Magnat Signature 703 állványos hangfal teszt
2020. augusztus 27., csütörtök, 00:05
Magnat audio hifi hangfal hangszóró Magnat hangfal hifi hangfal hangfal teszt Magnat teszt hifi hangfal teszt Magnat hangfal teszt
Nemrégiben sikerült megismerkednünk a Magnat Signature 500 sorozatából az állványos, és az egyik álló hangdobozzal, most pedig ideje, hogy ellátogassunk a cég magasabb szériájához, a Signature 700-hoz, és górcső alá vegyük a 703-at, ami a hírek szerint a high end szegmens belépő szintjén próbál kacérkodni velünk.
Visszafogottan, de divatosan, megspékelve minden földi jóval
A Magnat a Signature 703 állványos hangfallal alapvetően magában hordozza a klasszikus, cégre jellemző stílusjegyeket, hiszen egymással párhuzamos oldallapokat kapunk, a kategóriájában elvárható, és annak megfelelő kivitelezési minőséget, de természetesen a kornak megfelelő külső és belső újításokról sem kell lemondanunk. A fekete vagy fehér színben megvásárolható hangdobozok előlapja zongoralakk bevonatot kapott, az oldalfalak szatén felületűek, a közel 8 kg-os Signature 703 stabilitásáért négy darab szilikon talp felel. A többrétegű MDF-lapokból kivitelezett ház előlapján mágnesesen rögzíthető védőszövet van, ami óvja, de nem gátolja a mögötte lévő hangszórókat, amiből pontosan három darab van, hiszen a Signature 703 valódi háromutas hangsugárzó.
A Klippel optimalizált, 170 mm-es mélyközépsugárzó kerámia és alumínium kombinációjából létrehozott szendvicsszerkezetű membránja nagy merevségű, megfelelő belső csillapítással ellátott, közepére fordított porvédő kúp került. Mindehhez szellőztetett lengőtekercset és alumínium kosarat kapott, amik a turbulencia és a rezonancia megelőzése érdekében előnyösek. A világos membránfelület teljes stabilitásában segít még az összesen nyolc darab rögzítőcsavar, amely megoldást ebben a sorozatban használja először a Magnat.
Felette egy külön panelen kettő darab magassugárzót kapunk, melyek közül az egyik egy 30 mm-es dóm, a másik pedig egy 20 mm-es szuper magassugárzó, ami által a Signature 703 megfelel a Hi-Res szabványnak, amit büszkén hirdetnek.
Ezeket az újonnan kifejlesztett fmax típusokat neodímium mágnes juttatja nagyobb dinamikához, jelentősebb térhatást biztosítanak az alacsony frekvencián történő csatlakozással a középtartományhoz, a megfelelő rögzítés terén pedig itt sem spóroltak a csavarokkal, hiszen hat darabot használtak fel. A díszítést krómbetét jelenti a mélyközépsugárzó körül, valamint a magassugárzók panelján is, tulajdonképpen kiemelve így azokat a fényes előlapból.
A Magnat a hátsó fertályon sem mond le a duplázásból, hiszen a magasminőségő keresztváltóhoz tartozó aranyozott és teflonszigetelésű csatlakozókból is két párat használnak, biztosítva így a kettős kábelezés lehetőségét.
A reflexport felettük helyezkedik el, kellő mélységgel rendelkezik, a pereme pedig lekerekített, hogy az itt kijutó hangok terjedése folyamatos, és zavarmentes legyen. A kimeneti nyílás elég széles, finoman befelé szűkül, tehát valóban nem engedi, hogy csak úgy szabadon nyomuljon a levegő hátrafelé.
A Signature 703 a gyártó szerint egészen 31 Hz-ig lemegy, ami egy hatalmas állódoboznak is becsületére válna, bár azt nem tették hozzá, hogy hány decibeles esés mellett. Az 54 kHz-es felső határérték a dupla és szuper magassugárzó által már pontosabb adat lehet. Érdemes még megjegyeznünk, hogy a 700-as sorozat fölött a Magnat létrehozta a 900 és 1100 szériákat is, ami árfekvésüket tekintve még mindig nem tekinthető felső kategóriának, így még nagyobb kíváncsisággal fordultunk a 703 irányába, hogy vajon mit is jelenthet a cég szerint a hang ezen a szinten.
Azt kapjuk, amit a külső és a száraz adatok alapján várunk? Nem.
A Signature 503 esetében tapasztaltuk, hogy az erősítő teljesítményét nem szabad elaprózni, ez igaz a Signature 703 esetében is. A megszokott és jól bevált Parasound elő-végfokunkat használtuk, aminek eléggé össze kellett ahhoz szednie magát, hogy beindítsa ezeket a dobozokat. Rendben, Mark Knopflerrel kezdtünk a meghallgatást, aki sosem a túlbuzgóságáról volt híres, de ez a tempó még tőle is szokatlan volt. Aztán szépen lassan rájöttünk arra, hogy ez a hangsugárzó más utat akar kitaposni, mint kistestvére. Bár az is inkább a bensőséges zenehallgatásra volt tervezve, és kicsit könnyűsúlyú volt a hangzása, minden feküdt neki, a stadionrockot kivéve. A Signature 703 sem fog ezen a terepen mély nyomot hagyni, de az egészet más mélységből közelíti meg. Kiegyensúlyozottabb, teltebb a mély- és középtartománya, ami először némi zártságot ad az előadás hangulatának, főleg ahhoz viszonyítva, hogy a 703 is dupla magassugárzóval van felszerelve, tehát mást várnánk el. Itt azonban jobban sikerült a tervezőknek kialakítani az egészséges balanszot, ami a tér oltárán némi áldozatot követelt, azonban sokkal egészségesebb, kiegyensúlyozottabb hangkép jött létre.
Eric Clapton esetében már jobban erőre kapott a hangdoboz, bár az ültetvényeken dolgozó afro-amerikaiakat nem sikerült magunk elé képzelnünk, a zenészeket igen, és lényegében ez a cél. A hangerővel ebben az esetben sem volt szabad spórolni, mert az ujjak elég gyorsan el tudtak fáradni a gitárokon, viszont valami létrejött. Ez pedig maga a hangulat. A stúdió falait nem sikerült eltüntetni, a színpad pedig lehetett volna szélesebb is, viszont ami ezek között zajlott, az magával tudott ragadni. Nem vitás, hogy a Magnat a Signature 703-mal az audiofil szegmenst próbálta elérni, amihez nagyban hozzátartozik az érzelmek és a valóságérzet reprodukciója. Nem él a háromdimenzió lehetőségével, és valószínű, hogy nem is ez volt a cél. Egyik tartományt sem tolja túl, nem akar feltűnést kelteni, hanem egyszerűen minőségi hangokhoz akar minket juttatni, és ez eddig sikerült is neki. A tempó ugyan lehetne valamivel gyorsabb, de a pontosság adott, ahogyan a zeneiség is.
Jarre albumánál tudtuk igazán értékelni ezt a hozzáállást, mert valószínű, hogy sokkal látványosabban is meg lehet szólaltatni ezt a jellegű űrzenét, ebben az esetben viszont fél óra után sem fogytunk ki a béketűrésünkből. Beszippantott, kicsit még simogatott is, előjött a felvétel analógossága, ami eleve vele járna, hiszen a hetvenes években készült. Amennyiben elektronikus zenét hallgatunk a Magnaton, a Yello sziporkázásához kevésnek tűnhet a Signature 703 hozzáállása, ebben az esetben viszont nagyon is jól jött. A barátainkat nem fogjuk áthívni ugyan, mert nem olyan látványos az előadása, hogy mutogatni lehetne, viszont azoknak, akik egyedül szeretnek belemerülni a francia művész túlvilági dallamaiba, ráadásul mindezt nagyon hosszan tudják élvezni, ez a hangdoboz egy megfelelő alternatíva lehet.
A Faith No More változatos és agytekervényeket is gyakran megmozgató tempójával próbálkoztunk ezután, ahol a dobok példaértékűek voltak, és a gitáros is tudott zúzni, de valamennyire a háttérbe szorult. A hangszerek szépen elkülönültek, a billentyű sem szenvedett hiányt, de a valódi érzés kicsit finomra sikeredett. Az ősenergia modernebbnek tűnt a kelleténél, és a düh sem lett olyan ösztönszerű és elementáris, mint azt a csapattól ismerjük. Nem kell lemondanunk erről a műfajról sem teljesen, de azzal számolnunk kell, hogy a fiatalságunkat és vadságunkat nem fogja visszahozni. Szórakoztat ugyan, a ritmikával tényleg nincs baj, de inkább emlékidézéshez való ezen a műfajon a Magnat, koncert előtt nem fogunk tudni igazán bemelegíteni vele.
Dave Brubeck esetében ismét az analógosságra került a hangsúly, a zongorahang bizony olyan volt, amilyennek ebben a kategóriában lennie kell. Volt mélysége az előadásnak, a billentyűkön még az alapanyagként használt fát is éreztük, és ez korántsem túlzás. Itt tapasztaltuk azt először igazán, hogy a cég a Signature 703-mal elérte azt a szintet, ami a cél volt. Ez korántsem a high end, bár az is lehet, hogy alacsonyabb az értékrendjük, de az audiofil kategóriát bizony gond nélkül hozta. Jazzen tehát tényleg remekelt, abszolút balanszba került a nagyfelbontás a szép, kerek mélyekkel, különválasztva azt a középtartománytól.
Klasszikus zenén, főleg a Négy Évszak 32 bites változatán azért a hangsugárzó megmutatta azt, hogy a szuper magassugárzó nem hiába lett beépítve, de a túlzásoktól itt is le kellett mondanunk, ami viszont nem negatívum. Roppant kellemes magastartományt kaptunk, a zenészek finoman játszottak, itt is csupán a lendületből és a súlyból jutott valamivel kevesebb, mint azt a mű megkívánja. Egyébként szintén az audiofil szegmens mezsgyéjén lépkedtünk, kellemes és precíz hangjegyek hagyták el a membránokat, itt is mindvégig megőrizve a bensőséges zenehallgatás nüánszait.
A fából vaskarika esete áll fenn?
Korántsem. Bár a Magnat a Signature 703 esetében bevetett új technológiákat, a magassugárzóból kettőt is alkalmazott, viszont ezeket sikerült egy olyan egészséges egységgé alkotniuk, ami ugyan nem felel meg másra, mint egészséges, kifinomult és elsősorban monogám zenehallgatásra, de többnyire nincs is másra szükségünk. Némi erőt, lendületet és teret hiányoltunk, viszont muzikális előadást kaptunk, ami elsősorban hangszeres zenéken érvényesült. Aki modern lakásba szeretne egy szintén modern, de nem hivalkodó állványos dobozt, rendelkezik a megfelelő háttérrel, tehát valódi erősítésre, nem csupán erőlködésre képes elektronikával, érdemes futnia egy kört ezzel a dobozzal. Nem fogja ugyan a világot megváltani vele, ahogyan az ismerőseit sem fogja elkápráztatni, de kiegyensúlyozott, határozott és egészséges hangképével teremt egy olyan teret, ami kicsit szűkebb, visszafogottabb a valódinál, de a benne megszólaló zene megkérdőjelezhetetlen. Ezért az árért számos hangsugárzót találunk a piacon, jó alternatíva lehet egy KEF is például, de ne engedjük azt, hogy a Magnat márkanév azonosuljon bennünk a büdzsé kategóriával, mert ugyan a Signature 703 nem high end, de audiofilnek joggal nevezhető. Ráadásul most 249 000 forinos bevezető akciós áron vihető haza, ami abszolút jutányosnak és korrektnek tekinthető.