Bowers & Wilkins 702 S2 álló hangfal teszt
Nem hangot, zenét kérünk!
2017. október 2., hétfő, 22:10
Bowers Wilkins BW audio hifi hangfal hangszóró high end hifi hangfal BW hangfal Bowers hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt BW hangfal teszt Bowers hangfal teszt high end hangfal high end hangfal teszt
A Bowers & Wilkins számos fejlesztésének köszönhetően, teljesen megváltozott a korábban CM néven futó sorozat. Leültünk egy kis zenehallgatás erejéig az Aymara szaküzletben, hogy saját fülünkkel kiderítsük: miben fejlődött a legnagyobbnak számító 702 S2 hangja? A tömör válasz: mindenben.
Már nem sárgul
A Bowers & Wilkins jellegzetes, aranysárga színű szőtt kevlár hangszórója az évtizedek alatt szinte védjeggyé vált. Ez az az elem, amelyet első ízben a zászlóshajó 800 Series tagjain cseréltek az új, egyelőre titkos összetételű Continuum membránra. Tavaly májusban mi is hallhattuk a teljesen átalakított zászlóshajót Münchenben, és a demonstráció annak ellenére, hogy mezei hotelszobában zajlott, elismerést váltott ki belőlünk.
A B&W vezetősége és általában a cég felépítése gyökeres átalakításokon esett keresztül a közelmúltban. Sokkal nagyobb volumenű kutatás/fejlesztés áll rendelkezésükre, mint azelőtt bármikor, gyárukat bővítik, jóformán alig győzik teljesíteni a 800 Series-re leadott megrendeléseket. Igen ám, de ettől még nem változik a tény, hogy nem sokan engedhetnek meg maguknak egy pár hangsugárzót kis híján tízmillió forintért.
Itt jön a képbe a fentebb említett 702 S2. Tény, hogy maximális terhelhetősége (300 W) 40 %-kal alacsonyabb a 800 D3 500 wattjához képest, valamint az ikonikus alumínium turbinafej és a hajlított falapokból készült test helyett kb. háromszor kisebb össztömegű, szögletes MDF dobozzal rendelkezik. Az alsó frekvenciás küszöb sem 14, hanem 28 Hz a műszaki adatok szerint. Cserébe a pár hetedébe, kb. 1,24 millió forintba kerül. Figyelembe véve, hogy ezért megkapjuk szintúgy a korábbi CM sorozathoz képest teljesen kicserélődött, minden korábbihoz képest jobban a nagyobb modellekéhez hasonlító hangszóró készletet, sokaknak vonzó ajánlatnak fog tűnni a 702 S2, alább ki is derül, hogy miért.
Mi változott?
A formaterv és a doboz kivételével szinte mindent kicseréltek. A hangszórókészleten eszközölt frissítéseket összefoglaltuk egy korábbi hírünkben, ezért visszatérő olvasóink idejét nem rabolnánk a variációk átismétlésével. Röviden és tömören valamennyi hangszórót átszabták úgy, hogy az eredmény a 800 Series megoldásaihoz hasonlítson, miközben a gyártási költséget alacsonyabban tartják. Utóbbi miatt van az is, hogy a 700 Series hangsugárzók már nem Angliában, hanem a Távol Keleten, a B&W saját tulajdonú gyárában készülnek, amelyet idén háromszoros kapacitásúra bővítettek. A Continuum membrán, a szénréteggel felhordott alumínium dóm és az Aerofoil profilú, szendvics szerkezetű basszus membrán mind olyan adottságok, amelyeket a CM modelleken még nem találtunk. A magassugárzó számára elkülönített kapszula korábban üreges cinkből készült, most már több, mint egykilós tömegű alumínium blokk.
Küllem
A technikának keretet nyújtó doboz megjelenése lényegében maradt a régi, mindössze a hangszórók körüli peremeket egészítették ki egy kis krómos csillogással. Egyesek kifogásolhatják a szögletes formát, mivel az a belső állóhullámokat nem képes úgy lecsillapítani, mint kerekített társai. Ettől függetlenül a fentebb említett, nem elhanyagolható technikai adottságok is fontos szerepet játszanak a hangban. Nem érdemes látvány alapján bírálni egy terméket, mivel annak elsősorban akusztikai élményt kell nyújtania, és csak másodsorban kell jól kinéznie, főleg azért, hogy élettársunk ne páros lábbal deportáljon minket ki a nappaliból.
Nem mintha csúnya lenne a CM... illetve bocsánat, 702 S2. Ami azt illeti, az általunk eddig látott hangfalak közül egyértelműen a szebbek táborát erősíti. A gyártó évek óta ügyesen követi a trendeket és olyan vizuális koktélt hoztak össze ezúttal is, ami férfi és női retinát egyaránt kényeztet. Talán kicsit túlzás, de nekünk a hangsugárzó részletein elmerengve egy angol sportautó utasterének dekoratív elemei jelentek meg. A 702 S2 nem csak hangot sugároz, hanem eleganciát is, ami valahol érthető, figyelembe véve hatszámjegyű céduláját. Az Aymarában tett látogatásunk során mi a zongoralakk-fekete kiadással találkoztunk, de létezik még selyemfényű fehér és rózsafa változat is. Teljesen szubjektív, hogy kinek melyik tetszik, épp úgy, mint hogy érdemes-e használni a kiegészítő talpat. A doboz alján található menetekbe becsavarozhatók a mellékelt tüskék (szilikonfejű, menetes alátétet is mellékel a gyártó, ha nem akarjuk kilukasztani a padlót), vagy az ugyancsak a csomag részét képező talp, amely széltében és mélységében is megnöveli pár centivel az alapterületet, cserébe persze a stabilitás is valamivel jobbá válik. Nem mintha olyan könnyen fel lehetne borítani a közel 30 kg össztömegű dobozt. Mindent összevetve a kivitel kifogástalan, a formaterv is közel tökéletes, eltekintve a szinte zavaróan minimalista, letisztult alaktól. Nem álltunk neki szétszerelni a dobozt, de az interneten fellelhető anyagok alapján tisztán látható, hogy több csillapítás található belül, mint az olcsóbb kategóriákban. A középsugárzó elkülönített kamrában szól, így lényegében a három út mindegyike egy testben, mégis izolálva alkot egy rendszert. A hangszórókosár anyagát is hatékonyabbra cserélték, beleértve a kosár és a doboz közti csillapító réteget.
Meghallgatás
A teszthez egy Rotel RA-1592 integrált sztereó erősítőt használtunk, amelyre a hónunk alatt bevitt, Windows operációs rendszerű, JRiver szoftverrel telepített laptop volt csatlakoztatva USB kábellel. Másodlagos forráseszköznek Rotel RCD-1520 CD-játszót vontunk be, ismerve annak természetesebb, lágyabb analóg hangkimenetét.
Mielőtt ecsetelni kezdjük tesztalanyunk karakterének jellemzőit, néhány tényt leszögezünk. A 702 S2 már alkalmas arra, hogy komplex, szimfonikus zenekari műsort hallgassunk rajta. Rendelkezik az ehhez szükséges nyitottsággal és szellős mélységérzettel. Egész bátran tessék rajta a legfinomabb akusztikus lemezeket elindítani, nekünk meglepően kezesen reagált annak ellenére, hogy Vivaldi - Négy évszakát még a Rotel RA-1592 egyértelműen nyers stílusú DAC modulján eresztettük át. Pink Floyd - Time c. számát elindítva lúdbőrözés vette kezdetét. Itt kicsit bátrabban bántunk a hangerővel, a vadul csörömpölő órák is a vesénkig hatoltak, de a belépőben kezdődő tompa ütemtől állt fel igazán karunkon a szőr. Hatalmas erő lapult a hangsugárzókban, de csak akkor bőszültek fel, ha mi is akartuk (azaz ha egy bizonyos szinten túl merészkedtünk a hangerővel). Ennek ellenére a szokásos ülőgarnitúra zengető hangnyomáson sem éreztük azt, hogy tolakodó akarna lenni a rendszer (ellentétben a CM 10 S2, amely intenzív terhelésen nem félt feszegetni izomzatát). Profin árnyalta a basszusokat és mellőzte a dobozszerű brummogást, keménysége ellenére egyfajta puhaság volt érezhető az alsó frekvenciákban. Érdekes, hogy mindez csak a hangszórók átszabásának köszönhető, mármint a hátoldali Flowport technológiájú reflexnyíláson elvileg semmit nem változtattak, mégis az előd-doboz pusztán a más anyagú membrán által úgy tűnt, mintha intenzív járatáson enyhe portzajt produkálna.
A bemutatóteremben történő tesztelés egyik előnyét kihasználva beállíttattunk egy pár CM 10 S2-t a 702 S2 dobozok mellé, hogy A/B alapú összehasonlítást is végezzünk. Utóbbinál azonnal, egyértelműen érzékelni lehetett, hogy az általa ábrázolt tér tágasabb. Cassandra Wilson - Red Guitar c. száma alatt a basszus hangszórók kevésbé domináltak. Mivel a bemutatóterem sarkában, a kirakatot képező üvegfal mentén hallgattuk a rendszert, itt a CM 10 S2 által kibocsátott énekhangban egyfajta búgó mellékzajra lettünk figyelmesek. Ugyanez a 702 esetében sokkal halkabbá vált. A Daft Punk - Get Lucky elindításakor sem kellett sokat várnunk: a CM 10 S2 hangja picit komótosabb volt, az éneket középre pozícionálta és kicsit felénk tessékelte, vele szemben a 702 S2 könnyedebbé vált és a vokált szétengedte a levegőbe, nem csak a dobozok belső, hanem külső oldalán lévő síkba is. Ugyanezeket az eltéréseket hallottuk meg a soron következő Eliane Elias és Lizz Wright nótákban is. Utóbbi már nem csak simán a hangokat rakta elénk, lelki hatást is kifejtett azáltal, hogy a gitárt nem csak tárgyilagosan maga elé közölte, hanem sejtelmesen szétterítette a levegőben. A nagyobb tér jobban magával ragadott minket. Manu Katche, a remek dobos egyik számában a cintányér kicsit hűvös és fémes (nem bántó, de érezhetően sziszegő) ízben jelent meg a CM előadásában épp úgy, mint annak idején a CM 6 S2 tesztelésekor. A 702 S2 fizikai érzetként és hallható részletként egyaránt jobban kezelte a cineket, és a korábban még egyértelműen hallható alumínium ízt sokkal kisebb szintre szorította. Egy picit még mindig hallottuk (vagy inkább csak sejtettük) hogy fém dómmal dolgozik, de egyáltalán nem tűnt fel, helyette könnyebben rá terelődött figyelmünk a zenére.
Mindezek után felmerülhet a kérdés álló CM hangsugárzó tulajdonosokban, hogy megéri-e rendszerfrissítés gyanánt a 700-asra cserélni? Figyelembe véve azt, hogy mindenben, térábrázolásban, dinamikában is és részletmutatásban egyaránt kifinomultabb az új generáció, nyilván mi a legfrissebb modell mellett döntenénk, de ez sok tényezőn múlik. Például ha valaki már rendelkezik CM sorozatú házimozi hangfalszettel és csak a frontokat váltaná le, az nem annyira jó ötlet, mert az új hangszórókészlet nem tudna összefésülődni a régi center- és háttérsugárzókkal. Másfelől a CM 10 S2 sem egy rossz hangfal, főleg úgy, hogy a forgalmazó a régi modellek árából 20 % kedvezményt ad. Akárhogy is, ha e sorok olvasója elégedett a jelenlegi konfigurációjával, akkor valószínűleg nem is kell változtatnia semmin. Viszont a mai cikk nem vásárlási tanácsok adásáról kellene, hogy szóljon, ezért most inkább foglaljuk össze, hogy mit tanultunk!
Végszó
Nem véletlen, hogy visszahozták a 700-as számot a B&W termékkínálatába. Szerintünk is sikerült olyan lépést tenniük, ami meglepő mértékben feljebb emelte a szériát, minden eddiginél közelebb az igazán high end 800-asokhoz. Míg utóbbiak a kíméletlen őszinteség és precíz hang-igazság semleges tolmácsai, addig a 702 S2 belecsempészett egy kis szenvedélyességet, derengést a zenébe. Levetkőzte magáról azt a kissé előre tolakodó természetet, amit a kevlár produkált és helyette tisztább, tágasabb sztereó térrel bűvölt el minket. A magas frekvenciák is finomabbak lettek, a karakter összességében jobban a csupasz hangokat és kevésbé a doboz saját idézőjeles zajait hagyja meg a hallgatónak. Ismerve számos hasonló árkategóriájú hangsugárzót, erős kihívó a Bowers & Wilkins 702 S2 és figyelembe véve, hogy egészen komoly hangnyomásszintre képes, nagyobb terekben sem vall szégyent. Megérdemli, a Kiváló Termék díjat.