Canton Reference 7 K álló hangfal teszt

A két szerzetes

2017. július 28., péntek, 12:15

Canton audio hifi hangfal hangszóró high end Canton hangfal Canton teszt hifi hangfal hangfal teszt high end hangfal Canton hangfal teszt hifi hangfal teszt high end hangfal teszt

Bizonyos határok fölött pár másodperc alatt kell, hogy lebilincseljen a hang, így a nagy érték nagy téttel párosul. Utóbbira ezúttal egy német hangfalpár vállalkozott, mégpedig a Canton csúcs szériájának legkisebb álló tagjai, melyek az audiofil paramétereket óvatosan összekevert koktélban helyezik tálcára. Mi is megízleltük, íme a teszt!

Szentély hangból?

"Hangfalat fejleszteni olyan, mint egy monostorban élni. A szigorú önmegtartóztatás és az alapvetőségre való koncentrálás tartós előrelépéseket eredményez az erényekre nézve. Számomra a Reference 7 széria egy újabb előrelépés a belső érettség, külső tökéletesség és teljes hang felé. Nagyszerű potenciálja által még jobb nyugalmat és meggyőzőbb elevenséget nyújt, mint ezelőtt bármikor."

Az előbbi sorokat Frank Göbl tervezőtől, a Reference K széria szülőatyjától idéztük. A Canton aktuális csúcsmodelljei találhatók e termékcsaládban, melyek feltehetőleg a gyártó által elérhető legjobb teljesítményt produkálják, a lehető legjobb ár/érték arány mellett. A dobozok (bár kerekített formáik miatt ez talán mégsem rájuk illő megnevezés) széles skálát karolnak fel, melynek legalsó fokán a 7 K áll. Kb. 1,6 millió Ft-ért vásárolható meg belőle a pár. Egyértelműen high end tarifa, de mégsem annyira vészes, különösen akkor, ha az abszolút csúcsmodell (7 millió forint/pár) 1 K-hoz akarjuk hasonlítani. Értelemszerűen vállalnunk kell bizonyos kompromisszumokat a nagyobbik tesóhoz képest, különösen terhelhetőség és alsó frekvenciás reprodukció terén, ettől függetlenül biztató, hogy aránylag karcsú kialakítása ellenére a 7 K is magába foglalja a német cég által biztosítható technológiák jelentős hányadát. A részletekre való odafigyelésre értendő pl. a belső kábelezés is, amelyet kimondottan a Reference K sorozathoz fejlesztettek ki.

A fenti idézetre visszatérve, a Canton példaképként egy 1136-ban alapított bencés szerzetesrendet választott a Reference K sorozat metaforikus háttereként. Ennek különösebb jelentése nincsen a termékekre nézve, eltekintve attól, hogy tesztalanyunk megjelenésében egyfajta méltóságot és tekintélyt hordoz. Mi a zongoralakk fekete verzióval találkoztunk, de fényes fehér és cseresznye színek közül is lehet választani. A polírozott külső exkluzivitása élőben jobban érződik, mint fotókon - az egyenletesen tükröződő felület 12 munkafázisból áll, megmunkálása ennél fogva nem kevés munkaórát igényel. A 7 K-n kívül még három álló-, egy állványos- és egy házimozi center hangfalat tartalmaz a széria, illetve egy aktív mélyláda (Reference SUB 50 K) is része a választéknak.

Kivitel

A Canton elképzelése szerint az alumínium 20 %-ának molekuláris átalakításával nyert, ún. keramikus volfrám erősítésű szerkezet a tökéletes membrán anyag. A mostani Reference sorozatban először kerítettek sort arra, hogy ne csak a közép-, hanem a mélysugárzó is ilyen összetevőt kapjon. Érdekesség, hogy a Reference 7 K hangszórókosara nem fémből, hanem üvegszállal erősített polikarbonátból készült. A gumiperem alá viszont alumínium öntvény gyűrű került, amely nagy hangerőn a megfelelő mechanikai stabilitásért felel. Egyeseknek előnyt jelenthet, hogy a vaskos csatlakozók akár 10 négyzetmilliméteres vezeték fogadására is képesek.

Megfigyelhető, hogy a hangszóró körüli gumiba nem egy, hanem három hullámot hajtottak, ami a precíz szimmetriát, egyenletes előre és hátra történő mozgást segíti. A dobozok ívelt formája sem (csak) dizájnelem, hanem hangminőséget javító tényező. A csinos felszín alatt több ponton is merevítő idomok találhatók, olyan szerkezetben, amelynek tervezéséhez számítógépes méréseket alkalmaztak.

Említést érdemel a Reference 7 K talpa, amely nem utolsósorban basszusterelő funkciót is ellát. A Bass-Guide névre keresztelt technológia lényege, hogy a doboz aljában lévő, lefelé néző tölcsér hullámait a talpba vágott, egyedi geometriájú légcsatorna oszlatja szét. Így a basszusai kevésbé gerjednek és erősödnek fel, ha falhoz vagy sarokhoz közel helyezzük. Ez volna tehát Frank Göbl hosszas töprengésének, tervezgetésének és kísérleteinek gyümölcse.

Az összeszerelés több üteme kézimunkával történik és bármilyen minimalista a kivitelezés, találunk a prémium színvonalra szerényen utaló nyomokat. Például kis tábla tudatja velünk, hogy szigorú tesztelésen esett át a termék. Egyébként a komplett Reference K sorozat gyártása a Canton saját műhelyeiben történik mert elmondásuk szerint csak így tudnak megfelelni a minőségi elvárásoknak. Cikkünk alanya a Rerefence K sorozat legkisebb álló tagja és papíron noha nem mond sokat, élőben igencsak érzékelhető, hogy a széles átlaggal szembeni technológiai fölényét nem méretével akarja érzékeltetni. Személyes találkozónk során szembesültünk a hangfal kompakt méreteivel. 101 centis magassága által egyáltalán nem domináns jelenség, nélkülözi azt a tekintélyparancsoló hangulatot, amit mondjuk a masszív 1 K esetében kapnánk.

Meghallgatás

Az Allée Denon márkaboltjának bemutató helyiségében huppantunk le, ölünkben referencia számlistánkkal, hogy kb. másfél óráig ízlelgessük, elemezzük a Reference 7 K karakterét. Ugyanebben a szobában voltunk nemrégiben, amikor a Focal Sopra hangfalakat és Marantz PM-10 integrált sztereó erősítőt is teszteltük. Forráseszköznek Marantz DA konvertert használtunk, a komponenseket pedig Vertere kábelekkel kötöttük össze, utóbbiakra hamarosan külön cikkben térünk vissza. Az említett teszthelyiség akusztikailag jobb az átlagosnál, keskeny kialakítása és csillapított falai miatt azonban nem fedi az átlag otthonok sajátosságait. Utóbbiakat csak azért jegyezzük meg, hogy olvasónk számára egyértelművé váljon, hogy a hangélményben mindig fontos szerepet játszik maga a környezet és a rendszerbe fűzött valamennyi komponens. Elképzelhető, hogy otthon a leendő tulajdonos hozzánk képest többet, vagy kevesebbet kap a terméktől. Utóbbi elkerülése érdekében célszerű konzultálni a Denon márkabolt szaktanácsadóival, akikkel minden tesztelés előtt és után magunk is szívesen elbeszélgetünk.

A tolóajtót és függönyt magunkra húzva, majd a bőrkanapéra lehuppanva máris lényegre törően elindítottuk a szokásos tesztkoktélt, csupa olyan hangszert, éneksávot, elektromos gitárt tartalmazó motívumokkal, amelyek kíméletlenül felfedik egy hangfal valamennyi adottságát. Ismerve a 7 K aránylag vaskos árcéduláját, elégedettséggel töltött el, hogy várakozásunknak megfelelően kaptunk is egyfajta térleképzést és színpad ábrázolást. Az audiofil világban is megfigyelhető két véglet, a festői szépség, a színek és árnyalatok nagyvonalú illusztrálása és az ezzel szemben álló, kimért analitikus semlegesség - a Reference 7 K ezt a kettőt keverte, kb. 40/60 arányban a precizitás javára. A tér, amit elénk állított, részben festői esztétikával, részben építészmérnöki pontossággal állt össze.

Dinamikailag, közepes hangerőn kicsit óvatosnak tűnt, viszont felbontása természetes volt, nagyon erős érzelmi töltettel. Utóbbit szavak formájában nehéz elmagyarázni, mivel a zene bája pont a szó nélküli üzenőképességben nyilvánul meg, mindenesetre bizonyos értékhatár fölött, ha igazán jó hifi rendszert hallgatunk, akkor már nem azt figyeljük, hogy a hang hogyan épül fel, hanem hogy mit vált ki belőlünk.

A zseniális hangminőségű albumairól elhíresült Stockfisch Records egyik lemezének első számát (Sara K. - Stars) elindítva az akusztikus hangszerek részletei szárazok és tárgyilagosak voltak. A pengetések erőssége, a gitárok és csengettyűk hangja holografikus ügyességgel volt ábrázolva. A két oldalra vezényelt gitárpendítéseket makro-objektívként vonzotta elénk a rendszer, szinte ölünkbe pottyant a zene.

Hogy énekkel is próbára bírjuk, egy aránylag új Sting szám (The Last Ship) is megszólalt, melyben az érzelmi töltet ismét eluralkodott fölöttünk. A felvétel karon ragadott minket és elvitt a saját hangulatvilágába, mintha valaki egy mesét akart volna nekünk bizalmasan felolvasni (ebben persze nagy szerepet játszott az album szigetországi hangulata is). A basszus óvatosan adagolt, pillekönnyű volt, a kommersz hanghoz szokott fülnek talán kevés is, hozzátesszük, a Cantonokat amennyire lehetett, kihúztuk a sarokból. Hogy könnyedebb stílusokba is belekóstoljunk, következett néhány Thievery Corporation és Parov Stelar szám. Ezekkel kicsit túl technikai lett a rendszer, steril és ultraprecíz módon ábrázolta ezeket, humor és mellébeszélés nélkül, vég nélküli fegyelemmel. Tovább szörfözve dinamikusabb zenei gyűjteményünkön, az eszement effektekkel telepakolt Trentemoller - Vamp sem maradhatott ki. Itt a részletek, hiába csak elektronikus berregések voltak, fizikailag érezhető impulzusokká változtak, érdes érzetet keltettek bennünk. A rendszer jól fel tudta hívni figyelmünket a részletekre, macskák reflexével kapta el azokat, mintha nekünk készülne tálalni, szinte hozzá is tette: nézd csak! Sőt, inkább ezt!

A Reference 7 K teljesítőképességének csúcsa Santana jó régen rögzített, mégis remek minőségű Black Magic Woman c. száma volt. Az elektromos gitárt eszméletlenül jól kezelte, olyan könnyedén és gyöngéden, amire az olcsóbb hangfalak egyszerűen képtelenek. Talán buta kifejezés, de úgy érződött, hogy a rendszer tiszteli a hangszereket, szinte vörös szőnyeget akart eléjük gördíteni. Kicsit nagyobb hangerőn sem volt fárasztó, vagy bántó az élmény és szívesen végighallgattuk a számot.

Végszó

A terjedelmes lemezgyűjteménnyel rendelkező hifistáknak kincset érhet egy ilyen hangfal, mivel egyfelől műszerként viselkedik, másfelől a hangszerek valóságérzetét is komolysággal közelíti meg. Természetesen nem vagyunk egyformák és minden gyártó, valamint minden hallgató más hangra vagy technológiára esküszik. Ettől függetlenül a Canton Reference 7 K egy nagyon jó hangfal azoknak, akik a picit visszafogott basszust el tudják nézni, a realisztikus, ugyanakkor érzelmi töltettel való ábrázolásért cserébe. Épp olyan moderált és magabiztos hangfalpár, mintha két szerzetessel találkoztunk volna.

1 2

Következő oldal >