Monitor Audio Studio 89 high end állványos hangfal teszt

2024. december 17., kedd, 14:05

Monitor Audio audio hifi hangfal hangszóró high end hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt high end hangfal Monitor Audio hangfal Monitor Audio hangfal teszt high end hangfal teszt

A brit Monitor Audio tervezői nem képesek egyhelyben ülni, aminek alapvetően nagyon örülünk, hiszen így szinte folyamatosan remek dolgokkal látnak el minket, minden kategóriában. Studio sorozatuk kakukktojásnak is nevezhető, ezért ne csodálkozzon senki azon, ha ismeretlenül cseng azoknak, akik megszokták az általában nemesfémre - Bronze, Gold, Platinum - keresztelt szériákat. Ismerkedjünk hát meg a Studio 89 állványos audiofil hangdobozukkal, ami az egymilliós szegmensben versenyez a kegyeinkért, ráadásul elég egyéni módon!

Kalandozva a múltban, a jelenre alapozva

A Monitor Audio Studio 89 elnevezése, pontosabban típusszáma nem véletlen, hiszen a gyártó a sorozatot pontosan akkor, tehát 35 éve mutatta be, az állványos változatot Studio 15 néven. Ez volt az egyetlen modell a sorozatban, ahol kombinálták külsőleg a magasfényű bevonatot a cég jellegzetes, aranyszínű hangszóróival.

A Monitor Audio 2018-ban élesztette újra az állványos típust, ami nem hozta el remélt a babérokat, mi sem igazán tudtunk vele mit kezdeni, ezáltal cikk sem jelent meg róla, és a külföldi szaksajtókban sem szórták meg díjakkal. Eltelt 6 év, és a Monitor Audio nem hagyta ezt annyiban, tehát újra nekilátott a Studio sorozat átalakításának, ráadásul elég jelentősen, és kihegyezve az állványos modellre, ami utalva az ősre, egyszerűen a Studio 89 nevet kapta. Hozzátesszük, jelenleg ez az egyetlen típus a sorozatban, tehát egyértelmű, hogy villantani akartak.

A korábbi modell ára félmillió alatt volt, a jelenlegi pedig ennek a duplája, ami természetesen köszönhető az elmúlt éveknek, az inflációnak, de nem kevésbé a belepakolt, és már bevált innovációknak. Nézzük tehát szépen sorban az összetevőket! A Monitor Audio Studio 89 egy átlagos méretű, állványos hangdoboz, ami elég filigrán, viszont a magassága és a mélysége jelentős. Külsőre nem is nagyon különbözik a korábbitól, viszont a cég csúcskategóriás, abszolút high end és extrém formavilágú Hyphn fejlesztése során tapasztalt eredményeket az új hangfal kialakításának minden aspektusában alkalmazták, a magasfényű külső bevonatot kombinálták az aranyszínű hangszórókkal.

Ezekből összesen három darabot találunk egy közös ívelt panelen, hiszen az MTM (Mid-Tweeter-Mid) egység a függőleges szimmetria előnyeit kínálja, pontforrásként működik, a hang terjedése így nagy, tágas és átfogó. A membránok rögzítése pedig a doboz hátulján történ meg egy hosszú fémrúddal, ami ismerős a Monitor Audio magasabb kategóriájú hangfalaiból, ráadásul minden esetben be is váltak.

Kezdjük a sort középen, ahol az új, harmadik generációs MPD (Micro Pleated Diaphragm) magassugárzó található. Ez egy házon belüli AMT (Air Motion Transformer) kialakítás hajtogatott membránnal, amely úgynevezett concertina stílusban mozog a jó hangzás érdekében.

Azt állítják, hogy érzékenyebb és alacsonyabb torzítást is biztosít, mint a hagyományos dómsugárzók, mivel kisebb a tömege, és elméletileg kiterjesztett frekvencia-átvitellel rendelkezik 60 kHz-ig, valamint egyenletesebb diszperziós tulajdonságai vannak, köszönhetően a gondosan kialakított hullámvezetőnek és a bonyolult mintájú rácsnak, amelyet egyenesen a már említett zászlóshajó Hyphn-től vettek át.

Ez alá és fölé került egy-egy 108 mm-es RDT III C-CAM mélyközép hangszóró, amelynek membránja kerámia bevonatú alumínium és magnézium, tehát C-CAM réteg, valamint szénszál alapanyag közé illesztett Nomex méhsejtmagból készült kompozit. Ezek együttese könnyű, merev, és úgy tervezték, hogy nagy teljesítménykezelést biztosítsanak, ami a cég állítása szerint akár 150 W is lehet folyamatosan. Képes nagy kilengésre, hogy elbírjanak a dinamikai csúcsokkal és stabil basszust is nyújtsanak.

A két, elég kicsi hangszóró alkalmazása mellett azért döntöttek a Monitor Audio mérnökei, mert a mérések alapján két kisebb felületű hangszóró hatásfoka nagyobb lehet egy méretesebbnél, ráadásul ezek a magassugárzót közre foghatják, segítve így a diszperzió szabályozását és az integráció javítását.

A Studio 89 basszreflex felépítésű, nyílásai hátul, alul és felül találhatók, nem közvetlenül a két mélyközép hangszóró mögött. Ráadásul ezek sem a megszokott kör formájúak, hanem keskenyek és hosszúkásak, finom lekerekítéssel, amihez hasonlóval találkoztunk már, de nem feltétlenül a Monitor Audio repertoárjában. Közöttük van a szimpla csatlakozó, ami nagyon vaskos, kialakítása révén könnyű tekergetni azoknak, aki sarut, vagy csupasz drótvéget használnak, de természetesen banándugót is fogadnak.

A három hangszóró 2,4 kHz-en keresztezi egymást, polipropilén és poliészter kondenzátorokat, valamint légmagos és alacsony veszteségű laminált acélmagos tekercsek kombinációját használták a legalacsonyabb torzítás érdekében a keresztváltóban, amit többórányi hallgatás után szereltek be.

A speciális hangfalhoz speciális állvány dukál, aminek minden részéhez egyedi fémeket használtak, így a felső lemez lézerrel vágott acél, a rúd extrudált alumínium, az alap pedig fröccsöntött alumínium.

A négy állítható lábhoz krómozott tüskéket és gumitalpakat is kínálnak, így a padlónk fajtájához mérten használhatjuk azokat, továbbá a hangdobozt fixen rögzíthetjük az állványhoz.

A Monitor Audio a Studio 89 által tehát alkotott egy roppant egyedi, kompakt, állványos hangdobozt, ami az egymilliós árfekvésben indul versenybe, ahol azért elég sok konkurense akad. Nézzük hát meg, hogy a múltra és egyéniségre alapozott külső, a minőségi kivitelezéssel és csúcskategóriás hangszórókkal párosítva mit is tud felmutatni hangzás terén, hiszen mint mindig, jelenleg is az a legfontosabb!

Monitor is, stúdió is, ráadásul nagyon bátor kiállású

A Studio 89 érzékenysége nagyon alacsony, a 86 dB-hez egyértelmű volt Parasound elő-végerősítőnk párosítása - valamint a Roksan Caspian 4G sztereó erősítőjével is kipróbáltuk -, ahogyan a minőségi QED és Atlas kábelek alkalmazása is, a zenét a csöves kimenetű CD-lejátszónk és Naim streamerünk szolgáltatta, és bár továbbra is rendelkezésünkre állt a saját márvány állványunk, megkaptuk a gyárit, ezért a meghallgatás azzal történt, hiszen a gyártó egyértelműen ehhez a típushoz fejlesztette ezt ki.

Azt már az első leütésekben lehetett hallani, amit a Monitor Audio állított, miszerint a pontsugárzás létrehozása volt a fő cél, és hogy két kis hangszóró felér egy nagyobb méretűvel. A Studio 89 olyan bátran indított, hogy az tényleg meglepett minket, hiszen az előadása fordítottan arányos volt a termetével. Nagyon öblös, mélytónusú, meleg hangja volt a Studio 89-nek, a kiállása nagyon szilárdnak bizonyult végig, a hangképe pedig stabil, erőteljes. Az egyértelművé vált már a szeánszunk elején, hogy itt nem fog elférni semmi bizonytalanság, ugyanis a mérnököknek kiforrott elképzeléseik voltak, amiket meg is valósítottak.

A Dire Straits igazán bődületesen kezdett, először arra is gondoltunk, hogy véletlenül félrenyúltunk, és egy demó anyagot helyeztünk a lejátszóba. Tele volt energiával, jó értelemben vett zsigeri előadással, és nem lehetett hallani a producerek munkáit, akik az apró díszítésekért, olykor divatos megoldásokért felelnek. Igazi rockbanda nyomult előttünk, hatalmas lendülettel, odaadással, és lehetett érezni, hogy nagyon szoros a kapocs közöttük. Meg akarták mutatni magukat, le akartak taglózni, és egyértelművé tenni a létezésüket. A Studio 89 olyan dunsztosan, viszont erőlködés nélkül adta elő a rock klasszikusokat, ami korántsem volt elvárható egy ekkora doboztól, és akkor még a hangszórók méretéről nem is beszéltünk.

Az előadásban hatalmas szerepe volt a nagyon merev és vastag, egymással párhuzamos oldallapoknak és a megfelelő mennyiségű csillapítóanyagnak, aminek a hatása megkérdőjelezhetetlen volt Schubert szerzeményénél is. Ritkán merjük leírni bármilyen termékre azt a jelzőt, hogy analógos, meg zenei, mert sokan szeretnek ezekbe belekötni, sajnos többnyire azok, akiknek nincs elég tapasztalatunk. Nekik csupán azt tudjuk ajánlani, hogy hallgassák meg a Studio 89-et, és akkor megtudják, hogy milyen is a nagyzongora a maga természetességében, amikor hangszerként muzsikál nekünk, és milyen szépen sodornak magukkal a hangjegyek, amiket nem akarunk megkülönböztetni, hiszen nem egy hangfalat hallgatunk, hanem zenét, és ezt a szintet nem mindenkinek sikerül elérnie még ezért az árért sem.

Azt tudjuk, hogy a Monitor Audio remek ár/érték arányú hangfalakat készít, még a Platinumot sem éreztük drágának, hiszen mind a megjelenésében, megépítettségében és hangjában tapasztalható volt minden érte elkért forint. A Studio 89 esetében sokat merítettek az exkluzív Hyphn hangfalból, ami azért nem olcsó, nem is volt hozzá még szerencsénk, és bizonyára a rengeteg fejlesztést és innovációt, valamint az egyéniséget is meg kell fizetnünk. Mi jól jártunk azzal, hogy a cég az ottani vívmányok közül átemelt ide is, így a nagyobb közönségnek is van lehetősége kóstolóhoz jutni a Monitor Audio legfelsőbb szegmenséből.

Ez a kóstoló pedig rendesen meghozza az étvágyat! Az egyértelmű, hogy valamennyire szokni kell a Studio 89 domináns hangzásvilágát, amiben először keresni kellett a részleteket, amelyek később kibontakoztak, de továbbra is rendkívül távol álltak a nagyfelbontású zenék által megkívánt kritériumoktól. Pat Metheny zenekara is tényleg analógosan, bensőségesen tárta elénk a dalaikat, minden hangszer ereje teljében volt hallható, de semmi kiemelést nem nyújtott a hangdoboz. Az biztos, hogy figyelmet érdemel, nem lehet félvállról venni, és háttérzenélésre is alkalmatlan, hiszen folyamatos jelenléttel ábrázolja a zene egészét és teljes valójában. A magassugárzó nagyon remek, semmi felesleg nem volt tapasztalható rajta, és valóban végig érezhető volt, hogy itt nem egy dómsugárzót hallgatunk. Ennek is van egy egyénisége, amivel szintén meg kell barátkozni, de a legfőbb jellemzője az, hogy nem akart kitűnni, ugyanakkor mindenre odafigyelt a munkájára.

A ritmusszekció Petrucciani trió vagy kvartett felállásában igazán pezsgő volt, a dobos díszítései nagyon könnyedén jelentek meg, a cintányérnak ugyanakkor súlya volt, ahogyan a seprű is konkrétan és folyamatosan kivehetővé vált a koncert alatt. A főszerep természetesen a zongoráé volt, ami brillírozott az ujjak alatt, de nem feltétlenül emelkedett ki a zenekar többi tagja közül. Mind együtt játszottak, ebben az esetben is nagyon telten és érzelemdúsan, a zenének egyszerűen tömege volt. És itt jön az egyetlen negatívum, amit esetleg felróhatunk ennek a hangfalnak. Egyesek számára talán túl sokat adhat.

Hadd magyarázzuk ezt meg kicsit érthetőbben. A Studio 89 olyan életenergiával zenélt, annyira megmutatta a muzsikák belső világát, feltárta azok szépségét, és beleavatott a szerzemények valóságába, hogy egy órányi hallgatása után pihenni volt kedvünk. Fel kellett dolgoznunk az addig hallottakat, el kellett gondolkoznunk, mint egy jó film után, amikor is nem tudjuk eldönteni, hogy egyszerűen csak hallgassunk, vagy beszéljünk róla. Aztán a hallójáratok kitisztulása után természetessé vált, hogy újból odaüljünk a hangfalak elé, és tovább szemezgessünk a kedvenc zenéink között. Mindezt a konklúziót azok után vontuk le, hogy a Studio 89-eket szobahangerő felett nem is szólaltattuk meg eddig.

Hiába az alacsony érzékenység, mégis elég könnyű volt meghajtani, tehát akár egy csöves erősítő is működhet vele együtt, a lényeg az, hogy a wattok nagyon stabilak legyenek, ahogyan a tartalékok is, maga a készülék pedig szintén ne féljen megmutatni a tudását. Jelen felállásban a 20 m2-t olyan könnyedén töltötte meg a Studio 89 hanggal, hogy közben szinte láttuk, amint kéjesen mosolyog, hogy ne kíméljük. Valószínű, hogy ezért is adta meg a gyártó a terhelhetőség felső határának a 300 wattot, mert abban az esetben sem esik darabjaira, továbbá ennél nagyobb helyiségeket is képes megtölteni ugyanilyen dominanciával.

John Lee Hooker volt a következő "áldozat", aki egyből kiültetett minket a verandára, a társai is szorosan ott voltak mellette, mi meg ittuk a szavait, duruzsoló szólamait, amit a gitár nem csupán kísért, hanem vele együtt játszott. A bluest ilyen áhítattal, energiával telítve rég hallottuk, ráadásul úgy tűnt, mintha Hooker egyenesen nekünk zenélt volna. Szinte láttuk a tekintetét, adni, mutatni akart valamit, hiszen ő is érezte, hogy remek formában van. Megjelent a műfaj kívánta mély hangzás, a szerzemény bús, fajsúlyos jellege, közben azt is éreztük, hogy a lábával diktálja az ütemet. Nem volt semmi lazaság vagy bizonytalanság, és nem csak az arcunkba, hanem a testünkbe is kaptunk a jóból, mert a hangfal nagy mennyiségű levegőt mozgatott meg, ami a dupla és szűk reflexnyílásoknak is köszönhető volt, valamint a hátulról rögzített mélyhangszóróknak is. Semmit sem bíztak tehát a véletlenre, és ez hallható volt.

Shirley Bassey melankóliájával igyekeztünk ezután kellemesen lazulni egy kicsit, ahol a Studio 89 mily meglepő ismét dominánsan viselkedett. Érezhető volt a megteremteni kívánt pontsugárzás, ahogyan mélyből szintén bőségesen tálalt nekünk, a dinamikai csúcsokat pedig könnyedén kezelte. Itt is jelen volt minden és mindenki egyszerre, tehát életerős előadást kaptunk, pedig beértük volna magával az énekesnő bravúrjával is, viszont a hangfal odafigyelt a kíséretre is, és nem is akárhogyan. Igazi stúdiózenészek vették körül, profi hangszereken játszottak, amelyek mindegyike elé mikrofont helyeztek. Az érzelmek végig kísérték a dalokat, amelyek megfelelő reprodukálásában az énekesnőnek kiemelkedő szerep jutott, de a többiek nélkül nem lett volna meg az a bizonyos nagyvolumenű, mindent átitató, bravúros érzés.

Összegzés, végszó

A Monitor Audio Studio 89 egy igazi egyéniség. Alapelve a múltban keresendő, az előtt hajtott fejet a gyártó úgy, hogy a legújabb vívmányokat vetette be a tervezése során. Igazán dunsztos, erőteljes, érzelmes előadást nyújt, ami nem csak akkor meglepő, ha a doboz termetét, és a mélyközép hangszórók méretét vesszük figyelembe. Nagyon sokat képes adni, a pontsugárzás legszebb hagyományaira építkezve, és az analógos, bensőséges megközelítést megőrizve. Ez a hangfal azoknak készült, akik kis termetből nagyméretű hangot szeretnének kapni, élvezik azt, ha belelátnak a szerzemények velejébe, és azokat nem elemezni akarják, hanem egyszerűen élvezni. Egyértelmű, hogy ez a hangfal ott van a kategóriájában a legjobbak között. Nem mindenkinek fog tetszeni elsőre az előadása, mert szinte túl sokat képes adni, viszont az egyértelmű, hogy mély nyomot fog bennünk hagyni, ha szánunk egy kis időt a megismerésére.

1 2

Következő oldal >