Fyne Audio Vintage Classic VIII SM high end állványos hangfal teszt

2024. december 2., hétfő, 21:15

Fyne Audio audio hifi hangfal hangszóró high end hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Fyne Audio hangfal high end hangfal high end hangfal teszt Fyne Audio hangfal teszt

A Fyne Audio termékpalettáján most egy olyan szintet értünk el, amit eddig nem sikerült még soha. Volt már nálunk hasonló árfekvésű hangdobozuk más sorozatból, de a csúcsot képviselő Vintage darabjai még nem kerültek a repertoárunkba, ami nem is csoda, hiszen az első darabok nemrég érkeztek Magyarországra. A Vintage Classic VIII SM a sorozat legkisebb állványos modellje, ami a nevéből adódóan is a klasszikus vonal újradefiniálása, természetesen a ma elvárható legnívósabb hangképet megtestesítve.

A múltból merítve, a mának építve

Azt talán már senkinek sem kell újra elmondanunk, hogy a Fyne Audio gyökerei a Tannoynál találhatók, ezért nem is csodálkozunk azon, hogy létrehozták a Vintage, azon belül pedig a Vintage Classic szériájukat, ami le sem tagadhatná a rokoni szálakat, de nem is szeretné. Az anyacég kínálatában a mai napig megtalálhatók ezek a zenélő bútordarabok, amelyek évtizedek óta nagy népszerűségnek örvendnek, nem csak a brit arisztokraták körében. Azonban, míg a Tannoy a rég bevált receptet frissíti időnként, addig a Fyne Audio fogta az alapelvet és kicsit felrázta azt. A Vintage sorozat kizárólag álló darabokból áll, ahogyan egyet kivéve a Vintage Classic is; itt találunk egy állványos modellt, a Vintage Classic VIII SM-et.

A Fyne Audio ezzel a két sorozattal egyenesen a hetvenes éveket idézi meg, a fő tervezőmérnök pedig Dr. Paul Mills volt, akinek a rajzasztalán ötvöződött az ikonikus hangfalépítés és az akusztikai tervezés, valamint mérnöki fejlesztések legújabb eredményei. Az úr évtizedek óta jelen van a hangfaltervezésben, a kilencvenes évek óta pedig egyenesen annak a csúcsán foglal helyet. A hagyomány, a tapasztalat és a mérnöki tudás kombinációjaként született meg a szívéhez nagyon közel álló projekt, aminek eredménye a Vintage, és a barátságosabban árazott Vintage Classic széria.

A Vintage Classic VIII SM, hasonlóan a széria többi tagjához fekete előlappal és kézzel készített diófurnérral kerül ki a gyárból, az alapforma pedig minden esetben téglalap, tehát lekerekítéseket és íveket még keresve sem találunk. Az alapanyag nagysűrűségű farostlemez (HDF), amit belülről megfelelő merevítések és csillapítóanyagok segítenek az egyéni hangszóró és konstrukció méltó produkciójában. Az előlapot egy fogantyú segítségével eltávolítható nagyon masszív fakeretes szövet takarja, ami tovább folytatódik a doboz alsó szegmensén, ám itt már fixen rögzítve. A megjelenést a skót kiltszövetek ihlették, egyenesen innen merítették a színét és a világos mintázatát. Itt már tudjuk, hogy a Fyne ismét elég fifikás megoldások csokrát gyűjtötte össze.

A központi elem egy 200 mm-es IsoFlare hangszóró, tehát a magassugárzót a cég hagyományaihoz méltón a mélysugárzó a közepébe ültette. A Fyne Audio IsoFlare elnevezésű hangszórója pontforrású és teljes tartományú, összhangban működik a dedikált keresztváltóval, és merev, alumínium öntvény kosárba került. Ez a multi fibre membrán nyomókamrás, 25 mm-es, magnéziumból készült dóm magassugárzót foglal magába, hátul pedig méretes ferrit mágneses rendszert alkalmaztak. Segítségükre a szintén saját fejlesztésű BassTrax rendszer van, aminek kimenete alul található, és 360 fokos szögben terjeszti a bent keletkezett levegőt. Tehát megvan az, amit az alsó szövet takar körbe a dobozon, hiszen ez a rendszer minden irányba kiterjeszti, elsősorban az alsótartományt, ennek eredményeként viszont sokkal természetesebb és artikulált basszust kapunk annak a maga természetességével, hiszen a beépített, függőleges csőből kijutó levegőt vízszintesen terjeszti a térben.

Belül kézzel válogatott, füllel hangolt és rezgéscsillapító farostlemezre szerelt keresztváltót találunk, aminek tervezése során a legmodernebb számítógépes modellezést alkalmazták. Alacsony veszteségű laminált magos tekercseket, nagy teljesítményű precíziós ellenállásokat és audiofil polipropilén alapanyagú kondenzátorokat használtak, amelyeket saját kezűleg építettek és forrasztottak Matched Crystal OFC ezüstözött vezetékekkel. A minőségi keresztváltó hatékonyságának teljes kiaknázásához a hangfal előlapján Energy és Presence vezérlést is találhatunk, amelyekkel a +/- 3 dB-es tartományban változtathatjuk a magassugárzó szintjét, valamint a kritikus 2,5 kHz-5 kHz közötti tartományt is beállíthatjuk. Ezzel lehetővé tették azt, hogy a hangfal sokkal univerzálisabb legyen mind a társított elektronikák, mind a szoba akusztikai karakterét és méreteit figyelembe véve. Két darab aranyozott és teflonszigetelésű csatlakozót helyeztek el a hátlap alsó részébe a szövetbe integrálva, tehát a Fyne Audio ebben az esetben is a szimpla erősítést, kábelezést preferálja.

Az említett vezérlőgombok minősége és stílusa teljesen illeszkedik magához a hangfalhoz, tehát egyszerre tartja tiszteletben megjelenésével a hagyományokat, azonban működése precíziós, felhasználóbarát és modern. Elérni csupán a hangfalszövet eltávolításával tudjuk, ami azt sejteti, hogy nem feltétlenül fogunk vele sokat játszadozni, ha egyszer már megtaláltuk a helyét.

A meghallgatásnál Nordost kábelezést, AURALiC hálózati streamert, Unison Research Simply Italy csöves sztereó erősítőt használtunk, és az Audio Centrum vadonatúj üzletének kisebb szobájában került rá sor kényelmes fotelekben, és megfelelően csillapított környezetben.

Amikor a múlt és a jelen szimbiózisba kerül

Eberhard Weber - Rankweil című dalánál már egyből körvonalazódott a Fyne Audio Classic VIII SM irányvonala, miszerint a nevéhez méltón, a klasszikus irányból közelíti meg a zene prezentációját. A bravúros és sajátos nagybőgő játék mélyrehatóan indított, és ez a többi hangszer bekapcsolódásával is megmaradt. Követhető volt a virtuóz játék, de a Fyne Audio hangfalak a zene mélységébe kapaszkodtak bele, és ott is maradtak. Feltárta a részleteket, tehát semmit nem hagyott veszni, de az érdeme elsősorban a hangulatkeltésben mutatkozott meg, ahol a mély- és középtartomány dominált. Magashang elég kevés volt a felvételen, de szépen sikerült azokat is ábrázolni, belesimulva a kellemes összképbe.

George Michael - Brother Can You Spare a Dime? felvételénél a tartományok jobban kibontakoztak, eleve más hangszerek is közreműködtek, de a stílusából adódóan továbbra is megmaradt az analitikus, és nagyon intim előadás. Az énekes visszhangjából kevesebb jött át, amit ebben az esetben nem is bántunk, mert így jobban passzolt a klasszikus jazzdalhoz. Méretes, pontosabban magas hangfal révén jókora, tömör, testet kaptunk, izmos előadással, ami könnyedén bele tudott vonni a szerzemény lényegébe. A csöves erősítő karaktere illett a Classic VIII SM-hez, kis teljesítménye pedig bőven elegendő volt ahhoz, hogy könnyedén meghajtsa, minden erőlködés nélkül. Igazi élvezethez jutottunk így, monogám előadáshoz, ráadásul mindezt szobahangerőn. Valahogy egyszerűen nem kívántuk azt, hogy a kivezérlési szintet nagyon megnöveljük, hiszen így is eltelített minket a hangzás.

A The Cranberries - Ode to my Family-jénél nagyon egyben volt a zenekar, és hiába a kilencvenes évek elején született a szerzemény, kicsit úgy éreztük, mintha korábbi rögzítéssel lett volna dolgunk, mert a hangfalaknak köszönhetően simább, melegebb, analógosabb volt a hangzása. Ebben persze szerepe volt az erősítőnek is, de a Classic VIII SM is régi vágású, egyértelműen a klasszikus iskola újszülöttje. Balladisztikus hangvételű volt az előadás, arányosan párosítva erővel és gördülékenységgel, és a pontsugárzás legjobb erényeivel. Kicsit jobban belehúztunk Gary Moore - Walking By Myself dalával, ahol megmutatta a Classic VIII SM, hogy mennyire jó tud lenni a ritmikában, és a tempós bluesrock tolmácsolásában is. Ismét jól jött a hangfal régi vágású megközelítése, eleve ezt a műfajt elsősorban az érettebb korosztály preferálja, akik számára a részletek kibontása kevésbé fontos, inkább a dinamikus talpalávalót részesítik előnyben. A Fyne Audio hangfalak által jókora adagot kaphatnak ebből, egyedül a hangerőt kellett megnövelnünk ekkor, hiszen az egyszerűen elengedhetetlen ilyen jellegű zene hallgatásához.

A Yello - The Rhythm Divine dala során sem spóroltunk a wattokkal, de az igazat megvallva, nem feltétlenül volt ahhoz szükség, hogy a Classic VIII SM itt is nagyon otthonosan érezze magát. A magastartományból eddig itt nyújtotta a legtöbbet, a térábrázolása is pompás volt, de egyáltalán nem mesterkélt. A régi dobozhangzáson messze túlmutatott a hangfal, remek színpadképet ábrázolt, aminek a közepén volt a lényeg, de az összkép magát a rendszert ölelte körbe. Nagyon közvetlen, mégis megfelelően intim volt Shirley Bassey éneke, amiben erőből most sem volt hiány, és hiába az állványos konstrukció, valamint a szoba kisebb mérete, szerény túlzással állíthatjuk azt, hogy életnagyságban jelent meg előttünk a művésznő, csak mondjuk nem állt, hanem egy bárszéken ült.

A Metallica - Bleeding Me című dalát szívesen vesszük néha elő, mert elég hangulatos, jól van keverve, és változatos a dinamikája is. Meleg gitárhangokat hallottunk, a dobos meglepő erővel volt képes megütni a bőröket, ráadásul pontosan, felesleges lecsengések nélkül. Talán kicsit zártnak találtuk a produkciót, mégsem éreztük azt, hogy bármi hiányozna annyira egységes volt az egész. A gitárok remekül torzítottak, hömpölygő energiából is annyit kaptunk, amennyit csak elvártunk kisebb közegben, és még a felesleges agresszióval sem kellett foglalkoznunk, mert egyszerűen nem volt. Súly és tömeg viszont igen, ahogyan lendület és a már említett közvetlenség is, ami nagyon jól jön ehhez a stílushoz.

Dusty Springfield Windmills of your Mind örökérvényű klasszikusa nem csupán a dal, hanem a keverése miatt is remek tesztalany, hiszen a zenekar és az énekesnő teljesen szét van választva. Roppant intim volt az énekhang, közvetlenség terén a hangfal itt is remekelt, a varázslatos dallamvilág céltudatosan ért célba a hallójáratunkig, hogy ott szó szerint rabul ejtsen minket. Kis zártsága és parányi pontatlansága ellenére itt is vétek lett volna a részünkről bármilyen negatívumot felróni a hangfalnak, mert nagyon kontúrosan ábrázolta az IsoFlare hangszóró a dal egészét, igazán melodikusan, érzelmesen, ugyanakkor tényszerűen, valósan.

John Williams koncertfelvételével is próbára tettük a Vintage Classic VIII SM-et, és remekül állta a sarat. Természetesen megvoltak a korlátok, hiszen csak állványos hangdobozról volt szó, ezért a dinamikai csúcsoknál érezhető volt némi határfeszegetés, és a térből sem jutott annyi, amennyire szüksége lett volna a szerzeménynek. Viszont a mélytartomány itt is remekelt, basszusból combos adagot kaptunk, megtámogatva a középtartomány melegségével. A lendülete itt sem hagyott alább, a csúcsoknál is megfelelően viselkedett, és súlya volt az egész zenekarnak, pedig nem voltak benne kevesen. Áriával nem próbálkoztunk, ahogyan az Újévi koncertet is mellőztük, mert ott egyértelműen akadt volna hiányérzetünk, de nagyszerű érzés volt, hogy a hangfal még egy ilyen nagyívű filmzenével is határozottan bánt, és elég könnyedén elboldogult.

Összegzés, végszó

A Fyne Audio Vintage Classic VIII SM állványos hangfala a külsejét tekintve visszarepít minket a múltba, ahogyan a hangzása is a klasszikus értékrendet követi, ám a vadonatúj technológiának köszönhetően felfrissítve, pontosabban nyújtja azt nekünk. A kis olasz csöves erősítő remek partnere volt, hiszen elég magas az érzékenysége, ráadásul az intimitását, dallamosságát és a pontsugárzás előnyeit is kiemelte. Elég sok zenei műfajjal próbára tettük, és mindig hozott egy nagyon közvetlen, tapintatos, határozott hangzást, ami nem a nagyközönségnek, hanem kizárólag a zenehallgatónak szól. Kisebb alapterületre, minőségi zenehallgatásra mindenképpen ajánlott a Classic VIII SM, bájos karaktere pedig mindenkinek be fog jönni, aki nem a hangzatosságra, hanem a megfogott, egységes, finom, de erőteljes hangzásra vágyik. A kategóriájában ez nem csupán megfontolandó, hanem egyértelműen Ajánlott Vétel.

1 2

Következő oldal >