Magnat Omega 380 aktív mélyláda teszt
2018. március 20., kedd, 15:35
Magnat audio hifi házimozi mélyláda aktív mélyláda házimozi mélyláda Magnat mélyláda mélyláda teszt aktív mélyláda teszt házimozi mélyláda teszt Magnat mélyláda teszt
Az Omega névről nekünk, magyaroknak a legendás zenekar jut elsőként eszünkbe. Akik kezdetektől részesei a házimozi őrületnek, bizonyára emlékeznek a 16 évvel ezelőtti ős Magnat Omega 380-ra, ami trapéz formájú testével sokunkban felébresztette a birtoklási vágyat. Ennek utódjáról, az új Omega 380-ról szólnak az alábbi sorok.
Bevezetőnkben csak az Omega 380-as típusszámú modellt emlegettük, pedig az igazán nagy dobás az Omega 530 volt, a maga 53 centi átmérőjű hangszórójával. Nem túlzás lavórhoz hasonlítani azt a gigantikus membránt, ami akkora mennyiségű levegőt volt képes megmozgatni, ami szinte elfújta, legalábbis majdnem felborította az embert. Ennek autóhifis, Agressornak nevezett változatát kipróbáltuk egy Passat Variant jókora csomagterébe helyezve; felejthetetlen élményt nyújtott.
E kitérő után ideje rátérnünk mai tesztünk címszereplőjére! A gyártó honlapján New Omega 380 néven található, a hátuljára szintén ezt írták, ezzel az "új" jelentésű előtaggal különböztetik meg a fentebb említett elődtől. A Magyarországi boltok egy része egy A betűt tett a típusmegjelölés végére, aminek okát még nem derítettük ki, de rajta vagyunk.
Az új Magnat Omega 380 mélyláda a nagy térfogatúak közé tartozik, ám 38 centis hangszórójához képest egyáltalán nem az, inkább ideális. Borítása érdes fólia, picit sérülékeny, erre érdemes figyelni. A tetőlap éleit lekerekítették, ezzel egészen barátságossá tették a nagy tégla kinézetét. A jókora légmozgató a doboz alján helyezkedik el, ezen nem változtattak az elődhöz képest. Magnaték a lefelé néző és mozgó membránt a perfekt mélybasszussal hozzák összefüggésbe, amit enyhe túlzásnak tartunk. Tapasztalatunk szerint semmivel nem előnyösebb a felénk "tüzelő" megoldásnál, ami általában pontosabb, hatékonyabb, de most erről nem írunk kisregényt, más lapra tartozik.
A konstrukción sem változtattak, ugyancsak basszreflex, ám a két Airflex cső hátrafelé, az erősítő hűtőbordái felett pöfög a nagyvilágba. E csövek elnevezése hangzatos, ami ebből látható, tapintható, az a mindkét végüket érintő (a belső csak minimális mértékű) tölcsérszerű kiszélesedés, ezzel csökkenteni próbálják a portzaj kialakulását. Örömmel jelentjük, hogy sikerrel.
A hangszóró névleges mérete 380 mm és ráadásként hosszúlöketű, ami izgalmakat előrevetítő kombináció, bár a gumiperem nem locsolótömlő vastagságú, ami ellentmond a beharangozott nagy membránkitérésnek. A kosár egyszerű, préselt lemez, közepesnél valamivel kisebb, Klippel optimalizált, szimpla mágnessel a hátulján.
A membrán anyaga klasszikusnak mondható, ugyanis papír, bár nem az úgynevezett levegőn szárított, de bevonattal merevítették, nem könnyű meghajlítani. A domborított pólusvas furatán keresztül levegőztetett lengőtekercs biztosítja a magas terhelhetőséget, amit a beépített erősítő a maga maximum 300 wattjával tesz próbára.
Ez a teljesítmény számokkal kifejezve nem kiugróan magas, pláne RMS-re lefordítva, felezve, ellenben a tápegység toroid transzformátora emberes és a hangszóróhoz vezető kábelen, valamint a többi vezetéken sem spóroltak. Ezekről és egyebekről a hangszóró kiszerelése után szereztünk tudomást.
Az MDF láda belsejében bőséges mennyiségű csillapító anyagot és némi pozdorja lapból kialakított merevítést találtunk, mindazonáltal kívülről megkopogtatva az oldallapokat és a tetejét, nem bizonyult tömör betonkockához hasonlatosnak, de emiatt nem estünk kétségbe, mert ebben az árkategóriában ez jellemző. A már szőrmentén érintett erősítő mellé társítottak némi okosságot is, amik a hangzást hivatottak javítani, kordában tartani. Szokás szerint hárombetűs rövidítések szerepelnek a brosúrában: LPC, úgymint Linearisation and Protection Circuit, valamint RTL (nem a tévécsatorna) Real Time Limiter. Ezek megpróbálják megakadályozni a túlterhelést és az annak következményeképpen fellépő torzítást, méghozzá észrevehetetlenül finoman beavatkozva, valamint optimalizálják a frekvencia-átvitelt.
Az Omega 380 hátlapja az egyik legegyszerűbb, amit eddig láttunk, letisztult, nem ejti gondolkodóba a felhasználót, rögtön világos, mit, hová csatlakoztassunk. A keresztváltó és a hangerő szabályzó tekerentyűi - az Omega hagyományt tiszteletben tartva - az előlap felső részén kaptak helyet, közrefogva az infravörös érzékelőt.
Ez egészen csekély mértékben megtöri az összképet, de a használhatóságot olyannyira egyszerűsíti, hogy csak elismerő szavakkal tudjuk illetni. Hab a tortán a mellékelt távirányító, amivel a ki/bekapcsolás mellett a hangerőt változtathatjuk.
A mélyláda lábai a dobozmérethez illő, tekintélyes átmérőjű korongok, rajtuk csúszásgátló szilikon lappal, közepükben menettel, amikbe tuningolás céljából tüskéket csavarozhatunk.
A tesztelésre több hetes bejáratással készítettük fel az Omega 380-at, kapott IsoTek EVO3 Premier táp- és Nordost Bass-Line szubkábelt. Az elhelyezésével kísérleteztünk egy sort annak érdekében, hogy a padlón szerteáramló és a reflexnyílásokon hátrafelé kilövellő levegő egységet képezve jusson füleinkbe. A beállításokkal a szokásosnál kicsivel több időt kellett eltöltenünk, mert csak a mélyáteresztő szűrő gombjának voltak végállásai, a hangerőének nem. Azt a végtelenségig lehetett tekergetni, így nehezebben találtuk meg azt a pontot, ami a szükséges jelszintet biztosította.
Az Omega 380 hangzása tipikusan basszreflexes, annak számos előnyével és bizonyos hátrányaival. A lövéseket, legyen az pisztoly (Drive) vagy légvédelmi gépágyú (Valkyrie), kissé lazán adta elő, ezek ellentételezéseként a robbanások lökéshullámait a padlón, kanapén, végül a testünkön éreztük. Hangnyomása durvulásra is alkalmas, a San Andreas földrengéseit borzongatóan valóságosnak, rémisztőnek mutatta, a főhős által vezetett helikopter rotorja által megmozgatott levegő szinte lobogtatta a hajunkat.
Marcus Miller basszusgitárjának húrjai vesztettek feszességükből, lötyögősnek tűntek a máskor pattanásig feszülő ritmusok. Az efféle zenéket nem 200000 forintnál olcsóbb, 15 colos hangszóróval rendelkező, basszreflex szubládákra hangolták.
Méréseink szerint 25 hertztől jelentős mértékű - bár ott még nincs a csúcson - a hangnyomása, ami elvárható egy ilyen termetes jószágtól. A műszaki adatokban szereplő 17 hertzes alsó határérték barokkos túlzás, de ezt jó néhány gyártó elköveti. Maximumként bőven 110 dB feletti értékeket mértünk, torzítást, csőhangot nem hallottunk, csak brutális mélybasszust.
Szokásunk szerint automatikusra állítottuk a bekapcsolását, amit minden esetben villámgyorsan, a legenyhébb felé irányuló jelre megtett. Ezt csak az előlapi zöld LED felvillanása és a hangja vétette észre velünk, ellenben a kikapcsolást relé kattanása jelezte.
Azoknak ajánljuk az új Magnat Omega 380 mélyládát, akik rajonganak a minden porcikájukat és a berendezési tárgyakat megmozgató mélybasszus hangokért, a hatalmas hangnyomásért, és/vagy 30-40 négyzetméteres moziszobával rendelkeznek. Cserébe hajlandóak némi kompromisszumra a gyorsaságot, pontosságot illetően. Ára arányban van a tudásával, aki megvásárolja, minden kifizetett forintjáért értéket kap.