KEF T205 házimozi hangfalszett teszt

Alapos lapos

2011. június 16., csütörtök, 11:10

KEF T205 T2 T301 T101 hangfal hangfalszett házimozi alumínium magassugárzó

Láttunk már jónéhány szatellit hangrendszert. Legtöbbjük kicsike membránnal, apró térfogattal, limitált teljesítménnyel és egy rakás hangzásbeli kompromisszummal bír. Persze vannak olyanok is, amiknek egészen jó a hangzása. Ezek drága, kis felületű hangszórók köré épített, trükkös belső szerkezetű dobozkák. Az ilyenek vagy szerényebb hangerőn szólnak, még szerethető módon, vagy megpróbálnak versenyre kelni a felnőtt méretűek teljesítményével, és eközben nagyon sok esetben irritálóan szúrós hangzásúvá válnak. Ők lennének a hangdobozgyártás agresszív kismalacai.

Lapos hangdobozt építeni nem könnyű feladat

A KEF alaposan megnézte ezeket a dobozkákat és azt, hogy miként is szeretnénk őket használni. Amit megállapítottak az nem különösebben meglepő. A lapos tv-k mellé lapos kiegészítőket akarunk. Másoknak is feltűnt már ez, így ma tele van a piac lapos Blu-ray lejátszókkal, túláramvédőkkel, forgatható fejű HDMI csatlakozókkal és még ezernyi kiegészítővel ami már alkalmazkodik a falhoz simuló tévékhez. Ami hiányzik a kínálatból, az sok-sok lapos hangdoboz. Persze, joggal tesszük fel a kérdést, hogy eddig miért nem árasztották el hasonló eszközök a piacot? A lapos kialakítás számos kihívás elé állítja a tervezőket. Egyrészt a leggyakrabban használt hangsugárzó szerkezet sok évtizednyi fejlődés eredménye ellenére, vagy éppen az miatt is, igen mély. Egy tipikus 12 cm-es membrán mögött általában egy 8-10 cm-es szerkezetet találunk, amit kilapítani nem egyszerű. Az eddig önmagát merevítő, tölcsér formájú membrán lapossá kellett váljon. Ez jelentősen csökkenti a szilárdságot, ezért aztán a hátsó felületre egy második, rácsszerkezettel merevített réteg került. Alaposan át lett dolgozva a mágnes és a tekercs környéke is. No meg persze a membránok mögött leszűkült légtérrel is kezdeni kellett valamit. A T sorozat egyik nagy kihívása a lapos doboz volt, ami alig 1,5 literes térfogatával kimondottan ellenséges környezet egy nagy felületű középsugárzónak. Ám ezt az egyedi tervezésű, és a részmegoldásokban a hagyományokat szinte mindenben hátrahagyó hangsugárzók javarészt megoldották.

A másik kihívás a lapos hangsugárzók tipikus használatából, a falra akasztásból fakad. Miközben a legtöbb leírásban határozottan kérik a felhasználót, hogy a dobozokat a faltól lehetőleg messze helyezze el, addig ezeknél egyértelműen az volt a cél, hogy a falra kerüljenek. No de ne merüljünk ennyire el a problémákban! Számos kihívással nézett szembe a KEF és a jelek szerint mindegyikre képesek valamiféle választ adni.

Itt egy doboznyi hangdoboz

A tesztre kapott T205 szett csomagolása egy igényesen kivitelezett rémálom. A doboz a dobozban elv mindig is bosszantott, hiszen egyedüli előnye, hogy a szállítók így nem tudják összekeverni a komponenseket, miközben a csomag egészének térfogata jó pár liternyivel gyarapszik. Ugyanakkor a KEF mellet szól, hogy láttam már ennél jóval pazarlóbb, a nagy karton akár 40%-át üresen hagyó csomagokat is. Itt legalább szorosan ki volt töltve a koporsószerű kartondoboz. A mélysugárzó sarkait régimódi és ma már környezetszennyezőnek tartott, polisztirol kockák védik és rögzítik, még a szatellit hangsugárzók jóval környezetkímélőbb papírszerkezettel vannak védve a szállítás esetleges megpróbáltatásaitól. Az egyes hangsugárzók műanyag zacskókban, az érzékeny helyeken további papírvédelemmel ellátva kerülnek tárolójukba. Bár az elhasznált csomagolóanyag mennyisége hatalmas, a csodásan kidolgozott felületek és precíz illesztések látványa indokoltnak mutatja az alapos körbebugyolálást. Ha mást nem is, annyit mindenképp a javára kell írjunk, hogy a 8 db polisztirol sarkot leszámítva, könnyen újrahasznosítható és felesleges festés nélküli papír és műanyag hulladékkal állunk szemben.

A kicsomagolás egyszerű, a szett összeállítása pedig a mellékelt imbuszkulcsokkal bárki számára könnyen elvégezhető feladat. Az összeszerelt hangsugárzók nagyon szilárdan állnak lábaikon, építési minőségük példásan jó, összeállításuk igazi élmény.

Zörögjön!

A kíváncsiság nagy úr, ezért a bekötést követően, mindenféle kalibrálás nélkül is gyors próbát tettem a friss szettel. Amit hallottam, olyannyira nem fogott meg, hogy mindjárt el is kezdtem az erősítő dobozában kutatni a mérőmikrofon után. A tesztben használt Marantz SR6005 szépen el is végezte a kalibrálást. Idő hiányában, a következő egy hét bejáratással telt. Ezen idő alatt az egyszerű háttérzene és TV kiszolgálás jutott csak osztályrészül a szettnek. Az már ekkor is érezhető volt, hogy jól beállítva nincsenek feltűnő gyengéi, sőt szerethető.

Az első igazi tesztszerű meghallgatás zenével kezdődött, mert bár házimozi hangfalszettel van dolgunk, az igényes és nagy felületű dobozkák mindenképp megérdemelnek egy sztereó próbát is.

Kezdésnek Fiona Apple költözött a membránokra, melyek megfelelően adták amit ettől a lemeztől várok. Csoda nem történt, mégis érződött az igényesség és kidolgozottság. Gyorsan ki is próbáltam, hogy vajon az ajánlásokkal szembe fordulva, hagyományos, faltól távoli elhelyezéssel vajon jobb eredmény vár-e rám? Kiderült, hogy a KEF komolyan gondolta! A T sorozat hangdobozkái tényleg a fal közelében, vagy akár könyvespolc rejtekében érzik igazán jól magukat. Olyan körülmények között, ami egy tipikus kisdoboz hangját tönkreteszi. Persze, ha ezt a próbatételt a hangfalakhoz tervezett állványokon követtem volna el, biztosan kellemesebb élményben lett volna részem. A T sorozathoz vásárolható lábak ugyanis tartalmaznak egy kis korrekciós elektronikát, ami a falra szánt dobozkák hangzását a megváltozott, faltól távoli működéshez idealizálja.

Egy-kettő! Vissza a falra!

A folytatásban sorban jött egymás után Donald Fagen: Kamakiriad című lemeze, Björk néhány dala, az Everyting But the Girl Love is Strange feldolgozása. Björk megmutatta, hogy a rendszer (az Audyssey-nek is köszönhetően) nagyon jól összeforrt, egységes hangot ad. Az Everything But the Girl pedig a gitár váratlan közelségével okozott egy kis meglepetést. Tori Amos Precious Things felvétele lendületes helyett inkább kaotikusnak tűnt. Az előbbiekhez képest ez annyira meglepett, hogy gyorsan el is kezdtem keresni a dolog orvosságát, ami végül az Audyssey kikapcsolása lett. Amúgy az Audyssey nem csak ennek az egy dalnak volt kárára, bár javarészt a program kikapcsolása inkább kényelmetlen, éles hangot eredményezett, mintsem kellemesebb hangzást.

Az Audyssey visszakapcsolása következett

A Pink Floyd Division Bell lemeze könnyű préda volt, a Marooned puhán szólt. A High Hopes egyfajta "minőség érzés"-t sugároz éppen csak egy kis fény és dinamika hiánya választja el attól az érzelmes közvetítési módtól amit a jó minőségű, hagyományos állódobozoktól megszoktam.

Antonio Forcione és Sabina Sciubba előadásában a Caruso nyílt és finom sztereó képpel kápráztat el. Sabina hangja csodás a gitár azonban élettől idegen. Vagyis eljött az idő, hogy ismét kikapcsoljam az Audyssey-t. Az eredmény megdöbbentő javulás. A beállítással egy újabb próbát téve, ezúttal a Pink Floyd On the turning away című dala szólalt meg mindenféle beavatkozás nélkül, vagyis Pure Direct módban. Az első hangok pozitív élményét hamar lerombolta a zene komplexebbé válásával egyre zavarosabb összhatás.

Na most akkor jó ez vagy sem?

Zenei ítélet

Hosszas próbálkozás után úgy tűnik, hogy a hangrendszer a fal közelében üzemelés problématömegének egy részét valóban megoldotta. A vakolt fal az összetettebb zenei részeknél mégis kisebb kakofóniába sodorja az összképet. Az, hogy mindezt bűnként emlegetjük-e, azon múlik, hogy mihez viszonyítjuk a rendszert. Nagyon sok 150 000 Ft körül árazott szett képes a zene komplexebb pillanataitól zajongásba kezdeni, és 120 000 Ft alatt ennél lényegesen rosszabbra kell számítanunk. Ez a KEF 400 000 Ft körüli árával összemérve hiba. Ugyanakkor a számításba be kell kalkuláljuk a falra szerelhető és lapos kivitelt, illetve a kevéssé komplex vagy elektronikus zenénél megcsillanó, szeretnivaló minőséget. Ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy ez sztereóban is egyenlőként fog helytállni, ha a zenét is igazán élvezni akarjuk, szorítsunk egy kis helyet egy pár klasszikus hangdoboznak is!

Akció a vásznon, akció a levegőben

Filmekre térve gyorsan változott a rendszerről kialakult kép. Az elmúlt év egyik esztétikus kasszasikerének szánt filmje, a Tron hatalmas meglepetésként söpört végig a szobán. Pontosabban, ami végigsöpört, az az egészen váratlanul érkező tömegű és szilárdságú hangzás volt. A mély pontosan olyan volt amilyet szeretnék egy 400 000 Ft körüli árú mélyládától! No de itt nem a mélyláda kerül ennyibe, hanem az egész rendszer. Le a kalappal, a KEF iskolapéldának való mélyet készített. Visszatérve a filmre, a Tron nagyon izgalmasan szól a KEF T205 tolmácsolásában, pedig a film maga nehezen gyűjtene be bármiféle elismerést is tőlem. A Duft Punk által jegyzett zene és a KEF teljesítménye teszi csak nézhetővé sőt, nagyon is szórakoztatóvá és élvezetessé ezt az alkotást.

Az Inception más történet. Nem igényel megmentést, csupán tágas játékteret, hogy kitombolhassa magát, megmasszírozza a dobhártyáinkat és eljátsszon elménkkel. A lövések közvetlensége nagyon jó, a robbanások hangja azonban valahogy nem áll össze eléggé, így nem igazán hiteles. Mégis, az összhatás elbűvölő. Az álomba zárt akció és a valós világ közötti lépés sokkal izgalmasabb mint amire emlékeztem. Hasonlóképp, a Fountain világai közötti ingadozások is magukkal ragadtak. A párbeszédek viszont nem voltak elég hangsúlyosak. Később a Blade Runner súlyos mondatai is hasonló problémákkal küzdöttek.

Az Audyssey által produkált beállítások mellett a center sokszor alulmaradt a jelenet hangulatát meghatározó zajokkal és zenével szemben. Eközben a háttér az én ízlésemnek egy kicsit túladagolt volt. Ez persze csak egyéni vélemény, mivel én magam a hátteret és az ott megszólaló hangzást nem érzem egyenrangúnak, és sokkal szívesebben veszem, ha elöl, a kép körül van a hang java felépítve.

Az erősítőn két lépésnyit emelve a középső csatorna szintjén és egyet csökkentve a háttereken egycsapásra megszületik az áhított arány.

Később még megjárta a rendszert a Star Wars II néhány jelenete, hogy a feledhető (felednivaló?) film pár izgalmas hangzású eleme szórakoztasson. Terítékre került a Sky Fighters, a Requiem for a dream és a sok más mellett Pink Floyd néhány felvétele. A hangrendszer pedig mindvégig remekül teljesített.

Mozi ítélet

Ha atmoszférateremtésről van szó, a KEF T205 maximálisan megéri az árát. A lapos hangdobozok komoly munkát végeznek. A nagy membránfelület miatt a legtöbb szatellit rendszerrel össze sem lehet hasonlítani azt amit hallunk. Tulajdonképpen nem is igazán szatellit rendszer. Hangja alapján legalábbis semmiképp. A falnak taszított és kilapított dobozok egyértelműen különböznek mind a hagyományos, mind az apróka hangsugárzók karakterétől. Ügyesen ötvözik az egyik hangzásbéli előnyeit a másik lakberendezési előnyeivel. Persze a falközeli elhelyezés gondot is okoz, hiszen az Audyssey beállításai nélkül a rendszer nagyon megszenvedte a minimalista lakberendezés által kínált rengeteg kemény falfelületet. Vagyis azt a közeget, ahol a lapos tv-hez idomulóan lapos hangfal talán a leginkább jól tud mutatni. Könyvespolcokkal, vagy vastag tapétával és sok függönnyel megáldott, vagyis akusztikailag kedvezőbb közegben persze könnyebb a helyzet. Ennek ellenére, korszerű kalibráló szoftver nélküli erősítővel nem ajánlom a használatát.