Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Fyne Audio F5E állványos hangfal teszt
2025. március 4., kedd, 20:35
Fyne Audio audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Fyne Audio hangfal Fyne Audio hangfal teszt
A Fyne Audio vadonatúj F500E szériájának egyetlen álló hangdobozát az F501E típust már volt szerencsénk meghallgatni, így megtapasztalni azt, hogy a gyártó milyen irányba is fejlesztette tovább a legsikeresebb hangfalcsaládját. Most a másik, és szintén egyetlen állványos doboz, az F5E jöjjön a sorból, ami hasonló filozófia alapján készült, viszont kisebb szobákra termett.
Amikor a tervezők a lényegre összpontosítanak
A kizárólag fekete kőris színben kapható Fyne Audio F5E visszafogottabb, ezáltal környezetcentrikusabb már nem is lehetne. Méreteiből adódóan helyezhetjük polcra, állványra és akár falra is, melyek közül az utóbbinak elsősorban házimozi rendszerbe való integrálás során van érdeme. Az MDF-ből készült ház falai egymással párhuzamosak, a frontoldalt fekete szövet védi, tehát minden oldalról elnézve nagyon naturális formatervet kapunk. Az egyetlen szembetűnő újdonság a Tractrix diffúzorral ellátott BassTrax rendszer, ami ezúttal is a doboz aljába került, de beillesztve abba, tehát nincs külön talpazat.
A Fyne Audio ezzel a sorozattal ki akar lépni a saját komfortzónájából, tehát szintet akart lépni, természetesen felfelé, így eljuttatva egy magasabb nívót azoknak is, akiknek az anyagi kerete elég szűkös. 160 ezer forint a mai világban valóban nem tekinthető soknak, viszont rengetegen vannak a világban azok, akik csupán ezen a szinten gondolkozhatnak a hangfalvásárlás terén, vagy a második rendszerükbe szeretnének valami jót, olcsón.
Az F5E egy kompakt hangsugárzó, ezért a beépített FyneFlute térhatású hangszóróval ellátott IsoFlare mélyközép pontsugárzó csupán 125 mm-es, aminek a közepébe vadonatúj 19 mm-es kompressziós titán dóm magassugárzót ültettek. A peremen lévő HF hullámvezetőt számítógéppel optimalizálták (amely csökkenti a belső reflexiókat és laposabb frekvenciaválaszt biztosít), az egész mögé pedig neodímium mágnesrendszert építettek.
Belül is továbbfejlesztett keresztváltót találunk, alacsony veszteségű laminált magú induktorokkal és a kiváló minőségű polipropilén filmkondenzátorokkal. A doboz hátulján egy vájatban szimpla csatlakozókat helyeztek el, amelyek ezúttal nem vízszintesen, hanem kicsit felfelé állnak, védelméül vastag teflonbevonat szolgál, és természetesen a banándugókat is képes fogadni. A mérnökök merev házat alkottak az F5E számára, és csillapítóanyaggal is ellátták, amiről mások gyakran megfeledkeznek, pedig ugyanolyan fontos, mint maga a hangszóró.
A Fyne Audio kistermetű új üdvöskéje tehát a lényegre koncentrál, ami a zene kiemelkedő prezentációja a kategóriájában, a díszítésekről pedig teljesen lemondtak, így kaptunk egy a korábbi modelltől is visszafogottabb hangdobozt, pedig az sem a hivalkodásáról volt híres. A terhelhetősége miatt viszont igazi slágertermékké avanzsálódott, így az egyik legkelendőbb a cég repertoárjában. Az új sorozattól már megismert F501E sem a külsejével nyerte el a tetszésünket, hanem zenei előadásával, bár azt is el kell ismernünk, hogy a szinte végletekig letisztult megjelenésnek is van egy bizonyos bája, ami sokak számára igenis vonzó lehet. Ilyen az, amikor a jó értelembe vett puritánság sokkal többet érhet, mint az olcsó hatású fényűzés.
Megjelenését meg nem hazudtolva
A hangfalat a Ruark R610 hálózati erősítőjével kötöttük össze Nordost és QED kábelekkel. Ugyan a Ruark elsősorban házon belüli hangfalakkal ajánlja a készülékét, de mivel különálló komponensként is megvásárolható, nálunk is meggyőzően szerepelt, ezért kézenfekvő volt a használata.
Phil Collins debütáló albumának nyitányával, a klasszikus In the Air Tonight című dalával kezdtük a meghallgatásunkat, ahol az F5E-nek először a tisztaságra, pontosságra kellett odafigyelnie, ami nem fogott ki rajta, ahogyan a visszhanggal megspékelt ének sem. Az új magassugárzó tehát már itt bizonyított, de tudtuk, hogy ez még elég kevés az igazi üdvösséghez, így alig vártuk, hogy bekapcsolódjon a dob, és vele együtt a többi hangszer is. Nos, nem vágott gyomron, nem is igazán azt vártuk el, de tisztességesen helyt állt, hiszen a kontroll megmaradt, a vehemenciából is megfelelő mennyiség jött át, egyedül igazi súlyt hiányoltunk a dalból, amit a mondanivalója is megkívánt volna.
Maradtunk még egy kicsit ennél a lemeznél, így jött a This must be Love, ami könnyedebb, de ugyanolyan igényes popzene minden szempontból, mint az őt megelőző megasláger. A finomságával, remek terével és színpadjával próbált minket meggyőzni a kis Fyne Audio, és lényegében sikerült is neki. Amolyan bensőséges előadásban lehetett részünk, amiben a főszerep Collins-é volt, a kórusé, és a remek hajlításoké. Volt hangulata az előadásnak, elég semleges hangképéhez társult némi bársonyosság és felelőtlen jókedv is, ugyanakkor lazaság is. Kellemesen zenélt nekünk az F5E, itt is csupán a mélyérzetre mondhattuk azt, hogy valamivel többet kívántunk volna. Ezt viszont kompenzálta gyorsaságával és meglepően valósághű hangszereivel.
Tori Amos során ugyan nem kaptunk versenyzongorát, viszont nagyon is naturalista hozzáállásáról tett tanúbizonyságot. Itt is elég sok hangszer szerepelt, amelyek mindegyikét sikerült megmutatnia, de a legjobban újfent az énekhanggal és annak kíséretével kötött szorosabb szimbiózist. Élő felvételt választottunk, ahol hála a remek mikrofonhasználatnak minden egyes betű pontosan érthető volt, de ez azt is bizonyította, hogy az F5E-nek van monitoros jellege is. Nem viselkedett igazán bátran, kiegyensúlyozottan viszont nagyon, ami ennél a zenénél, a játékosságát is bevetve elegendő volt az élvezethez.
A Manic Street Preachers-nél már jobban össze kellett kapnia magát a hangdoboznak, ami lényegében sikerült, hiszen itt is sebességével, szép terével és pontosságával próbált imponálni. A tempós zene teljes energiája ugyan nem jött át, ahogyan a vehemens gitár és dob sem teljesedett ki, de cserébe minden hangszert megmutatott, és könnyedén, játékosan kezelte azokat. Itt éreztük azt, hogy egy kisebb mélyláda elférne még az igazi élvezethez, ami az F5E karakterét jobban megismerve nem csoda, de ennek ellenére érezhető volt a lelkesedése, főleg olyan daloknál, ahol akusztikus gitár szerepelt a dalban, és az énekesnek is nagyobb szerep jutott.
Áttértünk így a Dire Straits egy kései remekére, ami már sokkal jobban feküdt neki. A középtartomány ki tudott teljesedni, a magassugárzó itt is be tudta bizonyítani kvalitásait, és még a basszusgitár is jelentős hiányérzet nélkül kísérte végig a szerzeményt. Knopfler hangján és gitárján volt a nyomaték, amelyek remek erőt és pontosságot kaptak, főleg az utóbbi, ami nagyon szépen eltávolodott a hangdobozoktól. A bekapcsolódó zenészek még nagyobb színpadot voltak képesek teremteni, aminek szélessége terjedelmes volt, de inkább a magasság terén volt érezhető a kis doboz térképzése. Még azt is meg kell jegyeznünk, hogy hiába alacsony az érzékenysége, nagyon nem tette próbára az erősítőt ahhoz, hogy 18 m2-t megtöltsön, bár nagyobb hangerőn egy kis kürtszerűséget hallottunk néha.
Schubert muzsikáját sem hagytuk ki a sorból, és mint azt tapasztaltuk, nagy kár lett volna érte. Játékos zongorahangot kaptunk, remek, stabil kísérettel és könnyed, szórakoztató jelleggel. Talán sokak számára, így nekünk is érdekes volt, hogy a Fyne Audio F5E hangdobozát egy ilyen jellegű zenén lehetett valóban komolyan venni, hiszen értékének megmutatására igazán ekkor került sor. Szerette a hullámzást, adott a dalnak egy könnyen beivódó hangulatot, ahol ismét megjelent a természetes zongorahang, mellé kerültek a vonósok finom ívei, az előadás megmaradt továbbra is forszírozottságtól mentes, természetes és könnyed. Nem feszengett, nem is akarta mindenáron levetkőzni, vagy felülmúlni fizikumát, egyszerűen csak finoman, pontosan zenélt nekünk, és ez nagyon jól állt neki.
Összegzés, végszó
Az biztos, hogy a Fyne Audio F5E sem a fizikumával, sem pedig fényűző megjelenésével fog minket rabul ejteni, viszont előadását nagyon könnyen meg lehet szeretni. A vehemensebb műfajoktól azért óvni kell, hiszen nem ez a favoritja - ahogyan tapasztaltuk -, bár mélyládával kiegészítve itt is remekül helyt tud állni, hiszen a dögösség mellett minden benne van a tudástárában. Nagyon jól szerepelt az új magassugárzó, a spéci reflexrendszer ismét bizonyítani tudta kvalitását, mellé pontos, játékos, laza, de összeszedett prezentációt kaptunk. Kis alapterületű szobában fogja magát jól érezni, és szerencsére nem is kell nagyon meghajtani ahhoz, hogy kifussa magát. Szereti a hangszereket, az énekhangot is remekül dolgozta ki, a karaktere pedig végig stabil, könnyed és szórakoztató maradt. Akusztikus rockra, igényes könnyűzenére, és nem utolsósorban lazább komolyzenére bőven elegendő a "teljesítménye" és a minősége, és a külsejéhez hasonlóan hivalkodástól mentes előadása szerintünk sokak kegyeibe tud férkőzni.
