Klipsch R-820F álló hangfal teszt
A méret a lényeg!
2019. június 21., péntek, 20:35
Klipsch audio hifi hangfal Klipsch hangfal hifi hangfal hangfal teszt Klipsch hangfal teszt hifi hangfal teszt
A jelenkori hangsugárzó gyártást, fejlesztést illetve a hangerősítés, mint technológia széleskörű elterjesztését szinte teljes egészében egyetlen személynek köszönhetjük. Ő Paul W. Klipsch, a Klipsch cég alapítója, aki a világon elsőként fejlesztett mai értelemben vett hangsugárzót. És mindjárt több olyan megoldást is alkalmazott, melyek a mai napig a Klipsch védjegyét képezik, mint például a Klipschorn. De mit tud a neves, nagy múltú gyártó robusztus, testes modellje az alsó-középkategóriában? A Klipsch Reference R-820F hangfalat teszteltük.
Bevezetés
A Klipsch kínálatában a belépőszintű hangsugárzóktól egészen a high end darabokig, mint például a Cornwall III találhatunk ízlésünknek és pénztárcánknak megfelelő modelleket. Az R-820F a kettő között helyezkedik el, de a belépőszinthez közelebb. Árához mérten valóban komoly képességekkel rendelkezik, karaktere és megszólalása alapján azonban még nem beszélhetünk magasabb kategóriáról. Mindezt figyelembe véve azonban remek élményben lehet részünk, ha ezt a modellt választjuk. Méretei tekintélyt parancsolóak: magassága kicsivel több, mint 109 cm, szélessége 27,7 cm, mélysége viszont nem kevesebb, mint 44 cm. Felépítését tekintve az R-820F kétutas álló hangfal, azaz két egyforma, 203 mm átmérőjű hangszórót kapunk mély és mélyközép hangjainkhoz, melyek külön keresztváltóval rendelkeznek, hogy ne ugyanazt a frekvenciasávot szólaltassák meg - legalábbis elvileg.
A gyártói specifikációk egy darab, 1700 Hz-en működő keresztváltót említenek, így a valós felépítés és a megszólalás is inkább a kétutas karakter felé húz. Ennek ellenére nem szenvedünk hiányt középtartomány tekintetében, erről azonban kicsit később.
A Klipsch R-820F hátsó, Tractrix kialakítású basszreflex nyílással teszi még kerekebbé a mélytartományt, ezért is javasolt faltól minimum 30 cm-es távolságra elhelyezni - ha lehet, akkor még távolabb.
Az IMG Copper (szabad fordításban nagyjából fröccsöntött, grafit tartalmú, rézbevonatú) anyagból készülő mélyközép membránok hozzák a klasszikusnak is nevezhető Klipsch dizájnt.
A 25 mm-es magassugárzó LTS (Linear Travel Suspension) alumínium, kapton felfüggesztéssel, ami a részletesség és tiszta megszólalás mellett minimális torzítást ígér. A magashangokról a Klipsch által fejlesztett és ma már védjegynek számító Tractrix Horn gondoskodik, ami e modellen 90x90 mm nagyságú és azt hivatott biztosítani, hogy a magassugárzó által keltett hangok minél egyenletesebb terüljenek szét a térben ahelyett, hogy egy adott, szűk sávban szóródnának.
További segítség az egyszerű pozícionáláshoz a mellékelt - fröccsöntött műanyag - talp, ami néhány fokkal hátrafelé dönti a hangfalakat, így a megfelelő beállítás még egyszerűbbé válik. Az R-820F egyébként sem túlzottan érzékeny pozícionálás tekintetében, de ettől még kedves figyelmesség a gyártó részéről, hogy a talpakkal megkönnyíti dolgunkat.
A vastag, feketére fóliázott MDF dobozok megadják a kellő tömeget az egyébként tekintélyt parancsoló méretekhez - az R-820F a maga 28 kg körüli súlyával egyáltalán nem mondható könnyűnek - különösen szállításkor...
Erősítőnk csatlakoztatására aranyozott, banándugókat is fogadó aljzatok segítségével van lehetőségünk, melyek kellően stabilan tartják a kábeleket. Az előlapra mágnesesen rögzíthető a textilborítású védőkeret, amit mi azonnal eltávolítottunk, hiszen egyrészt a Klipsch dizájn e nélkül érvényesül igazán, plusz a hangnak sem tesz jót a jelenléte - különösen a magastartomány esetében.
Tesztkörnyezet és zenék
Tesztünk elvégzése előtt alaposan bejárattuk a Klipsch R-820F-et. Az IsoTek bejárató lemezt 4-5 alkalommal játszottuk le, ezután még nagyjából két hétig használtuk zenehallgatásra, filmezéshez, vinyl, digitális audio és CD forrásanyagokkal is. Az alapos járatás is jót tett a hangjának, viszont időközben az a szerencse ért minket, hogy megérkezett hozzánk tesztelésre a Naim egyik kiváló, magas kategóriás integrált erősítője a Supernait 2. Nekünk sem kellett több: referenciának számítható Synthesis Soprano csöves erősítőnket pihenőre küldtük és lelkesen kötöttük a Supernait 2-t a Klipschek elé. Mivel az R820-F érzékenysége kimagasló, 97 dB-es értéket mutat, ezért bíztunk a csodában, hogy a mindössze csatornánként 12 W teljesítményű Soprano is meghajtja, viszont a Supernait 2 bekötését követően érkezett meg az igazi dinamika. Hiába, a fizika törvényeivel nem vitatkozhatunk. Ugyanakkor itt jegyezzük meg, hogy a csöves erősítő karaktere kifejezetten jól állt a Klipsch-nek, viszont hallható volt, hogy a két eszközt nem egymáshoz szánták. De lépjünk tovább a forráseszközökre. Digitális forrásnak egy Naim NDX DAC-ot állítottunk csatarendbe, analógként egy Roksan Radius 7 lemezjátszó szolgált. Természetesen minőségi kábelezéssel és kiegészítőkkel szereltük fel a rendszert. Így felfegyverkezve kezdtük el tesztünket szokásos zenéinkkel: Mike Oldfield - Return to Ommadawn (vinyl és nagyfelbontású digitális verzióban is), Jean-Michel Jarre - Equinoxe Infinity, Wintersun - When time fades away és J.S. Bach - Brandenburgi versenyek közül néhány. Ezt megfűszereztük Shota Osabe japán jazz zongorista Happy Coat című lemezével is, hogy valóban sokféle zenével hallhassuk a Klipsch tudását. Tesztünk során viszont inkább váltottunk és egyszerűbb hangszerelésű elektronikus zenéket, filmeket, valamint szintén egyszerűbb hangzást képviselő rockzenei műveket kezdtünk el hallgatni az R-820F-fel. Ennek okairól máris beszámolunk.
Meghallgatás
Meghallgatásunkat azonnal a Wintersun szerzeményével kezdtük, mivel tapasztalataink szerint ez a szerzemény - a maga 2-300 hangsávot tartalmazó összetett hangszerelésével és dinamikus, sodró lendületű megszólalásával - azonnal megjelenít szinte minden olyan tulajdonságot, ami láncunkban megtalálható - vagy hiányzik belőle. A kisebb teljesítményű Synthesis erősítővel a dinamika nagyrészét elfelejthettük, a Supernait viszont visszaadta ezt az aspektust is. Ezek után meghallgattuk további tesztzenéinket, digitális illetve analóg forrással is. Minden esetben elmondható volt, hogy a Klipsch térleképzése és sztereóképe kissé elmaradt attól, amire méretei alapján számítottunk. A hangszóró beállításának módosításai sem hoztak átütő változást, így végül be kellett érnünk a kisebb térrel. Negatívumként a részletesség és a felbontás hiányosságait említhetjük, de ezzel vége is a problémáinknak: a Klipsch dinamikus, élvezhető hangképet ábrázolt, némi - a márkára általánosan jellemző - édeskés karakterrel. Ízlés kérdése, hogy ez számunkra megfelel-e, a márka rajongóinak nyilván igénye, hogy "Klipsches" hangot kapjanak. A részletező képességre és felbontásra visszatérve, sajnos a komplex hangszerelésű zenékhez nem ideális választás az R-820F. Ugyanakkor egyszerűbb felépítésű kompozíciók és filmek esetében remekelt: a dinaminka fergeteges, köszönhetően a nagy érzékenységnek, a hangkép ez esetben tiszta és rendezett volt. A filmek effektjei jó helyre kerültek, a párbeszédek kellően kiemelkedtek, megfelelő volt a térérzet. Ahogy már említettük, egyszerűbb rock és elektronikus zenék esetében talált igazán magára a Klipsch: dögösen, hangosan, de nem harsányan szólaltatta meg a zenéket, magasai nem voltak tolakodók, viszont kifejezetten jól hallatszottak, a basszusok - bár néha kicsit elfolytak - megremegtették a gyomrunkat is és gondosan elcsatolt lemezjátszónk testében is nagyobb rezgéseket generáltak. Kebu - Perplexagon című lemezét hallgatva például szinte kapaszkodnunk kellett a fotelban, hogy ne döntsenek fel a basszusok - mindeközben tiszta, kifejezett középmagas és magastartományt kaptunk.
Ahogy a gyártó, úgy mi is jó szívvel ajánljuk - fentiek miatt is – házimozi rendszerekbe frontsugárzónak. A hangnyomásával biztosan nem lesz gond és a megszólalása is inkább a filmes, mozis környezetnek kedvez. Audiofil célokra pedig találhatunk más modelleket a Klipsch kínálatában is - az R-820F árának nagyjából ötszöröséért.
Az R-820F saját műanyagtalpas elcsatolása megfelelőnek mondható. Szándékosan megvizsgáltuk a már említett hangerőn és több basszust mutató zenével, hogy mennyire érezzük a padló remegését közvetlenül a hangsugárzóknál. Rövid vizsgálatunk eredményeként megállapítottuk, hogy bár a műanyagból készült lábak hagynak némi kívánnivalót maguk után, mégis a szükséges mértékben biztosítják a fizikai elcsatolást. Tüskékhez viszonyítva talán még lenne mit javítani, de összességében bőven megfelelőnek mondhatjuk az eredményt.
Összegzés
A Klipsch R-820F modellje méreteivel és megjelenésével is tekintélyt parancsoló, szobánk egyik stílusos dísze lehet - eltávolított előlapokkal persze. Méretei még rutinos hifisták számára is meglepőek lehetnek, éppen ezért inkább nagyobb helyiségekbe ajánlott. Ha kifejezetten dögös, karakteres megszólalású hangsugárzókra vágyunk és nem a részletes, kifejezetten audiofil hallgatni valókat részesítjük előnyben, akkor az R-820F remek választás lehet. Ugyanígy házimozizáshoz is melegen ajánlható: kedvenc filmjeink hangjai új életre kelhetnek a Klipsch dinamikájától, basszusokban gazdag, kerek, határozott megszólalásától. Ugyanakkor fontos, hogy nagy érzékenysége ellenére is igényli, hogy komolyabb teljesítményű erősítővel hajtsuk meg, hiszen dinamikai sajátosságai így szólalnak meg igazán. A csöves hang is jól áll neki, ugyanakkor olyan csöves erősítőt nem kapni ma a piacon, ami kellően meghajtaná és árban is hasonló kategóriát képviselne. 3-4-szer drágábban persze vásárolhatunk ilyen modelleket is, de így egy erősen felbillent karakterisztikájú láncot kapnánk eredményül.