DALI RUBICON 2 állványos hangfal teszt
Bőven a kettes fokozat felett - megismerkedtünk egy nagyon gyors dánnal
2019. augusztus 14., szerda, 06:10
DALI RUBICON audio hifi hangfal hifi hangfal DALI hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt DALI hangfal teszt
Korábban megismerkedtünk a DALI RUBICON sorozatából készített házimozi összeállítással, és már akkor ígéretet tettünk, hogy a háttérsugárzóként szereplő 2-es típusjelű állványos dobozt sztereóban is kipróbáljuk. Most végre eljött az ideje, hogy megtudjuk, mit is jelent ezeknek a dánoknak az audiofil jelző a félmilliós kategóriában.
A DALI RUBICON kettese egy átlagos méretű állványos darab, amit kényszerhelyzetben polcra is helyezhető, de a tudásának legjavát egy stabil állványon fogja nyújtani.
Specifikációk terén sem találkozunk szélsőséges dolgokkal, hiszen a 195x353x335 mm-es dobozba egy darab 165 mm-es mélyközepet és szintén egy 29 mm-es magasat helyeztek, a frekvenciaátvitel 50 Hz-26 kHz-ig terjed, az érzékenység 87 dB, impedancia 4 Ohm, tömege pedig darabonként 8 kg.
Tulajdonképpen minden úgy van, ahogyan az a nagykönyvben meg vagyon írva. Kérdés csupán az, hogy akkor 600 ezer forintért miért pont ezt a típust válasszuk? A megoldást valóban nem a száraz adatok nyújtják, hanem a meghallgatás, amihez nagyban hozzájárulnak a felhasznált anyagok. Az MDF ház eleve belülről két részre van bontva, így nyújtva mindkettő hangszórónak saját teret.
A 165 mm-es mélyközép sugárzó a DALI-nál már tulajdonképpen megszokott színben pompázik, köszönhető az ennél is felhasznált fasrost merevítésnek. A kúp egyenesen a legfelső, EPICON szériából került át ide, könnyű, merev és véletlenszerű a szerkezete. Biztosítja az egyenletes membránmozgást, csökkenti a felületi rezonanciák létrejöttének lehetőségét, és nagyon alacsony torzítást eredményez.
A puha, csekély veszteségű gumiperemet kifejezetten ehhez a szériához tervezték, a kosár alapanyaga alumínium, ami a lehető legnagyobb teljesítményt biztosítja a kúp és a mágnesrendszer körül.
A magassugárzó könnyű és az átlagosnál méretesebb, őt támogatja hátulról egy szintén pehelysúlyú lengőtekercs, kettejük által pedig kivételes sávszélességet kapunk.
Mint a RUBICON sorozat összes tagja, a 2-es is rendelkezik a saját fejlesztésű SMC mágneses rendszerrel, aminek a lényege az egyedi bevonattal ellátott mágneses granulátum, ami a torzítást csökkenti jelentősen. Az ezt büszkén hirdető felirat a mélyközép membrán szélére került, a magassugárzó peremét pedig a DALI teljes neve díszíti.
Hátul találjuk a reflexnyílást, ami csavarokkal került rögzítésre, pereme lekerekített, így semmit nem bíztak itt sem a véletlenre. A csatlakozóterminál szimpla, aranyozott és teflonbetétes, ezt el is várjuk ebben a kategóriában.
A hangsugárzó vörös, dió, fekete és fehér színben készül, hozzánk az utóbbi került, ami megosztó, sokan nem kedvelik, mások számára csodálatos és egyéni látványt nyújt.
A RUBICON-okat Parasound elő-végfokkal hajtottuk meg, az alacsony érzékenység mindenképpen kívánja a csatornánkénti 100 wattot, amit ebben az esetben egy túlméretezett trafó nyújt, tehát lagymatagságnak semmi nyoma nincs. Bejáratás persze itt is kellett, nem is kevés, de azt eláruljuk, hogy már az első zeneszámoknál is sokat mutatott magából a dánok üdvöskéje.
Az első benyomásunk az volt, hogy ez a hangsugárzó nyílt, gyors és hihetetlen lelkesedéssel muzsikál. Először egymástól két méterre helyeztük el őket, majd növeltük a távolságot egészen addig, míg már majdnem az oldalfalakba ütköztük. Frekvencia-átvitelének alsó határértéke 50 Hz, ami állványos méretben nem kifogásolható. Optimális helyét - némi kísérletezés után - a mögötte lévő faltól egy méterre találtuk meg. A távolság csökkentésével nyerhetnénk némi basszust, de veszítenénk a precizitásból és más anomáliák is jelentkeznének, így ezt a lehetőséget jobb elfelejteni. Egy dologhoz mindenképpen ragaszkodnunk kell, és az a stabil és nehéz állvány, erre ugyanis a DALI RUBICON 2 nagyon kényes. Meg is értjük, már a külseje révén sem illik letenni bárhová, központi szerepet kell, hogy betöltsön, akkor pedig már fő szerepköréből, a muzsikálásból se billentsük ki, hiszen arra született.
A Marillion Brave albumának Steven Wilson remixével kezdtünk, ahol a sejtelmes melankóliák váltakoznak a tempós prog rockkal, tehát amellett, hogy a zene frenetikus, még teszthez is remek. Nagyon szép teret rajzoltak a RUBICON-ok. Nem vállalták túl magukat, nem volt túldimenzionáltság, inkább felnőttes határozottsággal ültünk szemben. Nem volt az előadásban semmi álmosság, megfelelő önbizalommal hozta a zene árnyaltságait. A dinamikai csúcsok szépen körvonalazódtak, elkenésnek nyoma sem volt, pontosan követett minden mozdulatot. Az album még remix után is magasba húz, viszont a DALI erre még rátett egy lapáttal, köszönhetően a hangszórójának. Ez a jellegzetesség megmaradt a Peter Gabriel érás Genesis albumokon is, de korántsem volt zavaró, hiszen a közép- és a mélytartomány is szépen szerepelt. Talán valamivel kevesebb volt a megszokottnál, de ebben az esetben el kellett fogadnunk, hogy a gyártó szerint így kell szólnia egy a hetvenes évek elején készített albumnak. Amúgy is erejük teljében voltak még akkor a zenészek, ehhez a DALI adott még egy plusz löketet, impulzust. Tulajdonképpen 20 percesnek tűnt a 40 perces album, annyira lekötött, magába szippantott minket.
Tori Amos komolyzenei albumán a zongorával és a vonósokkal ismerkedtünk, a Deutsche Grammophonnak köszönhetően nagyon analógosra, semlegesre vannak keverve a dalok. Ebben az esetben az aprócska előadó ujjai mintha gyorsabban szaladgáltak volna a Bösendorferen, eddig nem ismert sebességet és lendületet kaptunk, ami bizony jót tett a hosszútávon már nem feltétlenül jó értelemben andalító muzsikának. Paganini hegedűversenyével tettük fel a koronát a dobozokra, hiszen ebben az esetben élhette ki magát igazán. Minden húrszösszenet hallható volt, a rövid szünetekben tényleg csend honolt, a magas- és mélyhangok sokszor gyors váltakozásakor tulajdonképpen mosolyt csaltunk a RUBICON-ok arcára. Megemeltük a hangerőt, azt is nagyon szerette, a tér határait is tudtuk még kicsit feszegetni, az elégedettségünk pedig végképp kiteljesedett.
A DALI RUBICON 2 egy jól eltalált hangfal. A zenei stílusok között nem válogat, mindent életerősen, lendületesen tálal. Ritmikája példaértékű, ahogyan sebessége is, szereti megmutatni a jelenlétét. Ez nem azt jelenti, hogy domináns, egyszerűen végzi a dolgát, és azt nagyon lelkesen teszi. Kicsit magasba húz, de nem zavaróan, egyszerűen ennek a doboznak ez az egyik stílusjegye. Hogy kiknek is ajánljuk őket? Azoknak a zeneszerető embereknek, akik kedvelik a precizitást, a realitást, az élet szépségét, magát az életet. Mellette szerintünk mi is jobban tudjuk majd értékelni mindezt.