Klipsch Reference Premiere RP-280F álló hangfal teszt
Tölcsért csinálok a...
2016. április 8., péntek, 09:30
Klipsch audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Klipsch hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Klipsch hangfal teszt
Ha a Klipsch RP-280F hangfalak mellett tesszük le a voksunkat, akkor a kezünkből biztosan nem kell tölcsért csinálni, mivel ennek a Klipsch csúcshangfalnak is elválaszthatatlan része az a bizonyos 90 x 90 Tractrix Horn sugárzó, amely jelen esetben Hybrid változatban kívánja a hallgatókat levenni a lábukról. A két hatalmas állódoboz a gyártó Reference Premiere sorozatának csúcsát képviseli, ami egy sztereó hifi rendszernek ékes darabja lehet. Ha valaki esetleg házimozira szeretné őket használni, kiegészíthetők Dolby Atmos hangsugárzókkal. Az Atmos-képes, de nem kevésbé feltűnő rendszerről 2015 végén már részletes tesztet közöltünk, az AV-Online oldalain.
Nagy, nagyobb, legnagyobb?
Mint mindennél van erősebb és nagyobb is, bizonyára ennél a Klipsch hangfalnál is találni termetesebb állódobozokat, de ebben az árkategóriában nem túl sokat. Amikor a tesztre megérkeztek, nem nagyon hagyta el más a szakírói ajkakat, minthogy ez bizony nagy, sőt hatalmas. És hogy mindazokat megnyugtassuk, akik szeretik a méretes hangfalakat, elmondhatjuk, hogy a szükséges ráhagyással elkészített csomagolást lebontva, vajmi keveset változik a helyzet: ezek a Klipschek továbbra is elképesztően nagyok. Mélységüket tekintve majdnem félméteresek, 46,5 cm-es darabokról van szó, amihez 26,8 cm-es szélesség és majdnem 110 cm-es magasság párosul. Minden tisztelet a kicsi hangsugárzók szerelmeseinek és egyben az állványos elhelyezésnek, de ezek a méretek igencsak impozáns megjelenést adnak. A teljesen fekete, diófa mintázatú polimer borításra mondhatnánk, hogy egyhangú, de sosem lesz az, mert a doboz felső részét uraló, kissé nehezen kimondható Hybrid Tractrix tölcsér, valamint a Cerametallic mélyközép sugárzók, a maguk rézbevonatú membránjával, igencsak feltűnővé teszik a két állódobozt. Gyakorlatilag a látványukat nem lehet megunni, mivel a tölcséres és a hagyományos hangszórók látványos elegyet alkotnak. Nem árt tudni, hogy cseresznye színű bevonattal is lehet kapni, de a frontja akkor is fekete marad!
Felépítés
Az RP-280F felépítése, a tölcséres megoldástól eltekintve, első ránézése nagyon különleges, és a speciális látványelemnek számító, körből kiinduló négyszögben végződő, gumibevonatú tölcsérrel, a maga eleganciájával, tekintélyt parancsol a szobában. A hangfal tervezői különösebben nem fordítottak nagy hangsúlyt a dobozok lekerekítésére, ezáltal élei és a sarkok élesek, illetve hegyes részek határolják, kivéve az előlapot, ahol is az oldalapok kicsit enyhébb ívet vesznek fel. A masszív felépítésű hangfal tüskéken áll, ami a gyári csomagolásban megtalálható. Azt egy kicsit sérelmeztük, hogy a nem túl nagy, de hegyes tüskékhez a gyártó nem ad semmilyen alátétet, így méregdrága parkettánk, a szintén komoly árfekvésű Klipsch hangfalak áldozatává válhat. Az MDF-ből készült hangfalak tömege 28 kg körül van darabonként, ami talán nem is sok a tényleges méretéhez képest. A sorozatban csak a plusz egy "A"-val fémjelzett, Atmos sorozatú hangfalak nehezebbek, de azokban további döntött hangsugárzókat is találunk, amik a plusz tömeget adják.
Az RP-280F képességei talán elsőre félrevezetők lehetnek, mivel ez egy kétutas hangdoboz, annak ellenére, hogy frontoldalon három hangszóró látszik. A tölcsér mögé felső kategóriás titán LTS dóm magassugárzót rejtettek, míg a két 20 cm átmérőjű Cerametallic hangszóró a mély- és mélyközép tartomány visszaadására hivatott.
A hangfal belső elrendezése labirintusos, ami a kábelcsatlakozók felett egy basszreflex nyílásban végződik: szándékosan nem írtunk csövet, mivel nem az. A kialakítása speciális, hosszúkás és egyben szögletes - ez is Tractrix. Maga a hangdoboz kettős kábelezésre alkalmas, amit nyilván nem fontos használni, ez utóbbi esetben csak rajta kell hagyni a gyári aranyozott összekötő sarukat. Az egy kicsit furcsa volt a számunkra, hogy egy ilyen kategóriás hangdoboz miért kap műanyag kábelszorítókat, de ez inkább esztétikai kérdés, mint minőségi, mivel maga a szorító felület finom aranyozással ellátott. Természetesen banándugózható is, még ha ez első pillanatra nem is látszik rajta.
A hangfalak nem teljesen függőlegesen állnak, kicsit hátrafelé dőlnek. Így a hallgatási pozícióban kiegyenlítettebb a kapott hatás, az eltérő hullámterjedési sajátosságokhoz tervezett hangsugárzók precízebb leképezést tudnak biztosítani. A hifi megszállottak között állandó vitát kiváltó, milyen a legjobb hangszóró perem kérdésre a Klipsch a gumiperemes megoldást adta válaszul. Az alkalmazott nagyon lágy, de rugalmas peremfajta kis túlzással örökéletű, de legalább is hosszú évekig meg fog felelni az eredeti céljának. Feltétlenül meg kell említenünk a hangfalnak azt a részét, amit szinte minden valamirevaló "hifista" azonnal eltávolít: ez a védőselyem. Könnyen eltávolíthatjuk, vagy éppen visszatehetjük, ha úgy gondoljuk, és mindez tényleg csak egy mozdulat, mert a rögzítése mágneses. A keret mindig a helyére megy és erősen tart.
Elhelyezés
Az RP-280F hangfalaknak kell a hely, mivel elég nagy "tüdejük" van. Egy 25 nm-es nappali betöltése zenével ujjgyakorlat a számukra. Nem szeretünk nagyon a wattokra hivatkozni, de azért valamit mutat, hogy a folyamatos terhelhetőségük 150 W, míg csúcsban 600 wattot is képesek elviselni. Természetesen mindez ahhoz kell, hogy olyan energiával és temperamentummal szólaljanak meg, ahogy ezt teszik, korántsem ahhoz, hogy valami egyhetes konzervzenével falat bontsunk.
A teszthelység jelen esetben egy teljesen átlagos, de viszonylag nagy nappali volt, normál berendezéssel, parkettával, szőnyegekkel. A hangfalak néhány fokban elforgatva, szimmetrikusan a 4 méterre lévő hallgatási pont fele néztek.
Meghallgatás
A meghallgatást a szokásos készülékekkel végeztük, tekintettel arra, hogy jól ismerjük a lánc tagjait. Ennek megfelelően, erősítőnek egy már régi motorosnak számító, de kvalitást tekintve nagyon jó színvonalon teljesítő ES sorozatú Sony szolgált, valamint fő műsorforrásként egy Rotel lemezjátszó volt a segítségünkre. Mivel valószínűsíthetően nem csak hanglemezről fog rajta zenét hallgatni a tisztelt vásárló, hanem mást is, így rádióadással, és néhány CD-vel is teszteltük.
Ami elsőre feltűnt, az nem más, mint a hangfalak érzékenysége. A specifikáció szerint 98 dB-es az RP-280F hangfalpár, ami abban nyilvánul meg, hogy alig kellett az erősítő hangerő gombját elmozdítani, máris erőteljes és dinamikus hangokat sikerült kicsalni a hangdobozokból. A tölcséres magassugárzó miatt nem szokásos a hangzása, amit vagy szeret valaki vagy nem, de ez utóbbi táborba azért kevesen tartoznak. Általánosságban elmondható, hogy a hangkép transzparens, nyílt és nagy energiával szólalt meg bármelyik zenei stílus. Kicsit talán magasabb tónusba hajlott a hangkép, de lehet, hogy csak az tűnt fel, hogy van tisztességesen magastartomány is. Talán egyeseknek furcsa, hogy a tölcsér meglehetősen karakteres, határozott magastartományt produkál, nem mossa el a felső frekvenciákat. A tesztek alatt kiegyensúlyozott volt a hangzás, gyakorlatilag bármilyen műfajról is legyen szó. Kritikus is a hangfal, mert érzékenységénél és dinamikájánál fogva a legkisebb hibákról is jól tájékoztatja a közönséget, így talán a legnehezebb feladat a jó hangforrás választása.
Maradtunk éppen ezért a vinil tesztlemeznél, így az Inakustik Reference Sound Edition Soundcheck, illetve Voices számainál, ami kellő áttekintést adott a vokál és hangszeres zene, így többek között a jazz egyes műfajainak visszaadásáról. Sajnos a tesztlemezen sem minden szám egyforma minőségű, hallatszik, hogy melyik a jobb vagy rosszabb. A hangszerek nagyon határozottan, karakteresen szólaltak meg. A pengetősök, illetve vonósok apróbb rezdüléseit is hallottuk, éreztük azt, hogy a zenész éppen a húrokhoz ér. A basszus erőteljes, de talán egy kissé lágy, bár ez érdekes, mivel csak egy másik, referenciának tekintett hangfallal összehasonlítva mondhattuk el ezt, önmagában ilyen érzése senkinek nem volt. A sztereó színpad nagyon széles, jól behatárolható, és a zenészek pozíciója is határozott, nem vándoroltak két oldal között egyik irányban sem. De hogy senki ne mondhassa, hogy a tesztlemezek nagyon kihegyezettek, és nem mutatnak meg mindend a hangfal igazi énjéből, Jean Michel Jarre Oxygene, illetve Magnetic Fileds albumaiba is belehallgattunk. A vélemény nem lett rosszabb, sőt, a hangfal bizonyította, hogy elektronikus zenén is megállja a helyét tér, dinamika, illetve részletező képesség terén.
A tölcséres sugárzónak és a teljes hangfal konstrukciónak köszönhetően, a gitár hangzása nagyon meggyőző volt, és a nagyzenekari felvételek terét és dinamikáját is jól megjelenítette. Dave Brubeck Take Five modern, örök jazzfelvétele nagyon élvezetes volt minden szempontból, a zongora kifejezetten élő, kellőképpen fényes, de nem túlzó, míg a szaxofon és a nagybőgő hangzása magára vonta az ember tekintetét. A ritmust adó dob erőteljesen szólalt meg, de a lágyság ezen a műfajon is jellemző maradt. Jól érezhető volt a dob membránjának minden rezdülése, semmi bántó nem volt benne, csak arra lehetett gondolni, hogy ezt még hallgatnánk. Klasszikusoknál maradva kifejezetten jól kezelte az olyan stílusú zenéket, mint amilyenek például ifjabb Johann Strauss szerzeményei. Dinamika tartaléka és a levegőssége az ilyen jellegű műfajoknál megfizethetetlen előny volt, amihez ráadásul elég nagy tér is párosult. Nem kívánunk szentségtörést elkövetni, így félve jegyezzük meg, hogy esetleg akik eddig valamilyen EQ-t használtak, és ilyen hangfalra ruháznak be, azok félretehetik azt nyugodtan. Inkább az erősítő megválasztása és a kábelek összehangolása a fontosabb feladat, mert egy nem tetsző hangkép esetén a lánc másik elemében keresendő az, amit ki kell cserélni.
Bár sokan felhördülnek, ha esetleg rádióadást említünk egy teszt során, de ne tegyék! Inkább keressenek maguknak egy jó minőségű tunert, amivel kipróbálják mondjuk ezt a hangfalpárt: érdemes. Az éterben keresgélve a Petőfi, a Klasszik rádió vagy éppen a Trend FM műsoraiban találtunk olyan hangzású, esetlegesen élő jazz adást, amit kifejezetten jó volt hallgatni a Klipscheken, dinamika, pontosság és térleképezés szempontjából. Természetesen sok olyan adás is van, ahol a minőség kimerül a loudness kapcsolóban, de meg fogjuk hallani, annyi bizonyos.
Összegezve, hangszeres zenén, ahol a finom részleteknek hallatszani kell, ott maximálisan megállta a helyét a Klipsch. Nem válogatott, legalábbis nem tűnt fel a tesztek alatt, de lehetséges, hogy keményebb, metál zenékhez valamilyen nyersebb hangzású hangfaltípus jobban passzolna. Minden esetre az biztos, hogy jazz felvételekhez, illetve olyan műfajokhoz, amiben a vokál erőteljes, dominánsak a pengetős hangszerek, kitűnő választás.
Ajánlás
A Klipsch Reference Premiere RP-280F a Reference II sorozatba tartozó R-28F "utódjának" is tekinthető, mert áttervezték, változtatták az anyagfelhasználást, más a magassugárzó kialakítása és a tölcséres labirintus basszreflex kimeneti nyílása hátul helyezkedik el. Minden túlzás nélkül azt mondhatjuk, hogy ez egy nagyszerű hangfal, a Klipsch 70 éves történelme, a fejlesztések meghozták az eredményt. Érzékenysége jóval meghaladja az átlagost, ami zenei kvalitásának egyik alapja, és egyben ki is emeli abból a hangfal erdőből, ami a választékot képviseli. Azoknak lehet optimális választás, aki szeretik a kicsit magasabb tónusba hajló, de ugyanakkor a mélytartományt nem nélkülöző precíz hangdobozokat, a pontos térleképezést és a gyors, friss és dinamikus reakciójú hangsugárzókat. Listaára 400000 Ft/pár, de akcióban 310000 Ft-ért is meg lehet szerezni, amit mindenképpen megér!