Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Bowers & Wilkins 606 S2 Anniversary Edition állványos hangfal teszt
2020. november 21., szombat, 16:05
Bowers Wilkins BW audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal BW hangfal Bowers hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt BW hangfal teszt Bowers hangfal teszt
A Bowers & Wilkins 600 Series elnevezésű családjára mindig az volt jellemző, hogy megfizethető árért cserébe már remek dizájnt és megépítettséget, valamint audiofil jegyekkel is büszkélkedő hangzást nyújtott. A sorozat 25. évfordulójára a legutóbb két éve bemutatott hangdobozokat tuningolták, így jöttek létre az Anniversary Edition modellek, amelyek apróbb változtatásokkal dicsekedhetnek csupán, a minőséget tekintve viszont egy magasabb szintre léptek.
Csak néhány változtatás, mint a fűszerezésben
A brit cég büszke a legutóbbi 600-as szériájára, ezért is gondolták azt, hogy a negyedszázados évforduló alkalmából valami különlegeset nyújtanak, viszont csak kisebb módosításokat eszközöltek. Ezek által sikerült a jót még jobbá tenniük, az ehhez szükséges változásokat kívül és belül is megtaláljuk. A 606 S2 Anniversary Edition egy állványos hangsugárzó, és a külsejét elnézve valóban csak két apró eltérést vehetünk észre az alapmodellhez képest. Az egyik az, hogy a matt fehér vagy fekete mellett világos tölgy színben is kapható, ami azért valljuk be, nagyot dob rajta, főleg úgy, hogy az előlap maradt fehér.
A másik a jubilálást hirdető felirat a magassugárzót körülölelő perem alsó részén, ami visszafogott, csak közelről látható, de nincs is szükség hivalkodásra. A 25 mm-es elcsatolt, kettős alumínium dóm magassugárzót sűrű rács védi, ami természetesen nem gátolja a hangok terjedését, a munkáját pedig belül neodímium mágnes támogatja.
Alatta helyezkedik el a 165 mm-es mélyközép hangszóró, aminek membránja FST Continuum fantázianévre hallgat, eredete pedig a cég 800 Series Diamond sorozatáig vezethető vissza, tehát nem nevezhető kispályásnak. Az évtizedekig használt sárga kevlár helyett tehát itt már fémes színű membránt kapunk, aminek a gumipereme és porvédő sapkája fekete.
A hangszórók továbbfejlesztett keresztirányú kialakításúak, aminek segítségével a zeneiség még folyamatosabbá lett, a gyártó állítása szerint. A 606 S2 basszreflex doboz, a kimenete pedig hátul a felső részen található, aminek FlowPort pereme igazi Bowerses hagyományokra épül, ahogyan az alatta elhelyezett dupla erősítést lehetővé tevő masszív, aranyozott csatlakozók is.
Az optimalizált keresztváltó komponensei gondos válogatásokon estek át, ezek segítségével pedig ez a változat még nagyobb betekintést enged a cég zenei filozófiájába.
Az alap 606 S2 külföldön az év hangsugárzója díjat is bezsebelte, így nagy volt a kíváncsiság részünkről, hogy ezeknek az apró változtatásoknak mit sikerült hozzátenniük a már alapvetően is jól sikerült és népszerű modell hangzásához.
Ahol a tisztaság az úr
A mindig remekül beváló Parasound elő-végfok párosunk és csöves CD-játszónk alkották ezúttal is az elektronikákat, amelyek eddig sosem vallottak szégyent. A kétutas hangsugárzónak elég alacsony az érzékenysége, ezért illik is meghajtani rendesen, már látatlanban is meg fogja azt hálálni.
Mark Knopflerrel kezdtük a bemelegítést, ahol egyből szembetűnt a fényes és rendkívüli tisztaság, valamint pontosság, pedig maga a keverés nem is feltétlenül erről az oldaláról jeleskedik. Fémes gitárhangot kaptunk, hosszú és kitartott lecsengéssel, valamint érzelmeket. Az utóbbit ugyan nem tolta túl a 606 S2, de maga a dal sem túlságosan melodikus, a hangsúly inkább az előadók profizmusán volt, a felesleges kihegyezés viszont elmaradt. Remek nyitás, nem vitás.
Pánsíp és klarinét következett ezután, az aláfestést pedig szintetikusan oldották meg a dalban. Ekkor kezdődött az, hogy a hangsugárzó elkezdett beszippantani, mi pedig kezdtük megadni magunkat neki. Basszusból nem kaptunk sokat, de bőven elegendőt; a legpontosabb megfogalmazás az, hogy nem keletkezett hiányérzetünk. A dob tisztességesen helytállt, abszolút határozott volt, és lényegre törően éreztette magát. Továbbra is a tisztaságé volt a főszerep, érezni lehetett, hogy a stúdióban egy porszem sem található, és minden zenész, valamint technikus a keverőpult mögött a profizmus legjavát próbálja nyújtani.
Marcus Miller csapott le ezután hathúros basszusgitárjára, a 606 S2 pedig ezúttal a dinamika terén nyújtott kimagaslót. Igen, állványos sugárzóról van szó, tehát nem feltétlenül kell leülnünk a hallottaktól, de ez a doboz bizony bele tudott vonni ebbe a jellegű muzsikába is. A basszus továbbra sem volt olyan domináns, mint maga a zenész, kis hiányérzetünk keletkezett is, ahogyan a billentyű néha harsányan szólalt meg, de ez szerencsére vajmi keveset vett el az élvezeti értékből, hiszen a dinamika mindenért kárpótolt.
Petrucciani esetében az apró csorba kiküszöbölésre került, a virtuóz zene nagyon feküdt a hangsugárzóknak. A hangjegyek lebegtek a két doboz között, a csupán díszítőelemnek szánt cintányér a maga valóságában jelent meg a szobában. A zongorahang kicsit keményebb volt a megszokottnál, az ujjak mintha erőteljesebben értek volna a billentyűkhöz, de ez továbbra sem rontott az élvezeti szinten, egyszerűen csak más irányból közelítette meg az előadást.
Hétköznapibb pop és rockzenével folytattuk ezután, ahol a lendület és a dinamika nem szenvedett csorbát, valóságos, életigenlő előadást nyújtott a jubileumi doboz, de a tisztaság itt már nem feltétlenül vált előnnyé. A műfajhoz szükséges dögösségből még el tudtunk volna képzelni egy kicsit, de valószínű, hogy azt egy pluszban beiktatott mélyláda tudná csak nyújtani. Lelkesen állt ehhez is a 606 S2, ezért pedig minden tiszteletet megérdemel, de azt be kell látnunk, hogy a könnyedebb műfaj csupán másodlagos a repertoárjában.
A Négy évszak esetében, legyen az a hagyományos megközelítés, akár a Lussier-féle jazz inspiráció, a hangsugárzók ismét a komfortzónájukba kerültek. Az utóbbi digitális felvételt hallgatva megint kicsit sokalltuk a magashangokat, így a professzionális tálalásé lett újra a főszerep, de ennél a hanganyagnál ez sok esetben jelent amúgy is problémát. A hegedűk viszont brillíroztak, talán még az ágak is gyorsabban hajladoztak a széltől. Szinte el akart minket söpörni, és ez egy valamivel nagyobb mélyközép hangszóróval sikerült volna is. De a cél ezek szerint nem ez volt a tervezésnél, hanem a hangok kordában tartása, ami által az előadás pontos, vehemens volt, de nem tolakodó, esetleg forszírozott.
Csak szépen, tisztán és pontosan
A Bowers & Wilkins gyárilag tuningolt hangsugárzói az alapmodellhez képest valamivel magasabb áron nyújtanak érezhető pluszt. Mindez elsősorban a precizitáson és tisztaságon érzékelhető, de a gyorsaságon is fel lehet fedezni a javulást. Kisméretű sugárzóról van szó, ami mindenképpen megérdemel egy stabil állványt, valamint kézzelfogható erősítést. Kisebb teljesítménnyel csak a magashangokat emelnénk ki, ez a doboz viszont annál sokkal többre képes. A hangulatteremtés terén sem szerénykedik, bár nem az a fő erőssége, hanem a lelkes és hiteles előadás, de mindezek elé helyezi a hibázást el nem tűrő pontosságot, és remek dinamikát. Ez a könnyedebb műfajok rovására mehet ugyan, de az olyan stílusú zenék egy felnőtt ember repertoárjában a legtöbb esetben amúgy is másodlagosak. Szép doboz, szép hanggal, elsősorban természetes és határozott zenékhez. Apróbb hibái ellenére is mindenképpen jár az Ajánlott Vétel cím.
