Sennheiser RS 120-W vezeték nélküli fejhallgató teszt

Kezdődik a műsor!

2023. február 27., hétfő, 20:15

Sennheiser audio fejhallgató vezetéknélküli fejhallgató wireless fejhallgató Sennheiser fejhallgató fejhallgató teszt Sennheiser teszt vezeték nélküli fejhallgató Sennheiser fejhallgató teszt

A mai okostévék keskenyek, bennük apró hangszórókkal. Ahhoz, hogy érteni is lehessen rajta a műsort, hangosítani kell. Ilyenkor a készülékben lévő parányi hangszórók tudásuk határához érnek, amit harsány, torz elszíneződéssel adnak tudomásul. Ez a zörgés a legtöbb egészséges hallásúnak öt perc után is idegesítő, nemhogy egész nap. Esténként, amikor mások aludnának, szintén konfliktusokhoz vezethet ilyen effektusokkal terhelni a szomszédokat, vagy a háztartásban élőket. Fejhallgatóval megelőzhető a vita és érthetőbbé válik a műsor. A Sennheiser RS szériás fülesei kimondottan rendszeres tévézők igényeihez igazodnak. Köztük a legolcsóbb vezeték nélküli opciónak számít az RS 120-W.

Miért kell vezeték nélküli fejhallgató tévénézéshez?

Hogy valóban kell-e vezeték nélküliség, azt nagyon jól tudják azok, akik legalább egyszer hasra estek már kábel miatt. Az sem kellemes, amikor reklámidőben, a mellékhelyiségbe indulva két lábujj között reked, és még a fejhallgató is lerepül kobakunkról. Nem mindenkit zavar a kábel és önmagában nem feltétlenül rossz, de a hiánya sok bajt megelőz. Például nem válik háziállatok martalékává, de ne is folytassuk a rémtörténeteket, foglalkozzunk inkább a tényekkel!

Kicsit más úton

10-20 éve, ha valaki e célra akart vezeték nélküli fülest vásárolni, akkor temérdek "rádiós" opció közül válogathatott. Ezek a párezer forintos eszközök zavaró sistergéssel fűszerezik meg a hallgatói élményt. Hangjuk még dinamikátlan is, ami hosszabb távon a felhasználó számára legalább annyi frusztrációt okozhat, mint a televízió idegesítő hangszórói. A Sennheiser RS széria digitális LE Audio (Bluetooth Low Energy) jelátvitelt alkalmaz, ami a hagyományos rádiósávos technológiához képest jobb hangminőséget eredményez. Nagyobb és drágább rokonaihoz hasonlóan az RS 120-W (e sorok írásakor 55 000 Ft) sem szorul előzetes állítgatásra beüzemelés során. Nem kell frekvenciát keresgélni, elég bekapcsolni és azonnal, automatikusan kapcsolódik a jelküldő egységhez.

Küllem

A dobozban minden beüzemeléshez szükséges tartozék megtalálható abban az esetben, ha a tévén található analóg hangkimenet. Ha nincsen (a modern képmegjelenítők döntő többsége már csak optikai és HDMI ARC kimenetet tartalmaz), akkor még be kell szerezni egy olyan D/A konvertert, mint a FiiO D03K. Tesztalanyunkra visszatérve, nem különösebben bonyolult a kivitel: egy fejhallgatóból és egy töltővel kombinált jelküldőből áll. Használaton kívül rá kell helyezni a fülest és fém érintkezőin keresztül tölti a benne lévő 2 db AAA ceruzaakkumulátort (ugyancsak része a csomagnak).

A jelküldő egyszerű műanyag "dobozka", meglehetősen olcsó hatással, de legalább áttekinthető funkciókkal. Előnyei közé tartozik, hogy opcionálisan falra akasztható és egyben fejhallgató állvány is. Hátrányként lehetne említeni, hogy analóg sztereó RCA kábele beépített, nem cserélhető, sérülés esetén otthon nem javítható, ezért jobb vigyázni rá. Található rajta egy állapotjelző és egy töltést mutató LED, továbbá az aljába helyeztek egy hangmód választó kapcsolót (három hangzás közül lehet választani).

A fejhallgató külső elemei fapados hatású műanyagból készültek, mellőzi a prémium részleteket. Fülre illeszkedő párnái egyetlen mozdulattal levehetők, ha elhasználódnak, könnyen cserélhetők. A fej felső részével három lapos szivacspárna érintkezik. A szárbetétek a házzal megegyező műanyagból készültek, ezért egyáltalán nem javasolt feszegetni, hajlítgatni a fejpántot. A jobb oldalon főkapcsoló, a balon pedig jelszint vezérlő (hangerőszabályzó) található. Az összkép meglehetősen hétköznapi, ami a Sennheiser rajongói számára kifogásolható, de célszerű észben tartani, hogy az RS 120-W a cég legolcsóbb alternatívája. A nagyobb modellek kivitelénél kevesebb kompromisszummal kell számolni, cserébe a következő minőségi kétszeres felárat jelent.

Használat közben

Amit a fizikai részleteknél kifogásolni lehet, azt kompenzálja a felhasználói élmény. A használat kifejezetten könnyű és gördülékeny volt. Csak bekapcsoltuk a fejhallgatót, mely kellemes dallammal jelezte az aktív üzemállapotot, onnan kezdve lehetett hallgatni a műsort. A jelküldőn lévő RCA kábelhez mellékeltek egy RCA-Jack átalakítót, amellyel gondtalanul csatlakoztathattuk egy Loewe bild i.55 OLED tv hangkimenetéhez.

A jel stabilitása meggyőző volt, amennyiben a jelküldő eszközt nem bújtattuk el semmilyen szűk, vagy árnyékolt helyre (például a képmegjelenítő alumínium hátlapja mögött). 25 négyzetméteres szobában minden ponton hibátlan jelátvitelt tapasztaltunk. Ha átsétáltunk a szomszéd helyiségbe, még akkor sem szűnt meg teljesen a jelküldés, bár a hanginformáció digitálisan kissé töredezetté vált. Egybe nyitott terekben (például amerikai konyhás nappali) könnyen áthidalható vele 10-20 méteres távolság is.

A korábbi RS 120 negatívumaként néhol lehetett találkozni olyan vásárlói véleményekkel, amelyek a recsegő, sistergő háttérzajt kifogásolták. Volt olyan, aki 3 perc inaktív használat (ha legalább ennyi ideig nem fogadott jelet az elektronika) után váratlan, erős zúgást tapasztalt. Itt a digitális technológiának köszönhetően nem került sor egyikre sem. Igaz, hogy a jelszint vezérlőt (hangerő szabályzó) teljesen feltekerve halk zajt vettünk észre, de a gyakorlatban ez már elviselhetetlenül magas hangerőnek felelt meg, közepes terhelésen semmilyen zúgást nem tapasztaltunk.

Komfort szempontjából a fejhallgató viszonylag jó szintet képviselt, bár a Sennheiser azonos összegbe kerülő kábeles kínálatát nem érte utol. Párnái az egész fülre felfeküdtek, emiatt szemüveggel együtt használva, 30-40 perc után kissé nyomó, feszítő érzetet eredményezett. Fejmérettől és fülformától is függ, hogy kinél és milyen mértékben jelentkezik. Mindenesetre, akik nem szemüvegesek, azok előnnyel indulnak. Minket szubjektíven csak annyi zavart eleinte, hogy a hangszórókamrák csak egy meghatározott szögben követték a koponya oldalát, amitől az illeszkedésük elég határozottnak érződött. Kiforgatható kivitellel lehet, hogy több, jobb komfort lenne az eredmény, bár akkor a stabilitástól kellett volna búcsúzni.

Hangminőség

Fő erősségként a dinamika és beszédérthetőség érdemel említést. Tesztalanyunk könnyed és testes módon ábrázolta a beszédhangokat, kis basszussal kiegészítve. Alapvető karakterében felismerhető volt a Sennheiser belépő- és középkategóriájára jellemző melegség. A középső hangok mellőzték a szárazságot, de el tudtak különülni a basszustól. A magashangok nem értek el hifi felbontást, ugyanakkor mellőzték a harsányság érzetét. Az összkép fülbemászó volt és barátságos, nagy lendülettel. A basszusok egyértelműen kissé élénkítve, dúsítva egészítették ki a műsort, a magashangok pedig megmaradtak egy egyszerű, lágy tonalitású szinten. Multimédiás célra azonban, egy középkategóriás, vezeték nélküli, tévés fejhallgatótól nem igazán lehet többet elvárni.

A C'mon C'mon (C'mon C'mon - Az élet megy tovább) c. amerikai filmdrámát nézve kiválóan érteni lehetett a szereplők párbeszédét akkor is, amikor a kisfiút alakító Woody Norman csak motyogott az orra alatt. A film főszereplője egy puskamikrofonnal mászkáló riporter (egészen véletlenül Sennheiser felszereléssel). Mókás volt, ahogy a mikrofonnal szaladgáló Jesse találomra megcélozta a gördeszkásokat, a metrót vagy a tenger zúgását. Ezek a váratlan részletek nagy dinamika tartománnyal jöttek át annak ellenére, hogy nem hangosan és nem high end fejhallgatóval néztük a filmet. A sztereó tér szélessége is nyíltabb volt a vártnál, ami jól kompenzálta a viszonylag homogén, nem túl aprólékosan felépített központi színpadképet. YouTube-os zenei klipeket nézve a magabiztos basszusnak köszönhetően még háttérzenei aláfestő eszköznek is bevethettük az RS 120-W-t.

Megjegyzés: kipróbáltuk a jelküldőn kapcsolható hangzás módokat, nekünk szubjektíven csak az első fokozat (neutrális mód) tetszett. Középső állásban ugyanolyan hatást értünk el, amit legtöbben loudness hangzásnak szoktak nevezni, szilárdabb basszust, gyengébb középső hangokat és természetellenesen felerősített magashangokat. Az utolsó beállítás szinte mindent kiszűrt a középső frekvenciákon kívül, ám a mi fülünknek ez túl száraz, konyhai rádiós érzetet okozott. Az elsődleges, alap módra viszont szívesen támaszkodtunk a teszt során. A Sennheiser régóta gondol azokra is, akik idősebbek, kevésbé jó hallásúak. Nekik a kiemelt magastartomány vagy felerősített beszéd elképzelhető, hogy több előnyt jelent.

Végszó

A Sennheiser RS 120-W fapados külseje ellenére szerethető, mert amire tervezték, azt elvégzi zokszó nélkül. Testes basszusa, bátor dinamikája még egy kis zeneiséget is kölcsönöz neki. Vásárlás esetén tudni kell a termék korlátairól, helyén kell kezelni annak tényét, hogy gyártási minőségben még nem a Sennheiser csúcsát képviseli. Komfort tekintetében, nagyobb fejjel rendelkezőknek megosztó lehet. Akinek fontos a hosszútávú kényelem, annak érdemes lehet kipróbálni vásárlás előtt. Az egyszerű szivacspárnák élettartama is kérdéses, ezért szubjektív véleményünk, hogy vásárláskor célszerű rögtön 1-2 pár pótpárnát is szerezni hozzá, hogy évekre biztosítva legyen az utánpótlás. Egyszerű termék, amely mellőzi a hifire optimalizált szériák eleganciáját, de cserébe bőven százezer forint alatt kínál stabil vezeték nélküli jelet, élvezhető hangot és egyszerű használhatóságot. Hétköznapi szituációban közel sem biztos, hogy kell több.

1 2

Következő oldal >