Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Canton New Reference 7 high end álló hangfal teszt
2024. november 26., kedd, 23:15
Canton audio hifi hangfal hangszóró high end Canton hangfal Canton teszt hifi hangfal hangfal teszt high end hangfal Canton hangfal teszt hifi hangfal teszt high end hangfal teszt
A német illetőségű Canton új Reference szériája hallatán mi is felkaptuk a fejünket, hiszen a korábbi felsőkategóriás dobozaik egyéniséget és minőséget ötvöztek, és az áruk is józan tudott maradni. A sorozattal való ismerkedésünket a New Reference 7-tel kezdjük, ami a sorozat legkisebb állódoboza, és akár nagyobb terekbe is képes elvinni a Canton által képviselt jelenlegi legmagasabb nívójú zenei reprodukciót.
Az új referencia széria legkisebb álló darabja
A Magyarországon is sok mindenki számára ismert Canton 1972-ben alakult, jelenleg 150 főt alkalmaz, az alkatrészeket Csehországban gyártatják, míg az összeszerelés már saját területen zajlik. Összesen 12 termékcsaládjuk van, tehát minden régiót lefednek, sztereó és házimozi is összeállítható a termékeikből, így az új Reference családból is, valamint az autóiparban is letették már a névjegyüket, amelyek jelenleg a Skoda egyes modelljeiben érvényesülnek. A Canton most a legmagasabb sorozatát definiálta át elég rendesen, a számunkra meg evidens volt, hogy megismerkedjünk vele.
A mérnökök eredendően fogták a korábbi Reference szériát, tulajdonképpen mindent, amit eddig alkalmaztak ebben a kategóriában, majd az egészet félretették. Ezt követően elővették ötven éves tapasztalatukat, aztán mindent elölről, tehát tiszta lappal kezdtek. Mindez látszik is a New Reference sorozaton, annak is legkisebb 7-es elnevezésű álló hangfalán, ami fekete vagy fehér szatén kivitelben és dió furnérral is kapható, és mint korábban, most is sikerült igazi egyéniséget alkotniuk már a forma, így a megjelenés terén. Igazán látványos lett a hangdoboz, megtalálhatók rajta a cég egyes jellegzetességei, de ezt inkább a német precizitásnak tudhatjuk be, mert tényleg messze mentek a korábbi Reference sorozatuktól.
A Canton Németország Taunus régiójában, Weilrodban található székhelyén fejlesztette ki a hangfalat, és a gyártásra is ott került sor. Maga a hangdoboz nagyvonalú ívekkel rendelkezik az összes oldallapon, így az alján és a tetején is, és terelőlemezeket is alkalmaztak, hogy a lehető legnagyobb távolságot valósítsák meg az MDF lapok között. Ez a tervezési elv csökkentette a diffrakciós hatásokat, és jelentősen hozzájárult a beépített hangszórók teljesítményének eloszlásában, a számítógép által optimalizált rendszer és a belső merevítés megakadályozza az állóhullámokat és a hangzást károsító rezonanciákat.
A magasfényű bevonatot a fekete és fehér változat esetében tizenkét rétegben viszik fel, csiszolják és polírozzák, ami jelentősebb mélységérzetet ad a hangdobozoknak. Magához a doboztesthez tartozik a talp is, ami tulajdonképpen kiegyensúlyozza és stabilizálja, hiszen annak alja, a fedőlaphoz hasonlóan elég nagy ívben van lekerekítve.
A Canton New Reference 7 háromutas, basszreflex hangfal, két kimenete van a fixen rögzített talp elején és hátulján. Ez, bármelyik színvariánst is válasszuk, marad fekete, ami ad egy pluszt a megjelenés terén is.
Azonban a fő látványelem továbbra is a nagyon gondos megmunkálás, a finom ívek, és még a csavarokat is elrejtették a szemünk elől, ahogyan az összesen négy darab hangszórót egyenként eltávolítható, mágnesesen rögzíthető szövet takarja.
Az alsó kettő ezek közül 154 mm-es BCT (Black CeramicTungsten) mélysugárzó, ami a cégtől megszokottan részben maradt kerámia, ám volfrámmal dúsították, így a színe már fekete lett, és összehangolták a doboz térfogatával.
A szintén 154 milliméteres BCT középsugárzó finom felbontást és impulzív előadást ígér, ami alapja a természetes és hiteles hangzásnak, ráadásul az előlap legfelső részében kapott helyet. Alatta a fekete alumínium-oxid-kerámia 25 mm-es BC magassugárzó teszi teljessé a hangtartományt, hiszen részletgazdag és homogén magashangokat tartogat a számunkra - a Canton honlapja szerint.
Védelméül fix, sűrű fémrács szolgál, ami a hanghullámok terjedését nem gátolja. Ez, és a középsugárzó is kapott hullámterelőt, ami továbbra is a dómsugárzó körül a leglátványosabb, mert itt a legindokoltabb, ezáltal a leghatékonyabb is.
A keresztváltóban kézzel válogatott, minimális tűrési előírásokkal rendelkező alkatrészek vannak annak érdekében, hogy megfelelő impedanciagörbét és impulzusválaszt kapjuk, és a hangolásra is gondosan odafigyeltek.
A Reference 7-ben a WBT Nextgen csatlakozókból két párat találunk, így a hangfal bikábelezhető vagy duplán erősíthető. Az RC (RoomCompensation) technológia is bevetésre került, így lehetőségünk van a közép és a magas hangszóró hangnyomásszintjének pontos beállítására 1,5 decibeles lépésekben, tehát a hangfalat igazíthatjuk az ízlésünkhöz és a szoba akusztikájához is. Sokat kísérleteznünk nem kellett, hiszen Naim NDX 2 streamer és Naim SUPERNAIT 3 sztereó erősítő csatlakozott hozzá a meghallgatásban, ami nagy valószínűséggel képes volt megmutatni azt, hogy az új, legkisebb referencia Canton álló hangfalnak miben is rejlik a tudása.
Kicsit kevesebb méretben sokkal többet
A Canton névről mindenkiben, aki egy kicsit is jártas a hangfalak terén, kialakult az évtizedek alatt egy elképzelés, már látatlanban is. A német cég olcsóbb típusai örvendenek elsősorban nagy népszerűségnek azok körében, akik kevés pénzért nagyon is sokat akarnak, és hajlandóak lemondani némi finomságról, árnyaltságról. A Canton a saját útját járja, szereti megmutatni magát, megmozgatni a benne felgyülemlett levegőt, és mivel nem egy szégyellős fajta, azt az arcunkba tolni. Ennek köszönhetően elsősorban dominánsabb zenék méltó prezentálására alkalmas, megfelelő nagyobb terekbe, és remekül bírja a hajtást is. Mi van akkor, ha mindezekre szükségünk van, azonban felső kategóriában, az ahhoz tartozó minőségi nívóval karöltve? Nos, nekik készült a New Reference 7.
Emlékeinkben és írásunkban kutakodva a korábbi 7-es modell nem akart mindenkinek megfelelni, de a tervezők sajátos elképzeléseit maradéktalanul képes volt megmutatni. Abban nagyobb hangszórókat alkalmaztak, a mélytartomány mégsem volt túlzó, inkább tapintatos. Ezeket most redukálták, viszont érezhetően nagyobb energiákat képes így megmozgatni, ami a radikális fejlesztéseknek köszönhető, és látványelemként sem akar mindenáron dominálni. Nekünk a dió furnéros kivitelhez volt szerencsénk, amin látszik, hogy nagyon masszív hangfal a New Reference 7, azonban marad a kecses és abszolút környezetbarát megjelenés, így sokkal könnyebben illeszthető az otthonunkba, használaton kívül nem telepszik rá az életünkre. Egészen addig, amíg meg nem szólal!
Azt már az első leütésekkor lehetett hallani, hogy remek hangszórókat fejlesztettek ki a Canton műhelyében, amelyek csökkentett méretei ellenére ugyanolyan jól bírják a strapát, és a régiókból még többet is képesek kihozni, mint a korábbi Reference 7. Tipikusan annak az esete áll tehát fent, amikor a méret igenis számít, azonban az arányok megfordulnak. A kisebb átmérőnek és a vadonatúj technológiának köszönhetően ugyanis sokkal megfogottabb és bitangabb basszust hallhattunk, ami szobahangerőn is elég stabil volt, de természetesen nagyobb kivezérlési szinten mutatta meg foga fehérjét. Ezért a márka szerelmeseit biztosan nem fogja csalódás érni, viszont kategóriájának köszönhetően olyan zeneszeretők is felkaphatják rá a fejüket, akik eddig nem is gondolkoztak Canton vásárlásán. Nézzük csak az egészet részletesen!
A Dire Straits - Private Investigations többnyire kihagyhatatlan referencia felvétel és dal egyben, a Reference 7 pedig egyből rámutatott arra, hogy most is vétek lett volna kihagyni. Gördülékeny és nagyon combos előadással kínált meg minket, ami remek testtel, odaadással rendelkezett, amit nem volt nehéz érezni az egész fizikumunkban sem. Pedig a hangerőt még igazán nem is növeltük meg! A hangfal nem szedte szét apró darabokra a szólamokat, ugyanakkor mindegyiket megmutatta, de a fő irányelve a produkció egészének bemutatása volt. Izgalmasan, enyhén sejtelmesen, talán burkoltan is, viszont végig tele élettel, energiával, dunszttal. A Toto Baby Hes Your Man és Dave's Gone Skiing dalainál is a tempó irányába billent a mérleg nyelve, remek ritmusérzékkel kínált meg minket, a szerzeményeknek pazar húzásuk volt, de közben odafigyelt Simon Phillips remek dobjátékára is, amit eleve nem könnyű lekövetni, pláne nem egyszerre tisztán és dögösen. A legmeghatározóbb mégis a naturalizmus volt, mert a teljes zenekart egy síkon ábrázolta, nem emelte ki egyiküket sem, csupán megmutatta, de azt nagyon definiáltan.
A Last of The Mohicans filmzene The Kiss tételénél is ugyanezt tapasztaltuk, pláne annak tükrében, hogy itt a hangszerek nem voltak áram alatt. A melegség átitatott, a New Reference 7 tapintatosan és erőteljesen játszott nekünk, nagyon odafigyelt arra, hogy hiba ne legyen az előadás során, és lényegében nem is volt. Az adrenalinszintünk fokozására is könnyedén volt képes, a dinamikát határozottan, ugyanakkor az arányokat betartva emelte meg, így még jobban fogva tudott tartani minket a zene varázsa. A középtartományé volt a főszerep, amihez a basszus pompásan, nagyon is erőteljesen, de nem tolakodóan kapcsolódott. A tisztaságnak és levegőnek is megfelelő teret hagyott, de Cantonhoz méltón azért a hangsúly azon volt, hogy odalapítson minket a kanapéhoz, csupán nem a kisebb kategóriáknál megszokott direkt módon.
A Michel Petrucciani Trio Love Letter szerzeményével az élő jazz világába kalauzolt el minket, nem is akárhogyan. A két hangfal egyértelműen felsőkategóriás előadást nyújtott, az eddigieknél még több levegővel és feelinggel. Természetesen a zongoráé volt a főszerep, ami naturalista módon szólalt meg, de nem volt túl száraz, így a játékossága is megmaradt. Szépen kísérte a nagybőgő, a dobos játékát itt is briliánsan oldotta meg a Canton, mert a lábdob nagyon is mélyre ment, továbbá a díszítések is a helyükön voltak. Remek, mozgalmas előadást kaptunk, ami a középtartományra volt elsősorban kihegyezve, amiben remekül megjelent a játszi könnyedség és profizmus is, továbbá a sajátos melódiaíveket is méltón prezentálta.
Paganini bőrébe ezúttal valóban belebújt az ördög, hiszen igazán szédítő előadást kaptunk a New Reference 7-től. A hegedűn lehetett érezni, hogy valóban olasz műhelyből került ki, hiszen tele volt temperamentummal, élettel, varázslatos játékkal. Az egész annyira folyamatos volt, ahogyan azt maga a műfaj megkívánta, a hangfal meleg tónusa igazán jól jött a szólóhangszernél, a nagyzenekar bekapcsolódásakor pedig a basszus támogatását is megkaptuk, ráadásul betonbiztosan. Középhangerőn inkább támaszként szolgált, azonban jobban kivezérelve pörölyként csapott le ránk a kíséret. Ez olyan zene, amit nem egyszerű befogadni, hosszabb távon pedig egyszerűen letaglóz, és akár meg is tud viselni. Itt sem volt ez másképpen, de ez a muzsika egyik sajátossága, a Canton pedig mindent megtett azért, hogy megkapjuk azt, amiért ezt a jellegű stílust kedveljük. Virtuozitást, pontosságot, hömpölygő szólamokat, és ha kell, akkor igazi mennydörgést.
George Michael - Symphonica albumánál a remek énekes középre került, hiszen ott is volt a helye. A zenekar valóban csak a kíséret szerepét töltötte be, és ezt a két hangfal is tudta. Tisztán kivehetők voltak a hangszerek, de fókuszba a végig érthető, erőteljes, ugyanakkor kellően érzelmes énekhang került. A Canton az erejéből semmit nem veszített, és takargatni sem akarta kvalitásait, viszont ezeket most George Michael alázatos, képzett hangjának és előadásának minél kerekebb prezentációjára használta fel. Könnyed jazzt hallhattunk, vérprofi előadásban, ami nem csak a zenészekre mondható el, hanem a hangfalakra is. Ügyesen bánt a tartalékaival, a szólamokat kicsit legömbölyítette, és szinte lezseren nyújtotta nekünk az egyébként nagyon is aprólékosan hangszerelt dalokat.
A Kraftwerk William Orbit féle Radioaktivity számával zártuk a sort, ahol a Reference 7 meg tudta igazán mutatni, hogy mennyi erő és pontosság is rejtőzik benne. A magastartományra eddig nem tértünk ki, hiszen nem kérkedett, szorosan együttműködött a középsugárzóval, most viszont, mikor kiélezett hangoknak kellett röpködniük a hangfalak körül, igazán sziporkázott. Ehhez jött a valódi és a testünkben is érezhető basszustartomány, ami roppant mélyre ment, stabilan döngetett, viszont a pontosság oltárán sem vérzett el, és a lecsengései sem tartottak tovább a kelleténél. Eddig is egyértelműen hallható volt a klasszikus, erőteljes Canton hangzás, aminek velejét itt tudta igazán megmutatni. Nem nagyon hagyott időt nekünk gondolkozni, leterített az elektronikus zene ereje, de a kategóriához elvárhatóan itt már nem volt színezés, összemosódás vagy forszírozottság, csak száraz izom, olajozott gépezetként működő domináns pulzálás, ami szórakoztatóvá, izgalmassá és kiegyensúlyozottá is tette egyben a német csapat klasszikusának fifikás változatát.
Összegzés, végszó
A Canton legnagyobb szériájának legkisebb álló hangfala, a New Reference 7 nagyon könnyen megszerethető, apró díszítésekkel megspékelt klasszikus megjelenésének, és még befogadható méreteinek köszönhetően, a dió burkolattal pedig amellett, hogy szép, kerüli a felesleges feltűnést is. A hangja igazán karakteres, hozza a gyártójára jellemző erőteljes előadást, azonban ennek a kategóriának a finomságaival és árnyaltságaival megspékelve. A tesztünk alapján igazi allroundernek titulálhatjuk, hiszen bátor a kiállása, bőven elegendő tartaléka van minden jellegű zenéhez, szobahangerőn is igazán élvezetes előadást nyújtott, de nagy terhelésnél sem jött zavarba. Remekül átgondolt konstrukció, nagyon jól eltalált hangszórókkal, csodás megépítési minőséggel, ami azoknak is kedvez, akik csupán kis nappalival rendelkeznek. Eljött az ideje hát annak, hogy a Canton név ne csak azoknak jelentsen egy jó alternatívát, akik kevés pénzből sokat akarnak, hiszen a New Reference 7-et bátran oda tehetjük más gyártó audiofil hangfalai mellé, biztosan nem fog szégyent vallani.
