Marshall Acton III, Stanmore III és Woburn III Bluetooth hangszóró teszt

A három rocker

2024. szeptember 20., péntek, 21:00

Marshall audio hangfal hangszóró hangrendszer Bluetooth hangszóró Bluetooth hangfal Marshall hangszóró Marshall hangfal hangfal teszt hangszóró teszt Bluetooth hangszóró teszt Marshall Bluetooth hangszóró

A Marshall Bluetooth hangszóróinak fő bája, hogy megkapták a rocktörténelmi ikonoknak számító, azonos nevet viselő gitárerősítők kinézetét. De mi lapul a csinos rácsok és aranybetűk alatt? Korábban foglalkoztunk a cég füleseivel és hordozható (akkumulátoros) hangrendszereivel. A hagyományos, tápkábelt igénylő modellek eddig kimaradtak. Ezt a hiányt most egy hosszabb, átfogó cikk és egy összehasonlító videó pótolja be. Jöjjenek az Acton, Stanmore és Woburn modellek legújabb kiadásai, let's rock!

A stílus, mint érték

A Marshall jelenleg bemutatásra kerülő hangrendszerei azt használják ki, hogy az egydobozos, belépőszintű hangrendszerek nagy része (tisztelet a kivételnek) egyszerűen sehogy sem néz ki. 100-200 ezer forint között temérdek mindenes (all-in-one) eszköz létezik. Ezek általában diszkrét, kerekített sarkú doboz vagy mélysugárzóval párosított soundbar képében mutatkoznak. Sok ilyen megfordult korábban a szerkesztőségben és közülük több is meglepően erőteljes, dinamikus hangzást nyújtott. Viszont a formaterv, megjelenés tekintetében egy kis fantázia még sok esetben jól jött volna.

Az Acton III, Stanmore III és Woburn III hangrendszerei nem azért készültek, hogy forradalmi termékek legyenek. Szolgáltatások tekintetében nagyjából annyit nyújtanak, amit kategóriájuktól manapság legtöbben elvárnak (jó, azért néhány részletben picit többet is). Viszont ígéretes, hogy a többségtő eltérően nem szélessávú közép/magas, hanem a jobb és bal oldalnak elkülönített, selyem dómos magassugárzót tartalmaznak, mint az "igazi" hangfalak. Egyébként az Acton és Stanmore két, a Woburn pedig háromutas (2 magas, 2 közép, 1 monó mély) kivitel. Másik meghatározó tulajdonságuk, hogy kétségtelenül jó érzés rájuk nézni, mert az ikonikus Marshall erősítők formatervét örökölték, megfűszerezve néhány vintage motívummal.

Arculat

A három terméket egyetlen cikkben mutatjuk be, mert funkciókban és alapvető hangkarakterben hasonlók. Természetesen alapvető eltérések is vannak, de előbb lássuk, mi az, ami mindhárom modell esetében adott? Bármelyikről legyen szó, ha rájuk esik a pillantásunk, valószínűleg azonnal az azonos nevet viselő, robusztus, csöves gitárkombók jutnak eszünkbe. Persze sok embernek fogalma sincs, hogy az micsoda. Mégse baj, mert a vintage összhatás egyszerűen csak jó, működik. Konkrétabban: azok a férfiak és nők, akik a tesztidőszak alatt látták a nálunk vendégeskedő hangrendszereket, kivétel nélkül dicsérték azok kinézetét.

A szőrszálhasogató olvasó valószínűleg tudja, hogy a Marshall gitárerősítők nem hajszálpontosan így néznek ki (például azokon fehér az embléma). A gyártó úgy módosított az arculaton, hogy a szobai használatra szánt mindenes hangrendszerek "otthonosabb" hatást keltsenek. Kapunk egy koktélt, ami 60%-ban nosztalgikus fadobozos rádióra, 40%-ban pedig rocksztárok gyakorlóerősítőjére hasonlít. Totál menő.

Eltérések

Az Acton III (legkisebb) csak Bluetooth és 3,5 mm-es Jack bemenettel rendelkezik. Nagyobb testvére, a Stanmore III (középső) kiegészül egy RCA bemenettel. A trió legnagyobbika (Woburn III) ezeken kívül egy ARC HDMI csatlakozót is kínál, ami televízió tulajdonosoknak lesz hasznos. Általa a hangrendszer úgy kezelhető, mint egy soundbar. Miután csatlakoztattuk a tévé ARC kimenetéhez, utóbbi távvezérlőjével tudjuk a jelszintet (hangerőt) módosítani. Az elgondolás kiváló, bár felvet kérdéseket.

Egy tévénézős hangrendszer úgy nyújt ideális hangzást, ha közvetlenül a kép alatt, középen helyezkedik el. Nem lehetetlen kivitelezni, de valószínűleg kicsit körülményes megoldani, hogy a tévé alatt egy közel gitárerősítő méretű Woburn III is elférjen. Ha már HDMI, hosszú távon egy aktív mélysugárzó kimenet is jól jönne, de nincs. Nyugtatásképpen előre eláruljuk, hogy a Woburn III hihetetlen mennyiségű basszusra képes, egészen 35 Hz-től (megmértük), ami becsületre méltó ilyen viszonylag kompakt doboztól.

Vezérlés

Az Acton III, Stanmore III és Woburn III is rendelkezik gombos vezérlő résszel, ami a tetőbe süllyesztve található. Ez a szálcsiszolt fémlapba épített modul tartalmazza a főkapcsolót és a Bluetooth hangrendszerek alapvető részletét, egy zenei navigáló (zeneszám léptető) gombot. Három potméter is található itt, melyekkel a jelszint (hangerő), mély és magashang vezérlése lehetséges. Mindegyik modellre került egy (fentebb már említett) 3,5 mm-es Jack bemenet és egy forrásválasztó gomb is.

Megjegyzés: a szóban forgó hangrendszerek nem kimondottan gitárerősítőnek készültek. Lehet hozzájuk csatlakoztatni elektromos hangszert, de torzító effektek híján csak clean hangzás lesz az eredmény. Viszont, aki jártas a témában, egy különálló effekttel simán meg tudja oldani, hogy otthoni hobbi monitorként használja a "szobamarshallok" bármelyikét!

Használat közben

Mindhárom hangrendszer masszív MDF dobozt kapott, ami a többségnél manapság elterjedt (Sonos és hasonló) egydobozos alternatívák műanyag háza után üdítőleg hatott. A gyártó leírása alapján igyekeztek minél több újrahasznosított anyagot alkalmazni, de ez nem ment az összkép rovására. A dobozok műbőr külsőt kaptak, egész valóságszerű mintával. Kétségtelenül elegáns részlet volt az erős hálóval takart előlap is, amelyen az ikonikus Marshall felirat díszelgett.

Ami legjobban tetszett nekünk, az nem is az alapvető formatervezés volt (elvégre csak lemásolták az erősítők stílusát), hanem a rejtett apróságok. A három potméter körül piros LED mutatta a szintváltásokat, ami eszelősen jól nézett ki. Bluetooth kapcsolódás indításakor és sikeres párosításnál is elektromos gitárhangot hallottunk a szokásos, jellegtelen sípszó helyett.

A Marshall telefonos alkalmazásával Bluetooth kapcsolaton keresztül is hozzáférést kapunk a jelszint (hangerő) és EQ funkciókhoz. Érdemes kipróbálni a Placement compensation funkciót is. Ez kicsit olyan, mint az okosabb hifi rendszerekben lévő szobakorrekció. Ha meghatározzuk, hogy bútoron szól-e a hangrendszer és közel van-e szobasarokhoz vagy falhoz, ahhoz igazodik a végleges hangzás. Ez a funkció nem tartalmaz túl sok finombeállítási lehetőséget, pedig meglepően praktikus. Az első próba során eleinte mindhárom Marshall pumpáló, túlzó basszust nyújtott és sokkal kiegyensúlyozottabb mélyhangokat kaptunk a valódi körülmények (tényleg fal volt a hangrendszerek mögött és komód széléről zenéltek) megosztásával.

A felhasználói élmény kellemes volt és érzékeltük a gyártó törekvését, hogy hozzáadott apróságokat is elhintsen a szolgáltatások között. Funkcionális hibát mi nem tapasztaltunk, leszámítva annyi apró hiányérzetet, hogy ezek az eszközök egymással nem párosíthatók össze úgy, mint például a JBL Bluetooth hangszórói.

Hangminőség

A kritikus meghallgatáshoz Joe Satriani egy korábbi műve, a Cool #9 került elő, mely kevésbé a művész progresszív metal, inkább blues/rock arcát mutatta. Kitűnő műsornak bizonyult Marshall vallatáshoz, mivel kiválóan felvett elektromos gitárt, tiszta dobsávot és dallamos basszust tartalmazott (egy kis zongorakísérettel).

Már az Acton III is lehengerlő mennyiségű basszust adott, 3-asra vettük vissza, hogy ne búgja szét a kanapét. Rendkívül eleven és dinamikus módon adta vissza Satriani zenéjét, gondosan ügyelve rá, hogy a gitár élénken kirajzolódjon. Viszont a többi zenész kicsit közel loholt a gitárvirtuózhoz, amitől kicsit nyomott térmélységet kaptunk. Információmennyiségben és basszus erőben viszont így is megdöbbentőt nyújtott a legkisebb Marshall.

A Stanmore III ugyanazon a hangnyomásszinten (75 dB körül hallgattuk a zenét, ami egy kisebb szobában kellemes közepes hangerő, még épphogy lehet mellette beszélgetni) testesebb, kicsit lazább érzettel adta vissza ugyanazt a zenét. A nagyobb erősítő, doboz és mélysugárzó által a basszus részletessége is javult. Viszont a magashangok, konkrétan cintányér lecsengése változatlanul kissé felületesen, töményen jött át. Örültünk volna kicsit több lecsengésnek. Azért emlékeztettük magunkat, hogy manapság egy komolyabb belépőszintű hifi erősítő is többe kerül, mint az instant használható Stanmore III.

Amikor egy gyártótól különböző termékek kerülnek kipróbálásra, gyakran záródik az eredmény úgy, hogy a legnagyobb (illetve legdrágább) nyújtja a legtöbbet hangzásban, szolgáltatásokban. A Woburn III esetében is így történt, de a többlet nemcsak azt jelenti, hogy hangosabban szólt vagy több basszust nyújtott. A cintányérokat pontosabban, szebb felbontással jelenítette meg és a hangszereket általánosan jobban elkülönítette egymástól, mint kisebb testvérei. A basszus tonalitását, árnyalását is ügyesebben végezte, így a cintányér és még az elektromos gitár búgásait tartalmazó középső basszusok is dallamosabb, könnyedebb módon jelentek meg. A nagy Marshall finomabb és fül számára is kellemesebb magas frekvenciákat adott ki, amelyek az apró részletekre jobban felhívták a figyelmet. Ami nem kevésbé fontos a hangerő megszállottjainak, hogy a Woburn III lényegesen jobb egyensúllyal kezelte a dinamikus és éles részleteket, ha nagy terhelésre került sor. Aki szeret hangosabban zenét hallgatni, annak ez hosszú távon fontos tulajdonság lehet.

Az Audio Centrum csapatának köszönhetően több napot is el tudtunk tölteni mindhárom hangrendszer társaságában. A fentebb leírt tapasztalatokat úgy fogalmaztuk meg, hogy egy 15 négyzetméteres szobában pontosan az eszközökkel szemben ültünk le. Nem tartottuk valószínűnek, hogy a leendő tulajdonosok így használják majd a termékeket. Egy átlagember valószínűleg le fogja tenni a tálalószekrény, tévékomód, könyvespolc vagy konyhapult valamelyik szabad sarkára. Ezért a tesztidőszak második része ilyen jellegű kísérletekből állt, a hangrendszereket egy 25 négyzetméteres szobába (ebédlővel egybenyitott konyha) vittük át. A tágasabb térben, kevésbé közvetlen hallgatói szögben sokkal kisebb mértékben jöttek elő a hangrendszerek gyengeségei. Ráadásul már az Acton III is hihetetlen erővel rendelkezett a méretéhez képest. Utóbbi alatt értendő, hogy 25 négyzetmétert döbbenetesen jól betöltött, egész ütős basszusokkal megfűszerezve!

1. Megjegyzés: alapos bejáratás után is előfordult, hogy a magas hangok (különösen Acton III és Stanmore III) túl erőteljesek voltak a mi ízlésünknek, a basszusok pedig kontroll nélkül döngtek a térben. Kicsit játszottunk az EQ-val, hogy lágyabbá tegyük a magashangokat és könnyebbé a basszust, ezután csodák csodájára, sokat javult mindhárom hangrendszer hosszútávú hallgathatósága.

2. Megjegyzés: Aki hajlandó egy kis tuningra áldozni még, annak érdemes kipróbálnia bármelyik modellt úgy, hogy magasabb minőségű vibrációcsökkentő alátétet (pl. IsoAcoustics vagy Soundcare) helyez alá. A részlet szétkülönítés és basszus tisztaság is egyértelműen, azonnal javulni fog. Sajnos a gyári talpak eléggé koszolják a zenei részleteket.

Végszó

Hétköznapi felhasználásra, kisebb családi házak központi hangrendszerének az Acton III is kifogástalan. 20-25 négyzetmétert simán betölt, erőlködés nélkül. Egy visszafogottabb házibuli, kártyaparti hangosítására tökéletes. A Stanmore III leginkább basszusban és az RCA bemenet hozzáadásával nyújt többet. Kicsivel dinamikusabb mélyhangkezelést nyújt és néhány decibellel hangosabban tud szólni. Nekünk szubjektíven egy jobban kigyúrt Acton III benyomását keltette, de az árkülönbségért még szívesen láttunk volna további funkcionális eltérést.

A Woburn III azonnal maga mögé utasította a két kisöccse hangzását. Sokkal tisztábban és tagoltabban jelentek meg rajta keresztül a zenei részletek, ezáltal segített jobban elmerülni a zenében. Ráadásul a HDMI bemenetnek köszönhetően úgy tudtuk használni, mint egy soundbar-t. Bár nem helyezhető el úgy a televízió alatt, mint egy hagyományos televíziós hangrendszer, így kreatív módszerekre vagy egyedi bútorra lehet szükség a megfelelő eredményhez.

A Marshall jelen cikkben taglalt hangrendszereinek talán egyedüli gyenge láncszeme a gumitalp volt. Érdemes helyette jobb vibrációcsökkentő talpat helyezni alájuk. Igaz, hogy egy minőségibb hifi alátét drágítja az eredményt, de hallhatóan tisztábbá válik tőle a basszus és a dinamikus részletek. A trió legnagyobb tagja megérdemel egy Ajánlott Vétel cédulát. A kisebbek is mókás kiegészítők alkalmi zene/podcast hallgatáshoz, de a Woburn III részletessége bizonyos szinten egy hagyományos hifi rendszerét is elérte, ami minden pillanatban kellemes meglepetést váltott ki.

1 2

Következő oldal >