Kanto YU Passive 5.25 állványos hangfal teszt
2021. december 16., csütörtök, 23:45
Kanto audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal sztereó hangfal olcsó hangfal Kanto hangfal hangfal teszt olcsó hangfal teszt Kanto hangfal teszt hifi hangfal teszt
A kanadai Kanto termékpalettájából eddig csupán két modellt sikerült megismernünk, amelyek aktív hangfalak. A cég tovább növelte a felhozatalt, amiben most már kettő passzív hangsugárzó is helyet foglal, nevük YU Passive 5.25 és YU Passive 4, ahol a számok a felhasznált mélyközépsugárzó méretére utalnak. Hozzánk most a nagyobb típus került, aminek szereplésére nagyon kíváncsiak voltunk!
"Passzív" stílusgyakorlat
A Kanto tavaly év elején jutott el hazánkba, és nekünk már az elején sikerült megismerni, egy számunkra nagyon rokonszenves aktív hangfalat a YU6, majd néhány hónapja a TUK személyében. Volt benne 2x50 wattnyi teljesítmény, RCA, Phono, Jack, Aux és optikai csatlakozási lehetőség, de még Bluetooth jelet is fogadott, továbbá az egész távirányítható volt. A Kanto tulajdonképpen most fogta ezt a modellt, teljesen kipucolta belőle az előbb felsoroltakat, és létrehozott egy olyan passzív hangdobozt, aminek a szerepe tulajdonképpen megegyezik az aktív változatéval, de elsősorban azoknak készül, akik már rendelkeznek egy jól felszerelt sztereó vagy házimozi erősítővel, így indokolatlanul nem szeretnének fizetni 140 ezer forintot, hanem annak alig több mint felét.
Józanésszel belegondolva nem feltétlenül kaphatjuk ugyanazt a hangminőséget, hiszen karakterében és teljesítményében a csatlakoztatott erősítő minden bizonnyal más lesz, ahogyan a Kanto YU belső tartalma is megváltozott, és ezek a bőven befolyással vannak a hangképre. Tehát ugyanazt nem várhatjuk el, de mást igen, és az is benne van a pakliban, hogy esetleg jobbat is, mint az aktív ikertestvére által.
A 175x205x272 mm-es hangdoboz darabonkénti tömege 4 kg, és megfelelő falvastagságú MDF-ből készült. A külső megmunkálás ebben az esetben is szép, azonban a választható színek kavalkádjáról ezúttal le kell mondanunk, hiszen kizárólag feketében vagy fehérben kaphatóak. Védőselyem hozzá sem jár, amit ebben az esetben sem igazán értünk, de négy darab felragasztható szilikontalp igen. Ezek a káros rezonanciákat ugyan nem fogják elvezetni, de legalább se a hangdoboz alja, se a bútor felülete nem sérül, ahová helyezzük.
Az alkalmazott hangszórók változatlanok maradtak, tehát itt is a 133 mm-es, kevlár membrános mélyközépsugárzót, és a 25 mm-es selyem dóm magassugárzót alkalmazták, hátul pedig egy öblös, és elég méretes reflexnyílást, aminek pereme le van kerekítve, ahogy illik, a mélysége pedig megfelelő ahhoz, hogy a mélytartományt kellően segítse. Csatlakozókból egy párat találunk, de ebben a kategóriában még nem igazán szokták alkalmazni a dupla erősítést. Halkan hozzátesszük, hogy magasabb árfekvésben sem, és ha ott beválik, akkor itt is bőven elég lehet.
Mivel passzív modellről van szó, a Kanto kínál hozzá magasabb állványt is, ami több szempontból jó. Eleve a felső része forgatható, így könnyebben tudjuk pozícionálni, a hangdoboz aljába pedig helyeztek egy furatot, így csavar segítségével rögzíthetjük azt, tehát a stabilitással sem lehet gondunk.
A cég a YU Passive 5.25 hangdobozt kínálja PC alapú zenehallgatáshoz, ahogyan továbbra is alkalmas a televíziónk hangjának erősítésére, de jelen esetben már házimozi front- vagy háttérsugárzójának is bőven megfelel, ahogyan hifi minőségű előadásra is, ha egy klassz integrált erősítőhöz illesztjük. Mi elsősorban az utóbbival kísérleteztünk, pontosabban így végeztük a bejáratást, majd a meghallgatást, mert arra voltunk igazán kíváncsiak, hogy a klasszikus felállásban mit nyújt egy olyan modell, aminek aktív változata kategóriájának az egyik legjobbja. 75 ezer forintért van jónéhány hangfal a piacon, de az igazi minőségért, tapasztalataink alapján, picivel mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni. A Kanto YU 5.25 elsődleges feladata tehát az, hogy elérje a 100 ezer forint körüli hangfalak minőségi szintjét, vagy akár túl is szárnyalja azt. Mindjárt kiderítjük, hogy ez mennyire sikerült neki!
Szabadság, szeretem?
A Kanto YU Passive 5.25 meghallgatásakor először azt tűnt fel, hogy a karaktere lényegében semmit sem változott az aktív változathoz képest, hiába egy teljesen más felépítésű és árú sztereó erősítőre kötöttük rá, mint ami abban megtalálható. Laza, könnyed volt az előadása, a mélyhangokra ebben az esetben is kevesebb figyelmet fordított, inkább a pontosság, a részletek és a téralkotás az, amivel most is gondosabban bánt. Hosszas bejáratást követően már halkan is elég finoman zenélt nekünk, de az erejéből még nem sokat mutatott. Ez a jellemző mondjuk a későbbiekben is megmaradt, tehát vehemens dinamikát, izmos mélytartományt és elsöprő lendületet ne várjunk tőle, nem ezen volt a hangsúly a megalkotásakor.
Az egységes és pontos előadáson viszont igen, ami elsősorban a finomabb, kulturáltabb zenék rajongóinak kedvez majd. Ez nem jelenti azt, hogy egy kis bulit nem tudunk a segítségével egy kisebb szobába varázsolni, de ahhoz tapasztalataink alapján mindenképpen szükség van arra, hogy közelebb kerüljenek a hátsó falakhoz, legyenek akár állványon, akár íróasztalon elhelyezve. Szerencsére ebben az esetben sem csökkent mérvadóan a stabilitása, a basszusból viszont érzékelhetően többet nyújtott. Kicsit elkente azt, de ezen a műfajon ez nem tekinthető súlyos hibának, sokszor még jól is jöhet! A legjobb megoldás viszont ebben az esetben egy aktív mélynyomó beillesztése a láncba.
Az YU 5.25 erőssége a finom akusztikus zene, amit megtámogat némi basszusgitár, és a szolidabb jazz, ahol nem a tobzódáson, hanem a hangulatkeltésen van a nyomatékosság. Némi lendületet és több mélyet ugyan itt is el tudtunk volna viselni még, de valódi hiányérzetről nem beszélhetünk, mert az egységesség megmaradt. Nagyon határozottan, ugyanakkor óvatosan bánt a hangszerekkel, azokat nem erőből, hanem tapintattal közelítette meg, ami az ilyen kategóriájú hangfalakra nem szokott jellemző lenni.
A középtartomány szerintünk bravúros lett, ahogyan a magasszekcióról is csak elismeréssel nyilatkozhatunk. A kevlár hangszóró biztosan bírná szuflával jobban is, hiszen minden adottsága megvan hozzá, de a vágást a mély- és középtartomány között az utóbbi javára határozták meg, így inkább a tisztaságé lett a főszerep a basszus hátrányára. Ezért nem nevezhetjük rockernek a YU Passive 5.25-öt, de a diszkósabb vonal sem az ő világa. Olyan elektronikus zenéken viszont, ahol a színpadképen, a téralkotáson és az apró hangfoszlányokon volt a hangsúly, nagyon komfortosan érezte magát. Szép volt a színpad, amit lerajzolt, remekül kiemelte a kiemelendő hangjegyeket, különválasztva azokat az alaptól.
Természetesebb hangszereknél a zongorát egyenesen imádta, így Dave Brubeck nagyon andalító tudott lenni, amikor olyan jellegű dalt választottunk a hatalmas repertoárjából, de a Take Five dobjának méltó prezentációjára sajnos már nem maradt elég ereje. Eric Clapton esetében is jobban érezte magát unplugged koncerten, mint a Royal Albert Hall-ban, a Rush filmzene albumán is csak a meglepő részeknél tapasztaltuk azt, hogy a hirtelen dinamikaváltásokat nem tudja pontosan lekövetni. A Level 42 dalainál is elsősorban a hangulat tolmácsolásában jeleskedett, ami nem hátrány, hiszen az ő esetükben ez nagyon fontos tényező. A tempósabb szerzeményeknél itt sem ragadott el minket a hév, de ettől függetlenül szórakoztató, és kellemes maradt az előadás. A basszusgitár megfelelő alapot nyújtott, de a YU Passive 5.25 továbbra is az egészre koncentrált, így egy-két dal után már egyáltalán nem volt hiányérzetünk. Mark King ugyan kicsit a háttérbe szorult, de így az énekesi mivoltja jobban kirajzolódott, ami valljuk be, nagyon kellemes. A Kanto még szimfonikus zenén is hozott egy olyan szintet, amivel valós élvezeti értéket tudott nyújtani, persze itt is maradjunk bizonyos határok között. Filmzenéket gond nélkül tolmácsolt, ahogyan Chopin etűdjei is valóban kellemes és nívós reprodukálást kaptak, de Paganinit vagy az áriákat azért hagyjuk meg más, vehemensebb hangfalaknak.
A Kanto ebben a formában is hozta a stílusát
A Kanto nagyobb méretű passzív hangfala egy jó debütálást nyújtott ebben, a számukra új szegmensben. Basszusból akadhat némi hiányérzetünk, de a középtartománya nagyon tiszta, a magashangjai pedig kellemesek, az egész előadás pontos és egységes. Nem egy hivalkodó vagy tobzódó hangdoboz, de minőségi zenehallgatásra abszolút alkalmas. Kategóriáját ugyan nem tudta túllépni, de annak egy megbízható, stabil szereplője lett. Téralkotása és részletezőképessége miatt házimozira is ajánlott alternatíva, de sztereó zenehallgatásra van elsősorban kitalálva, ahol a cél nem a bulizásra való felkészítés, hanem a finomságok visszaadása, és a kellemes előadás nyújtása volt, ez pedig sikerült az alkotóinak. Finomabb lelkületű, és kellemesebb zenék kedvelőinek mindenképpen egy jó alternatíva lehet, akár íróasztalra, akár állványra, de az izmos erősítő, és a stabil kábelek használata mindenképpen ajánlott.