Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Focal Diablo Utopia III Colour Evo high end állványos hangfal teszt
2023. július 18., kedd, 12:20
Focal audio hifi hangfal high end hifi hangfal Focal hangfal hangfal teszt high end hangfal Focal hangfal teszt hifi hangfal teszt high end hangfal teszt
Bevezetőnek talán nem is kellene mást leírnunk, mint újra a hangfal nevét, ezért nem is teszünk mást, hiszen nehéz ennél találóbb szavakat találni. A Focal Utopia III Colour Evo a legendás francia cég legnívósabb állványos hangfala, ami a szemünket, fülünket és szívünket egyszerre kényeztette és ejttette rabul.
A Focal csúcsszériájának legkisebb műremeke
A Focal, még JM-lab néven a 1995-ben alkotta meg első Utopia sorozatát, amivel szó szerint megrengette a high end hangfalgyártás világát, újradefiniálva és egyéniséggel felruházva a pontsugárzás fogalmát. Egy olyan formát alkottak meg, ami elsősorban a hangminőség érdekében jött létre, azonban a gyártó egy olyan új útra lépett általa, ahol a korábbiakkal ellentétben már nagyon fontos szerepe lett a külső megjelenésnek. Az első Utopia széria tagjai a jellegzetességük mellett azért szépnek még nem igazán voltak nevezhetők, hiszen a monumentalitásukba nem tudták belecsempészni a francia eleganciát a termetesebb modellek, főleg a Grande Utopia elég darabosnak tűnt már akkor is.
A hangminőségük természetesen még ma is értéket képvisel, a hangszóróvédő faelemek pedig szintén megismételhetetlen megoldásnak tűnnek. Az ezredforduló után finomítottak a konstrukción, 2002-ben bevetették a berillium magassugárzót, amivel már kacérkodtak korábban mások is, azonban a sorozatgyártás az előállítási költségek miatt mindig tiszavirág életű lett. 2008-ban bombaként robbant be a köztudatba az Utopia III, ami már minden szempontból műremeknek volt titulálható, a high end sajtó szinte másról nem is szólt. Hiába telt el 15 év, a már szimplán Focal nevet használó cég érdemben nem is változtatott a legmagasabb sorozatuk formáján, hiszen egyszerűen nem is lett volna hová vagy mit. Olyan egyénit és tökéleteset alkottak, ami továbbra is a hangminőség legmagasabb fokának prezentálását szolgálja, azonban művészi szintet öltve.
A Focal Diablo Utopia III Colour Evo esetében is a legjelentősebb változtatás, pontosabban újítás a külsőt illette, azon belül is a színskálát, így alkalmazták a fémes árnyalatot és a lakkbevonatot. Az Utopia, így a Diablo is az eddigiektől eltérően megegyező színű elő- és oldallapokat kapott, egyedül a magassugárzóhoz tartozó rész maradt minden esetben fekete. Az autóipar ihlette fémes fekete, fehér, kék, zöld és hamuszürke mellett a fa eleganciája köszön vissza a Noyer Neturel és Foncel kivitelben, ahol a cég asztalosmesterei a francia Ain régióból származó százéves fát használták fel, majd megmunkálták a legnagyobb műgonddal. A Noyer Naturel az egyetlen olyan változat, ahol az elő- és tetőlap maradt fehér, csak az oldalburkolat kapott fa, majd lakkbevonatot. Nos, hozzánk ő látogatott el, és meg kell állapítanunk, hogy ilyen szépség már rég vendégeskedett nálunk. Kivételes egyéniséget kölcsönöz a fekete, fehér és famintázat kombinációja a továbbra is a legnívósabb hangminőség érdekében létrejött ipari formatervnek, amihez foghatót a mai napig nem sikerült másnak még megközelíteni sem.
Természetesen a hangszórók is a Focal jelenlegi legmagasabb szintjét képviselik a kétutas Diablo-ban, így került felhasználásra a külön kamrában, pontosabban doboztestben található berillium magassugárzó, és a Grande Utopia EM Evo ihlette Power Flower mágneses technológiával ellátott, szendvicsszerkezetű, 165 mm-es mélyközép hangszóró. Bár konkrét újítás nincs a dobozban a technológiát tekintve, de azért illik megemlítenünk azokat, hiszen egytől-egyig saját fejlesztésűek, és érdemükből semmit sem veszítettek.
A 27 mm-es IAL2-Infinite Acoustic Loading, magyarul végtelen akusztikus terhelésű tiszta berillium, fordított dóm magassugárzó 1-40 kHz között, tehát rendkívül nagy sávszélességben dolgozik, az alacsony rezonancia frekvencia 580 Hz-en van. A magassugárzó rekeszének ürege rezonátorként van hangolva, ami kisimítja a basszus impedanciáját, elnyomja a tipikus rezonanciát a kompakt középmélyekben. A Focus Time rendszerrel a hangszórók mechanikai fázisoptimalizálása történik meg, továbbá a hang tájolása a hallgató irányába.
A 165 mm-es mélyközépsugárzó membránja a harmadik generációs W kompozit szendvics technológiával készült, új csatolással, Power Flower mágnessel, a maximális teljesítmény és a csökkentett mágneses szivárgás érdekében. A basszreflex rendszer nyílása egy úgynevezett lamináris port, ami által nincs torzító zaj, és nincs dinamikus mélyhangtömörítés sem.
A Gamma szerkezetű doboz falai 50 mm-es MDF panelekből állnak a stabil mechanikai referencia érdekében, a rezgéscsillapító és nehéz szerkezet optimalizálva lett teljes egészében. OPC filtert is alkalmaztak, ami az optimális fázisvezérlést jelenti a tökéletes 3D hangképért. A Focal természetesen belül is ragaszkodott a csúcskategóriájú alkatrészekhez, így a szimpla WBT csatlakozókhoz is.
Nem szoktunk érdemben foglalkozni külön az állvánnyal, de itt mindenképpen ki kell emelnünk a darabonként 19 kg-os típust, ami homokkal lett megtöltve, a szerkezet maga alumíniumból készült. A hangfalat erre tudjuk rögzíteni a rezgések teljes elvezetése érdekében, a grafit fekete kivitelű MDF talpba masszív tüskéket illeszthetünk. Ezzel együtt a Diablo pontosan 39 kg, ami által egy igazán fajsúlyos, és látványos hangfalat kapunk, ráadásul együttes tervezésük eredményeként a hangfal csak az állvány segítségével tudja tudásának maximumát nyújtani. Ez természetesen plusz költséggel jár, amiből adódóan már át is léptük a 7 milliós határt. Mint tudjuk, minden relatív, ez egy valódi high end hangfalnál hatványozottan igaz. Tehát, hogy ez az ár korrekt, reális, sok, esetleg kevés, azt igyekszünk eldönteni és alátámasztani.
A természetesség ára, a hét műtárgya
A Focal Utopia sorozata önmagában legenda, a Diablo ezek közül is egy ikon. Ajtót nyit a francia hangfal specialista legmagasabb régiójába, aminek legkisebb gyöngyszeme jelenleg a Diablo Utopia III Colour Evo. High end berkekben sem tekinthető kevésnek az ára, viszont már sorozatgyártásban is találkozunk hasonló, vagy ennél húzósabb cédulával ellátott darabbal, a kérdés már csak az, hogy megéri-e, és akkor kinek?
Szerencsés helyzetben voltunk, hiszen több napot tudtunk eltölteni a hangfallal, ezért számos konklúziót tudtunk levonni a meghallgatását követően. A külsején nem kellett sokat filozofálgatnunk, hiszen azt ismerjük évek óta, és azon nem csodálkozunk, hogy nem nyúltak hozzá. A nálunk vendégeskedő kivitelben igazi luxusbútor benyomását keltette, ami elsősorban oldalnézetből tudott érvényesülni, de úgy nagyon. Azonban mi is az, amit a Focal-tól, a tisztaság, részletek és tér bajnokától elvárhatunk és meg is kapunk ezen a szinten? Természetesen a leírtakat, a régiók maximumába emelve. Azonban ez elég lehet ahhoz, hogy mindenki elégedett legyen a hangzásával? A válasz egyértelműen nem. A Diablo Utopia III Colour Evo nem mindenkinek készült, viszont egy szegmenst maximális szinten ki tud szolgálni, ez a kaszt pedig nem másé, mint a valódi zenehallgatóé, és a valódi zenék hallgatójáé.
A JM-lab, majd Focal ismerői tudják, hogy filozófiájukban mindig is nagy szerepet töltött be a tér, a pontosság, a tisztaság, ami a kategóriák közötti képzeletbeli lépcsőfokok megtétele során hatványozódott. Ennek érdekében ásták elő a múltból a berilliumot, amit nagyon nehéz megformálni és előkészíteni, viszont sokkal könnyebb és nagyobb hanghűségre képes, mint más alapanyagú magassugárzók. Sok gyártó vette fel ezt a fonalat az elmúlt években, de tapasztalataink alapján a Focal az, amely maradt úttörője ennek a neo forradalmi eljárásnak, és minőség tekintetében sem engedték azt, hogy bárki lekörözze őket. A mélyközép hangszóró membránjának szendvics felépítése sem új, viszont a Focal egyik jól bevált saját fejlesztése, amit az évek során sikerült egyre jobbá tenni, főleg az itt is alkalmazott Power Flower mágnessel. Együttes érdemükként olyan tiszta, pontos és természetes magas- és középtartomány részesei lehetünk, amit nehéz lehet felülmúlni. A basszus is rendben van, azonban az tény, hogy a mélytartomány alsó szegmense korántsem kapott olyan hangsúlyt, mint azt elvárhatnánk. Azt ne felejtsük el, ahogyan azt írtuk is, hogy ez a hangfal alapvetően nem új konstrukció, tehát elsősorban a Focal korábbi, részletorientált elképzeléseinek a Csimborasszója a legfelsőbb szinten, amiben a basszusnak is rendkívül fontos szerepe van, de csak természetes szinten, mindenféle kiemelést nélkülözve. Ezáltal, főleg a közép- és magastartomány pompás előadása mellett érezhetjük soványnak a mélyhangokat, ami hiányérzetet kelthet egyes hallgatókban, és bizonyos zenei stílusok esetében.
Nos, a Focal Diablo Utopia III Colour Evo a külseje alapján nevezhető egy kicsit csalókának is, hiszen a leírhatatlan szépsége mellett roppant feltűnő, ezért gondolhatnánk azt, hogy arra is termett, hogy a barátainkat elvarázsolja. Képes is rá, de maximum egyet, ugyanis ez a hangfal nem a nagyközönségnek termett, nagyon is a monogám zenei előadás van a fókuszában, kerülve ezzel minden feltűnést, előtérbe emelve viszont a zeneiség belső énjét. Elé kell ülnünk egy hasonló zenei ízléssel megáldott barátunkkal vagy barátnőnkkel, kényelmesen hátradőlni, és meg sem szólalni, ugyanis a Focal Diablo Utopia III Colour Evo elmond helyettünk mindent. De nem minden zenei műfajon.
A basszus nem nagy, de teljesen kontrollált és feszes, hangulatos és őszinte. Minden részletet és hangszert a saját terében hallottunk, tehát a 3D-s hangzás ebben az esetben nem jelentett túldimenzionáltságot. Kristályosan szellős magashangok, sima, valósághű középtartomány és dallamosan feszes basszus, és egyikhez sincs hozzáadva színezés vagy extra díszítés. Ezekből adódóan a Focal Diablo Utopia III Colour Evo rockzenéhez nem feltétlenül a legjobb választás, még a régi Genesis felvételeknél is volt hiányérzetünk, nem beszélve a tempósabb és dúsabb Toto-ról, főleg, amikor koncertet hallgattunk tőlük. Sheryl Crow, George Michael, Mark Knopfler, Szabó Gábor és zenekara, Pat Metheny, Tori Amos és Michel Petrucciani esetében viszont kaptunk valamit, ami megmutatta, mi is ennek a hangfalnak az igazi erénye.
A Focal Diablo Utopia III Colour Evo előadása átlátható, tulajdonképpen átlátszó volt, megannyi részlettel, a természetesség megannyi csodájával. Egyszerűen azt hallottuk, ami a felvételen van, azon belül a zenészek és a hangszerek pontos és arányos elhelyezését, tökéletes arányokat, a kategóriájában is kiemelkedő zeneiséget, hanghűséget. Mindehhez szükségesnek találtuk a gyári állványt, megfelelő elektronikákat, amelyek ebben az esetben a Naim SUPERNAIT 3 és NDX 2 modelljei voltak, és a kábelekről sem szabad megfeledkeznünk, amelyek szintén csak a Diablo képviselte kategóriából kerülhetnek elő. Ezt a hangfalat tehát tisztességesen ki kell szolgálni, ami nem egyszerű feladat. Az egy dolog, hogy az alacsonyabb kategóriájú társakat felejtsük el, de a saját szintjén belül is képes a válogatásra. A Naim társaságában szerencsére jól érezte magát, nem hiába kooperál a Focal évek óta velük, tehát ez az irányvonal jó lehet, de biztosan nem a beugró kategória, pedig a britektől már az sem gyenge.
Amikor adott lesz minden, kaphatunk egy olyan egységes produkciót, ami kizárólag a legfelsőbb kategória ismérve. Benne természetes énekhangot, pontossággal, de megfelelő lecsengéssel, és visszhanggal, ha az rajta van a felvételen. Nincsenek túlzások, esetleg kimértség, csak a tisztaság és természetesség. Ugyanez mondható el a hegedűre is, ahol a Diablo a sebességét is bizonyította, főleg Paganini versenyműveiben. Beleszédültünk, ahogyan kell, de nem esett nehezünkre hosszútávon sem hallgatni, és élvezni az ördög hegedűsének játékát. A berillium azzal tűnik ki a más, ismert és bevált magassugárzók közül, hogy pontosan megtalálta a helyét az előadásban, semmit sem vett el, és semmit se adott hozzá. Van egy bizonyos jellegzetessége, mint eleve a Focal hangfalaknak, de a hangsúly ebben a kategóriában a tökéletesen eltalált arányokon és természetességen van. A ritmusszekció, főleg jazzen, vagy progresszív rockon hihetetlen precízen volt nyomon követhető, zenészek talán még azt is megállapíthatják, hogy milyen jellegű bőrt üt éppen a dobos. A mélytartomány továbbra is kelthet hiányérzetet bennünk, hiszen a Focal ezen a szinten és méretben sutba dobja a dögösséget, valamennyit feláldozva a magas- és középtartomány megőrzése érdekében. Döngetést tehát ne várjunk feltétlenül, de hangulatot, kézzelfogható és elegendő, pontos basszust, zenei lendületet és húzást bátran, hiszen azt egyértelműen megkaptuk.
Ezáltal megfelelő mennyiségű és tartalmú érzelmi adagot is nyújt a Diablo, betartja az egészséges arányokat, tehát soha nem vált csöpögőssé, dússá, minket azonban meg tudott érinteni, főleg hosszútávú zenehallgatásnál. Gyakran azt vettük észre, hogy egyszerűen csak hallgattunk egy albumot, és képes volt arra, hogy megindítson. Nem elsöprő lendületével, hanem a mű összes részletének feltárásával, a kompozíció belsejének kibontásával, a zenészek profizmusának átadásával. A zongora ennél természetesebb talán már nem is lehetett volna, és bár a hangfal feltárta a húrok utolsó rezdülését is, ahogyan megmutatta a zenész lendületét és érzelmi hullámait is, a Diablo mégsem vált érzelgőssé vagy kihegyezetté, egyszerűen természetes, kifinomult és határozott maradt, egyszóval zenélt úgy, ahogyan azt az adott mű megérdemelte.
Sokszor vettük azon észre magunkat, hogy hátradőltünk zenehallgatás közben, próbáltunk belekötni a Focal legnívósabb sorozatának legkisebb hangfalába, és sikerült is volna, ha nem szippant magába valami. A Diablo rendelkezik egyfajta varázslattal, ami nehezen körülírható, hiszen eddigi pályafutásunk alatt még nem sikerült tapasztalnunk. Találkoztunk már hasonlóan definiált hangszerekkel, ilyen szintű érzelmekkel és gyorsasággal is, azonban mindezek megfelelő és hihetetlenül pontos arányával nem. Ez tulajdonképpen a zene olyan szintű definíciója, amit ebben a méretben csak nyújtani lehet, az állványos hangfalak pontosságával, terével, részletességével, és a hangszerek megfelelő nagyságú testével. Mindezek szimbiózisa egy előadás, amit csupa nagybetűvel is írhatnánk, hiszen a Focal Diablo egy valódi zenész, előadóművész és specialista, ami nem nevezhető ezért az árért tökéletesnek, azonban hosszútávú hallgatása, a vele való együttélés során ezen nem gondolkoztunk, hanem egyszerűen elfogadtuk azt.
Amennyiben elkezdünk újra számolni, akkor az eleve adott 7 millió forintot lazán megduplázhatjuk, így kaphatunk egy 15 milliós rendszert, ami nem is elégít ki minden vágyat. Kivéve akkor, ha bevetünk egy mélyládát is, amit viszont ajánlott ugyanebből a kategóriából választanunk, máris átcsúszunk az említett határon. Sokan megkérdezhetik a leírtakat követően, hogy akkor kinek is készült a Focal Diablo Utopia III Colour Evo?
Nos, sokszor hallottuk már azt, hogy aki egyszer hallott Focal hangfalat, az ragaszkodni fog ehhez a hangzáshoz. Mi is hallottunk már az elmúlt évek alatt néhányat a termékeikből, állandó tesztalanyunk az egyik középkategóriás dobozuk, így alátámaszthatjuk ezt az állítást, hiszen vállszélességgel kiállunk a tesztezközünk mellett, amit zenehallgatásra is szoktunk szabadidőnkben használni és ezzel elég sok mindent elmondtunk. A Diablo Utopia III Colour Evo jelenleg a Focal állványos hangfalainak a csúcsát képviseli, és ezt meg is mutatja kivételesen egyedi külseje, megmunkálása és előadása területén is, ami a zene prezentációjának legmagasabb szintjét képviseli a Focal által létrehozott és képviselt filozófiában.
Tényleg csak zárójelben írjuk le, hogy néhány ismerősünknek küldtünk fotókat a hangfalról, amelyek szimpla mobillal készültek, tehát nem volt bennük semmi művészi, semmi műtermi, és egyöntetű véleményük volt így hallatlanban is, hogy igen, elfogadják, hogy ez ennyibe kerül, és ez még húsz év múlva is ilyen pazarul fog mutatni a nappaliban. És ezek az emberek még élőben nem is látták, ami egyszerűen igényli, hogy végigsimítsuk a kezünkkel, ahányszor csak elmegyünk mellette.
Összefoglalás, végszó
A Focal Diablo Utopia III Colour Evo egy állványos high end hangfal minden porcikájában, egy igazi művész. Olyan egyéni formát alkottak meg bő 10 éve, aminek leírása nehezünkre esne, de az biztos, hogy a zenei reprodukció legmagasabb szintjének érdekében jött létre, amit sikerült egyesíteni a szépséggel, főleg a legújabb színvariánsokkal és megmunkálással. A berillium a magassugárzás egyik csúcsa, a középtartományra a Focal mindig is odafigyelt, ahogyan arra is, hogy ezeket a basszus ne csábítsa el a mélység irányába. Ebből adódóan ez a hangfal csak akkor titulálható allroundernek, ha mélynyomóval egészítjük ki, megfelelő társakat találunk hozzá, és a gyári állványát sem hagyjuk az üzletben. Az utóbbiak birtokában, mélynyomó nélkül kapunk egy olyan végtelenül természetes, tiszta, arányos és szép, sokszor akár érzelmi metódust is kiváltó hangfalat, ami kizárólag ennek a kategóriának lehet a védjegye, és ilyen egyéni módon, sorozatgyártásban a Focal mérnökein kívül másnak még nem sikerült megalkotniuk, legalábbis a mi tapasztalataink szerint. Nagyon nehéz kiszolgálni tehát a Focal Diablo Utopia III Colour Evo hangfalat, viszont, ha ez sikerül, akkor könnyen az örök rabjává válhatunk, az árát pedig másodlagosnak tekintjük majd.
