Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
ELAC BS 314 állványos hangfal teszt
2014. április 23., szerda, 13:10
ELAC audio hangfal hifi audiofil high end BS 314 ELAC hangfal hifi hangfal high end hangfal hangfal teszt ELAC hangfal teszt hifi hangfal teszt
Halljuk!
Az első meghallgatásokat még a Cambridge Audio Azur 851A és a Norma Audio IPA-140 erősítőkkel követtük el. A dobozokból, olyan energikus és életteli hang öntötte el a szobát, amit csak nagyon ritkán hallunk. Kóstolgattuk hosszasan a szokásos tesztfelvételekkel és arra jutottunk, hogy a Norma mellett egy Primare elektronikával is szeretnénk meghallgatni. Ezért elmentünk az Audiophile Szalonba, hogy ott végezzük el a teszt javát. Itt első körben a Primare I32 integrált erősítővel hallgattuk a hangdobozokat, majd a Norma IPA-70 következett.
A zenék hosszú sorát Livingston Taylor - Isn't She Lovely című dala kezdte, egyfajta instant élvezetként. A fütyülés egyszerűen tökéletes volt. Nem torzított, nem sípolt és visított, hanem gyönyörűen megfestette előttünk az emberi ajkakat. Ez persze részben a JET magassugárzó érdeme, amit más, hagyományosabb formájú ELAC dobozokban is megkaphatunk. A Pink Floyd-féle Marooned már más. Itt a gitár nem olyan selymes és finom ízű, mint azt reméltük. Ezt persze felróhatjuk a még csak langyos erősítőnek. A High Hopes azonban furcsa módon így is remekel. A harangok mintha stúdiószalagról szólnának. Tény, hogy az ELAC nem varázsol, hanem könyörtelenül mutatja be a felvételt. Az énekhang viszont élvezetesen testes és hiteles, miközben a basszus nem bocsátkozik felesleges magamutogatásba. Félreértés ne essék, nem kevés a mély, csak épp végtelenül fegyelmezett. A sztereó tér azonban sántikál. Kezdetét is veszi a dobozok mozgatása. Előbb egymáshoz közelítve őket, majd a fal felé tolva mindkettőt. Mi ugyan már a közelebb hozott dobozok által nyújtott sztereóval is elégedettek vagyunk, de tény, hogy a falakhoz közelebb helyezve is jó színpadot biztosítottak.
Tovább léptetve eljutottunk Antonio Forcione néhány felvételéhez. A Tears of Joy már első meghallgatásra is szinte holografikus módon rajzolta elénk a gitárt, de a dobozokat ismét közelebb helyezve egymáshoz, mi jobban élveztük a sztereó hatást. Külön ki kell emelnünk, hogy a kicsi, de roppant energikus hangdobozok mélyei szinte lebegtek, a levegőt megöltő feszültség pedig sok komoly állódoboznak is becsületére válna.
A The Dave Brubeck Quartet által előadott Vento Fresco közben a fúvós hangja a szokásostól eltérően, erősen kitolódott balra. Az igazi meglepetés azonban a zongora, aminek a hangjával ugyan alig bírt el a korabeli mikrofon, az mégis térbeli és hihető. Mintha a felvétel nagyja egy HD koncertfelvételről, a zongora pedig külön, egy régi lemezről, vagy szalagról, remegő, fekete-fehér kép kíséretében érkezne. Bár az ELAC egy pillanatra sem rejtegette a felvétel gyengéit, abba mi mégis beleszerettünk. Nem is szabadultunk könnyen Dave Brubeck zenéjétől.
Persze muszáj volt tovább lépni. Jött Diana Krall ? Everything's Made for Love és vele az első alkalom, hogy kicsit elbizonytalanodtunk. Az összhatás ugyan továbbra is remek, de közben mintha kacsintgatna felénk a hangfal és még egy sebtében írt cetlit is átnyújtana, amire az van írva ?adhatok még több mélyet is, csak kérned kell? Nem rohan le az alacsony frekvenciák tömegével, de jelzi, hogy az ereje megvan hozzá. No de visszatérve a dalra, jegyezzük meg, hogy az ének a zongora mellett viszonylag szélesen szétterült, bár a felvétel első másodperceiben még nagyon is fókuszáltnak tűnt.
Mivel a BS 314 eddigi játékán már többször is érződött, hogy az jól viseli az agresszívebb mélyeket is, előkerestük a Daft Punk legutóbbi lemezéről a Doing it Right című számot, ami autóhifis körökben biztosan nagy favorit, de finom zenére hangolt légkörben nem árt mellé egy pár szavas magyarázat. Igen, mi arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire képes a hangdoboz megrángatni a dobhártyánkat, a mellkasunkat, az ablakokat és úgy általában a szoba levegőjét? Az eredmény bizonyos szempontból jó is volt, mert a szilárdság példás, sőt az eddigi elvárásainkat messze meghaladó volt. Azonban azt is megmutatta, hogy a hangjára mekkora hatással van a reflexnyílás, ami bizonyos frekvenciákat kiemel, másokat viszont enged csendben elsurranni. A basszusok egy része ugyanis nem csak jelen volt, de egészen nagy állódobozokat megszégyenítő módon kalapált minket. Más frekvenciák azonban bár az elvárt szint felett, de mégis, jóval visszafogottabbak voltak. Ilyenkor ugyan lehet egy kicsit finomítani a reflexcsövek dugózásával, vagy gyűrűzésével, de végül is be kell látnunk, hogy mélyek terén nem fogjuk tökéletesen utolérni az állódobozok legjobbjait.
Megnyugtatásként visszatértünk Dave Brubeck Take Five-jához. Érdemes volt, mert ezúttal a brutálisan jó fókuszáltság volt az, ami letaglózott. Persze ez köszönhető a már átmelegedett Primare I32-nek és a benne lakó MM30 modulnak is, ami remekül dekódolja a digitális jelfolyamot.
Tovább lépve, jött Elvis és a Fever, ami ezúttal a megszokottnál levegősebb, kiterjedtebb volt. A Király nem erőből énekelt, hanem kifinomult technikával. A bőgő pengetésének hangja sem valami kalapács tompa csapása volt, hanem élmények szökőkútja. Korábbi tesztek alkalmával már felmerült, hogy ez a pengetés nem tűnik igaznak, most azonban nehéz lett volna sántának, vagy művinek titulálni. Jelen volt, hiteles volt és bőséges feszültséget, energiát közvetített. A következő mű a Tori Amos által előadott Enjoy the Silence volt. Az erre a felvételre jellemző sokkoló jelenlétét szokni kell, és érdemes. Ez a dal korábban már volt kellemetlen is, például amikor egy digitális erősítővel hallgattuk és úgy éreztük, hogy az énekesnő, zongorával együtt az arcunkba mászik. Elüt és leköp. Most, az ELAC és a Primare párosával, szépen és pontosan elhelyezkedett előttünk és előadta a muzsikát. Nagyon közelinek tűnt, ami nem mindenkinek tetszik, de ez a felvétel ilyen.
Frissebb lemezek között böngészve belekóstoltunk a Gorillaz-féle Stylo-ba, amiben a mélyek kicsit torlódtak és az Adele által megénekelt Rolling in the Deep-be is, ami szintén nem tűnt túlzottan szofisztikáltnak. Érdekes módon Lana Del Rey és a Video Games volt az, ami visszaállította a mai dalok becsületét. Rendezett hangzás és mélyen átélhető zene fogadott, ami igazán meglepő egy ilyen, látszólag a tízen- huszonéves közönségnek szánt dal esetében. A Primare rendszerétől a Toto Everybody Wants to Rule the World című dalával búcsúztunk. Érdemes volt! A BS 314 műszerként mutatta meg a felvétel sajátosságait. Így például azt, hogy a sztereó kép olyan, mint egy 1976-os Cadillac Eldorado függőleges hátsólámpái.
A Primare remek integrált erősítője után egy rövidebb körre még bekötöttük a Norma Audio IPA-70-et is. Forrásként ezúttal a Cambridge Audio Stream Magic 6 üzemelt. Az összeállítás most lágyabb, simulékonyabb volt. Részletgazdagság terén is remekül szerepelt, bár az hamar kiderült, hogy a Cambridge Audio DAC nem tudja azt, amit a Primare I32-be ültetett multimédia modul. Ismét meghallgattuk Lana Del Rey ? Video Games című dalát, ami most még kellemesebben szólt. Édes volt, mint a méz. Csábító, hidegrázós és túlcsordulóan emocionális. A Pink Floyd-féle Marooned sem járt rosszul a váltással. Sokkal melegebbé vált anélkül, hogy az eredeti hangulat bárminemű csorbát szenvedett volna. A High Hopes alatt az énekbe beleborzongtunk. Az atmoszféra azonban nem ért fel a Pirmare által nyújtotthoz, aminek alighanem a szerényebb DAC az oka.
Még pár dalt meghallgattunk, de ez az összképen már nem változtatott. A Norma Audio IPA-70 fenomenálisan szól a BS 314 hangfalakkal. A megfelelő forrás azonban megkerülhetetlen.
Sok jó állványos hangdobozt hallottunk már. Az ELAC BS 314 azonban csak távoli rokona ezeknek! Ez egy veszedelmes monitor és hatalmas szemfényvesztő a hangfalgyártás magasabb köreiből.
Elénk settenkedik, mint egy átlagos, szerény méretű doboz, megkapaszkodik alumínium idomokból készült állványán, majd amikor megszólal, olyan pontosan és energikusan adja vissza a zenét, hogy hitetlenkedve kezdjük vizsgálni. Mintha Yoda állna előttünk a Star Wars-ból, hogy apró termete ellenére, megmutassa nekünk, hogyan kell kiemelni a vízből egy űrhajót.
A meghallgatás első percei szinte szürreálisak voltak. Hitetlenkedve álltunk a hallottak előtt, egészen addig, míg meg nem érintjük a keményen dolgozó hangfal oldalát és saját ujjainkkal nem tapasztaltuk, hogy az rezzenéstelen. Csak ekkor értettük meg, hogy bár amit hallottunk az ellentmond mindannak, amire számítottunk, mégis valóságos. Persze az ELAC hangfalainak alumínium idomait egy olyan svéd gyárban készítik ahol ? ha épp nem hangfalak anyagát formálják ? egyebek közt a NASA és más, űrkutatásban dolgozó cégek és intézmények megrendeléseit teljesítik. Igen, el kell ismerni, hogy maga a doboz is különleges!
Amikor a BS 314 hangját próbáljuk jellemezni, akkor komoly gondot okoz, hogy nem ül rá a hangzásra, nem változtat a zene karakterén, így nem könnyű a szokásos jelzőkkel körülírni. Nagyon precízen őrzi a különböző hangtartományok egyensúlyát. Gyors, energikus és a sztereó színpadot is képes pontosan megfesteni előttünk. Ugyanakkor kis mérete és szokatlanul merev kialakítása miatt, szokatlan lesz az olcsóbb, nagy hangfalakhoz szokott hallgatónak. Hiába ejt ámulatba az első pillanatban, ezernyi szépségét csak hosszabb hallgatás alatt kezdi felfedni.
Az ELAC BS 314 erényei kétségbevonhatatlanok! Ha csak a beépített alkatrészeket nézzük, akkor lélegzetelállítóan magas technológiai színvonalat láthatunk, szokatlan megoldásokkal és anyaghasználattal. Ha azonban a hangot vizsgáljuk, akkor a zenének egy sokszor megállíthatatlanul a szívünkig ható eszközével találkozhatunk, ami hol megdöbbentő energikusságával taglóz le, hol kifinomultságával
Bár a környezetére és az elhelyezés módjára élénken reagál, az általa megjelenített sztereó színpad általában nagyon, máskor pedig megdöbbentően jó. A mélyeket a méretét meghazudtoló hatékonysággal kezeli, gyakran meglepve a hallgatót. A legalacsonyabb frekvenciák egyenletessége persze nem olyan, mint egy nagy, állódoboz esetében, de saját méretkategóriáját még így is magasan túlszárnyalja. A középtartomány egyszerre mértéktartó, fegyelmezett és szárnyaló. Ez a jó minőségű elektronika és hangszóró mellett a merev doboznak is köszönhető. Ennek előnyét élvezi számtalan hangszer, az emberi hangok és a pontos sztereó kép is. A magasak jók, mértéktartóak és remekül egészítik ki a zene egészét.
Ez a doboz ügyesen ötvözi a modern, szoborszerű külsőt, a stúdió monitorok könyörtelen igazmondását és az imádnivaló zeneiséget. Bármennyire is merész konstrukció, az ELAC mérnökei bölcsen döntöttek, hogy tovább haladtak a BS 312-vel megkezdett úton.
