Focal Aria Evo X N°1 állványos hangfal teszt
2024. október 16., szerda, 23:30
Focal audio hifi hangfal hifi hangfal Focal hangfal Focal Aria hangfal teszt Focal teszt Focal hangfal teszt hifi hangfal teszt Focal Aria hangfal Focal Aria hangfal teszt
A Focal vadonatúj, és a külföldi szaksajtóban már számos díjat bezsebelt Aria Evo X szériájának tagjaihoz tulajdonképpen fordított sorrendben jutottunk, hiszen eddig két álló modellt sikerült bemutatnunk, és panaszra nem volt okunk. Most jöjjön a Focal Aria Evo X N°1 állványos hangfal, ami kisebb alapterületbe viszi el a Focal audiofil hangzását.
A legkisebb és talán legszebb Aria
A Focal az Aria Evo X N°1 állványos hangfalat a sztereó zenehallgatás mellett házimozi láncba is kínálja, hiszen állításuk szerint erős és helytakarékos is egyszerre, valamint kifinomult dizájnnal, és eredeti innovációkkal van felvértezve. Az eredeti Aria 906-hoz képest első nekifutásra itt se láttunk sok változtatást, tehát maradtak az egymással párhuzamos oldallapok, a bőrhatású elő- és hátlap, amihez jöhet a magasfényű fekete, primer dió, vagy fényes mohazöld szín, amiből hozzánk az utóbbi érkezett, és be kell vallanunk, hogy nagyon lenyűgözött.
A Flax hangszórók, pontosabban a mélyközépsugárzó színe egyéni, ami továbbra is a szendvics technológiának köszönhető, aminek az összetevője a két üvegszálból készült lap közé helyezett lenrost réteg. A spéci membrán, a TMD perem technológia, az alumínium kosár és az új mágnes összmunkájának eredménye a jó dinamika, a stabil mélyhangok, a csillapítás pedig semleges és természetes hangzást biztosít színezésmentesen, amihez gazdag középtartomány tartozik.
A Focal másik innovációja a TAM magassugárzó, ami pontos és lágy magastartományt ígér. A Franciaországban gyártott "M" alakú, alumínium és magnézium ötvözetéből készült fordított dóm hibátlan harmonikus egyensúlyt és részletgazdag magashangokat biztosít finomsággal és tisztasággal, amiben nagy segítségére van a vízszintes és ovális hullámterelő is.
A Focal Aria Evo X N°1 kétutas, basszreflex rendszerű hangdoboz, aminek a nyílása továbbra is elől található, a pereme szépen le van kerekítve, belekukkantva pedig láthatjuk a csillapítóanyagot is. Az egész frontoldalt mágnesesen rögzíthető szövet védi. A belső merevítésre, a keresztváltóra majd akkor lesz rálátásunk, ha szétszedjük a dobozt, mert a cég ezen a téren elég szűkszavú, de hátul a szimpla csatlakozók szemmel láthatóan jó minőségűek.
A legkisebb Aria nagyon jól néz ki, mint már említettük, a Focal 15 m2-es szobába ajánlja, a hallgatási távolságot meg 2-3 méterre lövi be. Opcionálisan kapható hozzá az S 900 elnevezésű 603 mm magas állvány, amit kifejezetten ehhez a modellhez terveztek. Alapvetően alumíniumból készültek, lehetőségünk van a kábel átvezetésére, az illesztési felület fekete, szatén fémlemez, míg a talp fekete fényű, edzett üveg. Jól mutat ez is, nem vitás, de természetesen plusz költséggel jár, tehát elsősorban azoknak érdemes elgondolkozni rajta, akik szeretik az egységet, mert tényleg passzol hozzá. Az is biztos, hogy arra helyezve hozható ki tesztalanyunkból a maximum.
Nekünk szerencsére megvannak még a márvány állványaink, és a két álló hangfallal ellentétben az Aria Evo X N°1-et "hazai" környezetben teszteltük, így jött ismét a Parasound erősítő párosunk, és a csöves kimenetű CD-lejátszónk, Naim streamerünk, valamint QED és VIABLUE kábeleink is.
Amikor egyszerűen a helyére kerül minden
Az biztos, hogy a mérnökök elképzelése a tervezéskor az egységes hangkép alkotása volt, amit már az első percekben tapasztaltunk Dire Straits dalokat hallgatva. Szerencsére Knopfler ragaszkodott az analóg rögzítési formához - mondjuk más nem is volt a kezdeti korszakukban - amihez nagyon jól idomult az Aria Evo X N°1, hiszen megfogottan, és természetesen váltak le róla a hangjegyek. A tér sem lehetett vita tárgya, eleve egy Focal alkotásról van szó, ráadásul már szobahangerőn képes volt azt nagyon magabiztosan betölteni. 15 m2 tényleg nem jelentett neki kihívást, a gitárok nagyon pontosan, de soha nem kimérten szólaltak meg, amihez stabil kíséretet nyújtott a basszusgitár és a dob. Egészséges, ugyanakkor kellő adrenalinnal teli előadást nyújtott itt, a lendület bőven elegendő volt, tulajdonképpen helyén kezelte a dolgokat a hangfal, mert nem volt képes túlzásba esni. A klasszikus Focal hangzást kaptuk modern köntösben, tehát a pontosság már fel volt vértezve gördülékenységgel és megfelelő andalító jelleggel.
Chopint hallgatva ismét csak az jutott az eszünkbe először, hogy milyen határozott, arányos prezentációra is képes az Aria Evo X N°1. Lényegében egységben volt a külsejével, ami alatt a fizikumát és a megjelenését is értjük. Méretéből adódóan pontosan helyezte el a hangjegyeket, adottságait meghazudtoló színpadot rajzolt, aminek közepén a kellemes, enyhén meleg tónusú hangjegyeké volt a főszerep, továbbá az egységé, meg a szépségé. A spéci membrános mélyközép hangszóró valóban túlszárnyalta a dimenzióit, ám mesterkéltségnek nyoma sem volt, hiszen végig odafigyelt arra, hogy stabil előadást nyújtson. Ebben nagy szerepe volt az elegendő mélytartománynak is, ami a frontoldali reflexnyílásnak is köszönhetően nem vállalta túl magát, nem nyomta meg a basszust jobban a kelleténél, ám nem csupán éreztette magát, hanem végig jelen volt. Nagyon kellemesen, egészségesen, sokáig hallgathatóan szerepelt a hangdoboz ezen a muzsikán is, olyan hibát vagy hiányosságot, ami szót érdemelne, nem találtunk.
Jan Garbareknél képes volt szárnyalni, és a régebbi Focal dobozokkal ellentétben, ahogy a többi Aria esetében is a melegség töltött el minket, nem pedig a kimértség. Továbbra is megnyugtatjuk a márka rajongóit, hogy megkapják majd azt, amiért szeretik a francia cég termékeit, viszont annál jóval többet, így az eddig idegenkedők is kedvüket lelhetik majd benne. Ez elsősorban a magashangok finomításának köszönhető, valamint a megfogott basszusnak a rendkívül tiszta középtartomány mellett. Nem olyan karakteres a basszusa, mint a hasonló méretű Theva modellnek, viszont sokkal pontosabb a legújabb Vestia-nál, bár felesleges is lenne összehasonlítani, hiszen az egyértelműen alacsonyabb kategória. Ez egy Aria, ami megőrizte alapvető és bevált jellegzetességeit, azonban azokat sikerült némiképpen újraformálva még univerzálisabbá és minőségibbé tenni.
Jazzrock következett ezután, ahol a finomság más rétegeit ismerhettük meg, valamint azt, hogy a TAM magassugárzó milyen sokszínű és árnyalt is tud lenni. Lehetett hallani a seprű mozdulatait, ahogyan finoman ért a bőrökhöz, és azt is, amikor odacsaptak vele. A basszusgitár szépen kísérte az előadást, a ritmusgitár finoman zengett picit hátrébb, a szólóhangszer meg arányosan emelkedett ki közülük. A legfontosabb talán mégis az volt, hogy az Aria Evo X N°1 képes volt követni a dinamikai váltásokat, egyértelműen megemelte az adrenalint, majd szépen megint visszavett abból. Hozta a műfaj sodrását, izgalmát, lendületét, és a tisztaság mellett a feelingre is odafigyelt, ami fontos kritériuma ennek a műfajnak.
A játékosság is fontos és korántsem elhanyagolható jelzője ennek a hangdoboznak, ami elsősorban jazzen mutatkozott meg, ahol a zongora karakteresen, de gördülékenyen és lazán jelent meg, de a legtöbb figyelmet itt is a ritmusszekció váltotta ki belőlünk. Ehhez persze kell egy nagyon profi dobos, aki képes betartani az arányokat, és nem produkálja túl magát, nem akarta lejátszani a színpadról a többieket. A hangfal képes volt minden árnyalatot megjeleníteni, a lábdob nem vágott gyomron, de ütött, a cinek finoman csengtek le, és ahogyan a zenész, az Aria Evo X N°1 sem jött zavarba. A műfajhoz méltón mutatta meg azt, hogy milyen, amikor a virtuozitás arányosan keveredik, majd egyesül a zeneiséggel, a befogadhatósággal. Francia hangdoboz révén kellően laza és pontos volt, megmutatta a zene összes szegmensét, tehát részlet nem maradt feltáratlanul, azonban a Focal új filozófiájának köszönhetően több szerep jutott a természetességnek, a finomságnak, és a megfogottabb arányoknak.
A Flax mélyközép hangszórót ismét ki kell emelnünk, hiszen a remek tér mellett tiszta, pontos, határozott, nem tolakodó basszust produkált. Így az énekhang természetes maradt, megfelelő érzelmekkel átitatva jutott el a hallójáratunkba, ami George Michael vagy Shirley Bassey során nem egy elhanyagolható szempont. A Kissing a Foolnál megvoltak a visszhangok, de arányosan, a női énekhangnál meg a kendőzetlen tisztaságé és érzelmeké volt a főszerep. A lényeg pedig, hogy mindkettőnél megkaptuk a tapintatot, az erőt, a profizmust, az előadók diadalmenetét. Rengeteget tettek le az asztalra, ahogyan az Aria is, tehát a szimbiózis könnyen létrejött így a mester és a karmester között.
Természetesen megnéztük azt is, hogy az Aria Evo X N°1 mit kezd magával akkor, amikor magasabb kivezérlési szinten, és húzósabb zenéken használjuk, így került terítékre az új Judas Priest album, aminek a telt, fiatalos keverése nagyon jól feküdt a hangfalnak. Dinamikából igen jelesre vizsgázott, a dögösséget párosította a tisztasággal, és bár a dupla lábdob nem taglózott le, mégis bátran adta az alapot a zenének. Fizikumából és karakteréből adódóan a banda himnikusságát mutatta inkább meg, de azért az izmosabb részeknél sem kellett féltenünk. Giorgio Moroder régi albumát használtuk ezúttal az elektronikus-szintetikus dalok feltárására, és nem lepődtünk meg azon, hogy a hangfal bátran kiállt az igazáért. Hozta a plasztikus, természetes stílusát, a magashangok szinte sziporkáztak, de nem bántották a fülünket. A szerzőnél is fontos szerepe van a melódiának, így ebből az irányból közelítette meg a kis Aria a prezentációt, de a basszuspártiakat sem igazán érhette csalódás, maximum akkor, ha a túltoltságot és zömökebb előadást szeretik.
Összegzés, végszó
A Focal ezúttal is Focal maradt, ahogyan az Aria is Aria, viszont a kor igényeinek megfelelve, és egyértelműen hallható, hogy a mérnökök az alapkaraktert megtartva próbálták univerzálisabbá tenni a 906 utódjának tekintendő Evo X N°1 állványos hangfalat. Remek kivitelezést, arányos formát és igényes összetevőket kaptunk így, a nálunk vendégeskedő magasfényű mohazöld oldallapok pedig még egy szintet emeltek ezen. A magassugárzót most is csak méltatni tudjuk, a Flax hangszóró meg bebizonyította azt, hogy külön mélysugárzó nélkül is boldogul kisebb vagy átlagos alapterületű szobában. Kategóriájának így lett az egyik biztos befutója a Focal Aria Evo X N°1, ami pontos, levegős, a basszus terén is kitesz magáért, ám nem vállalja túl magát, viszont a harmóniákra és a hangulatkeltésre is nagyon odafigyel. Remek hangdoboz, remek kinézettel, ami az elődjéhez hasonlóan, hosszú évekre lett készítve.