Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Canton Chrono 509.2 DC álló hangfal teszt
A középosztály meggyőző ereje
2015. március 20., péntek, 19:45
Canton audio hifi hangfal Canton hangfal hifi hangfal hangfal teszt Canton hangfal teszt hifi hangfal teszt
Németország legnagyobb hangfalgyártója, a Canton egyik impozáns álló hangdoboza, a Chrono 509.2 DC társaságában töltöttünk néhány napot. A fekete-ezüst színkombinációjú hangsugárzó nem csak megjelenésével, de ami fontosabb, a hangjával is meggyőző benyomást tett ránk.
Besorolva
A bevezetőben jelzett, legnagyobb gyártóhoz méltóan, a Canton rendkívül, már-már zavarba ejtően széles, több szegmensre osztott (Reference, hifi, házimozi, stb.) termékskálával rendelkezik. A Chrono a hifi szekció tagja, ezen belül a középkategóriát képviseli, felette helyezkednek el Chrono SL, a Chrono SLS és a Vento típusok, míg alatta is több - szerényebb képességű és olcsóbb - hangfalcsalád található.
Bár a Chrono a hifi vonulatba tartozik, ennek ellenére, elemeiből teljes házimozi rendszer építhető: a három álló (az 509.2 a csúcsmodell, őt követi az 508.2 és az 507.2) mellett kétféle állványra helyezhető, egy lapos, kimondottan a falra szerelésre tervezett hangdoboz, egy centersugárzó és egy szubláda is megtalálható a sorozatban.
Az 509.2 DC használata - egy középkategóriás széria legnagyobb tagjaként - általában jó kompromisszumnak bizonyulhat. Azért, mert már mentes az olcsóbb sorozatok spórolós tervezésétől és költséghatékony kivitelezésétől, de még nincsen telepakolva olyan méregdrága technológiai megoldásokkal és luxus anyagokkal, melyeket a cégek néha csak demonstratív céllal, erőfitogtatásból építenek be a termékekbe, mutatva, hogy ilyet is létre tudnak hozni. (Ezzel természetesen nem kérdőjelezzük meg a szupercsúcs modellek létjogosultságát, csak a mai magyar realitás talaján állva próbálunk körbetekinteni a házimozi világában.)
Szemügyre véve
A típusszámban szereplő 2-es utal rá, hogy már a második generációnál tart a terméksorozat. A megújulás 2013-ban történt, akkor váltotta le a korábban hosszú évekig gyártott elődmodellt. Háromutas, négy hangszórós konstrukció, a keresztezési frekvenciák 300 és 3000 Hz-nél találhatók. A frekvenciamenet 20 Hz-től 40 kHz-ig terjed, a magas felső határ garantálja, hogy nagyfelbontású felvételek esetén se legyen problémás lesugározni a hallható tartományon túli felharmonikus frekvenciákat. Érzékenysége nem kimagasló, mindössze 88,3 dB, erre célszerű figyelemmel lenni az erősítő kiválasztásakor.
A karcsú ház mentes minden trükkös, ívelt oldallapi megoldástól, szabályos téglalap alapú, 105 cm magas hasáb. Első pillantásra (és még a másodikra is) zárt doboznak tűnik, sem a front-, sem a hátoldalon nem található basszreflex nyílás. A Cantonokra jellemzően a reflexcső a doboz aljára került, a szilikonos, rezgéscsillapító tappancsokon nyugvó talapzat felé sugároz. Itt megfelelő méretű lábak biztosítják a mélyhangreprodukciót segítő levegő szabad kiáramlását.
A hangszórók elrendezése eltér az állódobozoknál leggyakrabban alkalmazottól, mert magassugárzó nem a legfelső pozícióba került, hanem a középsugárzó alá, ez is bevett szokás a Cantonnál. Így az elhelyezkedése jobban megfelel az íratlan szabálynak, a dóm - a magas frekvenciájú hanghullámok irányítottsága miatt - a (kényelmes foteljébe süppedt) hallgató fülével megközelítőleg egy szinten legyen. A harcsú hangdoboz előlapjának tetején viszont már túlságosan fent helyezkedne el.
A típusszámot tovább boncolgatva, a betűjelzés a DC technológiára utal. Ez nem az egyenáram angol nevének rövidítése, hanem a "Displacement Control" kifejezést takarja. Lényege, hogy a keresztváltóban levő szubszonikus szűrő megakadályozza, hogy a hallható tartomány alatti infrahangok a mélysugárzóra kerüljenek. Ellenkező esetben, ezek a frekvenciák a membránra jutva, megnövelnék a harmonikus torzítást a mélytartomány hallható szegmensében. Az ígéret szerint ez a technológia rendkívül precíz basszust eredményez, nagy hangnyomással párosítva. Kívánhatunk ennél többet? Természetesen igen, azt hogy erről a meghallgatás során is bizonyosságot szerezzünk, ne csak a műszaki leírásban szereplő "hangzatos" ígéret maradjon.
A nagy hangfalgyártók mindegyikének megvan a saját filozófiája, hogy milyen agyagból készíti a hangszórók membránjait, és az miért előnyös. A Chrono esetében a Canton az alumínium mellette tette le a voksát, annak merevsége és csekély tömege miatt. Az 509.2 DC hangszórókészlete fentről lefelé haladva: egy db 180 mm-es középsugárzó, homorú porsapkájú alumínium membránnal, amely a szabadalmaztatott "wave surround" technológia szerint lett kialakítva. Alatta egy alumínium hullámvezető tölcsér mélyén a 25 mm-es alumínium-mangán ötvözetű dómsugárzó, végül a két mélysugárzó. Ez utóbbiak a középsugárzóéval megegyező kivitelű, szintén 180 mm-es membránnal rendelkeznek. A hátoldali, négy darab aranyozott terminál lehetővé teszi a kettős kábelezést, vagy a több pénzből gazdálkodó audiofilek számára a kettős erősítést.
A rendkívül masszív, merev ház két változatban, fehérben és feketében létezik. A frontoldal igényes kidolgozású zongoralakk, a többi felülete kőrisfa erezetű fólia. A hangszóróselyem mögül diszkréten sejlenek át az ezüstös fémmembránok. Ezekkel a semleges színekkel és visszafogott megjelenéssel az 509.2 DC gond nélkül illeszthető bármilyen stílusú enteriőrbe. A takarólap apró pöckökkel rögzíthető az előlaphoz. Kár, hogy a praktikusabb mágneses rögzítést csak a magasabb kategóriájú, drágább szériáknál alkalmazza a Canton. Ügyes megoldás viszont, hogy a cég - más hangfalainál is alkalmazott módon - a kabinet hátoldalán is kialakította a rögzítésre szolgáló furatokat, így a leválasztott lapot oda tehetjük, és nem kell a lakásban kerülgetni, attól tartva, hogy egy figyelmetlen családtagunk vagy háziállatunk egy óvatlan mozdulattal beszakítja. A selyem levétele után viszont mintha kicserélődne az 509.2 DC. Az a hangfal, amely eddig szerényen és szinte észrevétlenül húzódott meg a helyiségben, hirtelen a szoba domináns szereplőjévé válik, mágnesként vonzza az ember tekintetét. A fekete zongoralakk felületben elhelyezkedő ezüstszínű membránok - körülvéve a fényes krómozott gyűrűkkel - igazán impozánsan mutatnak. A szimpla termékfotók nem is tudják visszaadni azt a markáns techno-látványt, amit ilyenkor nyújt a Chrono.
Meghallgatva
Elektronikus zenével kezdve, az ex-Kraftwerk Karl Bartos szóló albuma a teljes hallható tartományban megdolgoztatta a hangdobozt. A nagy dinamikaváltásokat könnyedén, kifulladás nélkül követte a Canton. Állandó tesztanyagunkon, Dave Brubeck válogatáslemezén szintén jellemző volt ez az erőlködés nélküli előadásmód, különösen az It's a Raggy Waltz zongoraszólójában. A dupla mélyhangszórós konstrukció és a DC technológia éreztette hatását: műfajtól függetlenül izmos, kézben tartott basszusokat tapasztaltunk. Bob Marley dalaiban a dob és a basszusgitár egyaránt teljesen kontrollált, a ritmus lüktetése nincs szabadjára engedve, hogy ellenőrizetlen dübögéssé váljon.
A Pink Floyd utolsó albumán az Autumn'68 szösszenetben az orgona és a gitár kettőse magabiztos középtartományt és részletező magasakat prezentált. Az előadások dinamikája alacsonyabb hangerőn is megmaradt, nem voltunk rákényszerítve, hogy - mint sok másik hangdoboz esetében - feltekerjük az erősítőt, így orvosolva az ellaposodott produkciót. Ezt követően, régi jazz lemezeket elővéve a teszt szempontok helyett a tetszési faktorra voltunk kíváncsiak, hogy a frekvenciamenetet és a tranzienseket figyelmen kívül hagyva egyszerűen szívesen hallgatjuk-e az albumot, hiszen általában nem audiofil demókat, hanem "hétköznapi" lemezeket teszünk be a lejátszóba. A Chrono itt is jól teljesített, Duke Ellington és Glenn Miller számainak vitalitása nem hagyott kívánnivalót maga után. Nyilvánvalóan nem képes kijavítani a régi, dinamikaszegény felvételek hiányosságait, de a Sunrise Serenade hangulata sokat profitált az 509.2 DC testes, izmos karakteréből. Végül egy kis Supertramp, és a Breakfast in America: kemény, határozott ének és zongora, alattuk a hihetetlenül stabil ritmusszekcióval.
Összegezve
Túlzottan nincs is értelme továbbragozni a meghallgatás közben szerzett tapasztalatokat, az 509.2 DC meggyőzően demonstrálta, hogy egy gondosan tervezett és kivitelezett középkategóriás hangfal már megfelelő minőséget biztosít a mindennapi zenehallgatáshoz. Semleges karaktere jól illeszkedett a különböző műfajokhoz. Nincs túlzásba véve sem a mély- sem a magastartomány, de ami van, az tökéletesen elég, precíz és jól kontrollált. Nem egy szeszélyes díva, hanem egy profi énekes. Ráadásul jelenlegi akciós ára újabb plusz pontot jelent, átminősíti a korábbi, kissé túlárazott kategóriából a kedvező ár/érték arány tartományába.
