan tovább melegedett, járatódott be a Polk Audio spéci konstrukciója, már nem volt többre szükség. Kis türelem kell tehát eleinte, de megéri kivárni, ezért már most ajánljuk - bár más hangfalak vagy elektronikák esetében is a legtöbbször javallott - hogy a valódi zenehallgatás előtt legalább egy félórát hagyjuk nem csupán bekapcsolva, hanem halkabban szólva a rendszert, aztán jöhet a szórakozás.

A Dire Straits, majd Clapton felvételeit vettük elő itt is, de nem minden esetben ugyanazokat. A Reserve R200 a termetéből adódóan még többet adott a Private Invistigations hirtelen váltásaiból, pontosabban hatásosabban kezelte azokat. A Sultans of Swingnél persze már alig vártuk a végén a gitárszólót, amit impulzív, dinamikus, lendületes előadás előzött meg. Clapton eredeti "Layla" korszakában a keverés nem a legjobb, ami annak köszönhető, hogy annak idején a stúdióban egyszerűen nem igazán tudtak mit kezdeni azzal, ha sok zenész játszik egyszerre. A Polk ügyesen hidalta át ezt a problémát, a bluesrock erejére, ősenergiájára fektette a hangsúlyt, így George Michaelhez hasonlóan hangulatos, bravúros előadással ajándékozott meg minket.

Kicsit emeltük a lécet a Dream Theater által, ahol az előadásba maximum szintén csak a keverés hiányossága miatt lehetne belekötni. Az erő továbbra is nagyon rendben volt, de a zenekar progresszivitását preferálta inkább a Reserve R200, így a torzított gitárokat vagy a lábdobot nem éreztük igazán vehemensnek. Kicsit összemosódtak a zenészek, akár egy koncerten, profik voltak és összeszokottak, de a legmeglepőbb itt is a magastartomány volt, mert Portnoy finom mozdulatai a cintányéron sajnos a legtöbbször nem hallhatók ilyen tisztán.

Következő kihívásként a King Crimson Sleepless dalának egyik remixe került a terítékre, így az akrobatikus dalszerkezet vegyült az elektronikával. Emeltük a hangerőt, mert a dal egyszerűen megkívánta azt, és örömmel tapasztaltuk, hogy a hangdoboz nem jött zavarba, nem esett szét, egyszerűen csak többet adott az eddig már megismert karakteréből. A szintetikus hangjegyek leváltak a dobozokról, aztán tovább terjedtek az éterben, míg a basszusgitár és a dob szinte könyörtelenül és hihetetlenül pontosan, továbbá dinamikusan tolta az alapot. A Prodigy egyik örökérvényű klasszikusával folytattuk a sort, ahol a legfeltűnőbb az volt, hogy a különböző dobmélységeket milyen szépen különválasztja. Eddig még nem is tapasztaltuk ebben a kategóriában, hogy mennyi ötlet van a dal keverésében. Így bizonyos esetekben a háttérbe szorult, akkor pedig, ha kellett, egyenesen lesújtott, a másik meglepetésünkre viszont az énekhang végig tiszta, és érthető maradt. Ilyen az, amikor a szinte brutális erő keveredik az egyéni ötletekkel, a hangfal pedig ezt képes átadni. 300 ezer forintért ezt nem minden hangdoboztól kaptuk meg.

Paganinit hallgatva végre érezhettük az igazi olasz temperamentumot, mintha az előadó kezébe ezúttal egy komolyabb hegedű került volna. A Reserve R200 mélyebb tónusa miatt a szerzemények még jobban bevonzottak, aztán rendesen el is szédítettek minket, a nagyzenekar bekapcsolódásakor pedig a hangdoboz ismét bebizonyította, hogy a hirtelen váltások a számára az égvilágon semmilyen kihívást nem jelentenek. Így bátran folytattuk a sort az Újévi koncerttel, ahol a méretéhez képest ritka telt és elsöprő előadást hallottunk. A szólistákat persze hagyta kibontakozni, de a lényeg a monumentalitáson volt, a nagyvolumenű előadáson, és a kifogyhatatlan lendületen. Zenét kaptunk, ami tele volt részletekkel, finomságokkal, díszítésekkel, de a főszerep a teljes zenekar lehengerlő teljesítményéé volt, és ez így is van rendjén.

A Reserve R200 egy egyéni színfolt a kategóriájában

A Polk Audio az apróságokat követően a klasszikus méretű állványos hangsugárzók között is stabilan megvetette a lábát a 300 ezres kategóriában a Reserve R200 által. Az egyéni megoldások még jobban ki tudtak bontakozni és teljesedni, nagyobb teret tud megtölteni, megfelelő elektronikák társaságában, elegendő bemelegítést követően pedig nagyon magas élvezeti szintet ér el. Minden műfajú zenéhez roppant bátran és határozottan közelít, mindeközben a részletekről, és a hangulatteremtésről sem feledkezik meg. Van egy bizonyos karaktere, ami telt, muzikális, enyhén mélytónusú, ezért sokszor egy álló hangfal önbizalmával szólal meg, így a legapróbb részletekre kihegyezett füleket érheti csalódás, hiszen nem egy tipikus állványos hangdobozról beszélünk. A zeneszeretőket viszont könnyen meg tudja győzni, és sokáig ott is tudja marasztalni őket a fotelükben. Az biztos, hogy nagyon jól fogják magukat érezni. Az R100 ajánlott vétel volt nálunk, mert igazi meglepetést okozott, az R200 pedig Kiváló Termék titulust kap, mert nem egy tipikus audiofil állványos hangdoboz, de akinek bejön az életerős és domináns karaktere, az nagyon fogja élvezni a társaságát!

1 2

Következő oldal >