Klipsch RP-160M állványos hangfal teszt

Tölcsérdopping

2015. szeptember 24., csütörtök, 13:50

Klipsch audio hifi hangfal Klipsch hangfal hifi hangfal akciós hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Klipsch hangfal teszt

Mivel nem is olyan régóta már itthon is hivatalosan, bemutatótermi szinten elérhetővé váltak a Klipsch hangsugárzók, érdemesnek éreztük néhányuk meghallgatását. Itthon is sokak számára jól csengő név, ami mögött klasszikus, úgymond jól bevált megoldások rejlenek, megspékelve egy kis nyugati dominanciával. Biztonsági öveket bekapcsolni, leteszteltük a Reference széria méregzsákját!

Reference, avagy...?

A Klipsch Reference sorozat évek óta fut, kisebb-nagyobb ráncfelvarrásokat követően már a harmadik generációváltáson esett át, ennek következtében modernebb külsőt kapunk, de a belső lényeg változatlan, legfeljebb csiszolódott az idők során. Két okból esett a választásunk a Reference Premiere szériára, egyrészt ez érkezett elsők között az itthoni forgalmazó kínálatába. Másrészről ez a modell, az RP-160M, bizonyos értelemben a Klipsch kínálatának közepét képviseli. Árazása egész jónak mondható (párja 200000 Ft alatt a miénk lehet), ugyanakkor céltudatosan jó ár/érték aránnyal akarták felruházni a tervezői, ezért egész csábító műszaki adatokat kapunk. Mielőtt kitérnénk az alkalmazott technológiákra, említést érdemel a 100 W folyamatos terhelhetőség, ami rövid távú "dühroham" esetén, ha keményebb hangulatvételű filmmel vagy zenével nyúzzuk a rendszerünket, röpke ideig akár 400 W is lehet. Az érzékenysége szinte döbbenetesen magas, 96 dB 2,83 V/1 m-en, mindehhez 45 Hz-25 kHz-ig terjedő frekvencia-tartomány párosul.

Az RP-160M kétutas rendszerű hangfal, mely egy Tractrix kürtbe ültetett, 2,5 cm-es titán dómmal és egy 16,5 cm-es "Cerametallic" (kerámia és fémötvözet) mélyközép membránnal rendelkezik. Már a termékadatok is doppingolt, izmos konfigurációt sejtetnek, de persze a száraz leírás listába szedése, nem elég egy hangfal tudásának kimutatásához. Személyes tapasztalatainkat, és a termék karakteréről alkotott véleményünket, mint mindig, most is részletesen leírjuk a "Hangminőség" bekezdésben, ettől függetlenül, aki jobban meg akarja ismerni a hangfalat, annak nem tudjuk kellőképpen hangsúlyozni a személyes meghallgatás nyújtotta előnyöket. No de térjünk vissza a tesztalanyra!

Első benyomások

A Klipsch Reference sorozatban alkalmazott, kerámia és fém keverékéből készített mélyközép membránokat ismerve azt hihetnénk, hogy ezek a hangfalak csak akkor alkotnak ütős összképet, hogyha (legalább) ötöt, házimozi szettbe állítva bezsúfolunk a szobánkba. Tény, hogy ilyenkor kis túlzással egy spártai hadsereg érzetét keltik a masszív, fémesen csillogó hangszórók, de szerencsére ez a jóindulatú, vizuális erőfitogtatás akkor is megmarad, ha mindössze egy pár hangfalra redukáljuk a rendszerünket. A leginkább vörösrézre emlékeztető színű hangszóró egyértelműen domináns, dekoratív eleme a hangfalnak, az ehhez társuló, "polcsugárzós" viszonylatban masszív méretű doboz és az ugyancsak méretnövelő hatású talp, meglepően tekintélyes külsőt kölcsönöznek az RP-160M-nek. Nem csak a doboz cipelésekor fogjuk konstatálni a komoly (egyenként 9 kg) tömeget, hanem kézbevételkor, és később, vizuálisan is. Kicsomagolás után, ahogy elhelyeztük a szerkesztőségben lévő médiabútor két oldalán, a hangfalak megmagyarázhatatlan módon, valahogy magukra vonzották a figyelmünket. A cseresznye fólia önmagában egy erősen átlagos, szinte feledésbe merült árnyalatnak lett elkönyvelve, de így, a vele azonnali harmóniát alkotó hangszóróval párosítva tényleg ízléses, dögös külsőt ért el a Klipsch, ami az előlapi védőrács nélkül is jól mutat. A relatív olcsó hangfalakra jellemző, kilógó csavarfejeket, rögzítési pontokat ügyesen elrejtették a műanyag előlapi takaróelemekkel, tehát összességében tesztalanyunk ügyesen ékelődik be a mai trendek, közismert hangdobozok közé.

Meghallgatás

Tesztalanyunkat egy Yamaha R-N500 integrált sztereó erősítőre kötve, bő két héten keresztül teszteltük. A komplett rendszer így tevődött össze:

Hangfal: Klipsch RP-160M

Erősítő: Yamaha R-N500

Lejátszó: Pioneer BDP-170

Egyéb forráseszköz: Nuprime uDSD USB DAC, számítógépre kötve, Jriver Media Center programmal

Hangfalkábel: Real Cable TDC300F

Tápelosztó: IsoTek EVO3 Polaris

A tölcséres magassugárzó miatt nem célszerű addig forgatni a dobozokat, hogy a hangszórók az arcunkra nézzenek, mert olyankor a hanginformáció túlságosan direktté, nyerssé és fárasztóvá válhat. Mi szinte teljesen párhuzamosra állítottuk a hangfalakat, mindössze 2-3 fokot forgattuk befelé őket. Így is meglepően jól összeolvadt a jobb és baloldali hanginformáció, ezért az RP-160M azoknak is ajánlható, akik egy pár csinos hangfalat szeretnének mindenféle egyéb házimozis rásegítés nélkül, a televízió két oldalára.

Határozottan meggyőzött minket filmek terén a Klipsch "mini-erőműve", meglepően agilis, szinte harapós tud lenni, ha agresszív mozis jelenetekre kerül sor. 20 négyzetméter alatti alapterületű szobákban könnyedén generál, belépőszintű mélyládákkal egyenértékű hullámokat, nem vicc, tényleg megteszi. Az Interstellar c. film egyik jelenetében, mikor Cooper úgymond "leteszi" a vizes bolygóra száguldó Rangert, kis híján tátva maradt a szánk, persze Nolan produkciója amúgy is afféle szubláda hóhér anyagnak számít. A lényeg, hogy az RP-160M e téren abszolút megállja a helyét, amennyiben a mennyiség, és nem a minőség mérvadó. A bődületes energiának némi árnyoldala is van, hiszen ami egy elektronikus zenénél, autóversenyzős játékban vagy látványos akciófilmben még pozitívan borzolja az idegeinket, az egy finom akusztikus felvételnél nem válik automatikusan gyengéddé, a felhalmozott erő ugyanúgy, nyomokban érezhető marad. Egy szó, mint száz, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy könnyűzenével fenomenálisan jól teljesít ez a doboz. Abban a pillanatban, hogy elindítottuk Trentemoller - Vamp c. számát, megvillantotta foga fehérjét az RP-160M, és szabályosan vibrálni kezdett alattunk az üléshuzat. Az említett zeneszám dinamikus és tömény basszusokat tartalmaz, melyeket az általunk eddig kipróbált állványos dobozok nem, vagy fizikai okokból, érthetően csak korlátozottan tudtak visszaadni. Ezzel szemben az amerikaiak ládikája valósággal nyakunkba zúdította azt, amire a "diszkós" zenék kedvelői zsigerből kiáltják: ez az! Nem csak simán brummogó, lomhán kullogó impulzusokat kaptunk, hanem feszes, keményen megragadott és sziklaszilárd löketeket, amik sokat dobtak a lendületes felvételek élvezeti értékén. Bömbölni bármilyen hangfal tud, a Klipsch inkább énekelt, a maga markáns, bivalyos stílusában.

No és mi a helyzet a tölcséres magassugárzóval? Az állványos hangfalak (és itt szándékosan használtuk az "állvány" szót) minden esetben, kategóriától függetlenül megkövetelik, hogy fülmagasságban helyezzük el őket. Sztereó hangfal elhelyezésre rengeteg tippet találunk az interneten, és ezek leggyakrabban ugyanazt a hallgatóval bezárt, 60 fokra zárt szöget illusztrálják. Mindez örvendetes, azonban ahogy egyre több sztereó rendszer birtokossal és szakértővel beszélgettünk, rá kellett ébrednünk, hogy ez az optimális elhelyezés csak ritka esetben valósul meg, leginkább akkor, ha már eleve csillagászati összegben vásárolt, vagy valóban maximalista és zenefanatikus a rendszert birtokló személy. Ráadásul az RP-160M még nem tartozik a megfizethetetlen hangdobozok közé. Pont itt válik előnyössé a tölcsér. A legtöbb hullámvezető nélküli hangfalat, ha az ideálisnál feljebb vagy lejjebb helyezzük el, máris úgy érezzük, hogy a cintányért nem nekünk, hanem a pincének vagy padlásnak próbálja tolmácsolni a hangrendszer. Ha úgy veszzük, a Tractrix kürt egy felturbózott hullámvezető, ami némiképp csökkenti a pontszerű hangszórás problémáját. Nagyon hatékonyan terelte szét a magas frekvenciás részleteket, aminek köszönhetően a finom szisszenések, rezdülések még a hangfalak elméleti szórásán kívül tartózkodva is szép tisztán, jól kivehetően szólaltak meg, kevésbé éreztük a hagyományos hangsugárzóknál ilyenkor fellépő, irányítottságból fakadó ködös függönyhatást. Az elképesztően szélesre terelt részleteknek némi hátrányt is okoznak viszont: az audiofil sztereó felvételekben megszólaló effektusokat nehezebb így betájolni, mivel egy bizonyos, pontszerű hangot nem egy meghatározható zugból, hanem drasztikusan nagyobb ívből, szélesebb sávból hall meg a hallgató. A szépen egybefüggő "Klipsch-színpadnak" ez az ára, ettől még nagyon kellemes és meglepő hangokban volt részünk.

Végszó

Tény, hogy a Klipsch RP-160M optimista módon reagált a tesztzenéinkre, attól a pillanattól kezdve, hogy bármennyi dinamikára vagy határozottságra lett szükség, de pont ettől tetszett. Nem félt combos basszusokkal megtámogatni az elektronikus és rockzenei műfajokat, ilyen erőteljes és elsöprő löketeket, állványos hangfalból nagyon ritkán hallottunk. Sok hifi hangfal semlegesen, visszahúzódóan szokta előadni a zenét, ezzel igazolva a hangreprodukció iránti óvatosságát, de vannak, akik szeretnék, hogy egy hangsugárzó mindig éreztesse az "ottlétét", hogy igenis bátor, rámenős fellépést biztosítson, közepes és nagy terhelésen is. Ez a doboz nekik lett kitalálva, hiszen karaktere csordultig tele van izgalommal, lendülettel és hévvel, és - amiben igazán megnyilvánult a gyártó fél évszázados szakértelme - mindezt gyakran egész ügyesen kordában tudja tartani.

1 2

Következő oldal >