Skullcandy Ink'd 2 fülhallgató teszt

A BOOM-ban nincsen ?P? és a hangsúly sem az ?M?-en van!

2012. június 2., szombat, 11:25

Skullcandy Inkd Inkd 2 Inkd2 Ink'd2 Supreme Sound in-ear in ear fülhallgató fülhallgató teszt

Felfrissült a Skullcandy Ink'd. A kívül-belül átalakult füles mögött a gyártó tapasztalatai és az új vezetőmérnökkel megerősített csapat áll. No meg néhány új szlogen.

A Skullcandy egyre erősebb. Köszönhetően a rendkívüli designnak, jó építési- és hangminőségnek, egyre többen veszik és élvezik a gyártó termékeit. Divat lett egy olyan világban, ahol már nem csak a közvetlen barátok és a szaksajtó véleménye segít a jó döntésben hanem a fórumok és a Facebook szinte határtalan közössége is. Vagyis bizonyított.

Most pedig megerősödött mérnöki háttérrel, rengeteg felhasználó véleményével a háta mögött a Skullcandy újít.

Az Ink'd egy jó fülhallgató volt, az árát mindenképpen meghazudtoló módon volt képes megszólalni, így a modellfrissítés mögött nem valamiféle égető szükség állt, csupán az új lehetőségek kihasználása.

A korábbi modell alapelgondolása megmaradt. A drót most is szimmetrikus és sajnos a jobb- illetve baloldalt jelző ?R? és ?L? is szerény méretű lett. Bár az elődön sokkal olvashatóbb a jelzés, azért még így sem igazán egyértelmű a dolog. Talán lesznek olyanok, akik szerint teljesen mindegy, hogy egy Skrillex fordítva szólal-e meg a fülünkben, azért ez mégis egy cseppet zavaró.

Megmaradt egy kevés a korábbi designból is, de inkább csak emlékeztetőként. Az új füles a korábbi, aprócska törésgátló helyett ?nyelet? kapott. Az immáron pipaforma kialakítás szerintem stabilabb, bár rossznak az előzőt sem nevezném.

Új a kábel formája, ami mostantól lapos kivitelű, az anyagminőség hibátlan, utcán hordva, közlekedve, fotózás közben, táskát pakolva is jól viselkedik, nem potyog ki. Ugyanakkor a jellegzetes fülbedugós betegség, itt is jelentkezik. Alacsony hangerőn a kábele lóbálása behallatszik, az egymásnak koppanó gumifelületek minden rezzenése hallható. Viszont egy rozzant öreg szovjet gyártású metrón zötyögve, akár közepes hangerőn is bőségesen elszigetelve érezhetjük magunkat a külvilágtól. A kinti zajok leginkább kerülőúton, a koponyánk és arccsontunk közvetítésével juthatnak csak el a hallószervünkig.

Apró negatívum, hogy már csak két méretben jár hozzá szilikonharangocska, avagy gumi, a fülünkbe való illeszkedéshez. Kipróbálni a közepes méretűnek számító, nagyobbikat sikerült, és az kimondottan kényelmes volt. Tulajdonképpen észrevétlen marad a fülben.

Új hívószavakat olvashatunk a Skullcandy oldalán. Az Attacking Bass, vagyis támadó basszus, a Natural Vocals, avagy természetes énekhangok és a Precision Highs, tehát a precíz magasok, mind jól hangoznak. No de mit is kapunk mindezekből a legkisebb modellben? A cikk végén elárulom!

Zúzzuk!

Gyorsan tisztázzuk is, ez itt nem az audiofilkedés helye. Zúzni, darálni, ütni és a hallójáratunkat öblögetni kell tudnia egy divatos ?in ear? fülhallgatónak. Azért vesszük meg, mert közvetlen élményt akarunk. A cél, hogy amit hallunk az felidézze a színpadtól tizenvalahány méterre állás érzését. Ha ez teljesül, a fülhallgató jónak mondható, ha pedig Vivaldi szólalna meg makulátlanul, az nem volna rossz, de igazából a célközönségből senkit nem érdekel.

A teszt során iPhone, Samsung telefon és Creative mp3 lejátszó voltak az elsődleges források, alkalmi hangkártyáról történő meghallgatás mellett.

Könnyed kezdés: Cee Lo Green - F**k You (ne csináljunk már úgy, mintha Forget You lenne a címe, ne rejtsük fals erkölcsösség árnyékába az igazi tehetség munkáját és őszinteségét)

Enyhén kaotikus, de a mélyek elviszik a dolgot. Az énekhang tényleg háttérbe szorul egy kicsit. Na nem rossz a hangzás, hiszen ha az lenne, akkor képes lennék a következőre léptetni, ahelyett, hogy hallgatom és élvezem.

Volt annyira jó az élmény, hogy Cee Lo maradt, Dangermouse társaságában a Crazy című dallal. A mélyek ezúttal kevéssé tolakszanak előre. Dangermouse tudja mit csinál.

Mark Ronson ? Bang Bang Bang

Pontosan ezt várom egy olyan fülestől amit nem Vivaldira kiéhezett füleknek szántak! Az igaz, hogy lehetne ezt kifinomultabban, teresebben előadni, de nem ennyiért és a koncertek hangfalainak velőtrázó jellege egyértelműen feldereng az Ink'd előadását hallgatva.

A Bike Song viszont nem annyira kellemes, a mélyek zavaróvá válnak.

Massive Attack ? Paradise Circus (Zeds Dead Remix)

Nagyon jó! A Massive -féle klasszikus kidolgozottság és a remix füleket őrlő természete is teljesen elemében van. Nehéz vele betelni. Nem mondom, hogy olyan, mint egy 80- vagy akár 25 ezer forintos fülhallgató, de az élmény kétségbevonhatatlanul itt van, az arányok és hangsúlyok jók. Ez a zene és füles egy fantasztikus páros. Az szöveg érthető, a hang elektronikus vége hatalmas feszültséget közvetít a mély pedig egyszerre energikus és megfelelő mértékben levegős. Elmarad az ?in-ear? rendszer kockázatának tekinthető, túlsúlyosság.

Monster Magnet - Powertrip

A Stoner Rock is teljesen jól érzi magát a fülesben. Energikus, a mélye miatt ütős, de a még egészséges szintű középtartomány miatt kellőképpen rockzenei is.

Skrillex - Bangarang

Na itt egy fél panaszos szavunk nem lehet arra, hogy bármely tartomány is hiányzik. A heves rajongásnak és lenézésnek egyszerre örvendő Skrillex munkája eszelősen jól érzi magát a kis fülesben.

Lana Del Rey ? Blue Jeans

Bár féltem, hogy a mélyekkel megöli a füles a zene hangulatát, ez azonban nem történt meg. Sőt, a mélyek mintha pihenni mentek volna a parkba, háton fekve várni, hogy a fiatal művésznő elmondja amit akar. A zene egésze szilárd, a háttérzajokból és elveszett kiáltásokból is épített szerkezet teljes pompájában, különös fényében ragyog előttünk.

M.I.A. - Boyz

Nagyon jól szól. A basszus ismételten roppant hangsúlyos és ezzel kicsit a háttérbe szorítja a közepeket.

Amy Winehouse ? Fuck Me Pumps

Ismét elmondhatjuk, hogy a mély nagyon hangsúlyos, ami ez esetben a túlzás szintjét is eléri. Az énekhang minősége és a részletek megjelenítése tűrhető, bár a felvétel egyértelműen csapnivaló. No de ez nem a füles hibája.

Az I Heard Love is Blind már többet mutat. Ez efféle felvételeknél nagyon fontos, hogy vagy visszafogott legyen a zene, vagy legyen egy hangszínszabályzónk, ami segít kiszabadítani az értékes részleteket.

A Take the Box majdhogynem zseniálisan kezd. Később persze ahogyan a zene összetettebbé válik, az élvezet alábbhagy.

Lykke Li ? Get Some

A sűrű kompozíció káosz felé fordul, az énekhang egy fél lépéssel hátrébb van, mint kellene, a közép és felső tartomány pedig inog.

Eddig talán úgy tűnt, hogy az Ink'd második generációja kimondottan csak könnyű szórakozásra való, ami sok szempontból közel is áll az igazsághoz. Az utolsó tesztfelvételek között azonban egy csipetnyi filmzenét, vonósokat és már-már túlcsorduló érzelmeket is beeresztettünk a kis fülesbe. Egy trükköt is bevetve, a hangszínszabályzón 20 Hz-en -4 dB-t állítva, majd onnét szinte egyenesen emelve a 16 kHz +10 dB-ig, egészen kiváló eredményt kapunk. A kritikus rész az 1-3 kHz körüli, 1-3 dB-es emelés volt, ami egy jobb lejátszón ugye elérhető, megvalósítható, tehát a fülhallgató használati értékét igenis befolyásolni képes. Az eredmény pedig nagyon meggyőző. Lehengerlőnek semmiképp nem nevezném, de sok esetben valóban képes magával ragadni.

A hangszínszabályozást kiiktatva Adele jön. Nem csoda, hogy népszerű. A kis Ink'd is átad annyit, hogy megértsük miért is olyan elismert az énekesnő.

Vissza a gyökerekhez!

Elektronikus zene a Daft Punk ? Derezzed képében. A ma már nagy öregnek tekinthető elektronikus duó (akik már évek óta robotokként tetszelegnek) egyértelműen elemében van ezen a kis fülesen.

Most pedig visszakanyarodunk a teszt elején feltett kérdéshez. Az Skullcandy által hangoztatott értékek közül melyeket találjuk meg a legkisebb modellben?

Az Ink'D egyet mindenképpen magáénak vallhat. Ez pedig az Attacking Bass. Tény, hogy a mélyek nagyon nagy hangsúlyt kaptak ebben a modellben, ám arról még kevés szó esett, hogy miképpen? A lényeg pedig itt van. Az Ink'D mélyei ugyanis már első hallásra is egészen mások voltak, mint amit megszoktunk. Nem akarták utánozni a nappaliban lakó mélyládát vagy a nagyobb fejhallgatókat, és nem követte el azokat az otromba hibákat, amiket oly sok más modell. Itt a mélyek mások. A hallójáratba illeszkedő modellek jellegzetessége, hogy könnyen túl közvetlenné és bántóvá válhatnak. Ahogyan azt már a fentiekből is ki lehetett olvasni, ez a közép és felső-tartományban cseppet sem fenyeget.

Az Ink'd mélyei kerekdedek, de erősek, energikusak, de nem bántanak. A Skullcandy valahogy megszelídítette a fenevadat, itt van, de nem bánt. Ez valóban különleges képesség, amit tisztelni kell benne. S ne feledjük, ez csak a legkisebb modell!

Napokig használva, klasszikus konkurensekkel is összehasonlítva, az Ink'd nem csak helytáll, de ársávját ismét felülmúlja. A mélyeket nem nézve, a produkció teljesen megfelel a kategóriától elvárhatónak. Az alacsonyabb frekvenciák minősége és milyensége azonban egyértelműen győztessé teszi. Igaz, lehetne a közép és felső- tartomány közvetlenebb, de ne legyen kétségünk afelől, hogy hasonló áron a konkurensek sem adnak jobbat ezen a téren. Ráadásul a hangsúlyos mélyek tükrözik a felhasználók igényeit.

Tehát annak, aki szereti a basszust, csak ajánlani tudom a Skullcandy legújabb apróságát!

1 2

Következő oldal >