Sennheiser PXC 310 BT zajzáras Bluetooth fejhallgató teszt
Megszólalásig hasonlít
2011. augusztus 8., hétfő, 13:45
Sennheiser fejhallgató PXC 310 BT PXC 310 PXC310 zajzár zajszűrő vezeték nélküli fejhallgató zajzáras fejhallgató Bluetooth Bluetooth fejhallgató BTD 300 Noise Gard fejhallgató teszt
Mit tehet aki út közben is szeretne zenét hallgatni, de nem kíván kábelekkel bajlódni, és nem szeretné ha a fülébe vagy hallójáratába betolakodó apró hangszórók könyörtelen csapást mérjenek hallására? A válasz egyszer?: venni kell egy vezeték nélküli fejhallgatót. Ha pedig már vásárlás mellett döntünk, próbáljunk jót venni!
A PXC 310 BT egyik vonzó tulajdonsága a márkája. A Sennheiser név igen jó ajánlólevél. A 310-es másik vonzó tulajdonsága, hogy Bluetooth 2.1-en csatlakozik és támogatja az SBC mellett apt-X rendszert, ami jobb minőségű átvitelt biztosít, ezzel jobb hangzást ígérve. Ha pedig már az igényes zenehallgatás felé hajlunk, út közben a NoiseGard is igen sokat ér.
Ha a zaj beszűrődése különösebben nem izgat, választhatjuk a NoiseGard nélküli 210-es modellt is, némileg olcsóbban. Tapasztalatom szerint, a puha fülpárnáknak köszönhet?en így is jó adag kelletlen hang kint reked, vagy eltompul.
A fejhallgató könnyű és viszonylag szerény méretű. A gyári készlet része egy tartó is, ami alig nagyobb egy napszemüveg tokjánál. Ebben aztán jut hely a vezetékes használathoz mellékelt kábelnek, az amúgy külön megvásárolható analóg, USB vagy iPod adapternek és akár egy kisebb mp3 lejátszónak is.
A külön megvásárolható adapterek ugyanakkor senkit ne tévesszenek meg! A legújabb telefonok és zenelejátszók vagy akár tabletek többsége képes külön adapter nélkül is csatlakozni. Néhány típus (bár ma még tényleg nagyon kevés) az apt-X rendszert is támogatja, amivel veszteségmentesen tömörített felvétel lejátszása közben jókora minőségi előrelépést tehetünk!
Találunk még a csomagban egy hálózati töltőt az akkumulátorhoz. A töltést amúgy a mobiltelefonoknál is használt Micro USB csatlakozóval végezhetjük, így akár a telefon töltőjét vagy adatkábelét is szabadon használhatjuk. Bizony jó dolog az egységesített töltőcsatlakozó. Ha pedig már az akkuhoz érkeztünk, dicsérjük meg a Sennheisert, amiért töltésállapot jelzőjét, egy apró ledet ami piros vagy zöld színben világít, az akkun helyezte el és nem a készüléken. Így ha több akkut használunk, azokat szabadon tölthetjük a fejhallgatóból kivéve, bármilyen USB töltővel. Ez a praktikus gondolkodás amúgy több helyen is megfigyelhet? a 310-esen, mint ahogyan sok más Sennheiser modellben is.
A szerkezet igényes, de nem hivalkodó. Bár a fejpánton végig húzódik egy rozsdamentes acél sáv, ami a szerkezet rugalmasságáért is felel, a burkolat nagy része mégis egy szerény megjelenésű fekete műanyag. Persze a szerénység nem jelent egyet a szerény minőséggel. A precíz illesztések, a finom felület és a dizájn, elsőre talán még rejtve maradó, de nagyon nagy odaadásról árulkodó apró részletei mind a Német maximalizmust dicsérik. Nem véletlen, hogy a NoiseGard zajelnyomó nélküli 210-es típus elnyerte az IF Design díjat 2010-ben.
Kezek között, fülek felett
Egyszer?, ám igen korrekt minőségű tokban érkezik a 310-es. Az összecsukható szerkezet két mozdulattal kinyitható, majd újabb kettővel fejünk méretéhez igazítható. Kézben fogva picit merevnek tűnik, de felvéve ez már nem olyan vészes. A széles és közepesen puha párnák nem okoznak kényelmetlenséget és külső zajoktól is szigetelnek. Persze ez egy tipikus munkanapon, a városi forgalomban még kevés lehet, ezért a 310 kapott NoiseGard funkciót is, ami két kifelé figyelő mikrofonnal és egy okos elektronikával igyekszik elnyomni a kívülről érkező hangokat.
A bekapcsolás nem tartogat meglepetéseket. A fejhallgató jobb oldalán található gombokkal lehet lépteni, megállítani és elindítani a lejátszott zenét, így nem kell az esetleg ruha belső zsebébe vagy táskába tett lejátszóért nyúljunk. A NoiseGard bakapcsolása elnyomja a külső hangok egy részét. A gomb ismételt megnyomásával a funkció megfordul, és a külvilág hangjait a rendszer bevezeti a fejhallgatóba. Így annak levétele nélkül ellenőrizhetjük, hogy vajon jól hallottuk-e azt a kis zajt a háttérben, ami egy közeledő sziréna hangjára emlékeztet, vagy ahogyan azt a Sennheiser reklámja is ajánlja, beszélgetésbe is kezdhetünk. Habár ez utóbbi, vagyis a fejhallgató levétele nélküli beszélgetés, finoman fogalmazva is illetlenségnek tűnik. Azt azért érdemes tudni, hogy a zajelnyomás működése úgy másfélszeresére növeli a fogyasztást. Így lesz a 12 órás üzemidőből 8 órás, a zajelnyomás használata mellett.
Megszólalásig hasonlít egy vezetékesre
Megszólalásig hasonlítani egy közvetlenül, dróttal hajtott fejhallgatóra bizony jó lenne. Ez azonban csak részben teljesül. A bekapcsolás után ugyanis feltűnik egy egészen apró zaj, percegés és zizegés. Igaz, hogy ez csak teljesen csendes környezetben lehet észrevenni, ami ugye a zajelnyomó miatt aligha tekinthető elsődleges célterületnek. Szóval lehetne azon elmélkedni, hogy ez az egészen apró, alig hallható zizegés gond-e vagy sem, én azért mégis azt mondom, hogy jobban örülnék, ha ez nem lenne. Ugyanakkor, ha megszólal, akkor bizony nem tűnik fel, hogy itt nem egy igényes, apró vezetékessel van dolgom. Olyan ez, mintha egy jófajta erősítő hajtaná. Vagyis a beépített, apró erősítő és DAC egészen jól sikerült. Nem találom szembe magam semmiféle zavaró aránytalansággal. Egyedül a kis méretű szerkezetet megtöltő akku és elektronika által felemésztett hely hiányzik. Az amúgy is kicsi és zárt szerkezet csordultig van töltve, így kicsit olyan a helyzet, mintha a membrán hátsó felülete mögött egy falat húztak volna. A kellemes és amúgy kiegyensúlyozott hang képtelen kiteljesedni, képtelen teret alkotni. A tesztanyagok sokaságában a rock zenei anyagok pezsdítőleg hatnak. Kedvenc énekesnőim, mint Amy Winehouse vagy Kate Bush nem tudnak elég közel lépni. Erikah Badu csodás hangja erővel párosul, mégsem válik igazzá. Elektronikus zenével persze gond nélkül dorombol, csattog és pattog, ahogy épp kell. Klasszikus, nagyzenekari művekkel is helytáll, ami nem kis meglepetés.
A próbák során apt-X nélküli eszközökkel, mint a Samsung T10-es mp3 vagy Google-féle Nexus S telefon lejátszója is, az elvárásokat meghaladóan szólt a kis fejes. Ám az igazi élmény a BTD 300 USB-vel való párosítás volt. A kis pendrive méretű dugó win7 alatt azonnal működésbe lépett és magához ragadta a hangkártya funkcióját, miközben a 310-essel is kapcsolatba lépett. Az egész annyira gyors és automatikus folyamat volt, mintha csak egy drótos fülest dugtam volna egy hagyományos erősítőbe. Bár azt elvárom, hogy egy efféle szerkezet beüzemelésénél ma már ne kelljen az installálás hosszadalmas ?igen, igen, tovább, tovább? küzdelmét megvívni, az azonban, hogy a telepítés, pontosan ?automatikus település? ennyire magától értet?d? legyen, az azért meglepő volt. Persze, mondhatnánk, hogy mac-en ez természetes, de talán az alig 5 másodperces, kattintást nem igénylő üzembeállás még ott is jóleső érzéssel tölti el a felhasználót.
A hang pedig szinte ragyogott. Épp csak a felvételek közötti szünetek voltak kicsit csiszolatlanok. Vagyis, ahogyan egy-egy zeneszám között a különböz? mintavételi frekvenciák és forrástípusok miatti átállás során hallhatóvá vált egy-egy újabb apróka ciripelés, zizzenés, vagy alig észrevehetŐ kattanás. Lássuk be, ez nem valami elegáns! Rendben van, hogy az átállás egy szükségszerŰ folyamat, hogy a 96 kHz-es veszteségmentes lejátszásról puszta mp3 lejátszóvá vedlés egy ilyen folyamat. Átöltözni azonban legalábbis spanyol fal mögött illik, formátumot átállítani pedig egy fél másodpercnyi elnémítás kíséretében.
A hang, ami ugye ismételten maga a lényeg, mégiscsak elragadó és kárpótolni is képes volt. Jó dolog az apt-X. Ahogyan jó dolog a veszteségmentesen tömörített zene is, legyen az akár a Flac akár az Apple Lossless Codec.
Ítélet
Röviden: Kellene! Különösen BTD 300i vagy USB adapterrel.
Hosszabban el lehet róla mondani, hogy nem tökéletes, hogy bármennyire is ügyesen leplezi méretéb?l adódó kompromisszumait, azokat csak fel lehet kutatni. Ugyanakkor út közben egy kicsi és póráz nélküli fejhallgatón élvezve a zenét, az ember nem lát neki könyörtelen hibakeresésnek. Elvégre a legtisztább szőnyegen is van hajszál vagy morzsa. Ugyanígy van ez a Sennheiser PXC 310 BT-vel is. Ha nagyon kielemezzük, megtaláljuk apró gyengéit, ha azonban használni akarjuk, nagyszerű élményekkel leszünk gazdagabbak. A vezeték nélküliség maga a szabadság, a 310-esb?l megszólaló zene pedig maga a szerelem. Hát kell ezt tovább ragozni?!