Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Focal Aria K2 936 álló hangfal teszt
2021. március 24., szerda, 23:50
Focal audio hifi hangfal hifi hangfal Focal hangfal Focal Aria hangfal teszt Focal teszt Focal hangfal teszt hifi hangfal teszt Focal Aria hangfal Focal Aria hangfal teszt
Az Aria a Focal jelenlegi legsikeresebb hangsugárzó szériája, a franciák úgy döntöttek, hogy a második legnagyobb modellből kiadnak egy még magasabb minőséget képviselő limitált változatot - lássuk hogyan sikerült! Bemutatkozik a Focal Aria K2 936!
Elsőre talán nem is hinnénk, de a Focal Aria széria már 7 éve van a porondon. A franciák az Aria-nál kezdték először használni azt a különlegesen egyedi Flax (lenrost) membránt/fáziskúpot, amelyet 2017-ben aztán a Kanta sorozathoz is megtartottak. Van azonban a 40 éves múltra visszatekintő gyártó történetében egy másik, nagyon jellegzetes színű és kialakítású membrán megoldás is. Az átdolgozott, limitált, háromutas Aria K2 936-ben a sárga-fekete színű, Aramid rost anyagból készült szendvics szerkezetű K2 Power nevű, fáziskúpos megoldás pedig ennek állít emléket.
A K2 első reinkarnációját a Spectral 40 limitált modellben 2020-ban már szemügyre vehettük, most pedig - a Focal szerint dinamikus és erőteljes, de egyúttal tiszta és precíz, színezetlen hangkaraktere, alacsony tömege, csillapítása és merevsége miatt - az Aria 936 megújított modelljéhez is ezen technológia mellett voksoltak. Az eredeti ötletet ugyanakkor több ponton továbbfejlesztették: a K2 fáziskúpja és membránja a K2 Power Car Audio sorozat szimbóluma volt, illetve a JM Lab Vega és Antea hifi hangsugárzókban találkozhattunk vele először 1986-ban, de akkor még polikevlárból készült. A Poly-K esetében két réteg Aramid rostot használtak és közéjük egy egészen apró, golyószerű struktúra került, a fejlesztőknek akkoriban ezzel sikerült javítani a tömeg, a merevség és a csillapítási tulajdonságok közötti egyensúlyt. 2016-ban megújították ezt a textilszerű Aramid rost szendvics szerkezetet, de megőrizte egyedi megjelenését, és a merevség, az alacsony tömeg, illetve a csillapítási képesség kombinációjából sem engedtek a mérnökök. A fejlesztések persze nem álltak meg és evolúciójának legújabb állomásán a szendvics szerkezet már úgy épül fel, hogy egy nagyon vékony habréteg került az Aramid rostok és az üvegszál réteg közé, amivel a Focal szándéka természetesen nem más volt, mint a lehető legmagasabb szinten megvalósított és stílusfüggetlen zenereprodukció.
Külső
Az egyedi megjelenésű hangszórókészleten túl a külsőségek terén a K2-re nézve a hagyományos Aria 936 köszön vissza: az üveg fedőlap, az előlapi és lefelé sugárzó basszreflex portok, a kiváló minőségű, szimpla kábelezést lehetővé tevő csatlakozók mind ismerősek, de a színt és az oldal panelek fényezést már a csúcs Utopia III Evo sorozatból kölcsönözték a K2-nek. A prémium Ash Gray (hamuszürke) szín semleges, elegáns, de más szín sajnos nem választható, be kell érnünk ezzel az eggyel.
Az alumínium ötvözet padlólemez és az abba illeszkedő tüskék kivitele is az Aria szériában megszokott, nem meglepően azzal azonos. Stabil alapot biztosít, a pontos szintezés pedig gyerekjáték vele. A rögzítéshez a hagyományoknak megfelelően mellékeltek egy imbuszkulcsot, a finombeállításhoz pedig egy műanyag torx pillangó csavart. Az összeszerelés nem tart tovább 15-20 percnél és közben nem kell emlegetni a fejlesztők felmenőit, hacsak nem "áldás szálljon rájuk" felütéssel. Szerencsére a mágnesesen illeszthető előlap is változatlan.
Kialakítás, hangszórókészlet
Háromutas konstrukcióról lévén szó, lássuk a felépítést és a hangszórókészletet! Az ultra merev, nem párhuzamos oldalfalú MDF konstrukció alacsony vibrációt, és kiemelkedően semleges megszólalást ígér, a poron (nyílt cellájú, poliuretán mikrocellás hab) felfüggesztésű 25 mm-es alumínium/magnézium TNF magassugárzó pedig selymes magashangokat, egészen 28 kHz-ig. A magassugárzó a Focal exkluzív, inverz dóm technológiáját kapta meg, az optimális energia átadás és a limitált irányítottság érdekében. A dóm alumínium/magnézium ötvözete kiváló merevséget és csillapítást garantál, az új poron felfüggesztés pedig a mechanikai tulajdonságok terén kínál kiváló méretstabilitást, miközben gyakorlatilag nem érzékeny az öregedésre. Ennek eredménye a linearitás, a torzítás csökkenése, ezáltal pedig a Focal szerint selymesebb, precízebb, harmóniákban gazdagabb hangzás érhető el. A magassugárzót körbevevő, uretánból készült hangelem a diffrakció csökkentésével tovább segíti a horizontális irányítottságot és a még jobb térleképezést.
A szimpla K2 középsugárzót - amely 165 mm átmérőjű, dinamikusabb és elődjéhez képest még precízebb - három darab nagy terhelhetőségű 165 mm-es K2 mélyhangszóró egészíti ki, az alacsony frekvencia pont 32 Hz (-6 dB). A gyártó szerint a PowerFlow multi-port basszreflex rendszer ütősebb basszust eredményez, mivel a hagyományos technológiához képest a kiáramló levegő sebességét mintegy a felére csökkentették, nincs dinamika kompresszió, a padló felé sugárzó harmadik nyílásnak köszönhetően pedig az átvitel mélyebbre megy. A keresztváltási frekvencián nem változtattak, 260 és 3100 Hz-re illesztették. Az Aria K2 936 névleges impedanciája 8 Ohm, de minimum impedanciája ennél jóval alacsonyabb: mindössze 2,8 Ohm, mindehhez 92 dB-es érzékenység társul. Az árkategória eleve kizárja a belépő kategóriás/kisteljesítményű erősítőket, de senkit ne tévesszen meg a magas érzékenység. Ez a könnyen hajthatónak tűnő hangsugárzó szívesen veszi a 4 Ohmra stabilan dolgozni képes végfokokat, és a megfelelő teljesítmény tartalékot is. 115 centiméteres magassága és 29 kilogrammos tömege tekintélyt parancsolóvá teszi a hangsugárzót.
Bejáratás
A gyártó külön felhívja a figyelmet a bejáratásra – íme, egy újabb ok, hogy az annak fontosságát (sőt esetenként magát a létezését is) vitatók még egyszer átgondolják a dolgot. Nemcsak a hangváltó alkatrészei és a belső kábelezés, illetve nyilvánvaló mechanikai szempontok miatt van erre szükség, hanem azért is, mert a hangsugárzónak akklimatizálódnia kell a felhasználási hely hőmérsékletéhez és páratartalmához is. Két gyakran figyelmen kívül hagyott jellemző ez, melyek messze fontosabbak annál, mint elsőre hinnénk. A bejáródási idő nagyban függ ezektől a paraméterektől és pár órás zenehallgatást feltételezve akár pár hetet is igénybe vehet. Ennek meggyorsítására a gyártó egy legalább 20 órás üzemet ajánl, majd amikor a hangfal karaktere már stabilizálódott és nem változik tovább, tudható, hogy a folyamat véget ért. A Focal berillium magassugárzóinak a tapasztalatok szerint akár 400 órára is szükségük lehet ehhez, itt az alumínium/magnézium esetében valamivel rövidebb idő is elégséges.
Nemcsak a gyártói ajánlást követve, hanem személyes tapasztalataink miatt is, de megadtuk a módját a bejáratásnak: a kritikus tesztelés megkezdése előtt nemhogy 20 órás, hanem mintegy 300 órás folyamatos üzemnek vetettük alá a hangsugárzót az AudioMe Consult meghallgató helyiségében, ahol éjjel-nappal folyamatosan működött. Az első 24 órában alacsony-közepes, majd ezt követően már egyre magasabb, végül igen magas hangerőn, a második héten időnként pár órára 85-90 dB hangnyomást produkálva. Nem nehéz belátni, hogy 1-2 nap alatt egyszerűen képtelenség lenne az optimális állapot elérése, véleményünket azonban egy a legjobb tudásunk szerint teljesen bejáratott pár által mutatott hangzásra alapozzuk. A kábelezés már a teszt előtt be lett járatva, így az első időszakban hallott változások kifejezetten az Aria hangjának beérését mutatták.
Tesztkörnyezet
A tesztelés során Naim NDX 2 streamer és Naim SUPERNAIT 3 integrált sztereó erősítő volt segítségünkre, a tápellátást egy AudioQuest Niagara 5000 tápszűrő és Tornado HC tápkábel biztosította, melybe mindkét készülék Blizzard tápkábellel csatlakozott, a hangfalat pedig Robin Hood ZERO kábellel kötöttük be. A két Naim komponenst a gyári SNAIC DIN összekötőkábellel és AudioQuest Water RCA-val is meghallgattuk, végül a tesztelés az utóbbival zajlott. Lassan, de biztosan megdőlni látszik az a mítosz, hogy a Naim készülékek kizárólag a gyári tápkábeleikkel a fali konnektorba kötve és csak a gyári DIN összekötővel szólnak jól, más kábelek, különösen pedig egy tápszűrő csak rontana rajtuk. Mindezt másképpen hallottuk. Az AudioQuest kínálatában már jó ideje megtalálhatóak a Naim DIN-DIN, DIN/RCA kábelek is, van tehát választási lehetőség, de itt egy több évtizedes mítosz leomlásáról van szó. A Niagara 5000-be kötve például a rendszer egy kategóriával magasabb nívóra került, amelyet a tartozék tápkábelek fali konnektorba kötésével egyszerűen meg sem lehetett közelíteni. Tettünk egyébként egy próbát a Niagara 3000-rel is, mivel az árkategória alapján az lehetett volna az arany középút, de bármennyire korrekt volt vele a hang, a Niagara 5000-rel egyszerűen annyival többet adott vissza a Naim/Aria szett a zenéből, hogy végül aztán a teljes meghallgatás során az maradt a rendszerben. Hangsúlyozzuk, hogy itt nem egy komponens szólt, hanem egy rendszer, amely az adott összeállítást tekintve szerintünk így került teljes szinergiába.
Meghallgatás
A bejáratott Focal Aria K2 936-t a Naim NDX 2/SUPERNAIT 3 társaságában hallgatva - nem meglepően - minden a helyén volt: a Naim elektronikákra általánosságban jellemző ritmika, ritmustartás és időzítési képesség remek összhangot képezett a hangsugárzóval. Bőséges, de nem túlzó a basszus, nyugodt a középtartomány és természetes a hangkép, amely a teljesen semlegeshez képest valamelyest melegebb tónusú, de soha nem esett át a ló túlsó oldalára, ellenkezőleg: arra sarkallta a hallgatót, hogy merüljön el a zenéiben. Mi is ezt tettük, és ezzel már el is árultuk, hogy jó volt hallgatni az Aria K2-t.
Pat Metheny: From This Place lemezének címadó dalában plasztikus a térábrázolás, a K2 verzió enyhén melegebb karakterű, mint a sima 936, érezhetően teltebb a középtartomány. Látszólag a felbontásból áldoztak fel valamicskét ennek érdekében, de szerencsére volt miből, ezért még így is légies volt a megszólalás. A magashangok egyáltalán nem szúrtak, hanem a gyártó ígéretének megfelelően selymesek voltak, az alaphangzás azonban egy testes, vastag, húsos basszus és minden további hangelem erre a stabil bázisra épült - végeredményben a kapott hang nagyon kellemes, a vokál gyönyörű volt.
Az Artemis: If it’s Magic lemezéről is a címadó dalt hallgattuk meg, itt a tér mélységében is kiemelkedő, az énekes, Cécile McLorin Salvant pozícionálása kivételesen pontos, a zongora és a bőgő nemkülönben, a színpad ugyanakkor nem túl magasan tárult elénk, ami az egész megszólalást inkább hihetővé, mintsem mesterkéltté tette. A sima Aria 936-ra jellemzően a felsőbasszus húsossága megmaradt, de a K2 a hangszereket sokkal természetesebben választotta külön. A hangkép telt volt, nélkülözött minden vékonyságot, a női énekhang levegősen, könnyeden szárnyalt.
Patricia Barber: Smash albumára, azon belül a kritikusok által is igen kedvelt Code Cool-ra nagyon kíváncsiak voltunk. Larry Kohut, John Kregor és Jon Deitmeyer hármasát feltétlenül érdemes megjegyezni, ahol ennek a triónak bármely tagja felbukkan, a siker garantált. A K2 936 itt olyan lábdob/bőgő kombinációval szembesített minket magas hangerőn, hogy leesett az állunk. Ez bizony vízválasztó - sok szempontból. A cintányérok sistergése, lecsengése nagyon élethűre sikeredett, Barber "sz" hangjai nem voltak bántóak, nem sziszegtek túlságosan, csak annyira, amennyire beszédhibája (és a mikrofonozás) azt predesztinálta. A hangerőt folyamatosan növeltük, egyre-egyre magasabbra, végül az elviselhető legmagasabbra, de felkeményedésnek semmi nyoma nem volt, az effektek megfelelően rétegeződtek, nem mosódtak össze. Nyilván komoly szerepe volt ebben a forrásnak és az erősítőnek is, de ez a színvonal jóval tovább mutatott a középkategórián és egy olyan ajtót nyitott meg, ahol nem "hifizgetünk" hanem a hangok ZENÉVÉ állnak össze. A nagybőgő ugyan lehetett volna még precízebb, pontosabban definiált, de a kicsit vaskosabb megszólalás a doboz hangolása miatt minden bizonnyal szándékos és nem zavaró.
Sara K: All Your Love Turned to Passion felvételén az üveghangok éterien csengenek, pengenek, de ekkorra már számítottunk rá, hogy a basszus alap sem vékony, hanem megfelelően telt lesz. Halkan persze mindig minden másképpen szól, de felhangosítva sem esik szét a zene. Ekkor időnként a basszus már-már soknak tűnt, de szerencsére azért minden a határon belül maradt. Az alap hangkép itt is testes, vastag volt, de a megszólalás egyáltalán nem tűnt lassúnak, hanem könnyednek, semmi nehézkesség nem volt jellemző rá.
Richard Bona: Reverence lemezéről az Invocation vokálja, a teremhangok, a lecsengések egyaránt ijesztően valóságosak. A kameruni basszusgitáros/énekest egyes hangsugárzók meglehet, hogy sebészi pontossággal rajzolják ugyan körbe, de az a fajta megjelenítés gyakran sokkal inkább hat művinek, mint természetesnek. Az Aria K2 936 tere ezzel szemben pusztán "csak" magával ragadóan hitelesnek mutatkozott. Az album többi dalán Bona több különböző basszusgitáron - Mike Lull jazz bass, Fender jazz bass, Fodera Richard Bona Imperial 5 húros (igen, az egyik komoly gyártó a nevével fémjelzett modellt is kínál), Zon lightwave fretless, Yamaha TRB5 fretless - játszik és a hangfal mindegyik hangszer karakterét élethűen tolmácsolta. Richard Bona második stúdiólemezének keverésére a felharmonikusokban gazdag, telt hangzás jellemző, a lemezt pedig azért vettük fel a listánkra, mert az Aria eddig megismert karaktere is ehhez hasonló. Meg akartunk győződni róla, hogy a kettő hogyan viszonyul egymáshoz, de nem lett sok, az Aria K2 936 megfelelően közvetített.
A Todd Gustafsen Trio: The Tunnel c. számában a cintányér annyira élethű volt, amennyire csak lehetett, közben a pergődob lélegzetelállítóan valóságos megszólaltatásának köszönhetően az egész zene együtt élt, lélegzett, a zongorahangok közé ékelődve a levegővételek is szépen hallatszottak. Nagyon könnyű ráhangolódni a zenehallgatásra az Aria K2-vel és nehéz abbahagyni.
Eric Clapton: Wonderful Tonight-ját a Live at Staples Center lemezről hallgattuk és azonnal a közönség között éreztük magunkat. A lábdob ott ütött a mellkasunkon, a hangerőt folyamatosan emeltük a koncerthangerő szintig, de aggodalomra nem volt ok: minden hangszer szétvált, eufórikussá kezdett válni a hangulat, a basszusgitár üveghangja nem veszett a háttérbe, az egyszerű, de atomstabil szóló és később a kettőshangok is realisztikusak voltak. A lezárás monumentalitása teljesen átjött, a reggae váltás pedig nemhogy nem keltett elcsépelt hatást, hanem egyenesen magától értetődővé vált. Világklasszis muzsikusok játszanak itt alig pár hangból álló motívumokat, nem a "ki tud több hangot lefogni egy másodperc alatt" verseny zajlik, de az élmény mégis teljes.
Sting: The Last Ship lemezéről a Practical Arrangement és a Shipyard c. számokat hallgattuk meg. Miközben a keserédes lánykérés sorai megelevenedtek, egy hangyányival több volt a basszus, mint amennyit szerettünk volna, de egy nagyobb helyiségben ez már nem jelentene gondot. A Shipyard-ot az élő koncert óta nem tudjuk kihagyni, és ahogy a dal haladt előre a kórus és a közös éneklés felé, a hangulat átragadt ránk is, a vokál lélegzetelállítóan pontos és valósághű volt. Pont az ilyen lemezek szoktak kimaradni a tesztelésekből, mert maga felvétel nem egy audiofil remekmű, de most fantasztikusan szólt, többször is visszaléptünk egy-egy számhoz!
Igazán testhezálló dolognak tartottuk áriákat hallgatni a Focal Aria-n, ezért Handel: Il Trionfo del Tiempo e del Disinganno, HWV 46a - "Un pensiero nemico di pace" áriája következett Cecilia Bartolli előadásában. Az Opera Proibita (a 18. században a Vatikán nem engedélyezte ezeknek a műveknek az előadását, innen a cím) lemezen korunk egyik legismertebb és egyik legjobb mezzo szopránja 18. századi kevésbé ismert oratórium áriákat ad elő és a tőle megszokott világszínvonalat hozza, remek kísérettel. Varázslatos, elbűvölő és inspiráló volt az előadás, a hangindítások precízek, a zenekari kíséret dinamikus, a hangszínpad pedig teljes életnagyságban ott állt előttünk. Az eddigi legnehezebb feladatot nem feladatként, hanem koncertként tálalta az Aria K2 936, az előadás sodró volt és lendületes a dinamika és a ritmika szempontjából egyaránt, Bartolli szopránja szárnyalt.
Hans Zimmer: Live in Prague koncertjét is meghallgattuk, amellyel megfelelő körítésben garantált a libabőr, de ez a lemez egyúttal kivételesen könyörtelen is tud lenni, ha valahol vannak hibák egy láncban, akkor igen hamar leleplezi azokat. Mi ekkorra úgy éreztük, hogy a Focal Aria K2 936 lubickolni fog ebben a szerepben és így is lett. Az Interstellar Medley (az Interstellar filmzenéje) során a tér, a dinamika, a növekvő hangerő mellett is egységes volt a hangzás, a beütések, és a finomabb részletek mind a helyükön voltak, amihez természetesen a társak is rendelkezésre álltak mind az AudioQuest tápellátás és kábelezés, mind a Naim elektronikák személyében. Az előadás lehengerlő volt.
Összegzés
Az előd képességeinek ismeretében nem meglepő az Aria K2 936 kiváló produkciója. Az árkülönbség jelentős, de a kapott hang ezzel arányos, a kivitel pedig példás. Az Utopia szintű festés, az ismerős bőrhatású előlap bevonat és az üveg fedőlap már puszta ránézésre is egy komoly hangsugárzót sejtet, a meghallgatások pedig mindezt vissza is igazolták. Megfelelő komponensekkel és kábelezéssel párosítva nagyvonalú, gyakorlatilag stílusfüggetlen hangdobozt kapunk a pénzünkért, de ne feledjük, a gyári ajánlás szerint minimum 25 négyzetméteres és annál nagyobb helyiségekbe való. Érdemes is ezt megfogadni, különben a balansz elbillen és a hangkép túlságosan basszusgazdaggá válhat, mivel az Aria K2 936 eleve nem vékony hangú. Tehát nem való kis szobákba, de ha megkapja a neki való teret és partnereket, akkor tulajdonosának a bőséges basszus mellett a kiváló felbontású középtartomány, a remek térleképezés és mindenekfelett levegős, transzparens, de precíz hangkép lesz a jutalma. Az élő koncertek atmoszférájának megteremtése kifejezett erőssége és - arra alkalmas elektronikákkal - az ehhez szükséges megfelelően magas hangerőn történő zenehallgatásra is tökéletesen alkalmas, de ha esténként halkabban kell muzsikálnia egy meghittebb illúziót teremtve, akkor is társra lelhetünk benne. A tesztelés minden percét élveztük a Focal Aria K2 936-vel és bizonyosak vagyunk abban, hogy aki mellette teszi le a voksát hasonló élményekkel gazdagodik.
