KEF LS50 Wireless II aktív hangfal teszt

2022. március 12., szombat, 21:10

KEF audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal aktív hangfal KEF hangfal Bluetooth hangszóró hangfal teszt KEF hangfal teszt hifi hangfal teszt Bluetooth hangszóró teszt aktív hangfal teszt

A KEF LS50 Wireless első verziója már több mint 4 éve járt nálunk, így érthető a kíváncsiságunk az új generáció iránt. Sajnos az emlékeink már haloványak, főleg ami a hangot illeti, de az kristálytisztán megmaradt, hogy nem váltunk el csalódottan azoktól a szépségektől, sőt!

A láthatatlan fejlődés

A KEF LS50 formája olyan jól sikerült, hogy nem tudtak vagy akartak rajta változtatni. Ennek mi és valószínűleg az LS50 rajongói is örülnek, mert egyszerűen imádnivaló!

Az első generációs Wireless modell (W1) elég magasra tette a lécet, de szerencsére a külsővel ellentétben, ezen bizony tovább akartak emelni a "brit tudósok", ha szabad így hívni ezeknek a csodáknak a megalkotóit. Igen, nagyon jól szólt az első verzió, igen, sokat tudott, és igen, volt hol belekötni, bár sok fogást nem találtunk rajta.

Amibe sikerült apróbb hiányosságokat felfedeznünk, azok vagy tervezetten léteztek, hogy a második generációban legyen mit fejleszteni, vagy a mérnökök valóban odafigyelnek a felhasználói visszajelzésekre és pont ott raktak rendbe mindent, ahol kellett. Hogy mik is pontosan ezek különbségek?

Kezdjük talán ott, ahol a legkevesebb a változás, a külsőnél. A színei frissültek így jelenleg fekete, világos szürke, bordó (bár ezt pirosnak írják) és a kihagyhatatlan fehér, ami valamiért sokak kedvence, pont egy ilyen érkezett hozzánk. A színeken kívül a Wireless II-nél inkább csak a hátsó csatalakozókban látható lényegi eltérés, mert ott bizony történtek kisebb nagyobb változások.

Természetesen a KEF nem bízza a véletlenre, és bár a jól eltalált külsőhöz hűek maradtak, a látszólag ugyanolyan hangszórók, már nem a 11. hanem a legújabb 12. generációs Uni-Q típusok, erre hamarosan visszatérünk.

Egy igazán alapos tuning kúra

Akár csak egy autónál, a KEF itt is mindenre kiterjedő fejlesztést kívánt belepréselni a megszokott kasztniba, és ami azt illeti, valóban nem aprózták el a dolgot.

Elsődleges és igen fontos fejlődés a beépített erősítőknél történt, ahol külön A/B osztály felel a magashangokért, a közép- és mélytartományt D osztályú erőmű pumpálja és bár rendszerint nem szoktuk figyelembe venni a hangzatos watt számokat, de amikor a korábbi 460 W összteljesítményt elvileg 300-zal megtoldják, arra azért illik odafigyelni.

Szintén érdemes megemlíteni a jelfeldolgozó rendszert, ami a korábban elismerésre méltó 192 kHz/24 bit (PCM) helyett jelenleg 384 kHz/24 bit (DSD) felbontásig kezeli a kapott jeleket hálózaton, HDMI és koaxiális bemeneten viszont továbbra is 192 kHz/24 bit, optikai kábelen 96 kHz/24 bit a határ, de végre az MQA is a repertoár része lett, sokak nagy örömére. Ha már MQA, természetesen a digitális zeneszolgáltatók listája is kibővült, így már a TIDAL és Spotify Premium-on felül a Qobuz, Amazon Music, Apple Music, Deezer stb. is segíti a minőségi zenék felkutatását, mindezt egy szintén új applikáció, a KEF Connect irányítása alatt.

Az új applikáció szerencsére újabb funkciókat is jelent, és egy hatalmas szívfájdalmunkra is gyógyírt hozott, így a Wireless II végre alkalmas multiroom hangszóróként üzemelni, tudástárába került az Apple Airplay és a Chromecast, valamint a Roon szerelmesei szintén hadra foghatják ezeket a kis szépségeket. Aki ezek után azt állítja, hogy ez nem elég, annak javasoljuk háziorvosa felkeresését!

Ha a Master hangdoboz hátoldalán körülnézünk, nagyon hasonló a helyzet, mint a korábbi modellen, de ha kicsit jobban meglessük, mégis változott ez-az. Legfeltűnőbb és egyben legdicséretesebb az analóg RCA bemenetet váltó HDMI eARC aljzat, mellyel még szélesebbé vált a felhasználási terület, illetve (bár ez szemmel nem látható) a két Ethernet csatlakozóból az egyik már csak kisegítő lehetőséget nyújt a csatlakoztatásra, ugyanis az W1 modellel ellentétben, a második generáció tagjai már vezeték nélkül csatlakoznak egymáshoz. Szintén nem látható, mégis az egyik legfontosabb újítás a már említett Uni-Q hangszórók 12. generációja, melyben az un. MAT technológiával (Metamaterial Absorption Technology) kézült. Ez tömören annyit teszt, hogy a hangszóró hátsó felében egy hangolt, labirintusszerű elnyelő lap van, ami a magassugárzóból hátra szűrődő, nem kívánt hangok 99,9 %-át megszűnteti, így az amúgy is legendássá vált Uni-Q hangszóró előre már csak a legtisztább, torzításmentes hangot továbbítja vájt füleink járataiba. Amennyiben ez valóban így van, és ez nem csak marketing maszlag, úgy tényleg nem tudjuk, mire számíthatunk ettől a párostól, mert már a MAT nélkül is elképesztően tiszta és részletes volt a W1, de nem szaporítjuk tovább a szót, jöjjön a lényeg!

Meghallgatás

Kezdjük a főzelékkel inkább, a desszertet pedig hagyjuk a végére! Bár a KEF leírása szerint az LS50 Wireless II 10-100 m2-es szobába (helyiségbe) ajánlott, mi ezt tisztelettel megcáfoljuk. Bár az előd valóban nem volt ennyire "kigyúrva" méreteiből adódóan egészen biztosan nem javasoltuk volna 20-25 m2 fölötti térbe, esetleg kiegészítő mélysugárzó bevetését követően. Kizárólag hegedűt és vokált hallgató egyedek esetében ezt visszavonjuk, de a tekintélyes teljesítmény kúra után sem lett képes megkerülni a KEF a fizika törvényeit.

A következő apró problémánk továbbra is a láthatatlan kijelző a master hangszóró tetején, ami csodálatosan informál minden fontos dologról, ha odasétálunk fölé, de ott ahol az ember a zenét hallgatni szeretné, és nem folyton az amúgy zseniális KEF Connect app-ot bámulni, bizony híján marad minden infónak, amiről azért jó lenne tudni. Amennyiben sikerült a megfelelő perifériát vagy a kedvenc streamer szolgáltatónkat kiválasztani majd belőni a hangerőt, onnantól már nagyon hamar sikerült elhessegetni ezeket az aprónak tűnő negatívumokat és az LS50 Wireless II bemutathatta, hogy miben kerekedik elődje fölé.

Miután a KEF Connect applikációban tökéletesen a környezetéhez sikerült belőni a hangszórókat, bele is csaptunk a közepébe, és bár már homályos emlék volt az elődje 2017-es tesztje, arra kristálytisztán emlékeztünk, hogy igen magasra lett emelve az a bizonyos léc. A mellékelt távirányító, az összes modern kütyü ellenére még mindig a legegyszerűbb és leggyorsabb módja a legfontosabb funkciók vezérlésének, ezért azt is bekészítettük magunk mellé.

Helyünket elfoglalva újra és újra beleszeretünk az LS50 látványába, de ahogy elkezdtük kedvenc albumaink lejátszását, már nem csak a külseje ejtett rabul. Mivel korunk egyik, ha nem a legjobb wireless "all in one" rendszerével néztünk farkasszemet, kihagytuk a külső forrás lehetőségét és kizárólag a belső, beépített értékéket fedtük fel, Spotify Premium és TIDAL Masters (MQA) tolmácsolásában. Előbbitől a már megszokott színes és dinamikus hangzást kaptuk, ahol talán nem is ezt, hanem inkább a friss és fiatalos zenék tömkelegét részesítettük előnyben, míg a TIDAL MQA sokkal inkább a komolyabb muzsikák elképesztően részletgazdag és valósághű és érzelemdús zenei világába vitt el minket. Korábbi tapasztalatinkból kiindulva az LS50 otthonosabban mozgott az akusztikus muzsikák világában, ezért Norah Jones, Sting, Gregory Porter, Dominic Miller stb. ismét megbízható segítség voltak a szépségek vizsgálatában. Nem hittük volna, hogy ennyire megérezzük a teljesítmény növelést, de a hangszerek megszólalásakor olyan magabiztosságot és stabilitást árasztott magából a KEF, amit ilyen méretű dobozokból talán még soha nem hallottunk. A dinamika korábban sem állt messze ezektől a dobozoktól, és maga a ház felépítése valamint a lágy reflexnyílás is úgy lett megálmodva, hogy most sem kellett változtatni rajta, ahhoz hogy elkápráztasson, de az izmosabb erősítők, a magasabb felbontás és az új hangszórókészlet megtette a hatását. A W2 térábrázolása, ha lehet, még kiterjedtebb, részletesebb és precízebb, valamint a hallgatói pozícióra sem érzékeny.

Kifejezetten izgalmas volt a húros, fúvós hangszerek fémes feszessége és teltsége, a doboknál és nagybőgőknél pedig csak a legmélyebb szekciónál érződött a 40 Hz körüli alsó határ miatti gyengeség. Ha valamit ki kell emelni, az ismét a lehengerlő énekhang, valamint a sziporkázóan csengő magastartomány, ami lényeges változás az elődhöz képest, ahol némi fátyolosság volt észrevehető, nos ennek itt nyomát sem találtuk. Nehéz behatárolni, hogy ebben mennyi szerepe van annak a bizonyos labirintus rendszernek, de azt érezni lehetett, hogy nem nyúltak vele mellé.

Ahogy vadabb vizekre eveztünk, az LS50 Wireless II igyekezett férfiasan és keményen tartani magát, de néha ki tudtuk billenteni egy két Korn, Metallica vagy Slipknot szerzeménnyel, bár itt is csak a középtónusos elektromos gitárnál, illetve a szét torzított basszus gitárnál (Korn) ingott meg kissé barátunk önbizalma. Ahogy korábban is tapasztaltuk, 20 m2 feletti szobában (esetünkben kb. 30 m2 volt) előfordult, hogy el tudtunk volna képzelni egy mélysugárzót támogatásnak, és ami azt illeti, volt is alkalmunk kipróbálni egy KEF KC62-vel rövid ideig, ahol teljesen új dimenziók tárultak fel. Természetesen létezik kb. 600 000 Ft-nál olcsóbb megoldás is, de amikor egy gyártótól származik a két komponens, az ritkán szokott mellé menni.

Amennyiben mégsem limit nélküli arany hitelkártyánk van, akkor is feltétlenül érdemes átgondolni egy a rendszerhez méltó mélysugárzó beszerzését, mert egyrészt az elektronikus zenéknél mindenképp jól jöhet, másrészt, mivel ott tündököl a HDMI csatlakozó a hátoldalon, a KEF LS50 Wireless II akár mozizáshoz is profi társ lehet.

Ha már az elektronikus zenéknél tartottunk, nyilván elővettük a régi kedvenc Yello, Röyksopp, Daft Punk, klasszikusokat, vagy az újabbak körül Etherwood, Eskmo, Roy Rosenfeld stb. legjobb számait, és ami azt illeti, itt is érezhető volt a szteroid kúra a kis dobozokon, minek köszönhetően valóban a tomporunk alatt éreztük a basszusokat, de erre már egy bikább Bluetooth hangszóró is képes manapság. Amiben viszont a KEF LS50 Wireless II igazán különleges volt, az az, hogy becsukott szemmel képes volt a stúdió közepére varázsolni minket ahol ezek a digitálisan gerjesztett csodák készültek. Itt nincs színpad, nincs zenekar, nincsenek énekesek (legtöbbször) mégis körülvett minket minden egyes ütem, szinte egy digitális atmoszférát kreálva a szobából. Hazudnánk, ha azt mondanánk, nem, ide nincs szükség mélysugárzóra, mert bizony azzal együtt vált kerekké ez a műfaj, és bár nélküle is lenyűgöző, amire ezek kis szépségek képesek, bizony kellett az a kis doboz a sarokba a 100 %-os élményhez. Vagy inkább 110 % volt az.

Összegzés

Ahogy korábban is elmondtuk, a KEF LS50 Wireless II nem olcsó, de mégis az. Egy szép kerek összeg környékét kell leszurkolnunk érte (kb. 1 millió Ft kereskedőktől függően), ami talán soknak tűnhet, de ha valaki az alap KEF LS50 Meta 500-600 ezer forint ára mellé össze tud rakni egy olyan erősítőt, hálózati lejátszót, DAC-ot és kábelezést a maradék 500 000 Ft-ból, amivel ezt a szolgáltatáscsomagot és hangzást prezentálni képes, azt szívesen várjuk a szerkesztőségünkbe.

Ha a hátrányait nézzük, az továbbra is annyi, hogy a csomag így van kész, és nincs fejlesztési lehetőség, valamint tiszteletben kell tartani a méreteiből fakadó korlátokat (bár sokszor jócskán átlépi azokat), illetve azt, hogy szemből nézve semmiféle visszajelzést nem kapunk a kijelzőről. Ezzel szemben megkapjuk korunk egyik legszebb hangszóró párosát színtől függetlenül, elképesztően széleskörű szolgáltatás csomaggal, kristálytiszta érzelemmel teli, dinamikus és dögös hangzással és olyan letisztult jövőt idéző, minimalista megjelenéssel, amit jelenleg sehol máshol. Számunkra ez a mérleg továbbra is tökéletes megerősítése annak, hogy miért a KEF LS50 az egyik kedvencünk, bármilyen felállásban is kerül a kezünk közé.

1 2

Következő oldal >