Jamo S 809 HCS 5.1.2 Dolby Atmos házimozi hangfalszett teszt
Stúdió a nappaliban
2018. április 4., szerda, 18:05
Jamo audio hifi házimozi hangfal hangfalszett hangszóró hangfal teszt házimozi hangfalszett Jamo hangfal házimozi hangfal teszt Jamo hangfal teszt Dolby Atmos hangfal Dolby Atmos hangfalszett Dolby Atmos hangfal teszt
Az amerikai Klipsch csoporthoz tartozó dán Jamo igyekszik hű maradni gyökereihez, és egy visszafogott, minimalista megjelenésű, európai ízléshez hangolt hangfal sorozatot jelentetett meg. A Studio 8 család elemeiből egyaránt építhetők változatos teljesítményű sztereó, vagy Dolby Atmos hangzású házimozi rendszerek, és mindez rendkívül pénztárcabarát áron.
Kibővített 5.0 szett
Jelen tesztünk főszereplője az akciós árú - szó szerint - egybecsomagolt, 5.0 csatornaszámú Jamo S 809 HCS hangfalszett. A készlet névadója a hangzatos nevével professzionalista szakmaiságot sugalló, de árképzése alapján egyértelműen az erős belépő kategóriába tartozó Studio 8 sorozat legnagyobb álló hangsugárzója (S 809).
A családból mellé válogatták még a kisebbik centersugárzót (S 81 CEN) és a kisebbik állványos dobozt (S 801). A meghallgatás idejére ez az összeállítás egészült ki egy S 808 SUB mélysugárzóval és két S 8 ATM magassági hangdobozzal. Ez utóbbiak a front hangfalak tetejére helyezhető, a mennyezet felé sugárzó Atmos-képes (Atmos-Enabled) konstrukciójúak.
Különlegességük, hogy nem rendelkeznek kábeleket fogadó csatlakozókkal, hanem az aljukon kiképzett két fém tüskén keresztül kapják a jelet. Így nem kell a kábeleket felvezetni az álló hangdobozok tetejére, diszkrétebben lehet elrendezni őket.
Ami az előnye ennek a megoldásnak, az egyben a hátránya is: a szabadalmaztatott csatakoztatási mód miatt önállóan nem alkalmazhatóak, kizárólag az S 809 és S 807 állódobozok, illetve a nagyobbik állványos, az S 803 tetejére illesztve használhatók. A magassági hangdobozokat fogadó hangfalak hátoldalán dupla csatlakozó egység található, de ez nem az első pillantásra gondolható kettős kábelezés miatt van, hanem ide kell bekötni az Atmos sugárzó vezetékeit.
Az S 808 SUB mélyláda ugyancsak érdekes példány. A leginkább elterjedt, kocka alakú társaitól eltérően rendkívül keskeny házzal rendelkezik, megkönnyítve a fal vagy médiabútor melletti, különböző pozíciókban történő elhelyezést. Sőt, a leírás szerint fektetett állapotban akár egy ülőgarnitúra alá is könnyen betolható.
A négy vaskos, gumiból készül rezgéscsillapító láb nincs is gyárilag felszerelve, hanem az öntapadós megoldásának köszönhetően a tulajdonos szabadon eldöntheti, hogy milyen orientációban szeretné használni, és annak megfelelően ragaszthatja fel őket.
Felépítés
Visszatérve az ötdobozos szetthez, annak mindegyik tagja basszreflex, kétutas konstrukció. (az Atmos sugárzók csak egy hangszórósak és zárt felépítésűek.) Keskeny, ovális keresztmetszetű reflexnyílásuk van, az álló- előre, a center- és az állványos hangdoboz hátrafelé sugároz. Emiatt a pici S 801-et nem célszerű a falra függesztve elhelyezni. Ezt amúgy is csak házi barkácsolással tudnánk megoldani, mert nem is mellékelnek hozzá konzolt.
A hangfalak egyforma, 25 mm-es lágy dóm magassugárzóval rendelkeznek, amely egy hullámvezető tölcsér mélyén foglal helyet, és 26 kHz a felső határfrekvenciája. A mélyközép sugárzók membránja - a korábbi Jamo típusokból már ismerős - könnyű és merev alumínium/polifiber kompozit anyagból készült.
Legmélyebbre természetszerűleg az állódobozok mennek le, bár a 37 Hz-es alsó frekvencia nem túl impozáns érték, de zenehallgatáskor majd kiderül, hogy mire lesz elég. Terhelhetőségük és érzékenységük átlagosnak mondható, katalógusadataik alapján nem házimozi erőművekkel való együttműködésre tervezték őket.
Az állódobozokhoz mellékelnek négy, felcsavarozható fém lábat is, melyek átlós irányban túlnyúlva a dobozokon, nagyobb stabilitást és rezgés elcsatolást biztosítanak.
A Studio 8 család három színváltozatban készül: fehér, fekete és dió. Mi tesztelésre egy fekete szettet kaptunk. Javára szolgál, hogy a matt felületkiképzés elegáns, visszafogott megjelenést eredményez, diszkréten be tud illeszkedni a különböző stílusú nappalikba.
A Jamo dizájnereit dicséri, hogy nem a műanyag fólia jelleget hangsúlyozó famintás, vagy a napjainkra kissé kommerszé váló, ujjlenyomat mágnes, zongoralakk megoldást választották. A dió kivitel azonban jóval attraktívabbnak tűnik, mozgalmasabb színhatású frontoldallal rendelkezik. A markáns faerezetű előlapon mindegyik hangszórót körülveszi egy fekete betét. A fekete (és fehér) változatban viszont csak a magassugárzó körüli hullámvezető tölcsér kapott dió színű felületet, egy kicsit olyan hatást keltve, mintha ötletszerűen, egy famintás tapétából kivágott gyűrűvel próbálták volna feldobni a frontoldal látványát.
Ezzel együtt a kivitelezés kimondottan igényes, nincsenek illesztési hézagok. A masszív, MDF-ből készül doboz hátoldala is ugyanolyan színvonalas kiképzésű, mint a vele ellentétes, és nem az olcsó hangdobozokra jellemző kezeletlen felület.
A hangsugárzókat takaró keretre nem a szokványos, fekete hangszóróselymet feszítették, hanem kevert színű, erős szálú, szinte bútorszövet vastagságú vásznat. Ez egészen egyedi, rusztikus texturát eredményez.
Rögzítése mágneses, és ötletes módon úgy van megoldva, hogy az álló hangdobozokon két pozícióban is elhelyezhető. Ha a tetejükre kerül az Atmos magassági sugárzó, akkor feljebb csúsztatva eltakarja az S 8 ATM előlapját, és összeér annak ferde, felső védőszövetével. Így a két integrált hangdoboz, egységes, folytonossági hiánytól mentes szövetburkolatot kap.
Üzembe helyezés
Az installálás rutinszerűen ment, inkább csak az ezt megelőző szállítás igényelt külön munkaszervezést. Az akciós összeállítás nem csupán annyit takar, hogy kedvezményesen lehet megvásárolni az önálló hangdobozokat, hanem valamilyen fura ötlettől vezérelve egyetlen irdatlan méretű dobozba van egybecsomagolva az öt hangfal. Ennek a pakknak a mozgatása súlyánál és terjedelménél fogva is két férfiembert igénylő, komoly feladat, még egy ajtón való átjutás sem egyszerű művelet. Erre mindenképpen figyelnie kell annak, aki haza szeretné majd szállítani.
Hangminőség
A hangfalszettet több menetben hallgattuk meg egy Marantz SR7012 házimozi erősítőhöz csatlakoztatva: egyszer a két Atmos sugárzó nélküli 5.1 elrendezésben, majd teljes kiépítésben, 5.1.2 installációban. Gyakran használt tesztfilmünkben, a Free Fire (Kereszttűz) jeleneteiben, nagyon egzakt és aprólékosan kidolgozott térleképzést nyújtott az öt hangsugárzó. Ez leginkább a két háttérsugárzót dicsérte. A család legkisebb hangdobozai harmonikusan dolgoztak össze a sorozat két legkomolyabb álló hangfalával. A zárt térben folyamatosan helyet változtató, egymást gyilkoló szereplők mozgása, kiáltásaik (vagy éppen nyöszörgéseik), a lövések visszhangja jól behatárolható volt, akár a hátunk mögött, akár oldalt, vagy éppen az előtérben zajlottak az események.
A párbeszédek, hétköznapi zajok más filmeken is tisztán, jól átláthatóan jelentek meg, kiegyensúlyozott, kidolgozott középtartományt mutatva. A nagy energiákat igénylő szubbasszus effektek azonban nem rendelkeztek azzal a brutális őserővel, amelyet megköveteltek a természeti katasztrófát ábrázoló jelenetek. Lehet, hogy a mélyládának egy kicsit mélyebbre kellene mennie, és erőteljesebb végfokkal kellene rendelkeznie, hogy maradéktalanul visszaadja a Star Wars: Episode VII - The Force Awakens (Star Wars: Az ébredő Erő) végén a bolygó felrobbanásával járó kozmikus léptékű pusztulás hangjait. A hangerő növelése nem jelentett megoldást, mert egy szint felett már kontrollálatlan erőlködésbe csúszott át az előadás. Érdemesebb volt maradni a jó dinamikájú, de visszafogottabb tartományban, semmint a szett képességein túllépő energiák lesugárzását forszírozni. A hangdobozok komfortzónáján belül viszont dinamikus, karakteres hangképet szolgáltatattak.
A Rush (Hajsza a győzelemért) versenyjelenetei nem követeltek olyan mutatványt a hangdobozoktól, mint a Star Wars, és ez maradéktalanul meg is mutatkozott a kapott eredményben. Az izmos motorhangok élethű reprodukálása, vagy a zenei betétek, párbeszédek tiszta megszólaltatása nem jelentett gondot a szettnek. A rendszer zenei képességét még jobban megismerhettük Roger Waters: The Wall stadionkoncertjének lejátszásakor. A tömör és nagytömegű basszus mellett plasztikusan kidolgozott, határozott jelenlétet mutató éneket prezentált. Az akusztikus gitárral előadott Mother c. szám könnyedsége mellett a zenébe ágyazott robbanások dinamikáját is - az árát figyelembe véve - kifogástalanul közvetítette.
Az összességében rokonszenves produkció után kíváncsiak voltunk, mennyivel növeli a felhasználói élményt a két magassági sugárzó használata. Legelőször, "mérőműszerként" Atmos tesztlemezünket vettettük be, a hangtér precizitásának vizsgálatához. A két újabb csatorna hangja kitágította felfelé a teret, követhetővé tette a magasban zajló eseményeket. Ez mindenképpen jó hír azoknak, akik ilyen praktikusan kivitelezhető megoldásban gondolkodnak, és mindenféle plafonra való vezetékezés és vakolatvésés nélkül szeretnének Atmos hangzást megvalósítani. Az amazonasi őserdőben szárnyaló madár kétségtelenül a fejünk felett repülte körül a szobát, bár valamivel alacsonyabb magasságban, és bizonytalanabb, elmosódottabb pozícióban, mint amikor plafonon elhelyezett sugárzókat hallgatunk. Azt el kell fogadni, hogy a front hangfalak tetejére helyezett Atmos sugárzókból közvetlenül is érkezik felénk hanginformáció, óhatatlanul is csökkentve ezzel a fentről visszaverődő hanghullámok illúzióteremtő hatását. Mozifilmeken - ahol nincsenek annyira kihegyezett effektusok, mint a tesztlemezen - kisebb mértékű volt a bizonytalankodás. A San Andreas (Törésvonal) nyitó mentőakciójában a magasban lebegő helikopter hangja valamivel jobban szétterült a nappaliban, mint ahogy korábbi emlékeink alapján megmaradt bennünk, de vitathatatlanul éreztük a függőleges dimenzióját a hangtérnek. A film további részében sem csak a "padlószinten" zajlottak az események, hanem egy jóval tágasabb, felfelé nyitott környezetben.
Zenei CD-kről tiszta, jól stabilan felépített hangképet tapasztaltunk, de itt is főleg az alsó-közép tartománytól felfelé. A legmélyebb régiókban a szükségesnél kisebb tömegű levegőt mozgatott meg a két S 809. Pege Aladár albumán a bőgőnek és a dobnak vékonyabb, súlytalanabb volt a hangja, még ha a lendülettel, dinamikai váltásokkal nem is volt probléma, egyedül a hangszerek testességéből hiányzott egy kis adag. A sztereó színpad szélei hangsúlyozottabban jelentek meg, mint a középső harmad, a hangszerek kissé leragadtak a két oldalon. Rockzenén ez már nem ütközött ki ennyire, mert a lendület, a dinamika, a nem valós sztereó kép elfedte a korábbi hiányosságokat. Sara K. lemezén érdekes kettősség tűnt fel, a gitár dallamai kimondottan jól definiáltan, transzparensen töltötték be a teret, ugyanakkor az ének kissé visszafogottan, szerényen a háttérben maradt. Szinte elvárta az előadás, hogy egy kis loudness korrekciót végezzünk, ha nem ellenkezne az elveinkkel. Elektronikus zenén a rockhoz hasonlóan kiegyenlítettebb volt a minőség, nem a hiányosságok vonták magukra a figyelmünket. A lágy dómok kellemesen elsimított, felesleges csillogástól mentes, de élénk magastartományt hoztak létre. Összességében az éneken tapasztalható fedettség, és a visszafogottabb basszus ellenére, hosszan hallgatható, kellemes produkciót nyújtott a két álló hangdoboz.
Értékelés
Önmagában vizsgálva a Jamo S 809 HCS 5.0 hangfalszettet, az értékelésénél szokás szerint az árból kell kiindulnunk. Az öt hangsugárzó összeadott ára 300 000 forint, az akciós szett ár pedig csak 250 000 forint, gyakorlatilag ingyen kapjuk a két háttérsugárzót. Ez a rendkívül kedvező ár szimpatikus - bár nem kifogástalan - hangzással párosul. A jó mozis hangzás érdekében a szett ár nyereségét feltétlenül érdemes beforgatni újabb komponensek vásárlásába. Ha fontossági sorrendet állítunk fel, akkor első körben egy szubláda beszerzése tűnik hasznosabbnak, majd őt követhetik az ugyannyiba kerülő Atmos sugárzók.