Focal Theva N°3 álló hangfal teszt

2024. január 14., vasárnap, 19:10

Focal audio hifi hangfal hifi hangfal Focal hangfal Focal Theva hangfal teszt Focal teszt Focal hangfal teszt hifi hangfal teszt Focal Theva hangfal Focal Theva hangfal teszt

A Focal vadonatúj termékcsaládjából eddig vendégeskedett nálunk a Theva N°1 állványos hangdoboz, ami letisztult formájával, nagyon könnyen megszerethető, gördülékeny előadásával kisebb nappalik allroundere lehet. A Theva N°3 a széria nagyobb álló hangfala, ami természetesen már több légköbmétert kíván megtölteni remek hanggal, még mindig megfizethető áron. Nézzük, ez mennyire sikerült!

Nagyobb nappalik mindenese

A Focal a Theva sorozattal a korábbi Chora fölé emelkedett, de a már abszolút audiofil kvalitásokkal bíró Vestia modellek alatt helyezkedik el, a közös nevező pedig az, hogy lényegében mindkettőből merít. A Theva N°3 a két álló típust kínáló széria nagyobb darabja, ám még bőven vállalható méretekkel rendelkezik, így könnyű mozgatni és elhelyezni is.

Zárójelben jegyezzük meg, hogy létezik belőle egy olyan változat, aminek a tetejébe Atmos sugárzót építettek gyárilag, így a házimoziban gondolkozóknak nem szükséges külön ilyen jellegű hangdobozt vásárolniuk pluszban, a Theva repertoárjában ezért nincs is.

Kisebb állódoboz viszont van, amit most átugrottunk ugyan, de bízunk benne, hogy hamarosan az is megérkezik hozzánk egy tesztre, hiszen az egy olyan kompakt hangfal, amilyet a Focal elég régen nem készített már.

A Theva N°3 fényes fekete, sötét vagy világos fa színben kapható, ezek közül hozzánk az utóbbi került, ami bizony nagyon tetszetős, és a jól eltalált arányoknak ad még pluszban egy bizonyos csinosságot, könnyedséget is. Ez akár lehet némiképp megtévesztő is, mert a hangfal erővel nem fukarkodik, de erre egy picit később fogunk kitérni! Az álló Theva modellek, így ez is megkapta a korábban a Chora hangfalaknál debütált műanyag talpat is, ami nem csupán mutatós, kellő stabilitást nyújt és elvezeti az esetleg fellépő rezgéseket, de segítségével a Focal a Time Alignment elnevezésű technológiát nyújtja, aminek lényege a hallgatóra összpontosított optimális hangzás, amit a lábazat döntött kialakításával oldottak meg.

Szintén a Chora hangfalakból származik a Slatefiber membrán, aminek alapanyaga hőre lágyuló polimer, és újrahasznosított szénszál keveréke, ami gumiperemet és fémkosarat kapott. Ezekből hármat integráltak az előlapba, amelyek mindegyike 165 mm-es, a kettő alsó kizárólag a mélyhangokért felel, míg a felettük lévő a középtartományért.

A membrán színe továbbra is nagyon jellegzetes és mutatós, a porvédő sapka maradt a klasszikus fekete. A sort a Vestia sorozatban debütált, alumínium és magnézium elegyéből készített inverz, tehát fordított 25 mm-es TNF magassugárzó zárja, aminek hatásfokát vízszintes hullámterelő növeli.

A Theva N°3 háromutas, basszreflex rendszerű doboz, a lekerekített kimenet hátul található beletekintve látható a mögötte és a teljes doboz belsejében alkalmazott megfelelő mennyiségű csillapítóanyag. Alá helyezték el egy mélyedésben a szimpla csatlakozókat, aminek kivitele a kategóriában megfelelő, a banándugókat fogadja, de mérete által csupasz drótvéget vagy sarut is könnyedén odailleszthetünk.

A külső megjelenéshez és az előadáshoz is szorosan kapcsolódik a teljes frontoldalt eltakaró védőszövet, ami mágnesesen illeszkedik, a kivitelezése teljesen rendben van, ráadásul akusztikailag semleges, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy olyan finom és vékony szövetet használtak, hogy alattuk látszik a hangszórók formája. A Franciaországban tervezett és gyártott hangfalakat a bevált rendszerünkbe illesztettük, tehát a Parasound és Naim erősítőinkhez, csöves kimenetű CD-lejátszónkhoz, Naim streamerünkhöz, a kontaktot QED és VIABLUE kábelek biztosították, és talán már le sem kellene írnunk, de a meghallgatást hosszas bejáratás előzte meg.

Teljesértékű, életerős hangzás, ami minden földi jóval kecsegtet

A Theva N°1 állványos hangdoboz igazán remek órákat szerzett nekünk, hiszen a szerkesztőségünket lazán megtöltötte dinamikus, életerős, tempós hangzással, egyedül a basszustartomány pontosságán találtunk némi fogást. A jelenlegi esetben viszont kettőt is kapunk a mélyhangszóróból, tehát elvileg ezt a csorbát könnyű lehet kiküszöbölni, csak ne essenek át a ló túloldalára. Erre természetesen hamarosan fényt derítünk!

A világos fa kivitelű Focal Theva N°3-ra egyszerűen jó érzés rátekinteni, az látszik, hogy a franciák nagyon odafigyeltek a színek kombinációjára, a részletekre és az arányok betartására is. Normál méretű álló hangfalról van szó, amiben mégis van kecsesség, finomság, azonban az erő is sugárzik belőle, tehát a Focal tervezői valamit nagyon ügyesen megoldottak. Természetesen a többi színvariáns is nagyon mutatós, és lényegében a sötétebb kivitelek valamivel közelebb is állnak a modell előadásához, mert annak elég kiforrott karaktere van, és erőből sem szenved hiányt.

A hangfalakat szerencsére elég könnyű volt mozgatni, így nem okozott nagy kihívást az elhelyezésük, ráadásul a végleges, nálunk átmeneti helyet gyorsan megtaláltuk. Szűkebb térben sem feszengett, de átlagos az érzékenysége, jól viselte a terhelést, ezért bátran ajánljuk azt, hogy egymástól 3-3,5 méterre helyezzük el őket, mert a színpad nem fog kilukadni, mi pedig szintén felvehetjük ezt a távolságot tőle, mert ennek a doboznak rengeteg tartaléka van, amit bátran ki is használhatunk!

Azt nem állítjuk, hogy egyértelműen audiofil hangzása lett volna a hangfalnak, de nagyon közel állt hozzá, tulajdonképpen kopogtatták annak az alsó határát. Valamilyen szinten jogos kérdés lehetne, hogy 680 ezer forintért csupán ennyit kapunk ma? Igen, de van olyan modell, ami sokkal többért nyújt kevesebbet, tehát az arányok lényegében rendben vannak ebben az esetben. Megéri ezt a pénzt ezért a hangfalért kiadni? Egyértelműen igen, amennyiben tartós értéket akarunk, szép megjelenést, stabil előadást. Az utóbbira fogunk most részletesen kitérni.

Már az állványos hangfalnál is egyértelmű volt, hogy a Focalt ezúttal a teltebb, melegebb hangzás inspirálta, ami már a Vestia dobozoknál is hallható volt. Az út kitaposása tulajdonképpen már elkezdődött a Chora sorozat bevezetésével, ami kényes lehet a márka megrögzött rajongóinak, akik elsősorban a precíz, nagyon finom, részletes előadáshoz voltak szokva. Nekik sem kell megijedniük, mert a Focal nem szakított a gyökereivel, csupán ráerősített a mélytartományra, nem is kicsit, és ez a fordulat többnyire jót tett a hangdobozaiknak.

A Dire Straits a fémes ízből így kevesebbet kapott, viszont a basszusgitárnak több szerep jutott, ahogyan kapott az egész muzsika egy andalítóbb jelleget. Nem kell félni, a Theva N°3 odafigyelt a legapróbb részletekre is, csak az egészet megspékelte egy bizonyos dunszttal, ami hosszú távon nagyon is jól jöhet, hiszen a zene karaktere befogadhatóbb lett. Eltűnt az ércesség zöme Knopfler hangjából, inkább játékosabbá vált, a zenekar pedig valamivel hullámzóbbá, kevésbé tűnt precíziósnak a zenészek játéka. Elsőre akadt némi hiányérzetünk, de a Theva N°1-hez hasonlóan itt is nagyon gyorsan sikerült megbarátkoznunk vele.

Toto koncertfelvételén nem kevésbé profi zenészek gyűltek össze, és őket hallgatva is a csapatszellem jutott elsősorban az eszünkbe, amikor meghallgattuk a Rosanna-t, aminek a vége, mint mindig, most is rengeteg technikai bravúrt mutatott, amiben egyesült a pontosság és a vérlaza előadás. Az tehát biztos, hogy ez a hangfal tökéletes a minőségi rockzene prezentációjára, legyen szó stúdió vagy koncertfelvételről, mert az erő és a tempó adott hozzá, és a szép díszítéseket is képes volt átadni.

Jan Garbareknek is jót tett ez a megközelítés, ahol a szólista kapta a főszerepet, akit a kíséret szépen körbeölelt. Itt vártunk még némi részletességet, nyíltságot, de összességében nagyon jót tett a Theva meleg, telt tónusa, amivel ebben az esetben is sokkal hallgathatóbbá tette a sokak számára esetleg idegennek tűnő oktávokat. A Focal tehát valamennyire eltolta ugyan az arányokat, nem feltétlenül követte a mesterszalagon lévő hangszínt, de az egészet olyan kellemessé varázsolta, hogy szinte belénk ivódtak a hangjegyek, amelyek itt is inkább simogatták, mintsem karcolták a bőrünket. Úgy látszik, a klímaváltozás nem csak a hazánkban érezhető, de ebben az esetben legalább jótékony hatással volt a gyártóra, és Garbarek előadására is.

Petrucciani esetében talán még jobban fokozódott ez a hangulatkeltés, bár az ő játékát hallgatva tovább erősödött bennünk a kép, miszerint a Focal jelentős stílusváltáson esett át. Itt szintén keveredett a nagyfokú profizmus a játékossággal, a zongorahangja a kategóriában nagyon is jó volt, egyedül a kíséret változott kerekebbé, egységesebbé, így hiányoltunk némi részletességet. Furcsa módon az idő most is ennek a hangfalnak a pártján állt, mert belemélyedve a zenehallgatásba ezek az eleinte zavaró megoldások már inkább szórakoztatóvá, izgalmassá váltak. Így inkább a zene teljes egészére figyeltünk, pontosabban egyszerűen csak zenét hallgattunk, mert jól esett, az érzékelhető hibák ellenére.

A dupla mélysugárzó még a nagybőgő szólójánál sem vette át teljesen az uralmat, mintha éreztetni akarta volna, hogy jönnek még zenészek, és nekik is teret kell hagyni. A basszus pontossága és naturalizmusa így keltett némi hiányérzetet, hiszen ebben a kategóriában hallhattunk már szárazabb, és karakteresebb mélytartományt is, és a Focal tervezőinek sem esett volna nehezére ezt megvalósítani, de valahogy nem ezt az utat választották. Itt már kezdett is kibontakozni az, hogy miért is született meg maga ez a sorozat, amit először talán kétkedve fogadtunk, hiszen korántsem olyan nagy a távolság a (már kifutott) Chora és a jelenleg kínálatban lévő Vestia között, mint az Aria és a Kanta esetében. Egyszerűen más célt szolgál, más igényeknek szeretne megfelelni, tehát egy másik ízlést preferáló zenehallgatói közönséget próbáltak kiszolgálni.

Klasszikus zene előtt vagy után mindig szoktunk egy kicsit felhőtlenül szórakozni keményebb metállal vagy elektronikus dübörgéssel, így ez most sem maradhatott ki. A Theva N°3-ban bőven van szufla, nagyon jól jön a terhelhetősége, hiszen ezekben az esetekben adta magát, hogy a hangerőszabályzót jobban szabadjára engedjük, mi pedig élveztük a torzított gitárokat vagy a gépdobot. Kaptunk is légnyomást rendesen, de a basszustartomány ebben az esetben sem a pokol mélyebb bugyrairól szólt, hanem inkább a lendületről, tempóról és a dinamikáról, és az összjátékot ezekben az esetekben is megkaptuk. A jól ismert felvételekből itt is hiányoltunk néha egy-két részletet, de az egész mégis teljesen kielégítő, valós hiányérzet nélküli volt.

Komolyabb vizekre evezve Chopin felvételén rendkívül élvezetes volt ez a megközelítés, Schubert is filmzeneként jelent meg, minden zavaró tényező nélkül. Itt sem hallottunk minden apró zongorafutamot, a díszítések is sokszor hiányoztak, ahogyan a pontosság sem volt csillagos ötös, viszont a hiányosságokkal együtt nagyon egységes hangképet kaptunk, ami képes volt magával ragadni. Ne féljünk az operától sem, mert az énekhangot nagyon gondosan kezelte a hangfal, és a megmozgatott levegőtömeg erre a kényes és nehéz feladatra is bőven elegendő volt. Ráadásul szobahangerőn is képes volt teljesértékű előadásra, tehát tényleg nem volt szükségünk, pontosabban alkalmunk kihasználni a Parasound párosunk ilyen jellegű kvalitásait.

Összegzés, végszó

Elsőre érdekesnek tűnhet a Focal Theva N°3 előadása, de a sorozat állványos modelljéhez hasonlóan itt is nagyon könnyen barátságot tudtunk vele kötni. El kell fogadnunk, hogy a cég az eddig kitaposott utat kiszélesítette, a pontosság és részletesség mellett már bátran nyúlt a mélytartomány felé is, ami még igényel ugyan némi faragást, pontosságot, viszont azt nem várhatjuk el olyan szinten, mint a Vestia dobozok esetében. Egy igazi mindenest kapunk a pénzükért a nagyobb álló Theva által, ami a kategóriájában mindenképpen egy megbízható darab, még akkor is, ha nem a legkarakteresebb, legpontosabb vagy legcéltudatosabb. A Theva N°3 szeretne mindenkinek megfelelni, ezért némi áldozatot kellett hozni a tervezőknek, ami hosszú távon, ebben az esetben hosszú zenehallgatás közben térül meg, ugyanis ez a hangfal a kistestvéréhez hasonlóan nem egyből fog minket levenni a lábunkról, hanem befészkeli magát az otthonunkba, mi pedig szívesen adunk neki helyet, hiszen amellett, hogy remekül néz ki, hiányosságai ellenére nem esett nehezünkre megkedvelni.

1 2

Következő oldal >