Ultrasone Pro 1480i fejhallgató teszt
Stúdió fejhallgató, professzionális minőségben, baráti áron
2019. március 19., kedd, 14:10
Ultrasone audio hifi fejhallgató pro fejhallgató hifi fejhallgató Ultrasone fejhallgató fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt Ultrasone fejhallgató teszt pro fejhallgató teszt
Az Ultrasone Pro szériájának csúcsa a 1480i nyitott, fül köré fekvő fejhallgató, melyet a gyártó kifejezetten stúdiófelvételek készítéséhez és visszahallgatásához ajánl a hétköznapi zenehallgatás mellett. Az új technológiákat is felvonultató, professzionális szinten inkább kedvező árúnak mondható modellt kipróbáltuk zenehallgatás és alapszintű stúdiómunka tekintetében is.
Az Ultrasone Pro 1480i szériája a gyártó által már alkalmazott S-Logic technológia továbbfejlesztett változatát mutatta be, ami S-Logic Plus névre hallgat. Annak lényege, hogy a membránok decentralizált elhelyezésével nagyobb tér és mélységérzetet ígér, mint hagyományos társai. A stúdióeszközök között inkább alacsonynak ítélhető, 55 000 Ft körül árát figyelembe véve, elvárásaink inkább egy korrekt megszólalású és kényelmű, mintsem a legnagyobb stúdiók által támasztott igények kielégítését szolgáló eszközt feltételeztek, ám kellemesen csalódtunk.
Külső
A dobozból való kicsomagolásnál feltűnt, hogy az eszközt eleve "összehajtva" kapjuk kézhez, így azonnal látszik, hogy összecsukható fülessel van dolgunk. A 3 m hosszúságú spirálkábel mindkét vége csavaros, 3,5 mm-es Jack dugókat kínál, egyiket közvetlenül a fejhallgatóba, míg a másikat - akár a mellékelt 6,3 mm-es adapter felcsavarozásával - forráseszközünkbe csatlakoztathatjuk.
A fejhallgatóhoz való csatlakozáskor muszáj becsavarnunk a kábelt, viszont így biztosított, hogy erősebb fizikai igénybevétel esetén se húzódjon ki. A fület körülölelő párnák velúr borításúak, ami semmiképpen nem mondható luxusmegoldásnak, viszont kényelmes és könnyen, gyorsan cserélhető, ha elhasználódik.
A párnák mérete megfelelő, bár nagyobb fülű kollégáink számára hosszabb távon kényelmetlen lehet; például egy Sennheiser HD 600 vagy hasonló méretű párnákhoz képest. A párna kerek, nem a megszokott elliptikus formát hozza, ennek lehet akusztikai jelentősége is a már említett S-Logic Plus technológia okán, de erre sajnos bizonyítékot nem találtunk. Mindenesetre érdekes formavilágot kölcsönöz az egyébként strapabíró, igényes tapintású műanyagból készült fülesnek.
A nyitott kialakítás kellemes térérzetet és megfelelő szellőzést biztosít, így ha a mérettel nincsenek gondjaink, akkor viselése hosszabb távon is kényelmes lehet. Tömege (kábel nélkül) 295 g, így nem nevezhető nehézsúlyúnak sem. Nem minden viszont a kinézet és a technológia, lássuk mire jutottunk hangzás tekintetében!
Tesztkörnyezet
A tesztelő - jelen teszt szempontjából nézve szerencsére - maga is zenész és hangrögzítéssel is foglalkozik hobbi, de nem amatőr szinten. Így adta magát az alkalom, hogy kipróbáljuk a füles "Pro" jellegét is. Ehhez először elektromos gitárt csatlakoztattunk MOTU Microbook 2c külső hangkártyánkhoz és a Native Instruments Guitar Rig 5-ös szoftvert standalone módban indítva próbáltuk ki az Ultrasone hangját élő hangszerrel, és élő zenével. Ezután Cubase Elements 10 alatt futtatott EastWest Symphonic Orchestra hangminta alapú virtuális szimfonikus hangszerekkel, valamint az Arturia virtuális analóg szintetizátor modelljeivel teszteltük a 1480i-t. Mindehhez egy Lenovo Ideapad laptopot használtunk, tehát nem kifejezetten audiofil PC-n teszteltük alanyunk tudását, hanem egy elérhető, középkategóriás gépen. Zenehallgatáshoz ugyanezeket a hardveres eszközöket alkalmaztuk, viszont nagyfelbontású zenei anyagainkat foobar2000 szoftverrel szólaltattuk meg, ami (hasonlóan a JRiver-hez és HQPlayer-hez) képes natívan kezelni a MOTU ASIO drivereit - így a Windows romboló hatású virtuális és egyéb szoftveres meghajtói szerencsésen kikerültek a láncból.
Kipróbálás, meghallgatás
Stúdiókörnyezetben
Mivel nem tudtuk, hogy a tesztmodell már egy bejáratott példány, az IsoTek bejárató lemezét indítottuk el elsőként és kétszer hagytuk végigfutni, viszonylag nagy hangerő mellett. Ezután következett a Guitar Rig alatti teszt, mely során leginkább aktuálisan gyakorolt zeneszámainkat illetve néhány régi kedvencünket játszottuk. Erre a célra alapvetően egy Sennheiser HD 600-at használunk, így a teszt során ehhez viszonyítottuk az Ultrasone Pro 1480i-t. Már az első pillanatokban is feltűnt, hogy az Ultrasone nagyon erős magashangok tekintetében, a gitár csillogó, de nem színezett megszólalása a magasabb fekvésekben komoly örömünkre szolgált. A középtartomány is kellemesen, "húsosan", torzított hang esetében igencsak harapósan szólalt meg (7 húros Music Man John Petrucci Signature gitárunktól pontosan ezt is várjuk el). Míg a mélyhangok a legalacsonyabb regiszterekben is pontosak, pregnánsak voltak és nagy torzítás esetén sem kenődtek el, mint sok "hifi" fejhallgató esetén. Érdemes megjegyezni, hogy a nyitott kialakítás ellenére sem váltak erőtlenné a basszusok és nem érződtek kevésnek sem.
A különféle sztereó delayek és reverbek nagy térben jelentek meg, amihez vélhetően köze van az S-Logic Plus technológiának - és a nyitott kialakításhoz - is. Az elektromos gitár viszont alapvetően a középtartomány bajnoka, így a gyakorlás végén átléptünk Cubase-be és elindítottuk kedvenc virtuális hangszereinket. Fontos tudni, hogy az East West hangminta alapú hangszerek esetében 24 bit/192 kHz-esekkel dolgoztunk, az Arturia virtuális hangszerekhez viszont hardveres DSP generálta a hangokat valós időben, így utóbbi elvileg minden, eszközeink nyújtotta lehetőséget maximálisan kihasznált. Itt ismét remekelt az Ultrasone: a nyers, master előtti vonósok egyszerű panorámázással is nagy térben, vastagon és igen részletesen szólaltak meg, a fúvósok esetében nem tudtuk volna megmondani, hogy nem élő előadást, hanem virtuális hangszert hallunk. Az üstdob próbára tette ugyan az Ultrasone mylar-titán membránjait, de minden kihívással megküzdött a füles, így eleve elégedetten indítottuk el virtuális szintetizátor-arzenálunkat. Az Arturia híres kiváló minőségű virtuális hangszereiről, legtöbbször legendás szintetizátorok (pl. MiniMoog, Moog Modular, ARP 2600, Yamaha CS-80, Roland Jupiter 8, stb.) hangzását kívánják imitálni - inkább több, mint kevesebb sikerrel. Az Ultrasone sikeresen keltette életre a MiniMoog híres basszusait, és nyitott kialakítása ellenére is olyan mennyiségben és precizitással adta át e hangokat, hogy ellenőriznünk kellett, nem cseréltük-e véletlenül HD 600-unkra. A további virtuális hangszerek tesztje esetén sem csalódtunk, mindig megvolt az elvárható pontos, precíz és "stúdiósan" steril hang, túlzások, színezés és egyéb kilengések nélkül. E téren nem köthetünk bele a 1480i-be, lássuk tehát a zenehallgatási képességeket!
Zenehallgatás
Ahogy már említettük, nagyfelbontású tesztzenéinket a foobar2000 lejátszó szoftverrel hallgattuk meg. A már szokásosnak mondható szettet indítottuk el ezúttal is: Jean Michel Jarre - Equinoxe Infinity, Mike Oldfield - Return to Ommadawn, Wintersun - When Time fades away, illetve J.S. Bach - Brandenburgi versenyeinek egyes tételei. Érdekességképpen meghallgattuk a Dream Theater újonnan megjelent Distance Over Time című lemezét is. Tapasztalataink megerősítették az előzőekben már hallott jellemzőket: zenéink fejhallgatóhoz képest kifejezetten nagy, a Sennheiser HD 600-ét is valamelyest megközelítő "méretű" térben, precízen jelentek meg, kifejezetten csillogó magas- és pregnáns, kontrollált mélyhangokkal. A középtartomány ennek ellenére is kiegyensúlyozott és kifejezett maradt, viszont nem vált túlzóvá vagy tolakodóvá egyetlen hang erejéig sem.
Akusztikus felvétellel nagyon közel kerültek hozzánk a hangszerek, szinte tapintható volt a klasszikus gitár Mike Oldfield zenéjében. Jean Michel Jarre mesteri hangképeiből semmi nem hiányzott, a mélyhangok is megfelelően, míg a komplexebb hangszerelések kellő részletességgel szólaltak meg. A Dream Theater lemeze - ami egyébként is kellemes csalódás hangzás tekintetében - kiváló dinamikával és a teljes zenekar tudását megmutatva szólalt meg. Jordan Rudess billentyűjátéka igen kifinomultan, míg John Petrucci torzított gitárjai harapósan, vastagon szólaltak meg, az ének tisztán és jól artikuláltan érkezett, az akusztikus szekciók pedig életszerű hangzást nyújtottak.
Összegzés
Az Ultrasone Pro 1480i fejhallgató megfelelő választás lehet kisebb stúdiók és komolyabb hobbizenészek számára is egy hozzáillő AD/DA konverterrel és minőségi szoftverek használata mellett - bár utóbbi ma már alapkövetelmény még amatőr környezetben is. A kiegyensúlyozott hangzás valamint az árához képest nagyfokú kényelem hosszú órákon keresztül hallgatva is biztosítja, hogy ne fáradjunk el és ne emiatt fásuljunk bele munkánkba (ha egyáltalán). Egyszerűbb felvételek elkészítéséhez és akár keveréséhez, mastereléséhez határozottan jó partner lehet, de akár egyes hangszerek külön, "otthoni" felvételeihez, gyakorláshoz is ajánlott.
Zenehallgatáshoz szintén kimagasló alternatívát kínál a hasonló árú versenytársakhoz képest, mivel kényelme és hangja is megfelel az audiofil elvárásoknak, természetesen saját kategóriáján belül. Mindemellett nem "válogatós": szimfonikus, rock, akusztikus és elektronikus zenével is megállja a helyét, remek térérzetet, csillogó, de természetes és véletlenül sem fémes magasakat kínál szellős közepekkel és pregnáns, határozott mélyekkel. Az S-Logic Plus technológia pedig valóban megteremti azt a térérzetet, ami árkategóriájában kimagaslónak is mondható.
Amennyiben a gyári kábellel nem lennénk megelégedve, vagy egyszerűen nem tetszik a spirálkábel, akkor komolyabb modelleket is csatlakoztathatunk hozzá, adott esetben még jobb hangzást elérve.