Skullcandy Hesh 2 fejhallgató teszt

Kemény utcai füles, (nem csak) kemény zenékhez

2012. június 26., kedd, 18:55

Skullcandy Hesh Hesh 2 Hesh2 fejhallgató Skullcandy fejhallgató fejhallgató teszt Supreme Sound

A Skullcandy Hesh 2 igen masszív darab. Van súlya, mégis elsősorban utcára ajánlanánk. Mérete is van, még száz méterről is azonnal kiszúrják. Nem kislányoknak készült. Bumfordi méreteit kompenzálja, mintegy mentsvárként, hogy mégis csinos, letisztult, valahogy megragadja a többiek figyelmét. A hangja is ütős, ebben az árkategóriában talán jobb is, mint vártuk. De nem éri be ennyivel, részünkről is szükséges némi kölcsönös tisztelet. Klikk a tesztre, és mindenre fény derül!

A Hesh 2 áramvonalasabb, karcsúbb lett elődjéhez képest, amennyiben figyelembe vesszük az első széria már-már katonai szabású párnáit, rögzítéseit. Ezzel szemben a mai jövevény fejpántja egész keskeny, ráadásul gumírozott tapintású. Ne hagyjuk, hogy a pánt átmérője becsapjon, valójában igen masszív, rugalmas idomról beszélünk, hiába tekerjük, csavarjuk, ez bizony stabilan megtartja a hatalmas kabineteket. Aki kompakt méretű fülest keres, az aligha fog jól járni a Skullcandy újdonságával, mivel tesztalanyunk kamrái igen tekintélyes mélységgel büszkélkedhetnek. A csaknem ormótlan kialakításnak persze előnye is van, legalább akadt benne hely, hogy beletegyék a Skullcandy ?Supreme Sound? technológiáját, és hogy az NdFeb mágnesekkel alaposan megtornáztassanak egy pár 50 mm-es hangszórót. No de milyen extrákat takar a cirka 20 ezres árcédula?

Nem árulunk zsákbafülest?

De igen. A fényes fekete kabinetek miatt egyébként sem árt. Igényes, selymes tapintású batyut adnak a füles mellé, valamint egy ugyanilyen anyagból készült, aprócska tasakba rejthetjük a moduláris, aranyozott csatlakozófejes kábelt, így elkerülhetőek a használaton kívüli nemkívánatos karcolások, kopások. Ritkaság, hogy ebben a szegmensben alkalmaznak eltávolítható madzagot, pedig hasznos dolog, hiszen ha bármi baj történik a zsinórral, szervizelés nélkül rendelhetünk egy újat. Maga a vezeték egész korrektre sikerült, kellően vastag ahhoz, hogy készakarva se tudjuk összegubancolni, gumírozott, ezáltal könnyen kitapintható és fagy hatására sem válik merevvé. Ezek alapján még nem egyértelmű, hogy Skullcandy gyártmányról esik szó. Annál felismerhetőbbé válik tesztalanyunk hovatartozása, ha említésre kerülnek a színek: a Hesh 2 csaknem fél tucatnyi mintázatban érhető el, még itthon is, pl. cifra egyéniségeknek szimpatikus lehet a színes, kockás textúrájú Gridlock kiadás, szerkesztőségünkben, ahogy előbb említettük, a fényes fekete változat járt.

Szinte fülvédő

Közel két héten keresztül teszteltük a Skullcandy Hesh 2-t, belső és kültéri körülmények között is. A hallószervet körbeölelő fülpárnák kivitelével összességében meg voltunk elégedve, szerintünk lehetnének kicsit lágyabbak, persze akkor a füles is többe kerülne (lásd Solo és társai). Ami talán nagyobb ?gondot? jelentett a párnáknál, a hosszú távú használat. Ilyenkor, különösen nagyobb fejjel rendelkezőknek, kissé feszülő érzetet produkálhat a Hesh 2, ami a pánt kijjebb engedésével és pár percnyi pihentetéssel mérsékelhető ugyan, de egy-másfél órás használat után akarva-akaratlanul is érvényesül a köralakban ?nyomó? érzés, valószínűleg tesztalanyunk súlya (mi kábel nélkül 250 grammot mértünk) miatt. Szóval a kényelem nagyjából 40-50 percig garantált, utána már saját kobakunk állóképességén múlik, meddig kívánunk zenélni. Egyébiránt a termék utcai használathoz méltó zajszűrő képességekkel bír, ugyan a harsány beszédhangokat (pl. mellettünk fennhangon telefonáló utas, civakodó gyerkőcök) kb. 50%-os zenei hangerőig nem képes kiiktatni, az alacsony frekvenciás rezgésekkel, járműzajokkal viszont egész jól elbír. Masszív párnáinak köszönhetően remekül kizárja a széllökések, fuvallatok zörejét, ezt néhány vihargóchoz közeli sétával volt alkalmunk megtapasztalni.

Hangminőség

Meglepő módon akusztikus zenékkel is egész ügyesen elbánt a Skullcandy Hesh 2. Sztereójának jellege túllép az árkategóriára jellemző teljesítményen, a márkára jellemző, tarka mély- és magas tartomány főleg elektronikus zenék hallgatásakor mutatkozik. Félhangerő felett egy vadállat, kemény és sziklaszilárd mélyei diszkós érzést idéznek. Egészen brutális basszusok keltésére alkalmas, ha megfelelően, ínyencen kevert stílusokkal tápláljuk (pl. Prodigy, Trentemoller, H.U.V.A. Network). Néha már szinte szükségtelenül sok mély frekvencia kiadására törekszik, ami nem búgást, brummogást eredményez, hanem olyan hatást kelt, mint ha alig érezhetően remegne kobakunkon a fejhallgató. Ha inkább agresszív műfajokat (Dubstep vagy esetleg Metal) kedvelünk, hosszú futamoknál érdemes a felső magas tartományt egy leheletnyivel lejjebb tessékelni, mert ha egy-két szám után nem is, kedvenc zúzós albumunk felénél már fárasztóvá válhat a részletes, de néha fűszerezett karakter. Ahogy előbb említettem, egész meglepő, milyen kezes báránnyá válik a Hesh 2, ha hangszeres zenével kínáljuk. Ez főleg azért furcsa, mert a korábbi általunk tesztelt Skullcandy modelleknek az élőzene nem tartozott az erősségei közé. Élénken részletez, testes megjelenést kölcsönöz a pengetősöknek, érezhetően fényes jelleggel közvetíti a fúvósokat. Hasonlóan kellemes felbontással jelennek meg a vokálok is, pl. a Massive Attack Paradise Circus című számában csaknem zavarba ejtő közelségből hallhattuk az énekesnő gyengéd, sejtelmes, szinte suttogásszerű énekét. Úgy tűnik, e téren komoly fejlődésnek indult az amerikai füles gyártó.

Végítélet

Ahhoz képest, milyen csillogó a külseje, rendkívül masszívan megépített a Skullcandy legújabb, árbarát alkotása. Amellett, hogy végre hangszeres muzsikák hallgatására is alkalmas terméket dobtak piacra, külön dicséret illeti a cserélhető kábelt (a 2 ezer forinttal drágább változathoz mikrofonos headset is jár), és a mellékelt zsák is jól jöhet az utazni vágyóknak. Elsősorban azoknak ajánljuk a Hesh 2 fejhallgatót, akiknek nem a komfort és a ?pelyhes párna? érzés mérvadó, hanem a tekintély, hogy az utca másik végéből is tudja mindenki; ez a személy zenefüggő, mégpedig igényes zenefüggő.