Sennheiser U 320 headset teszt

Ajándék az egész családnak

2012. december 18., kedd, 08:20

Sennheiser U 320 U320 Sennheiser headset gaming headset stereo headset headset teszt fejhallgató fejhallgató teszt

Az AV-Online oldalain ritkán teszünk kitérőt olyan témákba, mint a játékgépek kiegészítői, ám a Sennheiser U 320 számos okból nagyon is ideillik. Ez a fejhallgató akár az egész család megelégedésére szolgálhat és, hogy miért, azt a tesztben eláruljuk.

A mikrofonos fejhallgatóknak régre visszanyúló története van, a reptéri irányítótornyoktól, a hadseregen át, egészen a korai telefonközpontokig, ahol kellemes hangú kisasszonyok használták őket, miközben azt kérdezték, kit is kapcsoljanak. Ez volna a telekommunikáció legkényelmesebb eszköze, amit csupán mérete miatt tudott háttérbe szorítani a telefonkagyló, majd később az egyre kisebb, hasáb formájú telefonkészülékek. Sokáig otthon nem is használtuk a mikrofonos fejhallgatókat, mert azok a telecenterekhez és más szakmákhoz tartoztak. A csapatban is játszható online játékok azonban becsempészték ezeket a szerkezeteket otthonainkba is és immár joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mire jók még ezek? Ha már egyszer ott van az asztalon, fiókban vagy épp a monitor sarkára akasztva, miért ne használnánk másra is?

U 320 az Univerzális

A Sennheiser megküzdött a feladattal és egy adag adapter kábel segítségével megoldotta, hogy az U 320 használható legyen hagyományos PC-n, Windows alatt, Mac-en, vagyis OS-X alatt, X-Box-on és Playstation-ön.

A dizájn

Ergonómia szempontjából a fejhallgató rendkívül egyszerű szerkezet. Pusztán a teleszkópos fejpánt és az egész szerkezet rugalmassága gondoskodik a megfelelő fekvésről. Az U 320 ennek ellenére nagyon kényelmes, és a teszt alatt nem sikerült olyan felnőttet és gyereket találni akinek az U 320-as kényelmetlen lett volna. A kivitel egyszerű és korrekt. Az anyagfelhasználás nem fényűző, de a felületek szépek és az öntési határok is tiszták. Idővel a kopás meg fog rajta látszani, de alighanem soha nem lesz attól igazán csúnya. Ha valami az évek alatt leharcolttá válhat, az a fülpárna, ami amúgy szintén nagyon kényelmes. Ha a Sennheiser-ről van szó, akkor egy elkopott fülpárna pótlása, cseréje biztosan nem lesz nagy kihívás. Erről jók a személyes tapasztalataink. Az U 320 súlyára sem panaszkodhatunk és hosszú használat mellett sem melegedett be nagyon, ami szintén fontos. A hosszú kábelen helyet kapott egy kötegelő tépőzár, amire szükségünk is lesz. A tesztek egy része egy asztali számítógéppel történt, ahol a kis kábelköteg állandóan leszédült az asztalról, egyenesen bele a papírkosárba. Persze ez csak szervezési kérdés. A kuka nem kell, hogy épp ott legyen, és egy kis akasztó is elférhet az asztal élén, hogy azon pihenjen a kábel. Ha már kábelekről beszélünk, mindenképpen ki kell térjünk arra, hogy fejhallgató USB-vel csatlakozik a legtöbb eszközre, ami többnyire rendkívül leegyszerűsíti a használatot. Persze ha tévére szeretnénk kötni, akkor kelleni fog a mellékelt adapter kábel is. Ha pedig X-Box-ra, akkor szükségünk lesz a türelmünkre és béketűrésünkre is, mert a Microsoft nyakatekert rendszerével kompatibilis az U 320, de az ezzel járó kábelezés egyszerűen nevetséges. Persze erről nem a Sennheiser tehet.

A mikrofon praktikusan kikapcsol, ha azt felhajtjuk. Így akár egy Skype beszélgetés alatt egy mozdulattal elnémíthatjuk azt, majd ha akarjuk, vissza is kapcsolhatjuk. Ez talán egyszerűbb és gyorsabb is, mint a Skype hasonló funkciójú gombjáranak kattintás, illetve megnyugtatóbb is, mert így nincs az a lelassuló vagy lefagyó program, ami miatt ne tudnánk a mikrofonunkat kikapcsolni. Ráadásul a visszajelzés is egyértelműbb. Nem kell különösebben paranoiásnak lenni ahhoz, hogy ezt értékelni tudjuk. Legtöbbünk vagy ismer olyat, aki rosszkor felejtette el letenni a telefont, vagy maga is járt már hasonlóképp.

Az U 320 saját hangkártyával rendelkezik, ami a vezeték végén, egy pendrive méretű dobozkába lett zárva. A laptopok és alaplapi hangkártyák minőségénél máris jobbat sejtet, elvégre a Sennheiser névvel szemben vannak bizonyos elvárásaink. Örülhetünk, de akár szomorkodhatunk is, mivel így igen csak nehéz lesz a szerkezetet hagyományos fülhallgató aljzatról használni. Nem lehetetlen, csak komplikált, adapterek és egy USB táp kell hozzá, mert az U 320 ilyenkor is saját erősítőjét igyekszik használni. Sajnos ez a hangkártya nem olyan minőségű, mint például a korábban általunk is tesztelt DragonFly, igaz, nem is kerül annyiba. Ám igazából nem a különleges hangminőség hiánya itt a gond, hanem az, hogy az USB 5 V egyenfeszültségébe beszűrődő zajok egy része eljuthat egészen a fejhallgatóig. Ez a teszt alatt egy olcsó irodai PC-vel és egy netbookkal jelentkezett csak. Egy asztali gép esetében viszonylag nehéz ezt orvosolni, mivel itt egy tisztességes tápegység és jó alaplap szükséges. Notebook félék esetében az orvosság egyszerű. Ki kell húzni a töltőt és akkuval kell tovább használni. Persze legyinthetünk is az egészre, végül is nem olyan nagy az a zaj. Vagy felhangosíthatjuk. S ha már a hangerőnél tartunk, jegyezzük meg, hogy a hangerőgomb csak halkít, de nem tud némítani. Persze ezt a számítógép saját hangerő szabályozásával tovább korrigálhatjuk.

Sennheiser U 320 kábel

Hallgatva

Előreszaladva, gyorsan kijelenthetjük, hogy az U 320 pozitív meglepetés volt. Élvezhető, minőségű hanggal szórakoztatott. Még zenei célokra is bevethető és nem kell utálkozva levenni, azzal a felkiáltással, hogy ez csak egy mikrofonos... Könnyűzenével határozottan élvezhető. Igaz, a mélyek alapállásban igencsak visszafogottak, de a Bass Boost bekapcsolásával kulturáltan megjelennek. Ugyanez a gomb azonban sajnos kicsit megszínezi a teljes alsó tartományt, ami akusztikus zenénél enyhe elnehezüléséhez vezet. A megszokott tesztfelvételeket sorba állítva a Sorta Fairytale nagyon élvezhető. Madonna Deeper and Deeper című dala élvezhető, táncolható és szerethető.

A korai meghallgatások között előkerült Vivaldi is, mert egy gamer fejesnek nincs is más dolga, mint naphosszat klasszikusokat megszólaltatni. (Elhisszük?) Igaz, hogy a vonósok nem tökéletesek, de ha a mélyeket kikapcsoljuk, akkor egészen takaros az összhatás. Igazi tér és igazi dinamika sincs benne, de tulajdonképpen ez nem klasszikusra való és kész.

Kicsit reálisabb kihívások felé evezve, jött Mark Ronson. Bass Boost nélkül ismét soványka, azzal megtámogatva pedig újból érződik, hogy a kiemelés egy elég tág frekvenciasávot lefed, ezzel kiemelve egy keveset a felvételbe szorult zajból is. Azt amúgy elég nehéz megérteni, hogy a XXI. században miért van tele minden második felvétel masszív analóg zajjal? Az Antarctica (Vangelis) viszont nagyon élvezetes lesz ezzel a szélesebb spektrumra ható kiemeléssel. Hasonlóképp profitál Jean Michel Jarre is az Oxigene 8 felvételével. Bár műfajilag fedi egymást a két mű, jó két évtized van közöttük. A Pink Floyd - Learning to Fly egy kicsit laposabb, mint amit szeretnék, ezt azonban egy kis hangerőemeléssel el lehet kendőzni, így nem igazán zavaró. Az On the turning away a megszokottnál édeskésebb, hízelkedőbb.

Aki a Facebookhoz ragadva, egy YouTube videón elgondolkodva akar bőgni, annak jó hír lehet, hogy a kis Sennheiser a Depeche Mode - Enjoy the Silence című klasszikusát is magas fokú átéléssel közvetíti. Mást nem kell tenni, csak felhangosítani és a mélyet rákapcsolni. De vigyázat, a zene kihallatszik!

Kisasszonyok, fejhallgatót fel, szobaajtót becsukni! Jöhet Lana Del Rey, jöhet a libabőr, jöhet a dobozos csomag zsebkendő! Aztán ha ez megvan, lehet menni valami lövöldözős játékba, virtuálisan szitává lőni mindenkit, aki szembe jön. Vagy el lehet merülni egy filmben. Az Inception erre egy egész jó választás lehet, bár a Batman sorozat is megfelel. Lövések, motorhangok, szenvedő gépek kiabáló emberek, eső és szuszogás. Ami filmre jó, márpedig ez az, az játékra sem lesz rossz. Persze azt ne várjuk, hogy monumentálisan épüljön a hang a fejünkre, mint valami nagy moziszettnél. Erőben a kis 320-as visszafogott.

Ítélet

A Sennheiser U 320 egy nagyon jól eltalált szerkezet. A hangja a közép- és magastartományban teljesen korrekt. Egyedül a mélyek terén jelent gondot a kétállású kiemelés, amivel megesik, hogy sem kikapcsolva, sem bekapcsolva nem adja éppen azt a mennyiséget, amit szeretnénk. Az élvezhető hang mellett pedig praktikus is, méghozzá nem is kicsit. Sokoldalúsága miatt és persze hangminőségét is elismerve, ez a fejhallgató mindenképpen ajánlható. Azt pedig, hogy ki mire fogja használni, mindenki maga döntse el! Lehetőségekből nincs hiány.

1 2

Következő oldal >