ELAC Debut házimozi hangfalszett teszt
Német technika, Amerikára hangolva
2016. február 19., péntek, 18:50
ELAC audio hifi házimozi hangfal hangszóró hangfalszett ELAC hangfal ELAC hangfalszett házimozi hangfalszett hangfal teszt hangfalszett teszt ELAC hangfal teszt házimozi hangfalszett teszt
Az ELAC 2015-ben bocsájtotta útjára Debut sorozatát, mellyel elsősorban az amerikai piacot célozta meg. Előzetesen már sok jót olvastunk róluk, és mivel a minőségi hangzásnak földrész függetlennek kell lennie, kíváncsian vágtunk bele a tesztelésbe, hogy vajon milyen tapasztalatokat fogunk szerezni a meghallgatás során.
Kitűnni a tömegből
Tavaly év végi cikkünkben már behatóan ismertettük a német ELAC cég új, amerikai tervezésű, kínai összeszerelésű Debut sorozatát, így a teljesebb kép kialakítása érdekében feltétlenül érdemes "előtanulmányként" átolvasni az ott leírtakat. Az új termékcsaládot ismertető publikációk mindegyike kivétel nélkül kihangsúlyozza a vezető tervező, Andrew Jones nevét. Ritkán fordul elő, hogy egy tervező, vagy dizájner személye ennyire erőteljesen jelenjen meg, mindenesetre ezzel a fogással az ELAC ügyesen hozza "emberközelbe" a Debut szériát, és emeli ki a konkurens gyártmányok személytelen tömegéből. Ez elég hatásos marketing eszköz a cégek kezében, hogy speciális körítést adnak egy termékükhöz, így az jobban felhívja magára a potenciális vásárlók figyelmét. Jó példa erre az általunk is rendszeresen tesztelt SIM2 projektorok dizájnere, Giorgio Revoldini, vagy a Marantz Pearl sorozata, és a fejlesztésében közreműködő Ken Ishiwata kapcsolata.
A család tagjai
Visszatérve Andrew Jones édes gyermekeihez, a Debut család hét hangdobozt és három mélyládát tartalmaz. A meghallgatásra kapott 5.1 szett az F5 (front), C5 (center) és B5 (bookshelf - becsületes magyar nevén: állványos) típusokból állt. Ez egészült ki a sorozat középső teljesítményű szubládájával, az S10EQ-val. Ennek különleges tulajdonsága, hogy Android és iOS operációs rendszerű mobil eszközökre letölthető ELAC Sub Control alkalmazás segítéségével optimalizálni lehet a szoba akusztikai tulajdonságaihoz, a hangzási paraméterek széleskörű beállításával. Itt sajnos megint szembesültünk azzal a jelenséggel, hogy a jóval kisebb piaci részesedést elérő Windows Phone felhasználókra nem gondoltak, nem áll rendelkezésükre ez a lehetőség.
A teljes sorozat az említetteken kívül tartalmaz még egy valamivel termetesebb álló és állványos hangfalat (F6 és B6), továbbá egy kisebb (S10) és egy nagyobb (S12EQ) teljesítményű mélyládát. A Dolby Atmos hangrendszer felé kacsingatók számára az A4 típusjelzésű Atmos-képes (a front és/vagy a hátsó hangfalak tetejére helyezhető) hangdoboz áll a rendelkezésükre. Az elemek kombinációiból már rugalmasan kiépíthető egy belépő/alsó-középkategóriás rendszer, bár eddigi tapasztalataink alapján, Atmos esetén a precízebb térleképzés érdekében mindenképpen érdemes plafonra szerelhető hangsugárzókat alkalmazni.
Az F5 állódobozok két és félutas konstrukciók, a három egyforma, 130 mm-es hangszóró közül a legmagasabb pozícióban található, mint mélyközép, az alatta levők pedig mint mélysugárzók üzemelnek. A membránjuk aramid-szállal erősített, ez a megoldás egy rendkívül könnyű és merev anyagot eredményez, amely jobb paraméterekkel rendelkezik az általánosan alkalmazott papírnál vagy műanyagnál. A magassugárzó egy 25 mm-es (1 colos) selyem dóm, amely hullámvezető tölcsér mélyén helyezkedik el. A rendkívül masszív, MDF-ből készült hangdoboz belül két elkülönített kamrára van osztva. A felső a magas- és a mélyközép sugárzó számára lett kialakítva, míg az alsó a két mélysugárzónak ad helyet. Ez az elrendezés magyarázza az első pillanatra szokatlanul soknak tűnő, három darab hátoldali reflexnyílást: egy nyílik a mélyközép hangszóró kamrájából, kettő pedig a mélysugárzókéból.
A centersugárzó és az állványos hangfalak ugyanebből a hangszórókészletből épülnek fel, szintén basszreflex kivitelűek. A különbség csupán annyi, hogy nem két és fél, hanem kétutas kivitelűek. Az alsó határfrekvenciája mind a három típusnak elég tisztességes mélységben van, felfelé viszont egyik sem megy extrém magasságba (a selyem dóm alkalmazásából adódóan). Hogy ez mennyire lesz észlelhető, az a meghallgatáson fog kiderülni.
Megjelenésüket tekintve a hangfalak nem nyűgöznek le minket formai játékossággal, sík oldallapokkal határolt, szigorú vonalvezetésűek, de kivitelezésükön látszódik - az adott árkategórián belüli - igényességre való törekvés. A hangszórókat körülvevő fémhatású gyűrű eltakarja a kosarakat rögzítő csavarokat, a magassugárzót védő sűrű szövésű fémrács színe és mintázata nagyon jól harmonizál az aramid-szálas membránok textúrájával.
A kabinet felületét borító fekete fólia pedig nem a már unalomig ismert famintázatú, hanem szálcsiszolt fémet utánzó. Az előlapi védőselyem rögzítése eltérő a szokásostól. Nem a hangdobozok frontoldalán kialakított furatokba kell beilleszteni, hanem fordított kiképzésű: a levehető kereten vannak a furatok. Emiatt viszont kicsit furán hatnak az előlapból kiálló fémtüskék. Mind az állódoboz, mind a szubláda masszív, gumírozott lábakat kapott a hatékony rezgéscsillapítás érdekében. Az álló hangfalak hátoldalán pedig még egy-egy rögzítő fül is található a feldőlés elleni biztosítás érdekében, bár tippünk szerint ez csak az amerikai pereskedések megelőzése érdekében lett kialakítva. Élő emberrel nem találkozunk még, aki az álló hangfalát madzaggal a falhoz kötözte volna.
A mélyláda
Az S10EQ mélyláda mindenképpen megérdemel egy külön bekezdést, különleges megoldásai révén. Erősítője 200 wattos (csúcsban 400) és BASH (Bridged Amplifier Switching Hybrid) technológiára épül. Ez a megoldás ötvözi az AB osztályú erősítők hangminőségét a D osztályúak hatékonyságával. Lényege, hogy a hagyományos megoldástól eltérően az AB osztályú végfokozat nem állandó nagyságú tápfeszültséget kap. Az ELAC konstrukciójában a tápfeszültség a bemenő jel függvényében változik (a bemenő jel vezérli) és így az erősítő mindig csak a szükséges feszültséget kapja, ezáltal csökken a fogyasztása, nő a hatékonysága.
A mélyláda két megtermett, 250 mm-es, impregnált papír membránú hangszórót tartalmaz, az egyik az aktív sugárzó, a másik pedig passzívként üzemel. A tökéletesen kocka alakú, MDF-ből készült ház, hasonló megjelenésű, mint a többi hangfal, ugyanolyan szálcsiszolt fémfelületet mintázó fólia burkolja.
A hátoldalon nem találjuk a mélynyomókon szokásos kezelőszerveket (hangerőszabályzó, fázisváltó, stb.), mert teljes körű vezérlését a letölthető alkalmazással lehet megoldani. A telefon mikrofonját használva, az érintőképernyőn megjelenő csúszkák segítségével lehet elvégezni a hangzási korrekciókat.
Beállítható többek között a hangerő, a felső vágási frekvencia (50-150 Hz között), a fázisfordítás, a késleltetés, az ekvalizátor jelleggörbéje. Más részről vizsgálva viszont ez a széleskörű szolgáltatás egy kicsit a hátránya is a hangsugárzónak, mert az alkalmazás, illetve azt futtatni tudó eszköz hiányában még hangerőt sem lehet rajta állítani. Ugyanakkor a tulajdonostól józan önmérsékletet is megkövetel egy ilyen lehetőség rendelkezésre állása, mert kellő tudás és szakértelem nélkül nagyon könnyű tönkretenni a hangzást a paraméterek össze-vissza állítgatásával. Ilyenkor tehet jó szolgálatot a hátlapon levő "reset" gomb, mellyel az összes jellemző alaphelyzetbe állítható.
Hangminőség
Kezdésként először csak a két F5 állódobozt fogtuk munkára. Kulturált és kiegyenlített hangzással indítottak, ami kedvező volt az első benyomás szempontjából. Dave Brubeck jazz kvartettje kellő lendülettel játszott, ugyanakkor nem vált tolakodóvá vagy magamutogatóvá. De kicsit alaposabban figyelve a részletekre, a lassúbb tempójú számoknál néha túlzott visszafogottság volt érezhető. Ezt leginkább a következő lemezeken, női előadóink (Norah Jones, Diana Krall) esetén tapasztaltuk. Kicsit a háttérbe vonultak az énekesek, nem nyílt ki az előadás, nem érzékeltük azt a személyes közelséget, amelyre korábbi tesztjeink alapján emlékeztünk. Ettől eltekintve jól definiált, precíz éneket hallottunk, a hangszerek plasztikusak voltak, bár a szaxofontól és a dobtól testesebb megszólalást vártunk. A cinek pontosan, tisztán csendültek, felesleges volt a dóm miatti aggodalmunk, hogy nem sugároz 30-40 kHz-ig.
Mélyben gazdagabb és agilisabb lemezekkel folytatva (Superheavy, Bob Marley), izmosabbá vált az előadás, megjött az a határozottság és erő, amit az előzőekben hiányoltunk. Úgy látszik, kellett ez a kis ráhatás, hogy az ELAC meg tudja mutatni, mire is képes. Olyan sportolóként viselkedett, akinél szükséges az edző noszogatása, hogy kiadja a megkövetelt maximumot. Alapesetben nem erőlteti meg magát, de ha elég határozottan ösztökélik, akkor már hozza az elvárt teljesítményt.
A Carmina Burana sokcsatornás SACD hallatán teljesen elmúlt a bizonytalankodás, lendületesen, óriási vehemenciával indult a zene. A mélyláda közreműködésének köszönhetően megkaptuk az a testességet, amit a jazz CD-ken hiányoltunk. Az Omnia Sol temperat számban a férfi szóló ugyan egy kicsit ismét visszafogott lett, de később a kórus már életerős produkcióval töltötte meg a nappalit.
Filmekre áttérve, háborús és katasztrófa műfajokban (Fury, San Andreas) az S10EQ igazán kifuthatta magát, és nem is hagyta kihasználatlanul a lehetőségeket. Földrengés vagy lövegek hangja, mindegy volt neki, erőlködés nélkül és tisztán sugározta le az ablak- és padlórengető akusztikus energiákat. A Rush (Hajsza a győzelemért) versenypályás jeleneteiben a B5 háttérsugárzók remekül helytálltak. Vitán felül, igazi adrenalin növelő hanghatásokat varázsoltak körénk, hitelesen tolmácsolták a motorok hangját a mély morgástól egészen az üveghangú visításig. A centersugárzó szintén kitett magáért, tisztán és hangsúlyozottan közvetítette a párbeszédeket. A filmzene sem sikkadt el a motorzajban és egyéb effektek zörejében - főleg a két frontnak köszönhetően - végig markánsan járult hozzá a filmélmény teljessé tételéhez.
Végül jó pár koncerttel és zenés filmmel nyúztuk a Debut elemeit: Jesus Christ Superstar - Live Arena Tour, The Boat That Rocked, Adele Live at the Royal Albert Hall. Műfajtól függetlenül, mindvégig kiegyensúlyozott teljesítményt mutattak. A szett magabiztosan fedte le a teljes spektrumot, tiszta ének, jól definiált instrumentális betétek, karakteres hangzás jellemezte. Itt már teljesen feledtette velünk a CD-ken tapasztalt, kissé visszafogott kezdést.
Értékelés
Az éppen aktuális euró/forint árfolyamtól függően, az öt hangfalhoz 400 ezer Ft felett lehet hozzájutni. Ehhez jön még a mélyláda 200 ezer Ft körüli ára. Ezért a jelentős összegért egy kétségtelenül színvonalas házimozi szettet vihetünk haza, amely zenén sem vall szégyent, de vitathatatlanul jobban preferálja a lendületesebb, agilisabb műfajokat. Néha hiányzott az intim jelenlétérzés, de később a határozottsága kárpótolt minket. Az éppen futó akciónak köszönhetően azonban jelentősen javul az ár/érték viszony, a teljes 5.1 szettnek több mint 160 ezer Ft az árelőnye. Sőt ha valaki nem "applikáció-fetisiszta", akkor valószínűleg a család legkisebb, olcsóbb és fapadosabb mélynyomójával is kielégítő eredményt kaphat, de így, ebben a felállásban, ilyen árszinten egyértelműen egy jó képességű szettet ismerhettünk meg.