DALI SUB E-12 F aktív mélyláda teszt

2016. szeptember 30., péntek, 18:45

DALI audio házimozi hangfal hangszóró mélyláda aktív mélyláda házimozi mélyláda mélyláda teszt hangfal teszt DALI teszt aktív mélyláda teszt házimozi mélyláda teszt

Alig két hónappal az első után, megkaptuk tesztelésre a második DALI aktív szubbasszus sugárzót, melynek típusszáma E-12 F. Le sem tagadhatná, hogy egy alomból származnak, ám ezt nem is állt szándékában tervezőinek, akik a jelek szerint egységes arculat kialakítására törekedtek. Már csak az a kérdés, mennyire hasonlítanak hangzásukban, erre próbálunk válaszolni az alábbiakban.

A SUB E-12F mélyládát elsősorban a ZENSOR, LEKTOR, OPTICON és IKON MK2 szériához ajánlják, de természetesen számos más, nem csak DALI márkájú hangfalszett társaságában is nagyszerűen fog teljesíteni.

Kinézetre nagyon hasonlít az általunk nemrég tesztelt és ajánlott vétel díjjal kitüntetett K-14 F típusú testvéréhez. Felépítésük megegyezik, a reflexcső szintén az alján ásít, a padlótól való, minimálisan 300 milliméteres távolságot, ami elegendő ahhoz, hogy a reflexcsőből távozó levegő áramlása ne alakuljon egyenletesből turbulenssé, ugyancsak alumínium keret biztosítja, amibe 6-os menettel rendelkező tüskék csavarozhatók.

A membrán anyaga szintén alumínium és egybefüggő, porsapka nélküli, de nem annyira mély, mint a nagyobb testvéré. Vastag vagy inkább széles gumipereme nagy kitérést enged, akárcsak a 26,5 mm hosszúságú, négyrétegű tekercselésű lengőcséve. A kosár alumínium öntvény, a pille körül majdnem teljesen zárt, csak a rácsos kialakítású részeken keresztül szellőzik, lapos küllői meglehetősen szélesek.

A mellékelt fényképeken mindez jól látható és alkalmasint összehasonlítható a DALI csúcsmodell szubládájában rejtőző hangszórókkal, azoknak eltérő dizájnjával. Mágnese jókora, ellenben a pólusvas furata mérsékelt átmérőjű, messze nem akkora, mint a K-14 F-é. A padlólemezbe vágott nyíláshoz 5 db csavarral erősített reflexcső alig fért el a doboz belsejében, csaknem a tetőlapig ér, éppen annyi helyet hagytak, amennyi a légáramlás zavartalanságához feltétlenül szükséges. A csövet belül körülölelő alumínium gyűrű roppant érdekes megoldás, ezen már csodálkoztunk a sokat emlegetett K típus vizsgálatakor. Ez a megoldás merevíti, stabilizálja az egész dobozt, ellensúlyozza a mágnest.

Az erősítő alkatrészei is elláthatnának hasonló feladatot, de a kapcsolóüzemű tápegység és a parányi transzformátor csekély tömeget képviselnek. A D osztályú szerkezet teljesítménye 170 W (RMS), csúcsértéke 220 W lehet. Készenlétben csak 0,4 wattot vesz fel, tehát kellemesen energiatakarékos. RCA csatlakozóinak száma 3, egyikük dedikált LFE, plusz a jobb és a bal jelzésű sztereó páros. Kapcsolóból eggyel kevesebbet számoltunk meg: fázis (0 vagy 180 fok) és üzemmód (ki; auto; be). A potméterek száma ugyanennyi, egyik a hangerőt, másik a keresztváltót szabályozza.

A készenléti állapotot piros, a működést kék fényű LED jelzi, amit nem takar el a hangszórót védő selyem, tehát jól látható és egyáltalán nem zavaró erősségű.

A doboz burkolata vinil fólia, ám az előlap magasfényű lakkozást kapott. A korábban említett metszeti képről az is megállapítható, hogy extra belső merevítéseket nem alkalmaztak, tervezői a kellő szilárdsághoz elegendőnek ítélték az MDF lapok vastagságát.

A meghallgatásban a következő partnerek társultak a SUB E-12F mellé: Cambridge Audio CXU Blu-ray lejátszó, CXR120 házimozi erősítő, QED Performance szubkábel, Qbase 4 elosztó, IsoTek Premier tápkábel. Hanganyagok a szokásosak voltak: Drive, Hulk, San Andreas, Valkyrie, Legends of Jazz filmjeink és csokorba szedett részletei.

A márkatárs K-14 F remeklése után fokozott elvárásokkal fogtunk hozzá a teszteléshez, amiket nagyjából teljesített az E-12 F, de természetesen az árkülönbség hangban is megmutatkozott.

A robbanás morajlása, fejünk felett elhúzó repülőgép dübörgése, a mélygarázs leszakadó födémjének robaja teljesen rendben volt, a hátborzongató hatás is. A néma csendet megtörő lövések durranása kellőképpen ijesztőnek hatottak, ám a kívánatosnál hosszabb lecsengéssel, amit főként azok vesznek észre, akik már hallottak életükben igazi fegyverdörgést. Ugyanez mutatkozott meg Marcus Miller basszusgitárjának hangjában, nem volt annyira pontos és megfogott, mint a K-14F előadásában.

Általában valamilyen kemény padló, vagy azt helyettesítő vastag fa-, netán gránitlap javasolt a lefelé sugárzó szubládák alá, a jobb hangterjedés elősegítése céljából. Ezzel szemben a SUB E-12 F hangja nekünk jobban tetszett vastag gyapjúszőnyegre állítva, úgy pontosabbnak, kontrolláltabbnak tűnt. Parkettán kipróbáltuk egy speciális mélynyomó állványon, ami 95 millimétert emelt rajta, de nem sokáig hagytuk úgy, mert egyértelműen rontott a hangzáson, terjengőssé, lötyögőssé tette. A tüskékkel - lényegesen kisebb mértékben - hasonló tapasztalatokat szereztünk. Mindezekből az következik, hogy érdemes kísérletezni mindennel, amivel lehet, ebbe természetesen beletartozik a mélynyomó szobán belül elfoglalt helye is. A DALI javaslatai között olvasható a falközeli elhelyezés, azzal is érdemes próbálkozni, hátha beválik.

A SUB E-12F maximális hangnyomása névleg 112 dB, amit sikerült reprodukálnunk, tehát ezen a téren jól teljesített a kicsike, könnyedén fél gőzzel meg tudta remegtetni alattunk a kanapét. A megadott 28 hertzes alsó határérték (+- 3 dB) szintén korrekt, a 31,5 Hz-es mérőjelet teljes pompájában szólaltatta meg, míg ahhoz képest a 25 Hz már jelentős, körülbelül 15 decibeles halkulással volt jelen.

A DALI SUB E-12 F jól remekül teljesített effektekben, akciókban gazdag filmek szubbasszus tartományának megszólaltatásában, azokhoz nagyon jó választás. Az, hogy a jazz és a hasonló műfajok nem tartoznak kifejezetten kedvencei közé, megbocsájtható, mert az árkategóriájába tartozó konkurenseket sem arra hegyezték ki. Bár 30 centis hangszórója és basszreflex felépítése alapján lehetne számítani valamicskét alacsonyabb határfrekvenciára, ezt bőkezűen pótolja hangnyomásával és lendületességével.

1 2

Következő oldal >