NAD D 8020 állványos hangfal teszt

2016. október 22., szombat, 19:50

NAD audio hifi hangfal hifi hangfal NAD hangfal hangfal teszt NAD hangfal teszt hifi hangfal teszt

A NAD már jó ideje túllépett azon, hogy csak elektronikákat kínáljon, amiben alighanem nagy segítség, hogy a hangfalgyártó PSB-t is birtokló Lenbrook Group része. Igen, kimondjuk, illetve leírjuk, hogy a NAD a hangfalak, vagy egyáltalán hangszórót tartalmazó termékek fejlesztésében, egészen biztosan igénybe veszi a testvér cég szakértelmét. Különösen igaznak tűnik ez tesztalanyunk a D 8020 esetében, ami kísértetiesen emlékezetet a PSB Alpha 1-100 szatellit hangfalaira. Persze mi is látjuk, hogy a NAD egy hagyományos, passzív sztereó hangfalkészletet kínál, a PSB pedig erősítővel egybeépített, vagyis aktív, szatellit szettet, egy mélyládával kiegészítve. Ám az egyértelmű különbségek mellett figyelemre méltó a hasonlóságok listája is. A hangszórókészlet anyaga és mérete azonos, a doboz és a talp is egyformának tűnik. A hátlapot és a márkajelzést leszámítva, a két doboz látszólag egyforma.

A műszaki tartalom

A D 8020 műszaki adatlapja meglepő részletességgel sorolja a kis hangfal frekvenciaátfogásának adatait. Anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben, két dolgot kell kiemelnünk. Az egyik a magastartomány, ami szigorúan mérve is 20 kHz-ig megy, a szokványosabb, +/-3 dB-es tűréssel vizsgálva pedig egészen 22 kHz-ig kúszik fel. A másik a mélytartomány, ami egy ilyen apró dobozka esetében nyilván korlátozott. Nos, a gyártó szerint egészen 90 Hz-ig lemerészkedik, majd 58 Hz alatt már meredeken levág az elektronika. A NAD (vagy PSB?) mérnökei nem kockáztatnak és nem ígérnek, nem is próbálnak többet adni, mint amennyit tisztességesen lehetséges. Ez így korrekt! Smart után nem kötünk lakókocsit, törpe hangfaltól pedig nem várunk velőtrázó basszusokat.

A magassugárzó természetesen dóm kialakítású, de nem az oly gyakori, lakkozott selyemből, hanem alumíniumból készült. A mély- és középtartományért felelős hangszóró 9 centiméteres és polipropilén membránt használ. A D 8020 természetesen kapott egy kis reflexcsövet is, ami a hátlapon található. A csatlakozók a szokásos, szorító csavarok. Az apró hangdobozokhoz 15-80 wattos erősítőt javasol a NAD, no meg persze a saját, D 3020 típusát.

A NAD hangfalak megjelenése tetszetős, pedig semmi különleges tulajdonságuk nincsen. A fekete műanyag dobozok minden oldalról íveltek, ami nem csak a szépségről szól, hanem a hangról is. Amíg egy fa dobozos hangfalat könnyebb legyártani egyenesre vágott táblákból, vagy "bútorlapokból", addig az öntött anyagok esetében ilyen szempontok nem merülnek fel. Ennek köszönhető, hogy a legtöbb fém öntvényből, vagy fröccsöntött műanyagból készült hangfal kerekded. Ugyanakkor, mint megannyi fém és műanyag hangfal, a kis NAD sem állna meg magától íves alsó felén. Felbillenne, mint egy tojás. Ezért a D 8020 alján egy talpat találunk, benne 4 db puha gumi lábacskával. Ez az alkatrész amúgy lecsavarozható és egy elvileg külön megvásárolható döntött talpra cserélhető. Ennek a használatát a gyártó akkor javasolja, ha a kis hangdobozokat asztalon, a monitor két oldalán szeretnénk elhelyezni.

Kisszobába, nagyszobába, asztalra és állványra

A gyártó ajánlása szerint a D 8020 kis és közepes szobákban használandó, ami aligha lep meg bárkit is, picike hangfal nem való 35 négyzetméteres, vagy még nagyobb helyiségekbe. Illetve nem várható el tőle, hogy ekkora teret hangorkánnal töltsön be. Erre utal az is, hogy a NAD (és PSB) több helyen is megemlíti, hogy használható íróasztalon is, közeli monitor szerepkörben.

A teszt

Nehezen indult a kis NAD tesztje. Hiába kapta fel a fejét mindenki, aki meghallotta, az első erősítő, amivel meghallgattuk, bármennyire is jól szolgálta a hangdobozokat, karakterében nem illett hozzá. Ezért le is cseréltük a forrást, a Denon RCD-M40 típusára. Érdemes volt! Stabilabb, magabiztosabb lett a hang. Még a jelenlétérzet is meglepően korrekt volt. Na de valami mégis csak zavart minket...

Skandallum!

Botrány, amit megengedtünk magunknak, de nem érzünk megbánást, egy cseppet sem. Levettük a hangfal talpait és vaskos gumi lábat ragasztottunk fel helyettük. A hang ezek után kitisztult, az alsó és középtartományban egyértelműen nyugodtabb, szebb lett az ének és a hangszerek hangja is. Bizony, az eredetileg rajta lévő vaskos gumitalpnak tűnő szerkezet, valójában vékony és rideg műanyag, aminek csak a külső felülete tűnik guminak.

Megérte

Végre úgy éreztük, kihoztuk a maximumot a D 8020 párosból, ezért meg is pörgettük a szokásos tesztanyagok sorával. Állta is a sarat a kis NAD, egészen derekasan. Zúdíthattunk rá Kari Bremnes, Livingstone Taylor dalokat, csak zenélt, finoman, kellemesen. Tény, hogy ha csak az árát és a hangját néztük volna, akkor egy kicsit belekötünk a térérzet hiányába és abba, hogy mennyire irányítottan szól a rendszer, de ha a feltesszük a mérleg megfelelő serpenyőjére az apró méretet, mint extra jellemzőt, akkor máris elfogadhatóvá válik mindez. Persze meghallgattunk sok olyan felvételt is, amiről tudjuk, kevésbé finomkodik. A Galantis dalai nagyon korrekt módon gurultak ki a kis hangfalakból, ahogyan Kavinsky, Miike Snow és Chilly Gonzales számai is akadálytalanul repítettek minket a zenével töltött kellemes percek felé. A Röyksopp - Do It Again egyértelmű nyertese volt a kis mikro hifi rendszerünknek. Szuperül szólt. A The Inevitable End című albummal már egy kicsivel rázósabb pályára értünk. Különösen, ha jobban meghajtottuk a rendszert, érezhetővé és hallhatóvá váltak a pici hangfalak határai. Pontosabban az, hogy a D 8020 nem arra való, hogy egy 15 négyzetméteres szobában ordíttassuk. Már csak azért sem, mert a reflexcsövek is hajlamosak berezonálni.

Milyen is a NAD D 8020?

Ha nem is tökéletes, de mindenképp ügyesen és rafináltan megtervezett dobozzal állunk szemben. A teszt ideje alatt többen is kijelentették vele kapcsolatban, hogy örömmel megvennék. Ez azonban nem csak a puszta minőségnek és a méretéhez képest jó hangnak köszönhető, hanem egy apró trükknek is. Hiába tudjuk, hogy pici doboztól nem szabad nagy mélyeket várni, mégis örülünk, ha meghalljuk azokat. Még akkor is, ha a basszusok csupán egy szűk frekvenciatartományban tudnak igazán feltűnőt alkotni. Ezzel él vissza a NAD, nem is kicsit. Igaz, hogy 80-90 Hz alatt már nem ígér sokat, mégis 60 Hz környékén ügyesen pumpája a hangokat, talán egy kicsivel nagyobbra is, mint kellene. Gyakran a basszusok egy szűkös tartománya tör főszerepre, elé tolakodva a középtartománynak is. A D 8020 jó viszonyban van a könnyűnek titulált zenével és nem sokat törődik azoknak az igényeivel, akik kiegyensúlyozott, precíz hangzásra vágynak.

Ítélet

A NAD apró hangfalszettje legjobban egy íróasztalon teljesít, ha nem kell irreálisan nagy hangerőt biztosítania. Ilyenkor valóban elismerésre méltó a D 8020 teljesítménye. Beválhat kis alapterületű és kis magasságú szobákban. Különösen akkor, ha egy stabil erősítő áll mögötte. Ez a hangfal nem a klasszikus és jazzrajongók típusa, hanem a fiataloké. Már amennyiben élhetünk efféle általánosítással...

1 2

Következő oldal >