Audiovector QR5 álló hangfal teszt
2021. augusztus 11., szerda, 10:10
Audiovector audio hifi hangfal hifi hangfal Adiovector hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Audiovector hangfal teszt
Skandináviából, különösképpen Dániából rendre kiváló hifi termékek érkeznek. Az Audiovector QR5 álló hangfal személyében a 40 éve családi tulajdonban lévő gyártó belépő szériájának legnagyobb darabját teszteltük. Kíváncsi az eredményre? Olvasson tovább!
Az Audiovector egy Dán családi tulajdonban lévő hangfalgyártó vállalat, amely több, mint 40 éves múltra tekinthet vissza, a céget Ole Klifoth 1979-ben alapította. A tervezés, fejlesztés és a gyártás egyaránt Koppenhágában zajlik, Mads Klifoth tulajdonos/ügyvezető irányítása mellett.
Az Audiovector nemrégiben átalakította termékpalettáját, a Q, QR és a WALL nevekkel jelenleg három hangsugárzó szériát kínálnak, melyek közül a gyártó szemszögéből nézve ugyan belépő, de árkategóriáját tekintve inkább a felső-középkategóriát képviselő audiofil QR sorozat legnagyobb modelljét, a QR-5 álló hangfalat teszteltük. Ugyanebben a sorozatban még egy álló, két állványos, egy falra szerelhető hangdoboz, egy centersugárzó, és egy aktív mélyláda is helyet kapott, amivel az Audiovector teljes házimozi szettek kialakítását is lehetővé teszi.
Lássuk hát tesztünk alanyát, az Audiovector QR-5-öt!
Külső
Első látásra is makulátlan megjelenés, bizalomgerjesztő megépítés, hűvös elegancia, igényes megmunkálás, korrekt anyaghasználat és hajszálpontos illesztések jellemzik az Audiovector QR5-öt, majd' 23 kg-os tömegével pedig nem tartozik a könnyűsúlyú versenyzők közé. A széria színválasztéka klasszikusnak mondható, a selyemfényű fehér mellett zongoralakk fekete és sötét dió furnér áll rendelkezésre - ezzel semelyik gyártó nem tud hibázni, pláne ha a kivitel is szép, márpedig az Audiovector kifejezetten az.
A hangszóróselyem mágnesesen rögzíthető, de a szép előlapot kár eltakarni vele, ráadásul nélküle a hangzás is jobb. A hangsugárzó nem bikábelezhető, hátlapján egy pár jó minőségű, aranyozott csatlakozót találunk.
Kialakítás, hangszórókészlet
A QR5 egy háromutas alsó basszreflex konstrukció, utóbbit a gyártó Q-port névvel illeti. Maga a reflexport egy rés alakú nyílás az MDF doboz alján, nem pedig egy reflex csőből áramlik a levegő a mintegy 3 centiméterre lévő bázisra, amelyet nem kell felszerelni, hanem a hangfal részét képezi. Az elcsatolás 4 darab hagyományos, krómozott tüskével történik.
Az előlapon 3 db 152 mm-es hangszórót találunk, melyek közül egy a közép, kettő pedig a mélytartomány megszólaltatásáért felel, a keresztváltási frekvenciák 400 és 3000 Hz. A mély-mélyközép hangszórókat polírozott alumíniumgyűrűk veszik körbe, kivitelük makulátlan.
A gyártó állítása szerint az új duplamágneses hangszórókészlet a frekvenciasávon belül több oktáv átfogással képes a tökéletes pisztonikus működésre, amely lehetővé teszi, hogy a keresztváltóban olyan szűrőket alkalmazzanak, amelyek nem jelentenek meghajtási problémát az erősítők számára - magyarán a dobozok könnyen hajthatóak. Mindehhez 4 Ohm névleges impedancia és 91dB (2,83 V/1 m) érzékenység társul.
Az Audiovector az R szériában használt merev, de ugyanakkor könnyű és a rezonanciákra szinte érzéketlen membránt vette alapul és az elmúlt 4 évtizedben megszerzett tapasztalataikra alapozva a QR szériához egy új, alacsony torzítású, háromrétegű, szendvics szerkezetű Aramide Composite névre keresztelt membránt készítettek. Ez a gyártó ígérete szerint az űripari minősítésű alumínium szilárdságát és merevségét ötvözi a lágyabb anyagok kiváló belső csillapítási tulajdonságaival.
A QR5-re nézve azonban mégsem a mély- és középsugárzókra vetül először a tekintet, hanem az AMT (Air Motion Transformer) magassugárzóra, amely egy tömör alumíniumból kimart házban kapott helyet. Precíziós megmunkálás, üveggyöngy szórással, csiszolással, majd eloxálással kialakított volfrám-titánszürke felület jellemzi, megjelenése szemet gyönyörködtető. Rózsa-arany bevonatú diszperziós háló takarja, amely S-Stop szűrőként működik, vagyis a hangstúdiókban használt mikrofonok elé tett POP filterekhez hasonlóan csökkenti a sziszegést, illetve a gyártó szerint segíti a magassugárzó integrációját. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a kialakítás tekintetében a QR5-ben található AMT magassugárzó gyakorlatilag megegyezik azzal, amit az R11-es csúcsmodellben találunk. A gyártó által megadott frekvencia-átvitel (-6 dB) 25 Hz-45 kHz, de a magassugárzó felső határfrekvenciája 102 kHz!
Bejáratás
A kicsomagolást követően a QR5-öt egy igen hosszú, mintegy kéthetes bejáratási procedúrának vetettük alá az AudioMe meghallgató helyiségében. Az első két napon internet rádió forrással közepes hangerőn, majd az IsoTek bejárató lemezzel mintegy 12 napig a track legdinamikusabb pontjához igazítva a lehető legmagasabb hangerőn. A magas hangerő alatt azt kell érteni, hogy ha ott kellett volna maradni, akkor komfortérzet, mint olyan nem létezett volna, az adott időszakban a teszthelyiséget bármely titkosszolgálat alkalmazhatta volna vallatásra. Közben párszor azért "valódi zenékkel" is ráhallgattunk alanyunkra és érzékeltük, ahogy egyre jobban megnyílik és a kezdetben tapasztalt, zártabb karaktere a múlt homályába vész. Ezzel a drasztikus bejáratással több legyet is ütöttünk egy csapásra, hiszen így a lánc minden eleme, beleértve a forrást, erősítőt és magát a hangsugárzókat is ideális állapotba került. Otthoni környezetben ez a bejáratási szint több hónapot vett volna igénybe, sőt, szinte megvalósíthatatlan lett volna.
Tesztkörnyezet
A tesztidőszak során a QR5-öt az AV-Online referencia készülékei - NAIM NDX 2 streamer/DAC és SUPERNAIT 3 integrált erősítő - mellett a rendelkezésünkre álló, éppen tesztelés alatt álló forráskészülékek és erősítők közül a Cocktail Audio X45 Pro-val és az Accuphase E-800-zal is meghallgattuk. Így a Naim volt az egyik, értékében az Audiovector QR5-höz közelebb álló összeállítás, míg a másik egy lényegesen drágább lánc. Az RCA (Naim), XLR (Cocktail/Accuphase) összekötő kábelek, a hangfalkábel és a tápkábelek egyaránt a Schnerzinger Reference 1000 szériából származtak, illetve a Schnerzinger Operator Reference 12 tápelosztót használtuk, amely egy Schnerzinger fali aljzattal, AudioQuest Mistral tápkábellel és AHP kismegszakítóval kivitelezett dedikált tápösvénybe csatlakozott. A SUPERNAIT és az E-800 között tetemes, majd négyszeres az árkülönbség, de a drágábbik összeállítás ismételten igazolta, hogy a hangsugárzók esetenként szinte képesek önmaguk árnyékát is átugrani, a Schnerzinger kábelezés az Accuphase E-800-zal együtt pedig kifejezetten telitalálatnak bizonyult, melyről a későbbiekben külön tesztben számolunk majd be, csakúgy, mint a Cocktail Audio csúcskészülékéről.
A Kiváló Termék díjjal kitüntetett E-800 rendszerbe illesztésével pusztán a QR5 és a teljes lánc képességeinek maximális kiaknázása volt a célunk, aligha kerülnek majd azonos rendszerbe, de hisszük, hogy egy berendezés vagy hangsugárzó tudása sok esetben a bőven súlycsoportja feletti komponensek társaságában teljesedik ki igazán, ehhez az E-800 pedig tökéletes alanynak bizonyult. Egyáltalán nem meglepő, hogy az egyébként igazán remek SUPERNAIT 3-hoz képest az Accuphase E-800-zal sokkal nagyvonalúbbá, valóságosabbá, szinte éterivé vált a hangzás, de a QR5 alap hangkarakterét és képességeit a NAIM lánc is hasonlóan interpretálta. Mivel tesztünk nem csoport vagy összehasonlító teszt, így nem jelezzük külön, hogy az egyes zenék melyik láncon szóltak, annál is inkább, mivel kifejezetten az Audiovector QR5 képességeit szeretnénk bemutatni.
Meghallgatás
A kritikus meghallgatások alkalmával összesen több tucat lemezt, előadót hallgattunk meg, ezekből szemezgetünk:
Petri Hakala finn mandolinművész Kirjo lemezéről az On a Clear Day a térábrázolás és a rétegződés tekintetében egyaránt egészen kivételes élményt nyújtott, az improvizációban a mandolin/gitár/bendzsó karaktere, a hangszerek ritmikája nagyon valósághű volt, a pengető találkozása a húrokkal szinte elénk rajzolta az előadókat. Ugyanerről a lemezről az Aqua e Vino-ban a közép- és magashangok dinamikája egészen elsöprő, a pengetős játék és egészében véve a hangindítások, illetve ahogy Hakala játék közben veszi a levegőt az - legyen bármennyire is ellentmondásos - de szó szerint lélegzetelállító volt. Nem kell hozzá különös jóstehetség, hogy ezért a parádés produkcióért a hangfal tekintetében leginkább az AMT "tehető felelőssé", a hangdoboz egészen kivételes, a kategóriában mondhatni páratlan képességű magas szekciót kínál, amellyel a pengetős hangszerek, esetünkben a mandolin, az akusztikus gitár és a bendzsó lenyűgözően szólalt meg. Erős kezdés, lássuk lehet-e fokozni?
Paul Stephenson - Moon in the Glass: éteri nyugalomból tört elő az összes hangszer és Stephenson éneke. Atomstabil alapokat kaptunk, amelyre félelmetesen precízen épült rá a gitár aláfestés és megdöbbentően hiteles volt a térábrázolás is. A hangerő növelésekor a hangzás természetes maradt, egy pillanatra sem éreztük, hogy elfogy majd és nem is fogyott el! Közben a háttérbe kevert basszus alap mindent beterített, a vokál belépésekor pedig szinte kezet lehetett fogni az énekesekkel. Remek volt tehát a folytatás is.
Patricia Barber - Smash, Code Cool: száraz, döngés nélküli, megfogott lábdob/bőgő alapot tárt elénk a rendszer, intenzív, dinamikus, sodróan lendületes volt az első versszak, amit feszült várakozást keltve követett a break, a háttérben szépen összeálltak az effektek, majd a bőgő és a gongütővel megütött cintányér vezette be a variációt. A hangzásban összeségében semmilyen rossz értelemben vett "zenei" máz, semmi csöpögés nem volt felfedezhető, de mégsem csak a száraz valóság és a részletek maradtak, hanem a teljesen semlegeshez képest a QR5 egy némiképp melegebb karaktert képviselt, de ezzel együtt is minden mégis zenévé állt össze. A basszus tartomány mennyiségében nem mondható kevésnek, az arányok nagyjából rendben voltak, de a megindulások egy nagyobb térfogatú hangfallal energikusabbak is tudnak lenni.
Nemcsak audiofil felvételeket hallgattunk, itt van például a 2020-as A DAL győztesétől a Nene-től a Későre jár. Egy elfogadható minőségben felvett, könnyen emészthető, sodró, lendületes, szaggatott ritmusokkal telített szám, amelyben a QR5-tel rendben volt a ritmika, dögös, dinamikus a basszus, ami - a partnereknek is hála - egyszerre fogott, és kottázható, pedig esetenként ennek az egyébként nem túl bonyolult számnak a mélytartománya el tud masszásodni és akkor nem gördülnek a hangok. Boda Evelin egy képzett basszista, ha kell akár egy fekete funky muzsikus játékát is képes hozni, (amit pl. a Sub Bass Monster-ben hallhatunk), itt azonban alárendeli magát a zenekarnak, nincs semmilyen magamutogatás, csak pontos dallamvezetés, amelyben korlátai erejéig a QR5 is partner volt. Ha több energiát akarunk, ahhoz nagyobb hangsugárzóra van szükség.
A basszusgitár vonalon tovább haladva egy ikon következett, Mark Egan. As We Speak lemezén a Spirals és a címadó dal egymás után következnek és főleg az utóbbit hallgatva a trió szimbiózisa egészen páratlan. John Abercrombie gitáros és Danny Gottlieb dobos nem kiegészítik Egan basszusgitár játékát, hanem hármójuk improvizációi révén válnak a szerzeményei teljessé. Ez a muzsika nem limonádé smooth jazz, a dallamvezetés és a ritmika terén is odafigyelést igényel, de lenyűgöző játékuknak hála könnyű a ráhangolódás. A címadó dalban Gottlieb dobolása nemcsak a ritmusszekció tagjaként jelenik meg, a hangszerrel - főleg a szólójában - dallamokat is játszik, ritmikailag tökéletesen válik eggyé Abercrombie gitár dallamvezetésével. A cintányér és a pergődob félelmetesen élethű volt, a gyors megállások, pergetések során kirajzolódott elénk a hangszer. Egan szólója 5 percről kezdődik, tökéletesen átjött a két másik muzsikus koncentrált játéka. A basszusgitár 5. húrján minden hang hallható, kottázható volt. 7:10-től Gottlieb szólója a szám csúcspontja, de az utolsó másfél percben sem ül le a hangulat. Jó volt hallgatni a zenét az Audiovectorral, azonban leginkább a magas szekció kifinomultsága, mondhatni felsőbbrendűsége maradt meg bennünk, amelynek minőségét esetenként nem volt képes teljes mértékben lekövetni a közép- és mélysugárzó. Nem gyengeségről, rossz hangról beszélünk, egyszerűen olyan magasra kerül a léc a magashangok terén, amit a gyártó talán csak a magasabb szériákban tud kiegyenlíteni.
Kari Bremnes - Gate ved Gate (Riddle Beside a Riddle) száma egy agyonhallgatott audiofil dal - de ebben a láncban volt is értelme meghallgatni, a zene került a középpontba. A rendszer hűen reprezentálta, ahogy Bremnes játszik a hangjával, egyszer torokból egyszer tüdőből énekel, illetve saját magának vokálozik. Csak sodort a zene tovább versszakról versszakra, nem volt torzítás, csak muzsika.
Blues-ra váltottunk, azon belül is hazaira, és a Takács Tamás Dirty Blues Band két megkerülhetetlen dalát választottuk a Pocsolyába léptem, illetve a Zakatol a Vonat címűeket. Az audiofil lemezek esetén alkalmazott alacsonyabb hangerőn ezek a számok egyszerűen nem működnek, ahhoz, hogy beinduljon a bugi, magasabbra kell tekerni. Sokkal magasabbra. Végül mindkét láncban a szoba által lehetővé tett maximális hangerőn hallgattuk a két örökbecsűt és akkor már csaknem elégedettek voltunk. Ehhez a stílushoz igazából elsősorban nem az a kifinomultság kell, amiben a QR5 jeleskedik, hanem a dögösség, adott esetben akár egy kis "kosz", de hangosan már megszólaltak ezek a számok is, viszont halkan hallgatva a lényeg nem jött át. Megugrotta az Audiovector? Igen, de nem erre született.
Cava Menzies és Nick Phillips előadásában az Almost Blue jazz standard nemcsak egy újabb feldolgozássá válik. A trombita levegője nagyon élethű, a zongorahangok gördülékenyek voltak, a bőgő mélyre ment, bár tömegében elmaradt a nagyobb térfogatú hangfalaktól. A dob pozícionálása is kiváló volt.
Mokave - Afrique/Gloria’s Step dalát hallgatva sokadszorra állapítottuk meg, hogy Glen Moore egy zseni. Akárhányszor halljuk ezt a muzsikát, elképedünk rajta. Nagybőgőjének E húrját lejjebb hangolja, ettől sokkal mélyebb a tónus, de a ritmikus és melodikus játék összhangja miatt parádés ez a szám igazán. A zongora/dob is tökéletes összhangban van. Moore szólója tökéletes, amikor a húrok a fogólaphoz érnek, mintha ott lennénk, az üveghang is pontos, semmi sem nagyobb vagy kisebb, nincs túldimenzionáltság csak valósághoz hasonló méretek, így aztán nem zavaró hiányosságként éltük meg azt sem, hogy hallottuk már pontosabbnak is.
Nyikolaj Rimszkij-Korszakov - Seherezádé, Op. 35 szvitje minden rendszert próbára tesz és itt a QR5 sem lubickolt könnyedén, de ennek ellenére rendkívül élvezetessé tette az előadást. A fa- és rézfúvósok, ütőhangszerek, hárfa és a teljes vonóskar mellett a szólóhegedű megszólaltatása sikerült neki a legjobban, de a mély harsonák, a tuba, illetve a csellók hangzatfelbontásai némiképp elmaradtak a tökéletestől. A monumentális crescendo-k alkalmával is a határait feszegettük, de a kategória figyelembevételével a bagdadi ünnepség megszólaltatásán kívül nem maradt bennünk jelentős hiányérzet.
Összegzés
A skandináv audio gyártók ritkán lőnek mellé és az Audiovector is egy kiváló, minden porcikájában szerethető produktumot alkotott a QR5 álló hangfal személyében. Mind a megépítés, mind az anyaghasználat tekintetében egy a felső-közép kategóriát képviselő termékről van szó, amely a három színárnyalatnak és azok kivitelének köszönhetően könnyen illeszthető gyakorlatilag bármilyen környezetbe, de ami a legfontosabb: nagyon jó, a magastartomány tekintetében pedig egészen kiváló hangminőséggel örvendezteti meg hallgatóját. Az összhatás tekintetében a harapósság, a mindent elsöprő dinamika és a mély basszus szekció terén maradt ugyan némi hiányérzetünk, de magas elvárásaink ellenére az Audiovector "belépő szériájának legnagyobb modellje" nem okozott csalódást. Miért? Akár ribbon, akár AMT megoldásról van szó, azt meg lehet jól vagy kevésbé jól is megvalósítani, de az Audiovector nemhogy jól, hanem remekül, egészen példamutatóan tette ezt, az árkategória figyelembevételével pedig az ezen a téren elért teljesítmény még meglepőbb. Az AMT kimagaslóan jó minősége ezzel együtt olyan magasra tette a lécet, amelyet a közép- és mélysugárzók nem is tudnak teljesen megugrani, nem kapunk meg tökéletesen minden részletet, de a QR5 hallgatásakor mégsem ezek az apróbb hiányosságai kerültek előtérbe, hanem az erényei, leginkább az említett Gold Leaf AMT-nek köszönhető páratlanul kidolgozott, tiszta, levegős és részletező magastartománya miatt. Másrészről a QR5 a zeneisége révén is meghódítja hallgatóját, hangképe nem steril, hanem inkább kissé melegebb karakterrel bír. Mindenevő hangfalat találni nagy kihívás és a QR5 sem szeret minden műfajt egyformán, de mégis, gyakorlatilag bármilyen stílust megszólaltatva hamar megkedvelteti magát és sugárzik belőle a magas minőségre való törekvés. A QR5 tehát méltó az elismerésre.