JBL 4367 álló hangfal teszt
A kékarcú óriás
2017. március 10., péntek, 14:15
JBL audio hifi hangfal hangszóró high end JBL 4367 JBL hangfal hangfal teszt hifi hangfal high end hangfal hifi hangfal teszt JBL hangfal teszt high end hangfal teszt
Emlékeznek még a mesére az aranyhalról és a három kívánságról? A JBL 4367 az említett élőlény megfelelője lehet, amely feltesz nekünk három kérdést: mit akarunk, hangerőt, tisztaságot, vagy hangszínpadot? És mi van, ha mindhárom rendelkezésre áll, közel korlátlan mennyiségben?
JBL monitor háttérsztori röviden
A JBL ikonikus stúdió monitorai kis hazánkban nem annyira, a tengerentúlon viszont annál inkább nagy hatást gyakoroltak az elmúlt negyvennégy évben. 1973-ban látott napvilágot az első 4300-as modell. Három éven belül a Billboard szerint e hangfalak kerültek a legtöbb amerikai hangstúdióba. A gyártó egyéb területeken (mozitermek, rendezvények hangosítása stb.) szerzett, nagy tapasztalata értelemszerűen még tovább segítette a fejlődést. Ettől függetlenül, akik manapság alázattal ejtik ki a JBL (azaz dzséj-bí-el) nevet, azok olyan audiofilek, akik már hallottak 4300-as hangfalat, vagy Synthesis rendszert szólni. De hát az amerikai márkák nem puha, domináns, kíméletlen karakterükről híresek? Hogyan lehet egy szekrény nagyságú hangdoboz karaktere kifinomult és légies? Mielőtt több oldal hosszúságú válaszba bocsátkoznánk, talán két szó is megteszi: mérnöki munka. Az Egyesült Államok már jó pár évtizede, szinte minden ipari és technológiai kategóriában feltornázta magát az élbolyba. A kutatásra és fejlesztésre kiélezett Harman labor is emiatt jöhetett létre.
Egyfajta vásárlói réteget képeznek az izgalmakat, élményeket hajkurászó fogyasztók, és megint csak különböző világ a hangmérnökök, maximalista vájtfülűek és zenészek szférája. A hagyományos, otthoni célra szánt hifi hangfalak előbbi, míg a stúdió monitorok utóbbi kategóriát képviselik. Ezért a JBL 4367 nem díszes, nem elegáns és nem is kompakt, hiszen nem képzőművészeti alkotásként kell, hogy dekorálja otthonunkat, nem kell beolvadnia sehova, mindössze a hanghullámok megszólaltatására hegyezték ki. Más kérdés, hogy nem vagyunk egyformák - valaki pont ezt a tankszerű, klasszikus értékeket hangsúlyozó külsőt gondolja szépnek.
Küllem
Nem különösebben bonyolult a JBL 4367 dobozának formaterve. Épp olyan szögletes és masszív, mint a negyven évvel ezelőtt gyártott modelleké. Falai 2,5 cm vastag MDF-ből készültek, dió vagy faerezetes fekete külsővel rendelhető, mi az utóbbival találkoztunk. A formák már-már bántó egyszerűsége ellenére a doboz kivitele problémamentes, hozzátesszük, hibákra nem is számítottunk. Az előlap hangsúlyos eleme, mely bonyolult alakjával felborítja a kubista alapokat, az új generációs, M2 stúdió monitor által ihletett meredek falú HDI tölcsér. Ennek funkciója a 700 Hz fölötti hangok szórása és irányítása. Rendkívül merev, grafitszürke, metál fényű műanyagból készült.
Szemünk elől rejtve marad a "magházban" rejtőző, D2430K típusú kompressziós hangszóró. Ennek szíve nem egy, hanem két polimer membrán. A kettős hangkeltő réteg mellett azért döntöttek, mert így erősebb kimenő jelet tudtak megvalósítani, egyenletesebb és szélesebb frekvencia-átvitel mellett. Az egy házon osztozó membránok hangtekercse különböző méretű, meghajtásuk neodímium mágnessel történik. Az új tervezés kétszeres teherbírást és nagyobb dinamika tartományt ígér, ugyanakkor a dupla motor jobban elnyeli a hőt, ezért a dinamikai összenyomódás is lényegesen csökken.
A kürt szélén, jól látható helyre került két hangszínszabályzó tárcsa, melyeknek funkcióját a stúdiótechnikában jártas személyeknek nem kell ecsetelnünk. Apró mértékű frekvenciagörbe kiegyenlítésre szolgálnak e tekerők. Ha pl. túl alacsony vagy magas a mérési diagramon (mert e dobozokhoz szinte kötelező szobaakusztika korrekció alkalmazása is) mutatott magas frekvenciás válasz, akkor egyet-kettőt pattinthatunk rajtuk a szükséges irányba. Arra is ügyeltek, hogy boldog-boldogtalan ne tudja kedvére tekergetni őket, amikor a hangmérnök vagy tulajdonos épp nem figyel. Csak apró érme vagy egyenes csavarhúzó által lehet hozzájuk férni.
A hullámvezető alatt nem kevésbé szerény a 380 mm átmérőjű 2216Nd-1 hangszóró látványa. Utóbbi még egy szubbasszus sugárzónak is becsületére válna, hajtogatott peremét látva azonban sejthető, hogy elsődleges célja nem belső szerveink táncoltatása.
A hátoldal kopár síkját alul szögletes gödör töri meg. Ebben található a kettős kábelezésre vagy iker végfokkal való hajtásra alkalmas aljzat. Ezek a csatlakozók tovább hangsúlyozzák a konstrukció szigorú, funkcionális küllemét. Magától értetődő, hogy a hangfal szállításához, kicsomagolásához két, lehetőleg jó kondiban lévő ember szükséges. Padlólemezében menetek találhatók, jár is mellé négy becsavarozható tüske.
Testközelből
Az első benyomás valószínűleg minden magát európai ízlésűnek gondoló személy számára egyöntetű lesz: te jó ég, ez hatalmas. Persze mihez képest? Egy banki trezor vagy egy plafonig érő hűtőszekrény talán képes felülmúlni az ún. kékarcú JBL-ek monumentalitását, de amennyiben átlagos lakókörnyezetre korlátozzuk fantáziánkat, a legtöbb helyiségben domináns, tekintélyparancsoló jelenségnek számít egy pár 4367. Csak remélhetjük, hogy leendő tulajdonosa kiegyensúlyozott, békés kapcsolatot ápol élettársával. Lehet kedvelni vagy kerülni a monumentális stúdió monitor dizájnt, de a megszállott hifisták alighanem boldogan nézegetnék nappalijukban - bármekkora is legyen az. És mielőtt belebonyolódunk a dizájnnal kapcsolatos boncolgatásba, le kell, hogy szögezzük: a JBL 4367 stúdió monitornak készül, tehát a kompromisszumot elvből kerülő, hangzással kapcsolatosan különösen háklis személyek igáslova. A keverőpult mögé szánták, más kérdés, hogy egy otthoni környezet sem gátolja meg működését. Ha a födém és a pénztárca bírja a kiképzést.
Az imént említett, szobamérettel kapcsolatos gondolatokat nem véletlenül hoztuk szóba. Ugyanis egy JBL 4367-hez hasonló méretű konstrukció egyik fő előnye, hogy működése, hatékonysága kevésbé (vagy szinte egyáltalán nem) kényes az üzemelés helyszínének méreteire. Más szóval mindegy, hogy kicsi vagy nagy szobában tesszük le, 15 és 50 (vagy akár még több) négyzetméter között egyformán ki kell, hogy adja magából, amire képes. Persze (talán említenünk sem kellene) az akusztikához fűződő alapszabályokat nem lehet kikerülni, tehát ha a legtöbbet akarjuk kihozni belőle, akkor visszhang, gerjedés, kioltódás nem jöhet létre a hallgatói pozícióban. Szóval potenciális hifi-erőművünk izomzatával állunk szemben, mely jó eséllyel mindent kibír, az ép ész és a halláskárosodás határán is túl. De legyünk realisták: aki JBL 4367-et vásárol, az vélhetőleg nem egy napi 24 órában bömböltethető diszkó rendszerre vágyik. Nagyobb az esélye annak, hogy egyszerűen olyat keres, ami a rögzített hangot ideális módon adja vissza, akkor is, ha 5-10 méterről hallgatja, és akkor is, ha 50-ről 80-90 dB-re nő a hangnyomásszint.
Meghallgatás
Mivel irodánk bizonyos értelemben nem nyújt a JBL 4367-nek kellő kapacitást, hogy megfüleljük, inkább mi látogattunk el a Házimozi Stúdióba. A bemutatóterem jónak mondható akusztikájú, ún. nappali szobájában beüzemelt hangfalakat Mark Levinson No. 585 integrált sztereó erősítő szólaltatta meg, a forráseszköz pedig kérésünkre egy digitális kimenettel is rendelkező hálózati médialejátszó volt. Elvittünk kéttucatnyit saját referencia zenéinkből (aki szeretné, annak e-mailben szívesen elküldjük ezek listáját), melyeket kivétel nélkül meghallgattunk a rendszeren. Élve a lehetőséggel, nem maradtak ki a forgalmazó saját műsorai, demó felvételei sem, melyek kipróbálását merjük javasolni minden jövőbeni látogatónak is. A JBL 4367 már bejáratott, az erősítő pedig előmelegített állapotban fogadott minket, így lényegében nem volt más teendőnk, mint leülni, és ízlelgetni az összeállítást.
A fentebb leírt technikai részletek bonyolultsága, illetve a műszaki adatok a beavatatlan hallgató számára semmit nem jelentenek, és ne is tessék számításba venni őket! Személyesen kell megtapasztalni a rendszer képességeit, persze ez érvényes minden drágább konfigurációra, viszont az általunk eddig hallottak között is tudott egyedit, újat mutatni a JBL 4367. Tudnánk oldalakon keresztül elmélkedni azon, hogy kinek, mikor mi a legjobb, de abban biztosak lehetünk, hogy ebben a bizonyos szobában jobb hangsugárzóval még nem találkoztunk.
Kiemelendő előnyeinek egyike a szórás. Az információmennyiség a háromszemélyes ülőgarnitúra bármely ülésén, és felállva, a szobában körbe-körbe sétálva is csak csekély mértékben változott. A részletek a nyakunkba ugrottak és lépést tartottak velünk, a dinamikai árnyalatok és a frekvenciák csokrai, kiugrásai a szoba számos pontján tiszták és jól kivehetők maradtak. Másik nehezen megfogalmazható sajátosság a rendszer érzékenysége. Bizonyos zeneszámok magas hangnyomásszinten tudnak csak ideális, ún. koncertélményt biztosítani, és e véleményünk nem is változott a meghallgatás után sem. Viszont rendkívülinek éltük meg a JBL 4367 dinamikai ábrázolóképességét. 15-20 %-os terhelésen is lélegzett, élt, mozgott a felvétel, pedig ez a normál emberi beszédhangerőnél már nem volt magasabb. Amikor ráütöttek a dobra, megpendült a gitárhúr vagy bármi dörrent, csattant, annak fokozatossága és erőteljessége kis jelszinten is érezhető volt. 50-60 % körüli szakaszra állítva nem változott meg a halk és hangos részletek közti eltérés, semmilyen mértékben. Egyszerűen csak kitárulkozóbb, hangosabb lett a zene, ezzel arányosan megnőtt a fizikailag érezhető rezgések száma. A JBL 4367 megszállottan, kimerítő odafigyeléssel kezelt minden dinamikus részletet.
Ahogy bennünk, úgy olvasónkban is felmerülhet a kérdés, hogy mennyit bírhat egy ilyen rendszer. Utóbbit nehéz megválaszolni, mindenesetre, ha már kezünkbe került a távvezérlő, elmerészkedtünk vele a közepesnek vélt szinttől jóval feljebb. A kompressziós modul precíz és markáns módon támadott, de nem bántotta fülünket, ércességet, harsányságot nem tapasztaltunk. A hangerő fogalma egészen másra cserélődött, mert egyszeriben úgy tűnt, hogy tengernyi kapacitás áll rendelkezésünkre. Amikor már a padlószőnyegen is érezni lehetett a hullámzó ütemeket, fantáziálni kezdtünk ugyanerről a hangfalról, ahogy még nagyobb szobában szólja ki magát. A 30 négyzetméter körüli környezet sem tűnt kevésnek neki, csak valahogy kimeríthetetlennek mutatkozott. Nyitott kérdés maradt számunkra, hogy vajon mennyit bír? Bizonyára annyit, ami az emberi fülnek már veszélyes. Korábban hallottuk már ugyanitt szólni a Synthesis 1400 Array hangsugárzókat, melyek a stúdió monitorhoz képest feszesebb, atletikus élményt nyújtottak. A JBL 4367 elhagyta a szórakoztatással és adrenalinnal kapcsolatos kegyetlen jellemzőket, helyette őszinte, fesztelen stílusban tálalta a zenét.
A hangszínpad és a térábrázolás rétegelt, valóságérzetet sugalló, ugyanakkor egyedi volt. Az általunk eddig kipróbált, hullámvezető nélküli hangsugárzók közül volt már olyan, amely jobban központba helyezte az éneket, vékony oszlopba tudta terelni, pontosan a hallgatói pozícióval szemben. A JBL 4367 nem pontként, hanem mezőként kezelte az éneket, amitől az nagyobb, egyúttal közvetlenebb lett. A kissé bőkezűen ábrázolt vokál mégis teljesen el tudott különülni a többi hangszertől, és amit a tölcsér a központosítás terén mellőzött, azt irányítottságban bőségesen pótolta. Gondolunk itt pl. Cassandra Wilson - Red Guitar c. számára, melyben minden egyes hang önálló síkra tudott bomlani. Miközben fejünkbe fészkelt az énekes sávja, addig saját impulzusaival és lecsengéseivel, teljesen diszkréten tudott megmutatkozni a jazzgitár és az ütősök. A szinte beteges felügyelettel tolmácsolt részletek megadták azt a hatást, mintha unalomig ismert zenéinket most először hallanánk, vagy legalábbis a korábbinál jobb minőségben. Eliane Elias - I Thought About You c. felvételében külön-külön lehetett érzékelni a zongora zajongó, csengő billentyűinek mindegyikét, betonstabil és hézagok nélküli síkkal a két hangfal között.
A basszusok nagy lélegzettel, de túlzások nélkül, pici szárazsággal támogatták meg mindezt. A hatalmas, préselt membrán nem akart extra súlyt hozzárendelni az összképhez. Így amikor agresszív dobolásra, elektronikus ütemekre (pl. Thievery Corporation - Exilio, Caro Emerald - Back It Up) került sor, a zene transzparens és steril valójában tornyosult elénk. Vadabb felvételektől sem hőkölt vissza a rendszer, épp olyan kimért és nyitott maradt, mint a teszt legelején. Számos új részletet, meglepetésszerű mozgást vettünk észre kedvenc felvételeinkben e pár röpke óra alatt.
Végszó
A JBL 4367 olyan hangfal, amit hallani kell. Kerüli a misztikumot, a sejtelmeket és a kényeztetést is. Közlésmódja tárgyilagos és lényegre törő. Hullámvezetőjének köszönhetően egyedi módon irányított, széles és magas hangszínpadot képes létrehozni, mely kitárulkozó mivolta ellenére nem akar a hallgatóra omlani. Az énekhangnak néha különös fontosságot nyilvánított, nem helyezte olyan szigorúan középre, mint más, általunk eddig kipróbált hangsugárzók. Cserébe nem kételkedtünk a természetességben, a rögzített hangok, effektusok, foszlányok létezésében. Megszólalásakor érezni lehet az újjáéledő, méltósággal teli történelmet, a zenére történő mentális összpontosítást és a közel korlátlan erőtartalékokat. Nem tudhatjuk, hogy ki lesz az első Magyarországra érkezett pár tulajdonosa, de az biztos, hogy szerencsés ember, főleg, ha minél nagyobb zenei gyűjteménnyel és háttérismerettel rendelkezik, hogy maradéktalanul ki tudja használni a JBL 4367-ben lévő adottságokat. Reméljük, olyan helyre fog kerülni, ahol az elkövetkező évtizedekben minél több füllel képes lesz megértetni a reprodukált hang lehetőségeit, mert egy ilyen kreációnak nem szabad rejtve maradnia.