ELAC BS 263 állványos hangfal teszt

Miniatűr büszkeség

2015. január 7., szerda, 17:30

ELAC audio hifi hangfal hangsugárzó hifi hangfal ELAC hangfal ELAC 260 hangfal teszt ELAC hangfal teszt hifi hangfal teszt

Az ELAC BS 263 hangsugárzót három hétig járattuk, a tesztidőszak élménydús volt. Ez az apró, lakk-fekete doboz lényegesen többet nyújtott, mint amit vártunk tőle, cserébe a szokásosnál részletesebb cikket írtunk. Miért? Mert ez egy olyan termék, amiről bőven lehet mesélni.

Az érkezés napja

Akárhányszor megkapjuk az információt, hogy ?holnap érkezik egy ELAC hangdoboz?, már tudjuk, hogy a belépő kategóriás ?cuccokat? ideiglenesen evakuáltatni kell a teszthelyiségünkben lévő hifi állványról és környékéről. Le kell fújnunk a port valamelyik ?komolyabb?, referenciaként használt sztereó erősítőnkről, persze nem feledkezünk meg a tápszűrőről és a minőségi kábelekről sem. Ha kisméretű, kétutas hangdoboz fog érkezni, akkor többnyire előkészítünk egy pár állványt is, amit aztán gondosan beállítunk, hogy szimmetrikusan, az ülőpozíció felé nézzen. Végül ellenőrizzük a falakra erősített akusztikai paneleket. Mindezekre most is sort kerítettünk. Mire fel ez a nagy hűhó?

Ilyenkor nyilván nem csak maga az ELAC név teszi szükségessé, hogy megteremtsük az ideális körülményeket. Maga a kategória követeli meg. Egy félmilliós hangsugárzót egyszerűen nem szabad könyvespolcra, vagy hétköznapi médiabútorra letenni, hiszen ez az árkategória már az audiofil világba ér, itt minden apróság számít. És mikor nekiálltunk kicsomagolni a BS 263-at, hamar szembesülhettünk vele, hogy tesztalanyunk fejlesztői is sok ?apróságot? figyelembe vettek, alkalmaztak termékükben.

Utóbbi alatt nem a mellékelt hófehér cérnakesztyűre gondolunk, bár az ilyen tartozékok kétségkívül az odafigyelés jelei. Maga a hangfal, és annak részletei, első ránézésre az apróságok fontosságát sugallják. A mélyközép sugárzó átmérője nem a gyakorta alkalmazott 165, hanem 150 mm, ezáltal a doboz mérete is kisebb, szűkebb és alacsonyabb a megszokottól. Így a hangszórók még közelebb kerültek egymáshoz, a technológia zsúfoltabban tárul elénk. Valahol olyan ez, mint mikor a barátnőnk szándékosan egy számmal kisebb bikinit vesz fel, ugye, hogy nem feltétlenül baj? A BS 263 nem zavaróan kicsi, de méretileg épp annyira szerény, hogy ránézésre ne vegyék komoly versenyzőnek.

Az összkép kissé indusztriális, modern, ugyanakkor a lakk-fekete burkolatnak köszönhetően elegáns is ? kár, hogy más színben egyelőre nem készülnek a BS 260-as széria tagjai.

A hangok érdekében...

Az BS 263 legszembetűnőbb része az előlapján fénylő, kristályos mintázatú alumínium felület, melyet a cég egyszerűen Kristály Membrán elnevezéssel, már sok másik ELAC hangfalában is alkalmazott. A különleges kivitelű, AS-XR típusú kónusz, többszörösen megtört vonalainak köszönhetően még merevebbé válik, ezáltal csökken a hang színezettsége, és nagy hangerőn is jobb eredményt kapunk. Az AS, vagyis Alumínium-Szendvics azt jelenti, hogy a membrán többrétegű, amit látunk, az 0,125 mm vékonyságú alumínium fólia. Ezt mintegy beleültették egy cellulózrost kónuszba. Az XR az eXtended Range kezdőbetűiből áll, ez a megnövelt mozgáspályájú lengőtekercsre utal. A csévetestet nem csak a cellulóz membrán nyakához rögzítik, ahogy az megszokott, hanem magához a Kristall Membrane alsó részéhez is, így a megszólaló frekvenciatartomány kibővül.

A technológiai érdekességek ezzel nem érnek véget, hiszen a kristály membránt jelentősen megtámogatja a fölötte lévő, szalagos kialakítású ötödik generációs JET 5 magassugárzó. A masszív alumínium védőrács mögött lévő sárgás csíkok valójában egy többszörösen hajtogatott, leheletvékony szalagocska hullámai. Elektromosság hatására a pillekönnyű réteg rezegni kezd, és a kevesebb, mint 1 mm széles rések közül kiszökken a levegő, ezáltal hang jön létre, akár még messze az emberi hallás határai fölött, 50 KHz környékén is. Az ELAC sok termékében kitartóan alkalmazza és fejleszti e technológiát már évek óta, például az általunk is tesztelt BS 403 szintén JET 5 magassugárzót tartalmazott.

A hátoldalon széles és lejtős, masszív műanyag tölcsérbe torkolló reflexnyílás tátong, ez alatt banándugót is fogadó hangfalkábel csatlakozók találhatóak. Utóbbiak minősége meglepően jó, abszolút megadja a felső kategória érzését, ráadásul a vaskos plexi fogantyúknak köszönhetően gyerekjáték becsavarozni őket. Említést érdemel a Van den Hul belső kábelezés, a keresztváltó különleges minőségű légmagos tekercsei és fólia kondenzátorai, valamint a mágneses rögzítésű előlap (védőselyem). A BS 263 szigorúan és pontosan összeszerelt külseje sugall egy olyan hatást, amitől eleinte úgy érezhetjük, hogy már-már túl komoly munkát végeztek rajta. Persze ez a katonás rend még mindig sokkal jobb és pozitívabb mindannyiunk számára, mint ha mondjuk megmunkálási hibákat, vagy megkérdőjelezhető spórolásokat találnánk a terméken. Szerencsére ilyesmivel nem találkoztunk.

Hangminőség

Két és fél hétig járattuk a BS 263-at, aztán következett a valódi tesztelés. 2-3 napon keresztül úgy történtek a meghallgatások, hogy már alaposan felmelegedett erősítővel belefüleltünk néhány zeneszámba, majd kb. egy óra elteltével kikapcsoltuk és ott hagytuk a rendszert szobástul, a következő napig csak pihentettük fülünket. Már a kicsomagolás utáni első bekapcsoláskor is kialakult egy határozott vélemény bennünk a BS 263 hangját illetően, ami magától értetődően a járatástól még tovább javult, ellenkező esetben lett volna meglepetés.

Tesztkonfigurációnk a következő elemekből épült fel:

Erősítő: Arcam A39

Lejátszó: Pioneer N-50

Összekötő kábel: AudioQuest Golden Gate RCA

Hangfalkábel: Solitone Model 1

Tápszűrő: IsoTek EVO3 Sirius

Hangfaltalp: IsoAcoustics L8R-155

Amikor az ember igazán jó rendszert hall, még elkalandozott figyelemmel is úgy érezheti, mintha egy negyedik dimenzió kiskapuját nyitva felejtették volna. Valahogy így éreztük magunkat akkor is, amikor még nem ültünk le közvetlenül a BS 263 elé, csak a szoba különböző pontjain tartózkodtunk. A durranó, csattanó, csörrenő, rezzenő hangeffektek annyira hirtelen, mégis erőlködéstől mentesen szökkentek elő a JET magassugárzókból, hogy szinte ijesztően ?jelenlévővé? tették a zenei részleteket.

Nem vitás, hogy ez a kis doboz hangszeres, akusztikus zenével tudja megmutatni képességei legjavát. Persze, ahogy már az ELAC-tól megszokhattuk, sokszor még a legkommerszebb műfajoknál is váratlanul sok részletet és nyújtózkodó, élénk tóduló hangszínpadot lövell a térbe. Ettől függetlenül mikor igazi hangszer hangját hallgattuk vissza, akkor derült ki valójában, hogy mire képesek a német ládikák. A zongora több ízben, több előadónál is lenyűgöző volt. Direkt egymás után, különböző kiadók felvételeit hallgattuk, meg, más és más mintavételezésű anyagokat a CD-minőségtől egészen 192 kHz-ig, csak azért, hogy kiderítsük, vajon az első felvétel volt kimondottan jó, vagy a hangfal tudta a dolgát?

Persze, hogy mindkettő fontos, hiszen a jó zene nélkül nincsen jó hang, de akkor is, a kristály membrán már rendelkezik azzal a villámgyors és rendkívül határozott rezgéssorozattal, ami elhitette velünk, hogy mi most tényleg egy zongorát hallottunk. Ahogy a zenész leskálázott a klaviatúrán és hagyta búgni, majd elcsendesülni a legalsó húrokat, az ott keletkező vibrációk pontosságából derült ki, hogy a BS 263 egy igen fürge, ugyanakkor naturalista doboz. Mindehhez hozzátartozik, hogy a kis méret nem tette lehetővé a monumentális, lomha, netalán dörgő basszusok létrejöttét, így az alsó frekvenciás hullámok akarva-akaratlanul is szilárdak, megfogottak maradtak. Ez a hangfal nem fog mennydörgő ütemeket a nyakunkba zúdítani. Szó se róla, egy viszonylag kicsi szobában még így is tátott szájjal fog ülni a hallgató... mi is hallhattuk a Daft Punk ? Get Lucky közben, hogy az ELAC-ok ezúttal is, valahogy ki tudták préselni az alsó oktávokat is. Nagy hangerőn a BS 263 kicsit nyerssé vált, nem hörgött, hanem minden maradékot gorombán kipréselt magából, de a középső és magas frekvenciákkal stabilan folytatta teendőit. Magyarán, udvariasan tudomásul adta, hogy ő nem egy diszkóhangfal, hanem egy kompakt monitor, amit ésszerű felhasználásra terveztek.

Hozzá kell tennünk, hogy ehhez a hangsugárzóhoz nagyon fontos megfelelő erőtartalékkal rendelkezni. A gyártó honlapján 60/80 W terhelhetőséget közöltek, de tovább olvasva kiderült, hogy erősítő teljesítményben csatornánként nagyobb, 100-130 W közöttit javasoltak. Éppen ezért bizonyult kézenfekvőnek az éppen nálunk vendégeskedő A39, a maga 2x120 W-os erejével még pont barátságos kombinációt alkotott az ELAC-kal.

Nem kellett megelégednünk a minimalista jazz felvételekkel, nyugodtan továbbléphettünk a nagyzenekari, szimfonikus darabok felé. Első nekifutásra Hans Zimmer munkájába füleltünk bele, a The Dark Knight trilógia utolsó epizódjának leghevesebb és legagresszívebb szakaszába. A háborgó, folyamatosan hangosodó harsonáktól szó szerint felállt karunkon a szőr. A BS 263 pontosan azt a monumentális, elsöprő élményt adta meg, amire még a legjobban felszerelt, hagyományos moziterem is képtelen volt ? sajnos tapasztalatból írjuk, mivel az itthoni IMAX inkább erőfitogtatásról és a technika méret feletti diadaláról szól, semmint az élethű hangreprodukcióról.

Miután Hans Zimmer kellően felborzolta az idegeinket, visszafogtuk magunkat és egy kellemesebb, lágyabb felvételt választottuk: így váltottunk a Chihiro Szellemországban c. Oscar-díjas mesefilm zenei betétjére, a legelső számra. Joe Hisaishi muzsikája annyira hatott a lelkünkre, hogy a szám végére kicsit elérzékenyültünk. Közben nem sajnáltuk a hangerőt, és nem is bántuk meg, hiszen a BS 263 nem félt ?ránk zúdítani? az egész színpadot, és minden, a hárfától a zongorán keresztül a fúvósokig gyönyörűen, telten és melegen úszott elénk. Itt bizonyosodott be, hogy még a ?hidegfejű? ELAC is tudott teret adni az érzelmeknek, és hatni a hallgató lelkivilágára.

Végszó

Az ELAC BS 263 egy nagyon értékes és kifinomult hangsugárzó. Minden zenei részletet igyekezettel és alázattal ad vissza a hallgatónak. Egyáltalán nem fárasztó a hangja, sőt, kifejezetten finom, mégis ontja magából a legkülönfélébb rezdüléseket, és (számunkra, akik ismerjük a cég termékeinek többségét, talán annyira nem meglepő) a méretéhez képest egészen nagyot szól, jó térrel és testességgel büszkélkedhet. Terhelhetősége nagyon meggyőző, de ne feledjük, hogy ez a hangdobozt nem dühöngésre, hanem kifinomult zenehallgatásra tervezték, tehát bivalyerős mélyekre ne számítsunk, többnyire annyit fogunk kapni, amennyi szükséges... na jó, egy picivel azért többet. Aki minőségi zenehallgatásra keres kicsi, de audiofil hangdobozt, annak itt egy jó választás. Teljesen mindegy, hogy mi a személyes preferenciája, csak üljön le egy bemutatóra, és hallgassa meg, mert ez a hangfal, a maga szigorúságát és megjelenését beleértve rendkívüli.

1 2

Következő oldal >