ELAC FS 78 házimozi hangfalszett teszt
2015. május 22., péntek, 20:30
ELAC audio hifi hangfal hangfalszett házimozi ELAC hangfal akciós hangfal házimozi hangfalszett ELAC házimozi hangfal teszt hangfalszett teszt házimozi hangfalszett teszt ELAC hangfal teszt
Az ELAC 70-es sorozata az észak-németországi gyártó legkisebb hagyományos hangfal családja. A márkára jellemző, egyszerű formavilágot követő hangdobozok azonban a megszokottnál egyszerűbb technikát rejtenek.
Miben más a 70-es család?
Ahogyan az a fotókon is látszik, a hangszórók egyszerűbbek. Nagy, fekete papír membránok és selyem dóm magassugárzó mosolyog ránk a képekről. Az ELAC-ra jellemző, JET magassugárzót és alumínium szendvics szerkezetű mély- és középsugárzó membránokat ezúttal nem kapjuk meg, de ez ne vezessen félre senkit! Az elérhető árú hangfalakon kívül ott találjuk papír mély- és középsugárzó membránokat, illetve a selyem dóm magassugárzókat a high end világ ezernyi termékében is. Vagyis ennyire felszínes módon vizsgálva az alkatrészeket, lényegében semmi hasznosat nem tudtunk meg a hangfalakról. Az is fontos, hogy az ELAC sajátos személetét eddig a gyártó összes termékén megfigyelhettük, kivétel nélkül. Vagyis az ELAC által ígért minőség egyik alappillére a nagy terhelhetőség és az ezzel járó, strapabírás és dinamikus hangzás. Ehhez még hozzá jön az észak-németországi üzemből kikerülő hangfalak, igényes összeszerelése. Ottjártunkkor láttuk, hogy a gyár alsó szintje teli van minőség-ellenőrzéshez használt gépekkel, és a tesztek egy jelentős része, napi 24 órában zajlik, még vasárnap is, no és ott vannak a szakemberek, akik napi 8 órában keresik, akad-e bármi is, ami a minőség és megbízhatóság útjába állhat.
Térjünk a lényegre!
Az igazán fontos kérdés, nem az, hogy mit nem kapunk vagy, hogy milyen reményeink vannak! Inkább az érdekes, hogy mi is van a 70-es sorozatú hangfalakba zárva.
A dobozok a szokásos, masszív darabok, belső merevítéssel és korrekt lakkozással. A magassugárzó selyem dóm, az FS 78 középsugárzója kúpos porsapkával szerelt, felületkezelt, papír membránt kapott. Az FS 78 mélysugárzói és a család többi tagjának mély/közép hangszórói homorú porsapkás papír membránt használnak. Nagyjából ennyit tudunk. Az egyes modellek műszaki alap paraméterein kívül, ezeknek a hangfalaknak a technológiájáról nem sokat árul el a gyártó. Igen, az az ELAC, amely amúgy évek óta félbevágott hangfalakkal szórakoztatja az érdeklődőket, ezúttal a több oldalas technológiai leírás helyett annyit ír, hallgassuk meg a hangfalait és elvezzük a zenét. Még egy pár soros marketing süketelést sem kapunk! Mi mást is tehetünk ilyenkor? Meghallgatjuk!
Hogyan szól az ELAC?
A tesztre kapott hangfalszett bejáratva érkezett hozzánk, ennek ellenére, az igazi tesztet csak a rendszer több napos működtetése után kezdtük meg.
Kevés hangfal mutatkozik be ennyire látványosan. Az FS 78 az első pillanattól lehengerlően magabiztos, dinamikus volt. A mélyek egyszerűen kolosszálisak, amihez persze nélkülözhetetlen a jó erősítő is. Az ELAC-ra jellemző erő és magabiztosság kétségtelenül érezhető a 70-es családon!
A sztereó tesztek első körében Marvin Gaye muzsikájával a hangzás könnyű volt, de nem kapott szárnyra igazán. Majd jöttek az ismerős felvételek, amiket külön-külön nem is sorolunk, mert hol a beteljesült, hol a hajszolt zenei élmények űztek minket sorban, egymás után. A rendszer elképesztően energikus, a mélyek feszültséggel teltek, és hang gyakran tűnik közvetlennek, nyitottnak. A térérzet jó, a színpad tágas, de az egyes hangszerek helye nem egyértelmű. Ez az, amiben a gyártó magasabb kategóriás hangfalai egyértelműen jobbak! A hagyományos tesztfelvételek (klasszikus, jazz és hasonlók) többségével, élményeink többsége ugyanazt tükrözi. Némely hangszer közvetlenségéből hiányzik egy csipetnyi.
Modernebb stílusokkal, mint Lykke Li dalai, az élmény megborzongat. A hangfal kétségtelenül remekel, miközben most első alkalommal úgy érezzük, nem kezeli olyan hatékonyan a nagy erejű basszusokat, mint a nagyobb testvérei. A magasak sem olyan részletezőek, mint egy JET magassugárzós típusnál, de ez tulajdonképpen érthető is. Tovább pörgetve az ismerős dalokat, koptatva az unalomig hallgatott lemezeket, ismét a mélyekre terelődik a figyelmünk. Ez energikus és tetszetős jellege ellenére, a hangok megformálásában elmarad a szendvics membrános modellektől. Vagyis, ha előítéleteinket szeretnénk igazolni, arra itt az alkalom.
Zenével az ELAC vegyesen teljesített. Klasszikus, jazz és bármely olyan zenére, amely a finoman cizellált részletei miatt is érdekes számunkra, az FS 78 határozottan szerényebb a drágább modelleknél. Saját árkategóriájában főleg a határozott, agilis természetével szerezhet rajongókat magának. Modern, elektronikus felvételekkel elemében van és nem egyszer hátborzongató. Nehéz a társaságában nyugton maradni, mert a zene magával ragadó.
Házimoziban
Az már a rendes, teszt előtti használatban is megmutatkozott, hogy az ELAC 70-es család 5.1-ben és 5.0-ban is elemében van! Nem csak a szokásos, akciódús filmekkel brillírozott, de az olyan, már klasszikus vígjátékokkal is, mint Ferris Bueller's Day Off, ami magyarul a Meglógtam a Ferrarival címen jelent meg, majdnem három évtizeddel ezelőtt. A szinkron is nagyon szórakoztató volt, de az eredeti, angol hang egyszerűen letaglózott. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy harminc éve is tudtak remek hangot keverni, akár egy szimpla kis vígjáték alá is!
A teszt alatt sorra vettük a szokásos filmrészleteket. Az első a Drive néhány jelenete volt, ami megfelelt, de a film sajátos atmoszférájából viszonylag sokat veszítettünk. A húsos hang miatt egy kicsit a szokványos akciófilmek felé sodródott a film. A TRON: Legacy, a Fountain és az Iron Man 1-2 teljesen elemében volt. A Serenity a megszokottnál is élvezetesebb volt, ami a jó centernek is elismerése. Ez a film ugyanis a szokásos sci-fi/akció csinn-bumm mellett, Joss Whedon jellegzetes humorára, a párbeszédek megállíthatatlan harcára is épít. Mi pedig minden szót és apró intonációt kiélvezhettünk, amiért dicséret jár az ELAC-nak. A The Forgotten (Felejtés) és a Prometheus is jól szóltak, de ezekből valami hiányzott. Ismét eszünkbe jutottak a nagyobb ELAC modellekkel szerzett tapasztalataink és éreztük, hogy oka van az árkülönbségnek.
Érdekes módon, minden vagánysága ellenére, a készlet nem hanyagolja a magashangokat, inkább valami furcsa egyensúlyvesztés ingatja meg időről időre. Hol az effektek, hol egy férfihang veszít a karakteréből. Az erő és határozottság nem mindig képes feledtetni, hogy ez a modell nem annyira kidolgozott, mint a többi. Mindezek ellenére, a 70-es család előtt kalapot emelünk, mert remekül szórakoztat.
Bűnös gondolatok:
A házimozi elválaszthatatlan része az aktív mélyláda, de ezen sokan szeretnének spórolni. Tudjuk, hogy egyesek csak pár hét 5.0 használat után ébrednek rá, hogy mennyire fontos a kiegészítő .1 csatorna. Az ELAC FS 78 használatával, ez az idő könnyen kitolódhat, mert ezeknek az álló hangdobozoknak fantasztikus mélyei vannak! Persze ettől még feltétlenül kell a szubláda, csak éppen nem vesszük észre olyan hamar.
Ítélkezzünk felette!
A sztereó teszt eredménye alapján ezt a szériát elsősorban a könnyűzenének beskatulyázott felvételekhez ajánljuk. Azokhoz viszont nagyon, mert egy jó erősítővel hatalmas, önfeledt szórakozás vár ránk! A jazz és klasszikus, avagy a finomabb muzsikák apróságait figyelemmel élvező hallgatásra azonban a gyártó drágább modelljei közül érdemes választani!
A házimozi teszt eredménye is pozitív volt, kisebb, még elfogadható hibák mellett. A húsos, vagány hang remekül szórakoztat, miközben a centersugárzó is becsülettel helytáll. Az összhatásra a már korábban is említett vagány karakter jó hatással van. Mégis, néha fel-feltűnik, hogy ez az ELAC más? Mondjuk ki! A 70-es család kevesebb, mint a többi. Persze mi mást is vártunk?
Végül, ez is egy ELAC. A márkára jellemző, energikus hangzást hatalmas adagokban kapjuk. Nem egy finom műszer, de határozottsággal kárpótol. Sokan imádni fogják és lesznek irigyei is.